Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-22 / 47. szám
9 J. L. Komárom: Hogy verse jó-e vagy sem? Szentimentalizmus, nyelvi erőtlenséggel tetőzve. • „Csak azért, mert szeretlek“: „Kérem a szerkesztőség őszinte bírálatát, hogy valamikor lehetek-e rendes versíró?!“ Hogy válaszunk a lehető legpontosabb legyen, nézzük talán egyik versének néhány sorát: /„Visszahívlak: — kinevetsz nem jössz./ Sőt bújsz és futsz előlem mint az élet,/ /mégis szeretlek!/ /Ernő vagy! Januárban köszöntének,/ /Olykor már tél szók lenni, zuzmarás/ stb. Az a véleményünk, hogy mindezen túl is lehet rendes versiró — jó verseket Író, jó költő, azonban... Lebeszéljük. 9 „őszi szellő“: Minden verse tele van lobogó pátosszal. Életízei is kopottak, csak frázisok. 9 „HOL“: Ha közölnénk Házi buli című írását, inkább propagációként szolgálna, semmint elrettentő példaként. Versei gyengék nem közölhetők. Szirupos slágerhatások. Gondolkodott-e már azon, hogy miért ír? 9 J. J. Léva: Sajnáljuk, de minden jóakaratunk mellett sem tudunk verseivel mit kezdeni. Csak utánérzések. 9 Ifj. Cs. V. Léva: Verse kezdetleges, naiv;’ mind rí-1 meiben (közepén — gyengén, kopognak — elpirulnak), mind ritmikájában rossz. Ön egy lábon szokott állni? 9 „Orfeusz“: Elégia és Tragédia című versei kíváncsivá tettek. Csaknem tökéletesek, közölhetők. írja meg nevét és címét. Küldjön többet verseiből. 9 K. Z. 15: Hosszú évek munkája és rendszeres tanulása vezethet csak el a sikerhez. Az ön esetében a tanulást külön is hangsúlyoznánk, mert versei darabosak, magyartalanok. Hiányzik belőlük az eredeti látás, láttatás; csak a felszínt adják, s az bizony kevés. 9 „Szomorú rózsa": Tőlünk kérdi, van-e értelme annak, hogy írjon és hogy mit írjon, prózát-e avagy verset. Azt ajánlanánk, hogy először is önönmagát kérdezze meg, lát-e az írásban valamit; távlatot, célt, értelmet? Érez-e magában e- rőt, van-e miről írnia, van- e valami nagyon fontos és különleges mondanivalója, amit senki más még el nem mondott és el nem mondhat. Ha mindezt tisztázta, a megoldás magától adódik maid második kérdését illetően. (Különben a most küldött verse naív, kezdetleges, prózájáról sem mondhatunk mást. Tanuljon még egv kicsit.) 9 „Fekete rózsa:“ — Versei nehézkesek, ügyetlenek, prózába fúlók. Az élmény varázsa, tüze, egyelőre mindegyikből hiányzik. Olvasson. tanuljon! (Legközelebb írja meg életkorát, hogy bíztathatjuk-e!) 9 „Andzséla“: „Elhatároztam, hogy néhány versemet beküldők a szerkesztőségükbe, és szeretném, ha közölnék az Űj Ifjúság lapjaiban..." — írja levelében. Nézzük hát egyik versének néhány sorát: (Egy kora hajnalon/ ablakomhoz megyek, /Elvakít a látvány /melytől a szemem is meredt./ — Hát bizony a mi szemünk is meredt, amikor verseit olvastuk. Aki írni akar, illik ismernie mestersége alapanyagát, a nyelvet is. Hi. —881— VARGA LAJOS: ÖRÖK PROBLÉMA, 1965 ÉN ÍGY KÉPZELEM: Először volt a papír, aztán a nagyon hegyesre faragott ceruza. A nagyon hegyesre faragott ceruza hozzáért a papírhoz, a ott hagyta rajta nyomát, a pontot... Aztán jött a művész, s a nagy fehér papírlapra lerakta sokmilliónyi pontpetéjét, s ezzel, nekünk földi halandóknak, megszerezte a megdöbbenés lehetőségét, a felismerés szomorúságát, s a ráhibá- zás örömét. Négy fiatalember kiállításának örülhetünk november tizen- egyedike óta Bratislavában. A négy fiatalember idén végezte el az Eperjesi Egyetem bölcsészeti karán a képzőművészeti szakot. Első pillantásra és hallásra meglepő tehát, hogy máris kiállították, ha közösen is. Négyen a 221-es szobából. A közösség, az egymás vállalása tehát a négy fiatalember között régi kötésű, több tapadó-felületű. Első, az együtt, egy szobában töltött öt esztendő. Második, a fiatalságuk. Harmadik pedig, talán úgy lehetne a legpontosabban megfogalmazni, a valami újat akarás, valami többet akarás, vigyázat! nem min. dénáron akarás. Erről vallanak a kiállított művek is. Alkotóik: Lovacky Mikuláš, Halas Ján, Varga Lajos, Kopőcs Tibor LOVACKYNAK és HALASNAK aránylag kevés munkájával találkozhatunk a kiállításon. Azok a munkák azonban, amelyeket kiállítottak, figyelemre méltók. Különösen Halás képei, valamint rézlemezekből és rézlemezekkel kombinált domborművei izgalmasak a jövőre nézve biztosítékot jelentők. Sokkal teljesebbnek érezzük azonban már most is VARGA Lajos világát. A finom, lírai hangulatok mindig ember-központú megfogalmazójaként ismertük meg. Ügy érezzük, a cél, a mondandók, már tisztázottak előtte, s tudatosan halad előre azok megvalósításában. Technikája is érdekes (fametszetet kombinál, egészít ki, ügyesen alkalmazza a deszkalap természetes erezését) inkább sejtett, mint konkrétan mond. Sajnáljuk, hogy csak az Ifjúsági ciklust láthattuk tőle. Nem véletlen, hogy KOPÖCS Tibort hagytuk rövid írásunk végére. De több dolog is erre késztetett. Vegyük talán sorjában: A kiállításon az ő munkái dominálnak — tartalmukban, mennyiségükben, művészi hitelükben és erejükben. Kompozíciói mindig izgalmasak. Míg a többiek Inkább csak szituációkat rögzítenek a grafika modern formanyelvén, addig ő az ember, az ÉN idegdúcaiban vibráló lázas gondolatokat sűríti, komponálja egy-egy művébe. Robbanó, világot feszítő dinamika jellemzi minden vonását. Példának említhetnénk talán a Nagy mecénás, Nagy titok című munkáit vagy akár a Példabeszédek három lapból álló ciklusát, esetleg vers illusztrációit. Mindig a gondolat lényegének a kifejezésére törekszik. Ott állsz a kép előtt, beléd döbben valami, s már nézhetsz, mehetsz bárhová tovább gyűrűzik benned, — mint tó vize a belé dobott kő nyomán — a gondolat. Itt említhetnénk talán Ego sum, Pompeusi katona, vagy akár a Két háború között című munkáit, amelyekben az az érzésünk, már egy tökéletes művészt ismerhetünk meg, egy tökéletes művész érkezett el hozzánk és önmagához. A kiállítás a FIATALOK GALÉŔIÄJÄBAN, Míostová 8, tekinthető még. —tő— KOPÖCS TIBOR: KÉT HÄBORÜ KÖZÖTT, 1966 Emlékezés Jugoszláviára Elhagytuk a sziklás vidéket és célunk felé közeledtünk, mögöttünk maradtak a szürke kövekből felépített kis falvak, elmaradtak a keskeny földsávok, melyek bizonyára csak nehezen biztosítják a családok élelmezését. Végre megpillantottuk a tengert és Splitet, Jugoszlávia második legnagyobb kikötőjét. Az Adria partján autóbuszon folytattuk útunkat és egy kastély előtt álltunk meg. Szemben velünk már messziről világított egy fehér kőből épült település: Tragír, az ősrégi történelmi város. Míg a tengerparton sétálgattunk, feltűnt, hogy mennyire megfigyelnek bennünket, csak később tudtuk meg, hogy a turistákat mindig nagyon szemügyre veszik, mert itt igen divatos az úgynevezett tengerparti játék, amely abból ál! hogy feljegyzik, ki hány külföldi turistával ismerkedik meg és köt barátságot. őszintén szólva, a kék Adria partját, amelyről már annyit álmodoztam, másképp képzeltem el. Lehet, hogy azért, mert két hatalmas cementgyár füstje takarta el a kilátást és Bracs szigete sem engedte meg, hogy lássuk a szabad tengert. Csak később, amikor már otthonosabban mozogtunk, fedeztük fel a táj szépségét. A ligeteket, a kis nyaralókat, felejthetetlenné váltak számunkra a parton épült kastélyok, mégmásztuk a Kecske nevű hegyet is. Hogy milyenek a dalmáciai férfiak? Általában igen rokonszenvesek. Sokan közülük igen nehéz munkát végeznek és ezért edzettek és izmosak. A lányokat igén szigorúan tartják. Esténként nem járhatnak ki és így aztán ne csodálkozzunk azon, hogy titokban találkoznak a fiúkkal. A dalmáciai fiúk talán azért is futnak az idegen lányok után. Szeretik a romantikát, a futó kalandokat. Büszkék hazájuk szépségeire, mutogatják a cementgyárakat, a vegyészeti /üzemeket. A női látogatók a textilgyárak iránt érdeklődnek inkább, ahol sok nő dolgozik. A dalmát lányok, ha férjhezmen- nek is, tovább járnak munkába. Korán mennek férjhez, rendszerint húsz éves korukban. A férfiak aránylag 30-35 éves korukban nősülnek. A férjek általában nem segítenek a házimunkában. A fiatal házaspárok is csak ritkán mennek szórakozni, moziba vagy mulatságba, a fiatalasszony egyedül sehová sem mehet. Az Adria partja csodálatos, különösen szép a naplemente, a pálmafák alatt mámorító a levegő, olcsó a bor. Az emberek túlnyomó része a tengerparton keresi meg a kenyerét. Egymás mellett épülnek a vendéglátó szállodák. Aki valóban pihenni akar, az keresse fel az elegáns, kényelmes szállodákat, ahol minden kívánságát lesik, ha azonban meg akar ismerkedni az ottani é- lettel, akkor vegyen ki egy bútorozott szobát és fürödjön együtt az ottani lakosokkal. Ez sokkal érdekesebb, sokkal tanulságosabb. Jövőre megpróbálhatják! Katarina Rakottyay örömmel állapíthattuk meg. hogy a nagykaposi diákok egy újabb figyelemreméltó kezdeményezéssel vétették észre magukat. Diákklubot alakítottak, mely az Erdélyi János klub nevet vette fel. Nem véletlenül választották ezt a nevet, hiszen Erdélyi János a költő, kritikus, esztéta, filozófus, népköltési gyújtó, a magyar irodalom jeles alakja, abban a városban született, ahol ők most tanulnak. A diákkör megalakítása komoly akadályokba ütközött. Sokan voltak az ellenlábasok, akik nem nagy jövőt jósoltak a klubnak, még többen voltak azok, akik egyenesen ellene foglaltak állást. Ez azonban nem törte le a lelkes fiatalokat, s így alakult meg a két nagykaposi középiskola diákjaiból az Erdélyi János Diákkör. Összejöveteleik sokszínűek, s mindig nagyon érdekesek. Megvitatják a Hét, az Irodalmi Szemle, a Népművelés, valamint az Oj írás újdonságait. Vannak a diákkörnek toliforgatói is, akik felolvassák írásaikat az összejöveteleken. Komolyabb tevékenységük kiinduló pontja egy irodalmi est lesz majd, Petőfi Sándor életéről és költészetéről. A diákkört a közelmúltban egy nagyon kellemes meglepetés érte. Diákklub alakult NAGYKAPOSON Néhányan a tagok közül ugyanis meglátogatták stószi magányában Fábry Zoltánt, aki elmondta a fiataloknak, hogy tud az Erdélyi János Diákkör létezéséről és megajándékozta azt, az Irodalmi Szemlében megjelent Mécs Lászlóról Irt tanulmánya kéziratával. A kör tagjai lapot is szerkesztenek Nagykaposi Diákélet címmel, amelyben az iskola toliforgatóinak Írásai, versei, cikkei jelennek meg. Ezenkívül van a körnek egy kitűnő tánczenekara is. Az EJD összejövetelein arra a megállapításra jutottam, hogy ha tagjai továbbra is így, ilyen odaadással dolgoznak, sokat és még sokszor hallunk majd róluk. Pásztor István, Nagykapos MEGJEGYZÉS: Sajnáljuk, hogy a kör diákjai megfeledkeznek az egyetlen csehszlovákiai magyar ifjúsági lapról, az Oj Ifjúságról. A SZOVJET FILM IJJ CSILLAGAI MÁR JAVÁBAN FOLYTAK a Csend című film felvételei, és Aszja szerepére még mindig nem találtak megfelelő színésznőt A fiatal művésznők egész sorát próbálták ki, de minden kísérlet újabb csalódást okozott Vlagyimir Bassov, a film rendezője kétségbe volt. esve. Már nem hitte, hogy megtalálja azt. akit keres, akit elkép zeit magának. Onottan s ingerülten hallgatta asszisztense áradozását egy új tehetségről, csöppet sem bízott benne, Hiszen minden egyes alkalommal oly sok hiábavaló reményt vetettek a jelöltekbe. De az asz- szisztens nem tágított: „Bár még csak a Filmművészeti Főiskola hallgatója, valóban tehetséges. kitűnő zeneérzéke van. a Zeneművészeti Főiskolán a karmesteri szakon tanult“ „Hát jó — bólintott Bassov megadöan asszisztense érveire — próbáljuk ki, legfeljebb eggyel szaporítja a szerepre alkalmatlanok számát.“ Amikor a copjos lányka belépett a szobába. Bassov összeráncolta a szemöldökét — ez nála érdeklődést jelentett — végignézett rajta és ennyit mondott: „A copfokat levágni! A Kosztya-jelenetet próbáljuk.“ A lánu belépett Kosztya manzardszobájába, elítélő tekintettel vette szemügyre a rendetlenséget és a falra szögezett Pin-up-girl képeket, finoman ívelt szemöldöke alól ■szigorúságot lövelltek a szemei, csak a szája sarkát húzta fel rejtelemesen. A szigorúság vidámságát, zavarát és első, megrázó szerelmét leplezte. A jelenetet mell srfm ismételték. Ügy ahogy felvették, került be a filmbe. Aszja lépés- ről-lépésre szépen haladt előre. Csodálatosan egyesítette magában az őszinteséget az agresszivitással, a tisztaságot a jóérzéssel. Aszja alakítójával Natasa Velicskovával a Krymen ismerkedtünk meg a Barátok és é- vek című film forgatása közben. A rövid felvételszünetben elmesélte, hogyan került a Moszfilmhez, s hogyan készült fel első szerepére. Eléggé kuszán, összefüggéstelenül beszélt: a Harmadik ifjúság-ban alakított szerepét említette, majd egy diákköri alakításáról beszélt az Első hó-ban. Azután barnára sült térdére szegezte szemét és mintegy magának. halkan ezt mondta: „Nekem saját kulcsom, saját módszerem van a szerepekhez. Előbb mindig megkeresem a hozzájuk vezető dallamot. A zene segít abban, hogy jobban megértsem a szerepet, hogy jobban bele tudjam magam élni.“ ZSANNA BOLOTOVA fiatal kora ellenére már ismert fümszí- nésznő. Még mint diáklány kezdett filmezni. Első szerepe Gólja alakítása volt „A ház, amelyben élek" című filmben. A film, mint ismeretes, a brüsszeli és a mexikói nemzetközi filmfesztiválon díjat nyert. Ezután Szergej Geraszimov Emberek és állatok című filmjében, majd a Ha neked van igazad és a Teodor Dreiser regénye nyomán megfilmesített Csapda című filmben szerepelt. Zsanna Bolotova mindezeket a szerepeket természetes egyszerűséggel és érzéssel alakította. Felvételünk a „Gárdakapitány“ című filmben ábrázolja. A SZOVJET FILMGYÁRTÁS egyik legújabb felfedezettje: Svetlana Savjolova. Még csak két filmben szerepelt, de sokat Ígérő tehetsége előreláthatólag szép sikereket biztosít számára.
