Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-22 / 47. szám
Foto: HELEXA XV. évf. 1966. XI. 22. Ära 80 fillér *:< t y-ito } ľ : •---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*-------j A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kérdések és válaszok A kíváncsiság egészen normális emberi tulajdonság sőt mondhatjuk, nélküle a társadalmi fejlődés is lelassulna. Hiszen minden találmány kezdetén ott volt a kérdés, miért? A kérdés megválaszolásának köszönhető, hogy Newton feltalálta a gravitációs törvényt, Einstein a relativitás elméletét, és így sorolhatnánk tovább. Bár az -itt említett két példa is mindannyiunk számára ismeretes, mégis elég gyakran találkozunk esetekkel, amikor a gyerekek vagy serdülők kérdéseire inkább ingerült legyintés, mint értelmes magyarázat a válasz. Nemrégiben egy kilencéves iskola tanulói panaszkodtak, hogy az osztályfőnöki órán sokszor válasz nélkül maradnak az idegen országok életmódjára vonatkozó kérdések, vagypedig az osztályfőnök igyekszik ezekre a kérdésekre frázisokkal válaszolni. Sajnos előfordulnak olyan esetek is, hogy azt, aki ilyen kérdéseket tesz föl, szemtelennek tartják, vagypedig azt mondják róla, kriti- kálatlanul csodálja idegen országok életmódját. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a fiatalok alapos és nem felületes leegyszerűsített válaszokat akarnak kapni kérdéseikre S ehhez joguk is van. Nem igaz, ahogy azt sokan a felnőttek közül elképzelik, hogy a fiatalok többsége közömbös korunk problémái iránt hogy ezek őket nem izgatják. Az utóbbi időben szerkesztőid jónéhány kilencedik osztályban beszélgettek a tanulókkal. A beszélgetések tartalma érdekes és azt bizonyítja hogy már ebben a kor. ban — nem is beszélve az idősebb középiskolásokról — érdeklődnek a külföldi és hazai események iránt. Kína, Vietnam problémája mellett elég gyakoriak az ilyen kérdések is: Biztosítható a világbéke? Miben található az élet értelme? Biztosítva van az ember személyi szabadsága? És talán még gyakoriabb népgazdaságunk problémáira irányuló kérdések egész sorozata, az árak alakulásának kérdése, stb. Természetes, hogy ezeken kívül sokat szeretnének tudni a divat fejlődéséről, a jazz- énekesekről, big-beat csoportokról, és egy egész sor más kérdésről is. Érthető, hogy a fiatalok nem egyöntetű tömeg. Vannak köztük olyanok is, akik nemigen olvasnak újságot, nem hallgatják a rádió vagy a TV adásait sem. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a sajtó, rádió és TV felelős dolgozóinak oda kell hatniok, hogv a legégetőbb kérdésekre hivatott szakemberek válaszoljanak. Az elmúlt iskolaévben főleg a XIII. pártkongresszus előtt, igen sok érdekes beszélgetés folyt a fiatalok között. Már akkor kihangsúlyozták a párt és a CSISZ szervei is, hogy ezeket a beszélgetéseket folytatni kell és a nevelői munka állandó módszerévé kell hogy váljanak. Sajnos, nem mindenütt vették szívükre ezt a tanácsot. s. Külföldön nem egyszer fogja el jő és büszke érzés az embert, amint a kirakatban előkelő helyen és külön is ajánlva hazai gyárak termékeit látja. Ezt mi csináltuk, mondjuk, pedig sokszor csak annyi közünk van a termékhez, hogy itthon hírből hallunk .felőlük. Elképesztő, hogy még több büszkeséget jelent egy ilyen kirakat látása azon gyár dolgozójának, ahol valóban a cikket kitermelték. De vajon miért csak a külföldi kirakat nézése közben ébredt fel ez a jogos szakmai büszkeség j és hazafias önérzet? Bizonyára egyikünknek sem közömbös, sem anyagilag, sem erkölcsileg, hogy export cikkeinknek milyen a híre a világban. Még akkor sem, ha csak közvetve vagyunk érdekeltek benne. De jogos az a kérdés, hogy a szakmabeliek hasonló érzésekkel állnak meg a hazai kirakatok előtt is? Őszintén mondva, itthon sokkal jobban állhatnánk a szakmai büszkeséggel. Me't sajnos, még ma elég gyakori az eset, hogy a szakmabeliek álig o- dafigyelve engedik el fülük mellett a termékeinkről alkotott véleményeket. Reméljük, az új gazdasági irányítás majd hozzásegíti őket, hogy ennek fontosságát mélyebben átérezzék és a közvélemény ítéletére érzékeny fülekkel odafigyeljenek. Mert az lenne a jó, ha a televízió-készítő gyár dolgozója nemcsak akkor mérgelődne, ha például a kenyér minősége nem felel meg a követelményeinek, hanem akkor is lelkiismeretfurdalást vagy szégyent érezne, amikor a keze alól kikerült készülék többet van a javítóműhelyben, mint a vásárló otthonában. Mert mindenképpen jóleső érzés lehet hallania minden munkásnak és technikusnak akár üzletben, akár társaságban, akár az újságban olvasva, vagy a kirakatnál állva, hogy annak a gyárnak a cikkét dicsérik, ahol ő dolgozik. A jóravaló munkások egy- egy szakma lelkiismeretes művelői foglalkozásukat nem egyszerűen csak pénzkereseti lehetőségnek, hanem hivatásnak is tekintik. Örülnek, ha dicséretet hallanak róla, jogúknak érzik, hogy harcoljanak anyagi és erkölcsi elismeréséért, de kötelességüknek tartják, hogy a kezük alól kikerült termékekkel, jóminőségű munkával őrizzék szakmájuk hírét, növeljék rangját, tisztségét. Talán még az sem árt, ha egy kis hiúság, féltékenység vegyül a szakmai büszkeségbe. Különösen akkor nem, ha jó jön ki belőle és ha a versengés a szakma becsületének a védelme, a munkát javítja, a termékek minőségét emeli magasabb szintre. És ezért ez a pár sor is apellálás- ként, hogy sok-sok fiatal olvasóban is igyekezzünk felébreszteni a felelősséget munkahelye, szakmája, hivatá- •a becsületéért.
