Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-15 / 46. szám

Társadalmi életünk fejlődése egyre nagyobb követelményeket támaszt a fiatalok eszmei-politikai nevelésével kapcsolatban. A CSISZ V. kong­resszusa előtti időszakban ezt. a tényt különösen kell hangsúlyozni és a helyzetet kihasználva el kell kezdeni a fiatalok politikai nevelésének fokozását. 4Éfe, A Az elmúlt év eseményei azt mutatják, hogy e téren lényeges változá­sok álltak be. Ma már nagyobb felelősség hárul a CSISZ járási vezetősé­geire és az alapszervezetekre a fiatalok nevelésében. Különösen külön­böző előadások szervezésében nagy a felelősség, mert a CSISZ-tagok érdeklődésének korosztály és szociális összetételének megfelelően sajátmaguk határozzák meg az előadások témáját. Ez az új forma legin­kább az alapszervezetek ténykec&ében mutatkozik meg. Ma már az alapszervezeteknek, de a járásfjézetőségeknek is egyre nagyobb a ha­tásköre, de sokkal nagyobb az eddiginél a fiatalok érdeklődése is a CSISZ tevékenysége iránt. Erről tam^skodíl a Párt beszél az ifjúsággal beszél­getések eredménye is. Az a lehetőség is, amely által a fiatalok találkoz­hatnak gazdasági és politikai életünk irányítóival, közvetlenül ismerked­hetnek meg különböző helyzetekkel, tájékozódhatnak, bel- és külpolitikai eseményekről, szintén szorosan összefüggnek az ifjúság elképzelésével a jövőre nézve. Most már arra kell törekedni, hogy az alapsz^yezetek a .jaárt határo­zataiból kiiryiulva és a párt irányításának alapján egyre többet foglal­kozzanak a fiatalok személyes problémáival, munkabeosztásukkal, jutalmazásukkal, szakképzettségük fejlesztésével és nem utolsó sorban azzal, hogy lehetőségük legyen szabad idejük hasznos, kellemes kihasz­nálására. A fiataloknak továbbá lehetőséget kell nyújtani ahhoz, hogy nézeteiket kifejthessék és álláspontot foglalhassanak el az egyes esemé­nyekkel kapcsolatban. Ezért szem előtt kell tartanunk a következő szempontokat. tájékoztatni kell a fiatalokat a bel- és külpolitikai eseményei«0!?, segíteni kell őket, hogy megtalálják a helyes választ azokra a kérdések­re. amelyek őket érdeklik. Lehetőséget kgll adni, hogy abban a formában fejthessek ki nézeteiket, mint a Párt beszél az ifjúsággal vitatalálkozásokon történt»* Meg kell adni a lehetőséget, hogy a fiatalok az*letb#is tőlük telne-/ tőén kivehessék részüket, helyet kell adni kedvteléseiknek, a józan határok között. E lehetőségek megteremtésével elérjük, hogy, a fiatajaj^miradéktala- nul kiveszik részüket a párt XIII. kongresszusa határozatainak teljesí­téséből és tevékenyen kapcsolódnak a CSISZ V. kongresszusának előkészületeibe. Jelenleg fontos, hogy az alapszervezetek az őket érdeklő kerületen foglalkozzanak különböző speciális problémákkal, a követkéz» módon. Az üzemi alapszervezetekben, különösen a tudományos és technikai továbbképzéssel, a nemzetgazdaság új irányítási rendszerével, a fiatalok munkabeosztásával, jutalmazásával és az új munkatörvénnyel. A mezőgazdasági üzemek alapszervezeteiben pedig nagyobb figyelmet ERDEMES MÉGIS TAGNAK LENNI kell fordítani a mezőgazdaság új irányítási rendszerének megismerteté­sére, a fiatalok szociális kérdéseire az EFSZ-ekben és állami gazdasá­gokban. Meg kell teremteni a lehetőséget a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szórakozására. Az iskolai szervezetekben foglalkozni kell a fiatalok és a CSISZ viszonyával, meg kell magyarázni a CSISZ szerepét a társadalom tovább­fejlesztésében és elő kell készíteni a tanulókat a pályaválasztásra. Az iskolákban nagyobb figyelmet kell fordítani az eddiginél az intelligencia szerepére a társadalom további fejlődésében és foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a jövő értelmiségét érdeklik. Meg kell ismertetni a fiatalokat azokkal a munkahelyekkel, ahová majd tanulmányaik befe­jezésével kerülnek. A fiatalok életében egyre nagyobb szerepet tölt be a klubélet, amely biztosítja a sokoldalú fejlődést, különösen a különböző érdekkörök által. Ezért arra kell törekedni, hogy a klub-élet legyen sokoldalú, színes és korosztályonként karoljon fel minden fiatalt. A klubokban meg kell szervezni az ifjúsági akadémiákat, amelyeknek nagy népszerűsége van a fiatalok körében. Az ifjúsági akadémiák összejövetelein foglalkozhat­nak a fiatalok a lányok és fiúk viszonyával, szerelmi, egészségügyi, baráti és más hasonló kérdésekkel. Igen beváltak a Ki mit tud versenyek szervezései is. A legfontosabb az, hogy a versenyek fölkeltsék a fiatalok érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyek még számukra ismeretlenek. Az eszmei politikai nevelésben igen fontos szerepe van a fiatalok külföldi társas utazásainak. Az utazásokat igen kedvelik a fiatalok. Az egyre növekvő turistaforgalom láza éppen a fiatalok között terjed első­sorban. mert szeretnék megismerni más országok nevezetességeit, fiataljainak életét, idegen embereket és szokásaikat. Arra is fokozottabb figyelmet kell fordítani az alapszervezetekben, hogy a fiatalok kelleme­sen, hasznosan tölthessék fizetett szabadságukat. Ez az ismertetés távolról sem meríti ki a nevelési lehetőségeket. Célunk legyen: Színessé, érdekesebbé tenni az alapszervezetek életét. Ha erre törekszünk, elérjük, hogy a fiatalok széles rétegei az eddiginél jobban megkedvelik a CSISZ-t. Mácsai Gyula ■IfflMHMMISHMKn! Az iskola ablakait a ha­vas eső veri, a tágas fo­lyosókra kihallatszik a ta­nulók zümmögése a tanter­mekből. A legnagyobb ren­det látni, a fegyelem ha­tását tapasztalni az egész épületben. A muskátlik is ápoltak az ablakokban, az igazgató irodájában is a legnagyobb tisztaság és rend uralkodik. Második é- ve vezeti ezt az iskolát az igazgató, akkor helyezték i- de. Felesége is itt tanít, így már az elképzeléseik sze­rint alakul itt a helyzet. Két éve nem hosszú idő. Mit lehet megvalósítani két év alatt? — Rengeteget kellett tenni, hogy minden helyre jöjjön. A régi igazgató in­kább csak a méhekkel törő­dött, a kaptárakat talán jobban kedvelte mint a ta­nulókat. Az V. osztályban ezért vannak még mindig olyan gyermekek, akik ími- olvasni alig tudnak. Két év alatt, erre is rájöttem, elő­fordult, hogy be sem csen­gettek az iskolába és a ta­nítók sakkoztak, a tanítónők pulóvert kötöttek, a gyere­kek pedig ugyancsak jól é- rezték magukat az ilyen szabad órákon. Most pedig azért vagyok itt, hogy ren­det csináljak és ez némi­leg sikerült is. A tantestületnek nem tet­szik a működésem. Van itt három fiatal lány. azok u- gyan mellettem állnak, mindent úgy tesznek, ahogy kell, ők nem tanítottak itt a régi igazgató keze alatt. A helyettesem azért acsar­kodót! rám, mert nem ö le­hetett az igazgató. Most már belátja, hogy nem ér­demes túlságosan kemény nak mindig rendelkezésük­re áll, és segítségükre van. Egy új pedagógusnak lakás fába vágni a fejszéjét, hát békülékenyebb. Mostanában nem is voit nézeteltérésünk. A tantestület idősebb tag­jai nehezen törődtek bele a normális munkamenetbe. Csak foglalkozást látnak a A veszekedik pedagógiai pályában, s ért­hetetlen számukra, hogy fe­lelnek a tanulók sorsáért, életük alakulásáért. Az ablakot a novemberi szél zörgeti. Harcolni kell itt. Szó sze­rint értve. Nem egész két év alatt huszonhétszer je­lentették őt fel a tantestü­let tagjai a járási iskola­ügyi osztályon. A legutóbbi feljelentés így hangzott: „A Helyi Nemzeti Bizottság el­nökét felköszönttette név­napján a kilencedikesekkel. Ezzel a személyi kultuszt táplálja és hinti el a tanu­lók lelkivilágában.“ A Helyi Nemzeti Bizott­ság elnökét azért köszönt- tette fel névnapján a kilen­cedikesekkel, mert nagy­részben neki köszönhető az iskola új épülete. Azért is köszönttette még fel. mert valahányszor hozzá fordul- kell? A HNB elnöke segít. Segít akkor is, ha kirándu­lást szerveznek vagy Micsu- rin-kertet létesítenek a pionírok számára. Ezért kö­szöntötték fel őt nevenap- ján. Nagyon meghatódott és további segítséget ígért. A járási nemzeti bizott­ság illetékes szervei tekin­tetbe veszik a feljelentése­ket. De mégis izgat engem, mert látom, hogy ellenem vannak. Ha nem is bocsát­kozom a feljelentések miatt összeütközésbe senkivel, akkor is izgat ez az áldat­lan helyzet. így éljem az életemet, hogy irigyektől vagy ellenségektől vagyok körülvéve a tantestület­ben? Még azt is meg­mondják, ki jelentett fel és miért, de én sosem vetet­tem senkinek a szemére, hogy miért, húzta az író­gépbe a papírost és kopog­tatta le azt a feljelentést. Engem csak egy dolog ér­dekel. Az iskola színvonalá­nak állandó emelése. Most külön órákat adunk az arra rászoruló tanulóinknak, hogy a felsőbb évfolyamok­ban megállják a helyüket. Ezért is haragusznak rám, mert a különóra brigád­számba megy. Elfelejtik, hogy erre nem kerülne sor, ha kevesebbet sakkoztak és méhészkedtek volna ré­gebben a gyermekek taní­tása helyett. Az új iskola hatalmas szürke épületében a jövő emberei tanulnak, és a je­len pedagógusai veszeked­nek. Az új emberekért harc kezdődött most már. Három lány támogatja az igazga­tót. A széles folyosók, a tantermek csatatérré vál­toztak: Sebesültek már van­nak. Azok közül, akik elé­gedettek a régi színvonallal. Ha kell, sokan el is hulla­nak közülük. És a gyere­kek tanulnak tovább. A no­vemberi szél pedig vadul veri az ablakokat. Bagota István Á káromkodás átka nem kímélt meg egyetlen nem­zetet sem. A legrégibb i- dőktől fogva észrevétlenül, nem ismerve országhatáro­kat, meghonosult a minden­napi beszédben és hozzáil­leszkedett a nyelvek szó­kincséhez. Egyes államok elkövettek mindent, hogy a káromko­dást kiirtsák a mindenna­pi beszédből, de kevés e- redménnyel, mert a csúf szavak kiegészítő részei lettek a beszédnek. A jelenség törvényszerű­ségét és okát meghatároz­ni nagyon nehéz. A kultúra legmagasabb fokán álló né­pek nyelvében a káromko­dást jobban megtaláljuk, mint a kulturálisan és gaz- dasagilag teljesen fejletlen országokban. Terjedése, meghonosulása nem ad utalást semmilyen törvényszerűségre: sokszor ugyanazon ország területén az egymáshoz közeleső vi­dékek nézete a káromko­dással kapcsolatban egy­másnak ellentmond. Ebben a csúnya ,.művé­szetben elsők között van­nak a magyarok, az olaszok és a Balkán államok népei. Ahogy Európa északi részei felé közeledünk, a károm­kodó emberek mind eny­hébb szavakat használnak. Mi készteti az embert káromkodásra? Egyes vidéken szokás az ifjúságot gyermekkorá­tól kezdve rátanítani. Min­denki káromkodik körülötte: a szülők, a testvérek, az j ismerősök; lépten-nyomon ez a beszéd kiegészítője. A csúf szavak gépiesen illesz­kednek bele szókincsünkbe és a különféle érzések nyo­matékosabb kifejezői lesz­nek. Gyakran, régenlátott barát köszöntése, a találko­zás öröme is egy-egy za­matos káromkodással páro­sul. A szívélyesség ilyenne­mű kimutatása egyeseknél persze nagyon kelemetlen érzést, sőt utálatot vált ki, de a káromkodó erre nem sokat hederít. HE káromkodj! Serdülőkorban lévő gye­rekeknél, lelkileg kie­gyensúlyozatlan egyének- lél, bizonyos fokú ö- römet vált ki az, ha kis­gyereket hall káromkodni és a beszélni tanuló kicsit osúf szavak kiejtésére ta­nítja. A kisgyerek persze nem érti a szavak értelmét, ezek agyába vésődnek és felnőtt korában a többi szó­val egyenrangú használatba kerülnek. Ha olyan környezetben élünk, ahol állandóan ká­romkodnak, nem tudunk megszabadulni a káromko­dástól, ugyanúgy, mint egy sokszorr hallott dal dúdo- lasától sem. Csak nagyon higgadt és értelmes embe­rek tudnak a kísértésnek i- lyenkor ellenállni. Az ember, a káromkodást ifjú korában sajátítja el, mert terjedésére az éret­lenség a legjobb talaj. A serdülő gyerek felnőttként akar hatni: dohányzik, ká­romkodik, nem látja a torz szavak ürességét. A felnőtteknél is éretlen­ség nyilvánul meg a károm­kodásban: a gyávák, az a- lacsonyabbrendűek ámítják magukat: káromkodnak, te­hát egyenrangúak lesznek a többi emberrel. Tehetetlen­ségükben háttérbe szorí- tottnak érzik magukat, a káromkodással meg asztal- csapkodással magukra akar­ják vonni a közfigyelmet. Látják próbálkozásaik si­kertelenségét, — de tovább kísérleteznek — minden mondat után egy káromko­dást hallatnak. Persze, csak azt érik el, hogy továbbra is nevetségesek maradnak. A dadogók sokszor kény­telenek olyan szavakat használni, melyek elősegítik mondatuk sima befejezését. Az orvosok is ajánljfk ne­kik a „hát", „tehát“, „izé“, stb. szavakat. A fentemlí- tett egyének ezeket mellő­zik, inkább káromkodnak helyettük. Nem is veszik észre, mennyire kimutatják alacsonyabbrendű érzésüket, s hogy épp az ellenkezőjét érik el annak, amit szeret-' nének. Hasonló eset áll elő az olyan embereknél is, akik elhanyagolják képzettségü­ket: szótáruk szűkszavú és gyér — abba a hibába es­nek, hogy káromkodással pótolják szókincsük hiá­nyosságát. A nő, veleszületett mér- tékletességével és sajátos tapintatával meg tudná fé- kezni a férfiak káromkodás sát. Határozott magatartás sával, egy mozdulatával vagy valamilyen alkalmas szóval először csökkent- heti, majd teljesen kiírthats ja a káromkodást jelenlés tében. Kötelessége rámutat- ni arra, hogy a férfi k§- romkodásával csak veszít e- gyénisége értékéből. Minden apa maga is meg- győződhet erről, ha tanul­mányozza káromkodása ha­tását gyermekein. A féle­lem, amit náluk káromkodá­sával kivált, sokszor hatá­ros a megvetéssel. Megtörténik, hogy az a- nya is káromkodik, pedig a káromkodó nő nagyon gro­teszk jelenség: férfias vagy hisztérikus természet, nem elég erős ahhoz, hogy ural­kodjon a szavain. K. U. r i 1 * ■# V 11 r

Next

/
Thumbnails
Contents