Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-01 / 5. szám

«UL A diákokkal évszázadok óta magoltatták, hogy nem az isko­lának, hanem az életnek tanainak. Magam is mindaddig hit­tem ebben, amíg egy véletlen meg nem leckéztetett. Ekkor jöttem rá, hogy mi, régiek jócskán elmaradtunk a mai fiata­lok életre való nevelésétől. íme, hogyan történt­ismert dolog, hogy a „firkászember“ szívesen hagyja kör­mére égni az ímivalót. Nos, ezzel a halogatással jártam meg én is. Hétfő reggelre egy hosszabb lélegzetű írást kellett leadnom. Péntekről-szombatra, majd' vasárnap délutánra halasztottam a munkát. Vasárnap délután azonban egy futballmeccset, ké­sőbb pedig egy izgalmas bűnügyi filmet közvetített a televí­zió. így aztán tíz óra körül járt már, amikor nekifogtam az írásnak. Ez nem is lett volna baj, hiszen az éjszaka csend­jében nagyszerűen lehet dolgozni. Különösen, ha közben feke­tekávét szurcsöl az ember. Felkeltem tehát az írógép mellől és megtömtem kávéval presszómasinámat. S aztán? S aztán o- lyan csúnyát mondtam, hogy nagyanyám fényképe is elpirult a falon. Amikor ugyanis bedugtam a konnektorba a főző zsi­nórját, először is egy zöldessárga szikra sistergett, s aztán kriptasötétség borult a lakásra!. A helyzet kétségbeejtő volt. Az anyagot okvetlen le kellett adnom reggelre. Villanyszerelőről ilyenkor álmodni sem le­hetett. F.ngem viszont nem tanítottak ilyen munkára az is­kolában. Ehhez járult még az is. hogy időközben feleségem is felébredt és illetlen szavakkal jellemezte tehetetlensége­met. Ekkor jelent meg a mesebeli „angyal“. Szomszédom kilencedik osztályos leánya kopogtatott be, va­lami szótárfélét akart kikölcsönözni. Amikor látta, hogy mi­lyen helyzetben vagyok, kacagva hazaszaladt és néhány pil­lanat múlva apró szerszámokkal tért vissza. S alig babrált negyedórát, máris újból fényárban úszott a lakás!. Minket régi diákokat megtanítottak ugyan a fizika és a ké­mia képleteire, azonban ki törődött azzal, hogy egy kis gya­korlatiasságot is megkövetel az élet? Nézzünk el azonban egv mai alapfokú iskolába, szemunk-szánk eláll, annyi praktikus­ságra tanítják itt a fiatalokat. A bratislavai Duna utcai ma­gyar iskolában például olyan jól felszerelt fém és famegmun- kálő műhelyekben oktatják a politechnikát, hogy ezeket a műhelyeket bármelyik egykori kisiparis is megirigyelte volna. Az ember szinte elérzékenyediik amikor látja, hogy milyen szakértelemmel barkácsolnak fúró- és fűrészgépeiken, vagy kéziszerszámaikkal az iskola diákjai és diáklányai. — Bizony, a mai oktatásban nincs különbség a fiúk és leá­nyok között — magyarázta Pillanka István tanár, a fémmeg­munkáló részleg oktatója. Minden VI—IX. osztályos diák ta­nul politechnikát. A Slovnaftnál levő „kertészetünkben“ pél­dául olyan buzgalommal dolgoznak tanulóink, hogy jó néhány falusi ember példát vehetne róluk. Itt még öntözőberendezés életnek tanulnak A dunaütcai magyar iskolában a leányokat' a csecsemő-gon­dozásra is tanítják. (Prandl felvétele) is van s a kukoricán, hüvelyeseken, zöldségféléken kívül vi­rágokat is termesztünk. Idén például másfél mázsa sárgarépát s közel 350 kiló vöröshagymát „szüreteltünk“ le. Műhelyeinkben elsősorban a szerszámok kezelésére, baleset- mentes használatára és az anyagokkal való alapműveletekre tanítjuk meg diákjainkat — folytatta Pillanka elvtárs. Azt a- karjuk elérni, hogy tanulóink, amikor majd a termelésbe ke­rülnek, mindjárt a kezdeti időkben otthonosan érezzék ma­gukat. Emellett azok is szívesen barkácsoljanak otthonukban, akik értelmiségi pályán keresik meg majd kenyerüket. Termé­szetesen arra is gondolunk, hogy az alkotás örömeit is meg- ízleíje a gyermek. Ezért kezdetben egyszerűbb dolgokat, dobo­zokat, fa- és fémdobozokat készíttetünk velük, később pedig már komplikáltabb iskolai segédeszközöket is. Nézze csak ezt az ampérmérőt. vagy ezt a bonyolult diavetítőt! Diákjaink kézügyességét dicsérik ezek a kis mestermunkák! Vagy látta volna örömüket, amikor azzal bíztuk meg őket, hogy javítsák meg iskolájuk elrongálödott szemétládáit! — És megmutatkozik a politechnikai oktatás hatása a pá­lyaválasztás problémájában is? — De még mennyire meg! — ragyogott .fel a lelkes tanító szeme. Itt van például a Földes Gyurka esete. Ez a kilencedi­kes diák értelmiségi foglalkozású szülők gyermeke. Az édes­apja ügyvéd, és a fiú mégis annyira megszerette a fúrást- faragást, hogy a vasúti modellezés a legnagyobb szenvedé­lye Hat „vasúti kocsit“ készített eddig, jelenleg egv mozdo­nyon dolgozik, leghőbb vágya, hogy elektrotechnikus legyen! Sokan mondhatnák most, hogy rendjén való, ha a fiúk és lányok már az iskolában hozzászoknak a gyakorlati élethez. Elegendő azonban, hogy egy leány „csupán“ arra legyen ne­velve, hogy megállja helyét az esztergapad mellett? Hiszen minden leánynak előbb-utóbb bekötik a fejét, hogyan állja meg helyét ilyenkor majd asszony! és családanya! szerepé­ben? Nos, iskoláink az „ilyenféle" gyakorlatiasságra való ne­velésről sem felejtkeznek meg. A Duna utcai iskolában például a háztartási és a gyermeknevelési tantárgy igen fontos. Részt vettem Kosik Józsefné tanárnő háztartási óráján, ahol a ké- zimunkázástól kezdve a főzésig mindennel foglalkoznak a lá­nyok. Gyönyörű magyarmotívumos térítőkét készítenek, varr­ni tanulnak, megismerkednek az élelmiszerekkel és a tanév második felében saját konyhájukon már főzni is fognak. A gyermeknevelési órákon pedig a csecsemőgondozás ezernyi szabályát és ezek gyakorlati alkalmazását sajátítják el. FU- rösztik, öltöztetik, ápolják, táplálják az újszülöttet helyette­sítő játékbabát, sőt még az élelemkészítését is megtanulják. S mindezt olyan igazi „asszonyias“ szeretettel végzik, hogy a világ minden kincséért nem mulasztanának el egy Ilyen órát. S hogy hogyan fogadják maguk a szülők e gyakorlatias okta­tást? Hálásak, mert hétköznapjaik majd minden munkaszaka­szában segítséget jelent gyermekük ügyessége! Neumann János Pártunk kongresszusa előtt A komáromi járás fiatalsá­gának érdeklődése a „Párt szól az ifjúsághoz“ akció keretén belül nagyon sokoldalú. A be­szélgetéseken bebizonyosodott, hogy a fiatalok figyelmesen követik az eseményeket, ér­deklődéssel figyelik népgazda­ságunk fejlődését, az előfordu­ló hibákat, valamint politikai és társadalmi élétünk más problémáit. A fiataloknak van 'elképzelésük arról, hogy mit miképpen kellene megoldani. A beszélgetéseken nagy volt az érdeklődés a kül- és belpoli­tikai problémák iránt is. Ügy gondolom — beszélgeté­sek alapján ítélve — nem iga­zak azok 4z állítások, amelyek szerint a fiatalokat nem ér­deklik a politikai, közgazdaság: és társadalmi problémák. A beszélgetések alkalmával a fiatalok nemcsak a különböző általános ügyek iránt érdek­lődték, hanem nagyon sok he­lyen a régebbi helyi problé­mákat is sikerült rendezni. A CSISZ tagok ötleteket adtak a különféle bajok megoldásához, valamint a CSISZ munkájának fellendítéséhez. A tíúta újjáépítésén dolgozó fiatalok,, különösen az építke­zésnél előforduló hibákról be­széltek. Erősen bírálták az é- pítöanyag lassú szállítását, mért fez nagy mértékben las­sítja az építkezést. Ezenkívül a kereseti lehetőségek is elég­gé korlátozottak, ezért már sok fiatal elhagyta a falut. A fiata­taiak vendége volt Gután az égyik beszélgetésen Pavel Koyš. A fiatal orvosokkal és ápoló­nőkkel való beszélgetésen is volt téma bőséggel. A fiatalok követelték, hogy részt vehes­senek különböző hazai és nem­zetközi konferenciákon és így tudásukat tovább gyarapíthas- siák. Az alsópéteri fiatalok a he­lyi szerveket bírálták, amiért kevés támogatást kapnak tó­lük. De nemcsak a bírálatná’ maradtak, hanem Ígéretet is tettek egy ifjúsági klub építé­sére. Hasonló problémák, külö­nösen kultúrhelyiség-gondok A / \ I \ vannak Perbetén iš. A perbetei beszéigétésen résztvéttek a helybeli pedagógusok is. Itt a fiatalok felajánlották segít­ségüket a sport, kulturális munka térén. A komáromi ipari iskola ta­nulói élésén bírálták a bürok­rácia túlburjánzását. Javasol­ták, hogy emelni kellene a mű­szaki káderek jutalmazását és ezzel együtt emelni a felelős­ségüket is. Olyan egyénekre gondoltak, akik valóban kiváló képességűek, munkájuk mellett gondolkodnak és alkotnak is valami újat. Nagyon sok fiatalt érdekei, hogy jelenleg milyen munkálatok folynak égy újabb árvízkatasztrófa elhárítására. A komáromi kommunális üzemek tanulói rámutattak azokra a hibákra, amelyeket az illeté­kes szervek sorozatosan követ­nek él. Például a végzett ta­nulókat nérn megfelelő munka­helyre helyezik, azonkívül a szerszámok hiánya, a munkaidő meghosszabbítása és egyéb problémák fordulnak elő. Nagyon jól sikerült a bajcsi állami gazdaságban dolgozó fiatalok találkozója is. A be­szélgetés előtt sportversenye­ket szerveztek, valamint meg­szervezték a traktorosok vér-* senyét. A legbonyolultabb külpoliti­kai helyzettől kezdve a CSISZ különböző problémájáig minden érdekelte a fiatalokat a beszélgetéseken. Kérdéseikre megfelelő válaszokat kaptak. Legtöbb helyen műsoros-est­tel fejezték be a beszélgetése­két. Szükséges lesz a jövőben is i- lyen beszélgetések rendezése. Jó lenne, ha állandósulna a pártfunkcionáriusok és a fiata­lok falálkozása.Ez azért is szük­séges, hogy a fiatalok lássák, mennyire számontartják őket, és a felvetett problémákról nem beszélnek hiába, hanem a- zokat meg is oldják. A CSISZ komáromi járási ve­zetősége munkaversenyt hirde­tett a CSKP XIII. kongresszu­sának tiszteletére A díjak, mint a járási pártbizottság vándorzászlaja, televízió- és rádiókészülékek, melyeket a járás legjobb CSISZ szervezete’ és dolgozói kapják meg. Re­méljük, hogy ezzel a verseny- nyel is sikerül járásunk fiatal­ságának munkalendületét fo­kozni a CSKP XIII. kongresz- szusa előtt. Bende István HMBElMnHBaa Tanúiéit figyelem I A Moldvai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igaz­gatósága közli, hogy az 1966167. tanévre a mezőgazda- sági gépesítési (mechanizációs) szak magyar tagozatára jelentkezhetnék mindazok a tanulók, akik az általános iskola (ZDS) IX. évfolyamát sikeresen elvégezték. A tanulmányi idő négy év, és érettségivel végződik. A következő szcüctantárgyái&faKetén belül bővíthetik tu­dásukat: elméleti és műhely gy Ókoriatokon keresztül traktorok, autók, mezőgazdasárii gépek javítása, üzem- szervezés stb., valamint a gépjármüvek vezetése, amely a gépjárművezetői igazolvány megszerzésére irányul W. (C) terjedelemben. yjsjff További magyar tannyewű osztályok a jelnőttek ré­szére, okik az EFSZ-ekűev, állami gazdaságokban vagy más szocialista szektorban mint gépjavítók, mechanizá- torok dolgoznák. A tanulmányi idő 3 év, szakérettségi­vel végződik és a munkaviszony megszakítása nélkül távtanulóként végezhetik el. Jelentkezhetnek mindazok, akik teljes alapfoka iskolai végzettséggel rendelkeznek, és legalább húroméve'š^fjfflfärlatuk van a mezőgazdasá­gi gépparkban. Bővebb felvilágosítást az iskola igazgatósága ad. Az érdeklődők kérvényeiket az alábbi címre küldjék: Riaditeľstvo SPTS, Moldava nad Bodvou, okr. Košice. Havas háztetők Van már családi háza ? Vettem egy családi házat, lakóval együtt. Már egy évé (gyakran két, három vagy több éve is) hiába akarok beköltöz­ni a házamba, mert nem tudok mit csinálni a lakómmal. Köz­ben én még mindig egyetlen helyiségben lakom feleségem­mel és gyerekeimmel, s talán nem szorul magyarázatra, hogy ez égy többtagú családnak nem megfelelő lakás. Jártam már bent a nemzeti bizottságon, még a bíróságon is, de nem tudtak rajtam segíteni. Nem tudták elhelyezni máshová a la­kómat. A törvény betűje vi­szont azt mondja, hogy a nem­zeti bizottságoknak segíteniük kell a háztulajdonosokat, hogy beköltözhessenek a lakásukba. Mi is tehát a helyzet ezzel a segítséggel és a jogaimmal? Körülbelül ez a tartalma sok­sok levélnek, melyekkel „za­varnak" bennünket a köztársa­ság egész területén. Sokan a- zok közüf, akik családi házat vásároltak, fiatal házasok, vagy éppen nősülni szeretnén'ek, en­nek ellenére nem tudnak be­költözni házukba. Becsületes munkával szerezték meg a pénzt, házat vettek rajta és mégis ugyanolyan helyzetben vannak, mint a ház megvásár­lása előtt voltak. Közben nem egy ilyen levélben azt olvas­suk. hogy lakójuknak autója van, vagy éppen autóra spórol, tehát nagyobb fizetésé van, mint nekik. Énpen ezért nyu­godtan vásárolhatna magának családi házat is valahol. Sok helyütt a nemzeti bi­zottságok dolgozói úgy néznek a családi házak tulajdonosaira, akik a sajátjukba szeretnének beköltözni, mintha azok valami különleges kérelemmel fordul­tak voina hozzájuk. Az ilyen és ehhez hasonló esetek az­után igen gyakran egész sor kellemetlen következménnyel járnak mindhárom félre nézve. Idegesíti ez a háztulajdonost igazságtalanságnak tartják a lakók, hogy ki akarják őket költöztetni, meg sok bajuk van mindkettőjükkel a nemzeti bi­zottságok dolgozóinak is. ök a legtöbb esetben segíteni sze­retnének. de hát hogyan? Hi­szen az újonnan elkészült la­kások, vagy azok a régiek, me­lyeknek a tulajdonosa meghalt, nem fedezik a szükségletet. Ebből nem tudják kielégíteni a sok kérvényezőt. A háztulaj­donosok igen gyakran jogaik­kal és követeléseikkel együtt csak valahol a kérvényezők névsorának a végén szerepel­nek. Hát akkor hogyan is van azzal a (örvénnyel valójában, amelyiknek segítenie kellene a háztulajdonosnak, hogy a saját házába beköltözhessen?! A lakásgazdálkodásról szóló törvény 23 paragrafusa (Tör­vény gyűjtemény 41/1964) így hangzik: „A nemzeti bizottsá­gok segítik a háztulajdonost, hogy beköltözhessen a házába ő, valamelyik nős gyermeké vagy a szüléi, ha a házában valaki más lakik. Ezért e he­lyi nemzeti bizottságok pótla­kásról gondoskodnak a lakók számára, vagy bebiztosítják, hogy azok a lehető legrövidebb időn belül helyet kapjanak a szövetkezeti lakásépítésben, vagy engedélyt családi ház é- pítéséré. Ugyancsak bebizto­sítják azt is, hogy a lakáscse­re zavartalanul menjen végbe' a tulajdonos és a lakó között“. A legtöbb nemzeti bizottság valóban ehhez a törvényhez tartja magát a gyakorlatban, ahogyan érről alkalmunk volt meggyőződni a saját szemünk­kel. Ennek ellenére a lakástu­lajdonosok helyzete nem ja­vult még túlságosan az utób­bi években, s mindmáig nagyon nehezen költözhetnek be a sa­ját házukba, ha abban lakó van. Igazolja ezt a sok befutó panaszlevél és kérvény is. Van azonban egy lehetőség, hogy ezen a hiányosságon segíthes­sünk, legalábbis részben. Az említett rendeletben u- gyanis azt olvashattuk, hogy a nemzeti bizottságok gondos­kodnak arról, hogy a másnak a házában lakó családokat a lehető legrövidebb időn belül meggyőzik, iratkozzanak be szövetkezeti lakásra vagy pe­dig építsenek maguknak csalá­di házat. így is van ez. A nem­zeti bizottságok ugyan tőröd­nek ezzel (egyik helyen inkább, másutt kevésbé), de a lakókat' arra nem kényszeríthetik rá, hogy vásároljanak szövetkezeti lakást, vagy építkezzenek. S természetesen itt csak azokról a lakókról van szó, akiknek a körülményeik ezen megoldások valamelyikét' lehetővé tennék. Vannak ugyanis bizonyos szempontok, melyek szerint a nemzeti bizottságok helyet biz­tosítanak valakinek s szövet­kezeti lakásokban vagy nem — engedélyezik bizonyos család! ház építését nekik vagy pedig nem engedélyezik, esetleg ma­guk gondoskodnak az illető családnak megfelelő lakásról. Ma. amikor egyre inkább elő­térbe kerül népgazdaságunkban a gazdaságosság, az illetéke­sek fontolóra vehetnék énnek a sokak számára annyira ége­tő problémának is a megoldá­sát. Ford.: N. László EndrI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents