Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-15 / 46. szám
—us 9 F- J. FUss: Küldjön újabb verseket. Ahhoz, hogy tehetségét megítéljük eqyetlen vers nem elegendő. 0 Cz. I. Komárom: ... írtam egy verset, melyet szeretném, ha megjelenne az „Űj Ifjúság“-ban...“ — írja többi között kísérőlevelében. A zsenik tulajdonsága, hogy bármihez is nyúlnak tökéletes kerül ki a kezük alól. Ön nem zseni. Vigasztalódjon! 0 ..Szeretem a nyíló orgonát": A legjobb, legsikerültebb verse az ősz című. ötletes, eredeti. Sajnos nem mondható el ugyanaz a Világbéke és a Tarka levél címűről. Mindkettő a dolgok külső jegyeit ragadja csak meg, nem jut el a lényegig. Túlságosan is „csinált“ ízűek. Később újra jelentkezzen! 0 J. G. Pozsony: Keresse fel szerkesztőségünket. Hozzon verseket is. Szívesen elbeszélgetünk. 0 „Bébi": Levelében az alábbiakat olvastuk: „Először is szeretném, ha az alabb írt verseim megjelennének az „Új Ifjúságiban a továbbá „igazi kritikus véleményt“ vár fenti jeligéjére. Levelének olvasásakor többször is zavarba jöttünk; először, amikor azt írja, hogy szeretné, ha a versek megjelennének, másodszor, amikor „igazi kritikus véleményt“ kér tőlünk verseire. Nézzük csak! Igazi véleményt még csak tudnánk adni. kritikus véleményt is, d-e abból nem hisszük, hogy valamiféle haszna is lenne, marad a kritikusi vélemény, esetleg igaz kritika, ezt viszont ön nem igényli. Mit tegyünk hát? Nézzük talán a verseket: /Röpülök, röpülök a távolba,/ Szinte emel- kedek a magasba. /Új, új szellők illata /Mind üde, friss, egyforma. / — Álmodom. / Hiszen ezt jól tudom; /Előttem száguldó hajó vagyon / stb. Kedves „Bébi“ nőjön még egy kicsit...! A. G. Zselíz: A vonat nem késik. Boldogság, valamint Szilveszter című írásaidat figyelmesen elolvastuk — gratulálunk. Szépen fejlődsz. Vigyázz azonban a témaválasztásra. Úgy gondoljuk, hogy sem neked, sem többi prózát író olvasónknak nem lesz kárára ha idézzük Bóka Lászlónak, a magyar irodalomtörténeti és kritikai esszé egyik legrangosabb képviselőjének, I a novelláról való néhány I sorát: „A novella könyör- I télén műforma. Nem hagy 1 időt az írónak, mint a lassú | áradású regény, hogy helyrehozza, feledtesse ihlete fáradtabb perceit, s nem nyújt olyan látványos, kápráztató segédelmeket, mint a színpad szemfényvesztő keretében virágzó dráma. Még a kötött formájú versnél is kegyetlenebb: éppen azzal a kevéssel, amivel kötetlenebb: ritmus nem segíti. rím nem díszíti, s nincs olvan vastörvény, mely határát megvonná. Az a kicsi szabadság ami a novellaíró sajátja, csak arra jó, hogy örök bizonytalanságban maradjunk a novella törvényei felől. Minden novellának más a törvénye, magát a törvényt nem ismerjük, de halálos biztonsággal meg- érezzük mégis, ha vét ellene érezzük mégis, ha vét ellene első szavával, ha második szavára ellankadt a figyelmünk, ha nem pereg, mint a rokka kereke, ha nem végzi úgy. mint a családi perpatvart a bevágott ajtó csattanása. akkor csatánál többet vesztett az író“. A csallóközi kisváros lélegzete három napra felgyorsult, november ötödiké, hatodika és hetedike volt ez a három nap. S így lesz ez már azután minden évben. Beszéltünk azokkal az emberekkel. akik a színházi napokat indítványozták és megrendezték Dunaszerdahelyen. Tudjuk nagyon jól, hogy egy ilyen rendezvény sohasem lehet egy ember műve itt azonban mégis azt kell mondanunk, hogy Szuchy M. Emil önzetlen és kitartó munkája, fáradozása nélkül a terv csak terv maradt volna annyi más tervvel egyetemben. Október végén megjelentek a nagy plakátok, ezeket látta mindenki, de azt már nagyon kevesen tudják, hogy a szerdahelyi műkedvelők éjt nappallá téve próbáltak az üzemi klubban ... Tennessee Williams egy kisváros műkedvelőinek előadásában!... Ki fogja a dráma négy nagyon igényes szerepét eljátszani?... És ki fogja megérteni? — Nagyon sokan feltették ezeket a kérdéseket, nagyon sokan kételkedtek, az Üvegfigurákat mégis sikeresen mutatták be a szerdahelyiek! Igaz. hogy az anya szerepét budapesti művésznő. Orsolya Erzsébet játszotta, de Haizok Ilonka, Érsek György és Bartal Károly is megtettek minden tőlük telhetőt. Hogyan sikerült és miért? ... Orsolya ErzsébeKöszöntő akadémiai festő iskolájával és alkotásával az 1909-es nemzedékhez tartozik. E nemzedékhez fűzi élet érzelmének sokrétűsége, új kifejezésformák gazdag skálájával tűzdelve, alkotó képzelöereje érzelmi élményeire képességeire alapozva. Lea Mrázová palettája kék, rózsaszín, lila és zöld színek tarka dominánsa. Lea Mrázová festő a szlovák nemzeti hagyomány és a bra- tislavai kulturális dolgozók környezetének serkentésére reagál. Zeneszerzők, költők, színészek stb. arcképeit festi. A festő néhány figurális alkotása mint gobelin szerepel. A Brnoi Gyapjúkísérleti Intézet már gyártja az Art pr o t i s gobelineket. Ezek. úgy mondhatjuk, újszerű gobelinek. Olyan művek, amelyek önálló kifejezést, tökéletes technikai kidolgozást és megfelelő érvényesülést igyekeznek szerezni. A Brnoi Gyapjúkísérleti InHéttő délután van. Ez a nap is olyan, mint a többi. Vagy talán mégsem? Nem először történt, hogy galomtól elsírtam magamat. Mi lányok (kb. negyvenen) kipirult arccal, csillogó szemmel figyeljük az előadó diáktársunkat. Ady Endréről beszél, forradalmiságáről, hazaszeretetéről, szerelméről, szimbolizmusáról. Felhangzanak Ady legszebb versei és képzeletünk messze jár. Nem ülünk már az iskola padjaiban, csak a költemények varázslatos szavait halljuk, gondolatban a nagy költővel vagyunk, úgy érezzük, a mi szívünkben örökké él. Hát igen irodalmi érdekkört alakítottunk Ozorai tanár elvtárs segítségév»!. Közös gondjainkon kívül ősz. szefog bennünket az irodalom szeretete. Pedig harmadikosok CSALLÓKÖZI SZÍNHÁZI NAPOK tét mindjárt első napon úgy megszerette Laura és Tom, azaz Haizok Ilonka és Érsek György, hogy már talán nem is volt nehéz megbirkózniuk a szereppel. A kisváros színpadán a nagy művésznő magával ragadta a műkedvelőket is. Tom lázadása és elégedetlensége túlnőtt a műkedvelői színvonalon. Laura félénksége. alacsonyabbren- düségi komplexuma, boldogtalansága is meggyőző volt. A kezdés lámpalázas percei után egyre inkább emelkedett az előadás színvonala. Egyre gyakrabban harsant fel a taps és talán senki sem csalódott, senki sem bánta meg, hogy „feláldozta" egy estéjét. Vasárnap szintén egész nap program, este pedig szlovák nyelvű színházi előadás „enyhe“ bonyodalmakkal. Ugyanis a vendégszereplő együttes az utolsó pillanatban lemondta az előadást! Az üzemi klub irodájában Szuchy Emil telefonál: Lea MRÁZOVÁ tézet egy hónappal ezelőtt, Lea Mrázová javaslata alapján, elkészítette a festő „Svätopluk“ íapiszériáját. E gobelin most Krakkóban van, kiállításon. Három méter magas. Lea Mrázová e formátumot tovább folytatja a „Nagymorva Birodalom“ ciklusban. Ez időtájt a „Panónia" művén dolgozik. Érettségi előtt qunknak időt ezekre a csodálatos percekre Diákok és irodalom-szeretet összetartoznak, de mi nem a tankönyv sablonos mondatait ismételgetjük. Magunk kutatunk „anyag“ után az irodalom berkeiben. Az elkövetkezőkben Juhász Gyula, József Attila és Karinthy Frigyes munkásságát vitatjuk meg. De érdekel bennünket Zola, Goethe. Dickens, Shaw, sőt Dante is. a világirodalom legjobbal. Majakovszkij költészetét az egész iskola tanulóival megismertetjük a Csehszlovák szovjet Barátság Hónapja alkalmából. Az előadást vagyunk, mégis szakítunk ma— Többszáz jegy kelt el !... Nem csaphatjuk be az embereket ! ... A pozsonyiak ma reggel mondták fel az előadást, nem hívhattam tehát önöket előbb. . El kell jönniük! S az eredmény: A SZLOVÁK NYELVŰ ELŐADÁS SEM MARADT EL! Hétfőn is zsúfolt a program. Az Irodalmi Szemle és a Szocialista Nevelés szerkesztői beszélgetnek a járás magyarszakos tanáraival az irodalom és a pedagógia kapcsolatáról. Később a vendégek találkoztak a város és a járás képviselőivel. Este került sor Ľubomír Smrčok színmüvének, a Piros szegfűnek ünnepi bemutatójára. Ez volt a színházi napok utolsó akkordja. * * * Megérte - e? kérdezhetnénk, Csak határozott igennel válaszolhatunk!... A szerdahelyiek bebizonyították, hogy van lövője a műkedvelő színjátszásnak olyan városban, ahol vannak lelkes és tehetséges fiatalok! .. És hol nincsenek? ... Melyik faluban, melyik városban? Minden kezdet nehéz, de bízunk abban, hogy évről-évre egyre több színvonalas előadást láthatunk majd itt Szerdahelyen. N. László Endre helvett Modellje Kišoňová-Hubová, a Szlovák Nemzeti Színház ismert operaénekesnője. Az említett gobelínciklust a Szlovák Nemzeti Tanácsnak készíti. — Merész terveim vannak — mondja szószerint a művésznő. — Egy évvel ezelőtt tervbevettem. hogy olaj portrésorozatot festek. A tervet teljesítettem. Készen van már L. Zeljenka, Alexander Moyzes zeneszerző, Katerina Lazarová, Ivan Turzo, Szántó akadémikus és még sok más portréja, ősszel legújabb műveimből kiállítást rendezek. Lea Mrázová alkotásának fő jelképe: a nő. Szinte hihetetlen, de a művésznő ez ősszel lesz 60 éves. Olyan évforduló ez, amely arányos értékelést, s ahogy az már lenni szokott, monográfia kiadását érdemelne meg. Ez év november harmadiké egyedülálló lehetőség lenne erre. CTIBOR VASINA Idézetek, versek teszik majd színesebbé. Megemlékezünk majd Tömörkény István születésének 100. évfordulójáról is. Nem feledkezünk meg azonban a mai irodalomról sem. Az egyik tanuló például Németh Lászlóról és Darvas Józsefről szeretne előadást tartani, mint ahogy mindannyiunknak van valamilyen önként vállalt szerepe, feladata. Első összejövetelünkön megválasztottuk a vezetőséget. Mészáros Klárába Nagy Margitba és Csicsay Júliába helyeztük bizalmunkat, ők fogják irányítani további működésünket. Reméljük hogy még sok hasznos és kellemes délutánt töltünk el Ozorai tanár elvtárs tanácsai, útmutatásai alapján. Szabó Erzsébet (Dunaszerdahely) Abafalván 1963-ban alakult még a szövetkezet ifjúsági klubja: Kezdetben csak vasárnap délutánonként jöttek össze a fiatalok, hogy a lemezjátszó zenéje mellett táncoljanak. Ma már a klub teadélutánjainak részvevői alig férnek el a két helyiségben. A környező falvakból is rendszeresen eljárnak a fiatalok A- bafalvára. A lemezjátszót közben zenekar váltotta fel, az abafalvai fiatalok saját zenekara. És már a klubtevékenység sem merül ki a vaMEG ÉR TÉS SEL sárnapi táncos összejövetelekben. A klub tagjai például tavaly négy színdarabot tanultak be. A klub élére három ügyes lányt választottak vezetőül Schiitz Marika, Kővári Zsuzsi és Ferencz Margit alkotja a „hármas szövetség“-et. Munkájukat nagyban megkönnyíti, hogy van kire támaszkodniuk. A szövetkezetben dolgozó, 25 éven aluli fiatalok száma ugyanis eléri a negyvenet. Kovács Zoltán Rimaszombat '0JL* Koszosuk a 60 ms M. GREGORT Ha nem iilnjerném ilyen jól, könnyen azt hihettem volna, hogy tévedés törtéit, az a jókedályü, életerős férfi, aki két feljátszás közt várakozik rám a Rádió társalgójában, nem lehet 60 éves. Pedig Így van. ö az, Martin Gregor, érdemes művész, a bratislaval Hviezdoslav Színház tagja, akit most, 60 éves születésnapja alkalmából a Munkaérdemrenddel tüntettek ki. — Szinte hihetetlen, hogy hatvan éves, külsőleg legalább is megcáfolja ezt a kort — kezdem a beszélgetést. — Belsőleg is fiatalnak érzem magam — biztosit mosolyogva a miivész — magam sem akarom elhinni, hogy ehhez a jubileumhoz érkeztem. S hatvan évből harmincötöt töltöttem a színpadon, pontosabban a Szlovák Nemzeti Színház színpadán. Tulajdonképpen ezt az időt számítom az igazi életnek. És már emlékezik is vissza, a kezdetre... gondolatban verset szaval a felvételin Andrej Bagar és Ián Borodáé előtt. .. édesanyja ellenzi a színipályát, ő mégis bodog, hogy megállta a helyét s a Színművészeti Főiskola hallgatója lett. A megélhetéssel ugyan baj van, de nem esik kétségbe, könyviigynökséggel segíti ki magát. ., mint másodéves sziniiskolási már szerződteti a Nemzeti Színház s ezzel el is indul a művész sikerekben oly gazdag pályafutása. — Egymásután jöttek a nagy szerepek, mit játszott a legszívesebben? — Nem akarok Igazságtalan lenni egy alakításomhoz sem, hiszen, ha úgy vesszük, mindegyik életem egy-egy darabja, azzal, hogy valamelyiket kiemeljem. A harmincöt év alatt rengeteg szerepet formáltam meg. s kevés kivétellel minegyiket szerettem. Talán mégis a többinél jobban a szivemhez nőtt a Volpone, a Revizor polgármestere, Karhan a Karban esztergályos csoportjában, a Puntilla úr szolgája, az Orhatnám polgár, az Ivanov Lebegyeve. De egy szerepről, jobban mondva egy előadásról, meg kell külön emlékeznem. 1940-ben a fasiszta törvények leparancsoltak a színpadról. Moliere Misantropejával búcsúztam a színpadtól és a közönségtől. Nem volt könnyű a búcsú. Fájdalmamat csupán partnereim szolidaritása enyhítette egy kevéssé. Annyira velem éreztek, hogy meghatődottságukban alig tudták mondani a szöveget. De velem érzet a közönség is — a jegyszedönók súgták meg, hogy ez a búcsúfellépésem — előadás után a diákok a vállukon visznek ki a színházból. A felszabadulás után sok feladat várt a művészre. Talán legnagyobb sikereit az akkoriban megalakult Üj Színpadon aratta, szavaiból is úgy veszem ki, hogy az itt eltöltött évekhez fűződnek legkedvesebb emlékei. De magában az Cj Színpad születésében is része van, hiszen ö v ilt az, aki 1946-ban sikraszállt Bratislava második színháza megalakulásának ügyében. 1951-52-ben a Nemzeti Színház igazgatója volt s ebben az időben mint rendező is sokat működött. Martin Gregort nemcsak a színházlátogatók ismerik, jellegzetesen rekedt hangja a rádióhallgatóknak is sok élvezetet szerez. Gyakran hallói tűk a rádió magyar adásában is, hiszen tökéletesen beszél magyarul. — Az utóbbi időben igen keveset játszom a magyar adásban — mondja eltűnődve — pedig szeretem ezt a munkát, különösen szivesen olvastam el a folytatásos regényrészieteket. Őszintén örültem, hogy a magyarlakta vidékeken is több Ízben felismertek a hangomról. Főleg azonban azért játszottam magyarul is mert ismerem és becsülöm a magyar kultúrát és örültem, hogy hozzájárultam a fejlesztéséhez. Kicsit gondolkozik, majd hozzáteszi: — Ha már a rádiónál tartunk, elmondom azt is, hogy szerintem a magyar adásnak sokkal többet kellene foglalkoztatnia a komáromi színészeket. Mert kik játszanak a rádió magyar műsorában, ha nem a magyar színház színészei? A távolság nem játszhat szerepet, ez technikai kérdés, amit meg lehet oldani. A rádió szereplés igen fontos a színész szempontjából, mert kitűnő Iskolául szolgál neki, rutinra tesz szert a játszásban... mert hiába, a jó színésznek is alkalom kell, hogy mindig újra és újra bebizonyítsa tudását, kell, hogy játsszon, különben a közönség elfelejti s végül a színész sem hisz sajátmagának. — Ügy tudom, a komáromi Magyar Területi Színháznál is rendezett. — Igen, az Aranyembert, de legnagyobb sajnálatomra, valahogy megszűnt az együttműködésünk. — Jelenlegi munkája? — A VIII. Henriket készítjük a televízióban és nemsokára megkezdjük O’Neuil Christopher Annle-jának televíziós változatát, az Annie Christie-t. Annie apját játszom benne, mondhatom nagy örömmel, mert ez egy kitűnő szerep, óriási lehetőségeket nyújt a színész szamára, szinte viszi az egész darabot. — Egészen be- lehevül, amint csak beszél róla latszik mennyire várja, hogy ragyogó szakmai tudását csillogtathassa. Most pedig a jubiláns tervei felöl érdeklődünk. — Terveim? Igen, vannak. Két szerepet szeretnék még eljátszani: a Velencei kalmárt és Hauptmann Naplemente elótt-jének főszerepe, az öreg- úr. Elárulom, hogy ez utóbbi beteljesülésére a televízióban valószínűleg sor kerül. — Szeretnénk, hs még valamit elárulna nekünk. Mi a titka annak, hogy Ilyen fiatal tudott maradni? — Megmondom — nevet fel harsányan a művész, — A nőknek köszönhetem, bevallom, nagyon szeretem a nőket. — Ezt megírhatom? — Persze. És — teszi hozzá most már komolyan — nagyon szeretem az embereket, az életet. Igen, szereti az embereket. Ez adott neki erőt ahoz, hogy harmincöt éven keresztül fáradhatatlanul szórakoztassa, nevettess* és sírásra fakassza őket, azaz a közönséget. És mi azt kívánjuk a 60 éves jubilánsnak hogy művészetével még nagyon nagyon sok kellemes órát szerezzen mindannyiunknak. Mestan Katalin
