Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-15 / 46. szám

Sárkány Arpád UTAZNI JÓ ÚTI N AP LÓ De ha már az egyszerű felsorolásnál tartasz, nem hagyha­tod ki azt sem, hogy Ogyessza egyúttal fontos üdülő központ is. Harminc szanatóriumában és üdülöjéban 200.000 nyaraló fordul meg évente. Most elsősorban a penziók, s a 10—15 emeletes szállodák építésére helyezik a fősúlyt. Üjabb úszó üdülőket helyeznek üzembe és kiépítik Karolina-Bugaz „aranyhomokos“ tengerpartját, ahová máris járnak a fürge szárnyashajók. De ilyen a turista sorsa. A lázas kíváncsiságban, kutatás­ban, szinte észrevétlenül telnek napjai. Mire megszokja, meg. szereti a várost, a vidéket, mely annyi örömet és élményt jelent számára, tovább kell mennie. Maradni szeretne még, de szeme másfelé tekint. Jegyzeteiből a következő megálló­helyet tanulmányozza, a túlsó partot nézi. Menetrendet húz elő, a vonat, repülőgép, vagy éppen a hajó legközelebbi indu­lási időpontját keresi. Pontosan úgy tesz mint te. A bőrön­död már készen, a szállodai szobád üres Az előbbi terád, az utóbbi újabb kíváncsi vendégre vár. Mit tehetsz? Fogod a bőröndödet, az útitáskát és irány a kikötő. A Derzsinszkijről elnevezett tengerjáró hajó pontosan indul. S irány: Jalta. De ha már az egyszerű felsorolásnál tartasz, nem hagyhatod ki azt sem. hogy Ogyessza egyúttal fontos üdülő központ is. Harminc szanatóriumában és üdülőjében 200 000 nyaraló fordul meg évente. Most elsősorban a penziók, s a 10-15 emeletes szál­lodák építésére helyezik a fősúlyt. Újabb úszó üdülőket helyeznek üzembe és kiépítik Karolina­Bugaz „aranyhomokos“ tengerpartját, ahová már­is járnak a fürge szárnyashajók. De ilyen a turista sorsa. A lázas kíváncsiságban, kutatásban szinte észrevétlenül telnek napjai. Mire megszokja, megszereti a várost, a vidéket, mely annyi örömet és élményt jelent számára, tovább kell mennie. Maradni szeretne még, de szeme másfelé tekint. Jegyzeteiből a következő megállóhelyet ta­nulmányozza, a túlsó partot nézi. Menetrendet húz elő, a vonat, repülőgép, vagy éppen hajó legközeleb­bi indulási időpontját keresi. Pontosan úgy tesz, mint te. A bőröndöd már készen, a szállodai szobád üres. Az előbbi terád, az utóbbi újabb kívnácsi ven­dégre vár. Mit tehetsz? Fogod a bőröndödet, az úti­táskát és irány a kikötő. A Derzsinszkijről elneve­zett tengerjáró hajó pontosan indul. S irány: Jalta. Előbb még szorongva ültél az autóbusz vezetője mögötti ülésen és iélegzetvisszafojtva csuktad be szemed egy-egy utcakereszteződésnél, várva, hogy most mi lesz. Száz rubel ellenében egyet nem mertél volna tenni, hogy épp bőrrel megúszod, s lám, már itt is vagy. Megkönnyebbülve nyújtasz kezet Mihail Szoldatov gépkocsivezetőnek, és egy szpaszibát mormolsz a szerencsés megérkezésért. A jó öreg Flexareta! A lebukó nap fényében megörökíted a kikötőt, és soha nem látott emberarcokkal gyarapítód fényképgyűjteményedet. Úgy érzed, nincs ok az izgalomra. Persze, csak gondolod. Amikor a hajókürt megszólal, jelezve a beszállás kezdetét, azt hiszed, megáll az idő. A néhány perc, mely még elválaszt a felszállástól, óráknak tűnik. Gyerekes kíváncsisággal figye­led órád mutatóinak járását. Megmosolygod önmagad, furcsa kisgyerekeskedésedért, s közben igazat adsz a gyereknek. Hisz odahaza, Közép-Európában, távol a tengerektől és a nagy világóceánoktól, hogyan is érezhetnéd a tenger vará­zsát? Legfeljebb néhány kalóztörténetet olvashatsz megsár- gult papírlapokon, vagy néha egy-egy időjárásjelentésben hallhatod, hogy az Atlanti Óceán felől megindult a légáram­lás, melynek örülsz, hogy elér hozzátok sűrű felhők formá­jában, hogy segítségére legyen a köztisztasági szolgálat em­bereinek kiadós eső formájában. De a távoli Csendes-óceán­ról még ily formában sem hallhatsz, melynek áramlatait fel­fogják Kelet-Ázsia és Kelet-Szibéria hegyláncai és ha még­sem, akkor Száján és Altáj többezer méteres csúcsai úgy- annyira. hogy az Ázsiát Európától elválasztó Ural gond nélkül alhat a tikkasztó nyári hőségben s a dermesztő orosz télben. Ezért ne is csodálkozz a „gyereken“, hogy türelmetlenül várja, hogy kinyíljon kajütje ajtaja. Mert azért mégiscsak más a partot nézni, mint a partról nézni. És lám, ahelyett, hogy másutt kalandozol, jobban figyelhetnél. Észre sem ve­szed, hogy rajtad a sor... beszállhatsz. Felfutsz a lépcsőn és olyan mozdulattal, mint aki mást sem tesz, csupán hajón utazik, igyekszel a jobbára grúz és örmény személyzet taná­csai közepette elfoglalni a 127-es kabint. A nagy igyekezet­ben azonban mégis elárulod magad s mosolyogsz egyet, akár­csak az a karcsú grúz legény melletted, amikor megfogod a fedélzeti korlátot. Nem csoda. Már hem a partról nézel, a hajózenekar melletted hangol. Amikor a hajó dudája újból megszólal, megrez­zensz még, de a zenekar indulójára meglebbennek a kendők, s kézrengeteg int búcsúzóul a lassan tá­volodó hajó felé. Megkönnyebbülve állsz a korlát­nál, elkattantod még néhányszor fényképezőgépe­det, majd búcsút intesz a városnak, ismerőseidnek, a tengerparti sétánynak, a parkok fáinak és virá­gainak, melyeket annyira megszerettél és az operá­nak, melyben oly felejthetetlen élményben volt ré­szed. Ott állsz még a hajó fedélzetén, a magas ár­bocok tövében, alattad a mélyben fehéren fodrozód­nak a hullámok, a sirályok szárnya még ezüstösen csillog, de távoli román partok irányában már csak egy vörös csík jelzi a lebukó nap útját. Amerre csak nézel, mindenütt csak tenger és tenger, és mire Ogyessza fényeit is elnyeli a mediterrán éjszaka, a hangosbeszélő vacsorához hívja a hajó utasait. A friss tengeri levegő felfrissít még ugyan, de a hajógépek halk morajának már nem tudsz ellenáll­ni. S reggel frissen szeretnél ébredni. Ám a mézédes grúz bor nem játszik kedvedre. Szevasztopol fehér csipkés partjaira már csak visszapillanthatsz. Hogy vigasztald magad, el se mozdulsz a hajó korlátjától. És a kora reggeli napfényben ragyogó partvonulatot nézed. Megcsodá­lod a cédrusok és a pálmák közül kikandikáló paloták oszlo­pos homlokzatát és az egész keleti építészet csodálatos egy­behangolását a tájjal. Csak nézed a vidéket és alig veszed észre a hangosbeszélö hangját. És még gyorsan elfogyasztod a kiadós reggelit, emlékezeted a múltban csapong. Megér­ted, az ereje fogytán lévő oszmán félhold görcsös erőfeszíté­seit a félsziget megtartásáért, s ugyanakkor az egyre erősödő, immár európai nagyhatalommá vált fiatalabb cári Oroszor­szág harcát is Krym megszerzéséért. ... Most búsulsz, hogy átaludtad a napfelkeltét és nem gyönyörködhettél a gyönyörű látványban. Ne tedd! Ez a cso­dálatos panoráma kárpótol mindenért, különben is kerek hat nap vár még rád és ez nagy idő, még akkor is, ha úgy érzed, meggyorsult óramutatóid járása. Pedig csupán rajtad múlik, hogyan osztod be idődet. De látom, elégedett vagy. Nem csoda. Jaltában a Szovjet­unió legnagyobb füvészkertjében jársz. A nyikitai füvészkert földközi--tengeri cédrusait, 1125 fajta fáját és cserjéjét pedig ezrek csodálják naponta. Az utóbbi öt esztendőben a szovjet gazdaságok 257.000 rózsapalántát, 700.000 ipari növényt, és több mint fél millió virágot kaptak a nyikitai botanikus kert­től. Csupán a gyümölcsfa kollekciója 1800 fajtából áll. De itt van az ország legnagyobb kutató központja is. Itt kísérle­tezik és tenyésztik ki az értékes kultúrákat, és küldik szét az ország minden tájára, sőt, szerte a nagyvilágba. Nem véletlenül hívják a Krym félszigetet a Szov­jetunió virágoskertjének. A sziget Morvaországnyi területén hatalmas táblákon termesztik a sokféle rózsát, levendulát, zsályát, liliomot, íriszt és töm­jénkét. A krymi rózsakombinát szolgáltatja a szov­jet illatszergyártás alapanyagának nagy részét. Lám, és most itt jársz a híres füvészkért sétá­nyain, a Livádia kastély tövében és a rózsákban gyönyörködsz. De akkor, 1945 dermesztő februárjá­ban, 18 évvel a válladon, aligha gondoltál minderre. Német vezényszavaktól hangzottak az otthoni utcák, és örültél, ha a moszkvai vagy a londoni rádió ké­ső éjszakai híreiből meghallgathattál valamit. Azt hiszem, az iskolában tanultakon kívül ekkor hallot­tad másodszor Jalta város nevét. Igen, a város neve ekkor lépett be a történelembe, 1945 február 4-én, a jaltai konferencia kezdetén. A konferencia legfőbb részvevői Sztálin, Roosewelt, Churchill, már ha­lottak. Hogy döntéseik mennyiben valósultak meg és mennyiben nem, és ha nem, akkor miért, ezt megválaszolni a történészek dolga. Egy kis történelmi visszapillantás azonban so­sem árt. Tőle még nyugodtan gyönyörködhetsz a tengerparti sétányokban, elolvashatod a prospektus­ban, hogy Jalta 84 szanatóriumában, hány és hány tízezer férfi és nő nyeri vissza egészségét. És bár­mely világnyelven megrendelheted ebédedet a hí­res Juzsnij étterem pincéreinél és elszórakozhatsz a vendégekkel is, feltéve, ha beszélsz valamelyik vi­lágnyelven. A zenekar vezetője — Ungvárról került ide — Gajos Dodi egyébként ugyanúgy eljátsza zenekarával kívánságodra a Felszállott a pává-t, mint a Nékem olyan asszony kell-t. De ha franciául köszöntőd a zenekar tagjait, a zongorista Ga­lambos Aladár. Zakocsl Ali, a lengyel gitáros fiú s az orosz Maradics Artasa, a dobos, bizonyára nem feledkezik meg egy jó sanzonról sem. A nagy meleg elől azonban nem kell hogy a kávéházba vagy a cukrászdába meneküljünk. Ha idejében felkelsz, még jut a strandon hely, de lehet, hogy te a késő délutánt választod. Az sem rossz. Máskor nem is nagyon ajánlatos. Könnyen napszúrást kaphatsz és erre lépten-nyomon figyelmeztetnek a feliratok is. Persze, te nem nagyon gondolsz a fürdésre. Fjodor Korbu- zov másodkapitánynak adsz előnyt. S mindketten élvezitek a hatást. Ö annak örül, hogy még húsz év után sem felejtett el németül, te pedig annak, hogy már megérteted magad. Fjodor Korbuzov nem szívesen mulasztja el az alkalmat, ha németül beszélhet. De teheti is, 1946 óta a tengereket járja. Nem nagyon látszik rajta, hogy jóval túl van az ötvenen, pedig fogságban is volt. Igaz, nem sokáig. Drezdáig harcolta végig a háborút géppuskásként. A bal szeme alatti sebet is egy éjjeli bombázáskor kapta Berlinben. A háborúra nem szívesen emlékezik vissza, hisz a legszebb éveit rabolta el tőle. Szemlátomást élvezi a nyüzsgő embertömeget, hangosan köszönti ismerőseit, néhány szól vált velük de sietős a dol­ga. Kár, hogy mennie kell, nagyszerű társalgó. A családja Kercsben várja, s a három hetet otthon szeretné eltölteni. Lám, néhány kurta óra leforgása alatt újabb ismerősre tettél szert, a fényképgyüjteményed eggyel megint szaporo­dott. És még a fényképezőgéped lencséjének beállításával foglalkozol, észre sem veszed, hogy ugyanazzal a hamburgi házaspárral találkozol, amelyikkel a hajón ismerkedtél meg. Hangos beszéd közben szállnak Mercedesükbe, s látni a fér­fin, hogy nem először jár Jaltában. Jaltai képek - a szerző felvételei Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents