Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-15 / 46. szám

SZOMBAT, NOVEMBER 5. Az elmúlt hét ú.iabb bizonyítékát adta annak, hogy a megfertőzött nemzetközi légkörben igen kellemetle­nek lehetnek a fordulatok. Végsőkig kieléződött a nyu­gat-német kormány válság. Világossá vált: megérett az idő arra, hogy Erhard kancellár távozzon. A bonni kormányválság annak az elvakult politikának a válsága, amelyet Nyugat-Németország a nemzetközi helyzet kiélezésére folytat. VASÁRNAP. NOVEMBER 6. A guetamalai kormány az ország területén ostrom- állapotot hirdetett. A partizánok tevékenysége egyre erősödött, ki akarják harcolni az általános földreform végrehajtását. HÉTFŐ, NOVEMBER 7. A moszkvai ünnepségeken elhangzott beszédek ki­hangsúlyozták a szocialista közösség erejét, mint a világpolitika alakításának legdöntőbb tényezőjét, rá­mutattak arra, hogy az európai biztonság megszilárdí­tását milyen mértékben gátolja a nyugatnémet revan- sizmus. Ä beszédekben erélyesen elítélték az Egyesült Államok embertelen vietnami háborúját és sajnálattal állapították meg, hogy a kínai vezetőség visszautasítja az SZKP és a többi testvérpárt olyan javaslatát, amely közös fellépést indítványoz az imperializmus ellen. KEDD, NOVEMBER 8. Addisz Abebában a teljes zavarodottság és az ellen- mondások jegyében ült össze az afrikai csúcsértekezlet. SZERDA, NOVEMBER 9. Az Egyesült Államokban megkezdődött a kongresszu­si választás. A választások eredménye meghatározhatja, hogy ki lesz a republikánusok elnökjelöltje 1968-ban és esetleg 1972-ben is. CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 10. Dr. Kurt Georg Kiesinger, a CDU-CSU jelöltjét vá­lasztották meg kancellárnak. PÉNTEK, NOVEMBER 11. Antonín Novotný, köztársasági elnökünk az Egyesült Arab Köztársaságba tett látogatása folyamán minde­nütt nagy ünnepeltetésben részesül. Beszédében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a csehszlo­vák-egyiptomi tárgyalások feltétlenül sikeresek lesznek. 01 ♦ Vietnamban to­vább folyik a há­ború. A falvak lakosságát össze- -erelik és az úgy­nevezett „sztra- tégiai falu"-ban összpontosítják. Vietnami szolidaritási hét A világ haladó és békeszere­tő emberisége egyre nagyobb nyugtalansággal és felháboro­dással figyeli a vietnami fej­leményeket. E kis ország népe már több mint húsz éve har­col szabadságáért, független­ségéért. Az amerikai bombázók naponta félelmet és rettegést keltenek. Már nemcsak a haza­fiak és a partizánok osztagait bombázzák, hanem támadásaik kiterjednek a demilitarizált ö- vezetre, és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, különösen Hanoi és Hai-phong körzetére is, melynek következtében nők és gyermekek százai vesztik é- letüket. A bombázások romba döntik a vietnami falvakat, die a felszabadító csapatok és a partizánok nem adják fel a harcot. A vietnami népet eb­ben a hősies harcában minden szocialista állam támogatja. A világ közvéleménye szi­gorúan elítéli ezt az igazságta­lan háborút. Naponta tízezrek tüntetnek a vietnami háború ellen az amerikai nagykövet­ségek előtt a világ minden ál­lamában, hogy azonnal szün­tessék be a háborút, mert en­nek a kalózkodásnak az ered­ménye egy újabb katasztrófát hozhat az emberiségre. A tün­tetések szervezésében nagy szerepe van a világ haladó if­júsági szervezeteinek, köztük a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ségnek is, amely különféle tüntetéseken, megmozduláso­kon fejezi ki szolidaritását a hősiesen harcoló vietnami nép­pel. Ebből a célból a CSISZ járá­si bizottságai minden járásban Szolidaritási hetet szerveznek a hős vietnami nép megsegítésé­re, melynek keretében össze­jöveteleket, gyűléseket szer­veznek a CSISZ alapszerveze­tek, ahol megismerkednek a vietnami nép életével, harcá­val. A dunaszerdahelyi járásban a fiatalok gyűjtést rendeznek a vietnami nép megsegítésére 40.000 korona értékben. A já­rásban több önkéntes fiatal véradó ad ingyenesen vért, hogy ezzel is segítsék a sza­badságukért küzdő vietnami hazafiakat. A szolidaritási hét keretében a járásban számos találkozó lesz azokkal az elvtársakkal, a- kik az utóbbi időben a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság­ban jártak, valamint a hazánk­ban tanuló diákokkal, akik eb­ben az évben jöttek hozzánk, hogy gyarapítsák tudásukat. E- zek a diákok egyenesen a harctérről jöttek és teljes ké­pet nyújthatnak azokról a vi­szonyokról, melyek most Viet­namban uralkodnak. A Nyugatszlovákiai kerület CSISZ tagjai Vietnam megsegí­tésére felajánlottak fél millió koronát. Ezt az ajándékot majd egy ifjúsági delegáció viszi Vietnamba. — mácsai — Angliában egy templomi egér nagy kárt okozott a hidnesfordi egyházközösség­nek. Az egér ugyanis ala­posan megrágta az orgona fújtatóját és az teljesen hasznavehetetlenné vált. Az orgona javítása több száz fontsterlingbe kerül. Kentuckyban újból bebi­zonyították a már közmon­dásossá vált udvariasságot: megállapították, hogy azok akik a telefonban a pontos idő iránt érdeklődnek, le­galább tíz percig köszönik meg a szives felvilágosítást. Mottó: „A New York-i tőzs­decsőd után egy hétéves mister így szólt apjához: — Ha főbe lövöd magad, mint ahogy azt mis­ter G. R. tette, adj nekem száz dollárt, hogy önállósíthas­sam magam“. (M. Gorkij: A gyerekekről) A kereskedők, gyárosok, biz­tosít óügynökök, hajótulajdono- sok, tengerészek, közvetítők, vevők és vásárlók valaha Man­hattan déli részében, von Den Bears háza előtt szoktak össze­jönni. Hova-tovább, egyre na­gyobb lett itt a forgalom, egyre élénkebb a kereskedelmi élet A businessmanek a Wall Stree- ten adtak találkát egymásnak. Mindez a mült században kezdődött. Am azóta sok min­den megváltozott. Evek múltán itt jött létre az USA legjelen­tősebb kereskedelmi és pénz- forgalmi központja. Hatalmas bankok, biztosító intézetek és közvetítő irodák keletkeztek az amerikai nagytőke urainak ér­dekeit szolgálandó. így keletkezett a tőzsde. Á New York-i tőzsde rövi­desen nemcsak Amerika, de az egész kapitalista világ érdek­lődésének középpontjába ke­rült . . Egy délután elmentünk a Wall Streetre. Valamennyien kíváncsiak voltunk, hogyan is fest belülről ez a híres tőzsde, no meg azt is reméltük, hogy itt már biztosan találkozunk néhány valódi milliomossal. A Wall Street New York egyik meglehetősen keskeny, felhő­karcolókkal és valamivel ala­csonyabb, de annál masszívabb bank- s irodaépületekkel sze­gélyezett utcája. Az utca oly keskeny, a házak pedig olyan magasak, hogy még a napfény se tud behatolni falai közé. A Wall Streeten más fény vilá­gít, a dollár és a business va­kító fénye. Az utcán szikár férfiak szaporázzák lépteiket; valamennyien egy irányba tar­tanak. Kezükben apró, külön­böző értékpapírokkal tömött táskákat szorongatnak. Nem milliomosok, csupán ügynökök, közvetítők. Valamikor így képzeltem el « müliomosokat: középtermetű pocakos úr, jól szabott szmo- cingban, lábán hegyes orrú akkcipő, mellényén nehéz arany íralánc, belső zsebében száz- loüárosokkal degeszre tömött yénztárca, szájában egy soha ct nem alvó, illatos szivar, aki nellől természetesen sose hiá- xyozhat a legmodernebb autó­csoda s az éjjel-nappal rendel- cezésére álló sofőr. Sajnos, a tőzsdén egyetlen­egy milliomost se láttam. Egy­szerűen azért, mivel már rég lem járnak ide személyesen, iemcsák a termeléstől, de i tőzsdétől is elszakadtak. Erre i munkára is megvannak az embereik. Közvetlenül a tőzsde színhe- i/éré idegen látogatókat be sem engednek, csupán az érdekei­eknek, az ügynököknek van zabad belépésük. A szomszédos •pületben levő bejáraton ke- ■esztiil jutottunk fel az er­kélyre, ahonnan pompás kilátás lyílik az alattunk elterülő s egy ókora fedett sportcsarnoknak negfelelő helyiségre. Csupán a látottak alapján az •mber sosem tudná megérteni, tőgy tulajdonképpen mi is tör- énik itt. Azért a mellettünk illő úrhoz fordultunk felvilá­gosításért — ő is most volt itt ■lőször. Végül aztán a harma­dik vagy negyedik megkérde- ettől sikerült némi felvüágo- ítást kapnunk. Mivel még így em értettünk sok mindent, •énytelenek voltunk áttanul- tányozni a tőzsde prospektu- át. A hatalmas csarnokban kü- önbözö feliratú nyitott fülkék ucatjai sorakoznak egymás ■tellett. Bennük meg körülöt- iik tengernyi ember. A patkó­lakú fülkék telefonokkal, táv- épíró-késziüékekkel (állítólag 600 van belőlük), csőpostával annak felszerelve. A telefon- észülékek szakadatlanul csön­dnek. A mozgó fényújságon ieg jelenő számok az egyes észvénytársaságok részvényei- ek emelkedéséről vagy csök- ■enéséről tájékoztatnak. Az rdeklődés középpontjában zonban főként a legnagyobb onszernek, monopol szervező- ek és bankok gazdasági álla­dóról és nyereségeiről szóló elentések állnak. S a fényújság közben egyre ntja a legfrissebb jelentéseket A. KURINA az American Telephone Tele­graph, General Motors Corp., General Elektric, Standard Oil Co., General Telephone Elektro- nice, U. S. Steel Corp., Ford Motor Company, du Pont de Nemoure, IBM, Betlehem Steel Corp. s a többi nagy részvény- társaság és konszern részvé­nyeinek állásáról. — Uraim — szólalt meg szomszédunk, akt az imént oly szűkszavúan tájékoztatott ben­nünket —, itt az ügynökök közvetítésével korlátlan meny- nyiségü részvényt vehetnek. Lehet, hogy nagy szerencse vár magukra. Már nem egy kisember gazdagodott meg így. Egyesek máról holnapra mülio- mosokká lettek ... Megköszöntük a jóindulatát. Néhány évtizeddel ezelőtt a kapitalista társadalmi rendet még így propagálták; „A kor­látlan lehetőségek rendszere, nem is tudja, hogyan érvénye­sülhet és milyen szerencse vár önre. Egy cselédlány férjhez ment egy milliomoshoz, egy kéményseprő pedig milliomos­nőt vett feleségül". Nem tu­dom, mi volt az igazság benne, ám az is lehetséges, hogy való­ban megtörtént. Egy azonban bizonyos, ma már az efféle érvelések divatjukat múlták, nem felelnek meg a mai idők szellemének. Sem a kapitalis­ták, sem szekértolóik nem any- nyira ostobák, amint azt mi annak idején gondoltuk, jól tudják, hogy a huszadik század második felében az említett érvek, enyhén szólva, túlságo­san naivak. Ezért új, „tudományosabb" elméleteket kezdenek hangoz­tatni, melyek közül a legelter­jedtebb a népi kapitalizmus elmélete. Azt állítják, hogy ma már a kapitalizmusnak nincs meg az eredeti jellege, hogy megszűnt a munkaerők korlát­lan kizsákmányolása s hogy a munkások a vállatok társtu­lajdonosai lehetnek és így ré­szesedhetnek a nyereségből. Nem kell mást tenniük, csupán megvásárolnak néhány száz részvényt. Az említett mister nyilván a népi kapitalizmus egyik lel­kes hirdetője volt. — Önnek vannak részvényei? S ha igen, mennyit jövedelmez­tek már önnek? — tettük fel a kérdést. — Meglehetősen sokat, mert ezen az üzleten mindenki csak nyerhet. En például több fize- tésnyi haszonra tettem szert egy év alatt. Csak meg kell venni a részvényeket és... Azt azonban, hogy melyik társaságtól vett részvényeket, mit fizetett értük és konkrétan mennyi tiszta haszna volt belő­lük, nem volt hajlandó elárul­ni. Lehetséges, hogy ö megta­lálta a számítását. Kíváncsi természetű lévén, megkérdeztem később egy brooklini nyugdíjastól, aki az­előtt egy modern textilgyárban művezető volt, mi a véleménye az említett kérdésről. R. Suman válasza azonban már nem volt ilyen egyértelmű. — Egyeseknek néha sikerül, de azért nem egészen úgy áll a dolog, ahogyan azt maguknak az illető úr a tőzsdén állította. Igaz ugyan, hogy a részvény- társaságok eladnak alkalmazot­taiknak bizonyos számú rész­vényt, ám ezt csupán azért teszik, hogy a dolgozók afféle társtulajdonosoknak tekintsék magukat. Alapjában véve nem 'ossz dolog. Tudomásom van róla — mondotta —, hogy egy bizonyos részvénytársaság év végén egyetlen részvényre öt, sőt nyolc dollár jutalékot is fizetett. Ebben az esetben, ha egy munkásnak, mondjuk ötven vagy száz részvénye van, akkor ugyebár... Megemlítettem, hogy példáid Niagara EaiUsban húsz dollárt is elkérnek egy szobáért idény közepén. — Igaz, ismerek olyan mun­kás-részvényeseket is — foly­tatta mentegetőzésképpen —, akik részvényeket vásároltak és a kibocsátó cég megbukott. Ez esetben természetesen egy centet se kaptak vissza. Végül is köztudomású dolog, hogy a vállalattulajdonosok a részvé­nyek legnagyobb részét maguk­nak hagyják meg, legfeljebb, ha egy-két százalékát bocsát­ják áruba. Elképzelheti, mi juthat ebből egy munkásra, ha a gyárban több ezer alkalma­zott dolgozik. Nyüvánvaló, a tejfölt megint csak ők szedik le. Körülbelül így állnak a dol­gok. Sajnos, mindenütt akad szá­mos olyan naiv ember, aki hisz ebben a lutriban, mindenütt akadnak olyanok, akik hisznek abban, hogy munka nélkül, egyik napról a másikra meg­gazdagodhatnák. Fokozottan érvényes ez arra az országra, ahol az emberi érték egyedüli fokmérője a pénz. Az Egyesült Államokban ez idő szerint körülbelül hatvan, meglehetősen széles rokonságú milliomos család él. De ha,még néhány ezer lenne is belőlük! A lakosság zömét mégis a munkások, farmerek, értelmi­ségiek és egyéb dolgozók mil­liói képezik. Beleértve a mun­kanélkülieket, valamint a csak részben foglalkoztatottakat is. Amerika valódi urai tehát nem a dolgozók — habár, akik alkalmazásban vannak, nem él­nek rosszul —, hanem a Rocke­fellerek, Morganok, du Pontok, Mellonok, Dillonok, Fordok és természetesen a velük hason­szőrűek. Ezért a New York-i tőzsdé­nek az úgynevezett népi kapi­talisták szempontjából úgyszól­ván nincs semmi jelentősége. A Wall Street-i tőzsde 3300 üzemrészleggel működő 1366 közvetítő céggel áll üzleti kap­csolatban, melyeknek az USA 859 városában, valamint 24 külország 180 városában leány­vállalataik vannak. A tőzsdei részvények árfolyá- nának alakulására főként a bél­és külföldi piac, a konkurren- ciális harc, a munkatermelé­kenység és az elért tiszta ha­szon magassága van hatással, valamint a bel- és külpolitikai helyzet pillanatnyi alakulása, a tömegpszichózis és még sok egyéb tényező. A nemzetközi helyzet kiéleződése például a hadiipari konszernek részvényei árfolyamának rohamos emelke­dését vonja maga után. — Tokió tüstént benátháso- dik, ha a Wall Street eltüsz- szenti magát — jellemezte ta­lálóan a tőzsdei viszonyokat C. L. Sulzberger, a New York Times hírmagyarázója. A Wall Street a nagytőke szíve, melynek kamrái a tőzsde, dollár-vért szállító erei pedig a tőzsde szövevényes vüágkap- csolatai. Leggyakoribb beteg­sége az idült neurózis és az állandó infarktus-veszély ... (Fordította: PÉTER LÄSZLÖ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents