Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-08 / 45. szám

A LEG-ek legeslegebb-iei TALLÓZÁS Az angliai strip-tease táncosnők egyesülete köve­teli, hogy tagjait az illeté­kesek ismerjék el művé­szeknek. Az egyesület tit­kárnője, aki maga is vet- kőzéssel keresi a kenyerét, ezt mondja: „A közvélemény minket pártol. Hiszen rengeteg nagy művészt a vetkőzés késztetett nagy alkotásokra, tessék megnézni a neves festők akt-képeit!“ Egy nemrég lebonyolított országos tanácskozás Ju­goszláviában, hatvan perces késéssel kezdődött meg, mert a részvevők között senki sem volt, aki össze tudta volna kapcsolni a jegyzőkönyvnek beállított magnetofon két drótját. A csattanó: az eset a ju­goszláv feltalálók országos tanácsának ülésén történt. És ha már Jugoszláviában vagyunk, említsük meg az alábbi esetet is: egyik köz­ismert kutatóintézetben svéd tudós járt, hogy tanul­mányozza az intézet mun­káját. Elutazása előtt kije­lentette: — Nagyon jól érzem ma­gam, mindennel meg vagyok elégedve, csak az bánt, hogy engem dolgozni küldtek ide, tehát nem vállalhattam szo­lidaritást az önök sztrájk­jával. Rekordokról lesz szó, de e- zentúl nem a sportban elért világcsúcsokról, még csak nem is olgan teljesítményekről, a- melgek feltétlenül csodálatot vagy elismerést keltenek. A londoni Guiness kiadó megje­lentette a rekordok panoti- kumát, vagyis azokat a csúcs- eredményeket, amelyek hóbor­tosságukkal, esetleg véletlen- ségükkel tűnnek ki. Ennek el­lenére. talán érdekesnek Ígér­kezik egy kis tallózás az ősz- szeállításban. s az olvasó nem fog úgy vélekedni, hogy a vi­lág legunalmasabb cikkét ol­vassa. Következzen tehát a furcsa összeállítás — különösebb kommentár nélkül. Legmagasabb emberei a vi­lágnak egy michigani fiatalem­ber, s egy berlini leány voltak. Az első 2.70, a második 2.55 métert ért el. A rendellenes növekedést az orvostudomány nem tudta megakadályozni, a negyvenes évek elején mind­ketten meghaltak, 21, illetve 17 éves korukban. Legkisebb termetű a delmen- horsti Walter Böhning volt, aki 1955-ben húnyt el, IS é- ves korában, miután testma­gassága mindössze IS centimé­tert ért el. Leghosszabb életkort megé­rő a bibliai Matuzsálem volt 969 évével — csupán az a szép­séghiba, hogy a tudomány semmifajta bizonyítékot nem talált erre vonatkozólag. A me­xikói indián J. Pereira 167 esz­tendőt ért volna meg, de ez az adat sem hitelt érdemlően bi­zonyított. Legtöbb gyermek anyja az o- rosz Vaszüeta asszony, aki 27 alkalommal szült 69 gyerme­ket, közte egyszer négyes és egyszer hármas ikreket. Legtöbb gyermek atyja Fof/i Ali perzsa sah volt, akinek 154 fia és 560 leánya lett vol­na. A feltételes mód azért kí­vánkozik ide, mivel az adato­kat nem anyakönyvi bejegyzé­sek, hanem az uralkodó 1812- ben tett nyilatkozata alapján jegyezték fel. Leghosszabb szakánál egy norvég bevándorló dicsekedhe tett Észak-Dakotában, 36 évi növesztés után éppen egy cen­timéterrel haladta meg a há­rom és fél métert, a leghosszabb körmöt viszont egy misszioná­rius mérte 1910-ben Kínában. Huszonhét évig kerülte el a körömollót a rekorder, aminek következtében 57,8 centiméte­res körömóriás díszlett ujja hegyén. Elismer ésremélt ó csúcstelje sítményt jegyeztek fel az angol Lionel de Witt nevével kap csolatban. aki ma is él. Ponto sabban: a rekordnak köszön­heti az életét. A londoni tiszt viselő a második világháború alatt aknára lépett El Álaméin­nél, s az évek során 410 se­bészi beavatkozással állítottál helyre egészségét, A gyüjte mény 8f említi a világ legtáb bet operált betegeként. Legdrágábból egy egész csok­rot nyújthatunk át: A világ legdrágább dollárja például az az 1804-bői való ezüstérme, a- melyet nemrégen egy árveré­sen 28 ezer dollárért adtak to­vább. A legdrágább bor az 1806­os évjáratú palackozott Cha­teau Lafite-Rotschüd, amelyet 1959-ben száz dollárért 'vásá­roltak meg. A sors különös i- róniája, hogy amikor kinyitot­ták, s megízlelték, egyáltalán nem volt fejedelmi nedű — el­vesztette arómáját... A legdrá­gábban elkelt festmény Rem­brandt 1961-ben árverésre bo­csátott „Aristoteles“ című mü­ve volt, amely 2.3 mülió dol­lárért talált vevőt, míg a .leg­drágább“ irodalmi alkotás He­mingway egyik bikaviadal ri­portja: legalábbis a honoráriu mot tekintve, a szerző 15 dől lárt kapott szavanként. Legtöbbet mondó érdekessé gek a legékesebbeknek: a világ egnagyobb péksüteményét Van couverben készítették el 1958 ban ,csekély 5 tonnát nyomott. Természetesen kenyérvágó kés helyett fűrészgép vágta. A leg nagyobb tyúktojást az Egyesült Államokbeli Vinelandban rakta egy fehér Leghorn, s 497 gram­mot nyomott. A világ legna­gyobb sajtjához pedig 6600 te­hén telét dolgozták fel, s az e- lőbb említett 5 tonnás cipóhoz éppen illett volna a michigani Fltntben gyártott 5250 kilo­grammos sajtocska. Ha ilyet valamelyik rókára ráejtene egy holló. .. Leg-ek családi vonatkozás­ban: a világ leghosszabb vég­rendelete 95 940 szót tesz ki, a legrövidebb testamentum mindössze hármat: „Mindent a mamának!". Viszont, hogyan végrendelkezett volna a világ legügyesebb „bigámistája", a Sheffield! Vaughan kisasszony — mert asszonynevet igazán nehéz lett volna írni — akt 1922-ben tartott peréig 61 fér­finek esküdött örök hűséget. Végül, további mutatóul né­hány felsőfokú meghatározás — a legrövidebben, tehát egy mon­datban. A legelterjedtebb ke­resztnév a világon a Mohamed. A legnagyobb ágyat (338 mé­ter hosszú és csaknem olyan széles) az egyik londoni mú­zeumban őrzik — 1580-ban ké­szült. A leghosszabb twistet Mrs. Denny táncolta 1962. már­cius 24-én az Üj-Zéland i Christchurch-ben, pontosán 100 órán át. A leghosszabb házszá­ma egy kaliforniai háznak van: 51 202 North 170th Street West. Lancester. A címzésre ajánla­tos ügyelni... R. E. BSHMBWrffCT wr-ii — TALLÓZÁS — Nem nőnek való a la- boratóriuml munka — állít-' la Rita Terjehova szovjet I filmszinésznő. — Számára a konyha a legjobb labora- tórium, mert minden reak­ciót azonnal észrevesz a férje arcán. Fernande! legújabb bölcs mondása: — A híres matematikuso­kat arról tehet a legköny- riyébbeh felismerni, hogy úgy néznek ki, mintha tízig se tudnának számolni. Giuseppe Fachineri milá­nói fiatalembernek ellopták az autóját. A kárvallott le­gény erre fölrendelte húsz rokonát egy szicíliai faluból, hogy segítsenek megkeres­ni. mert bizony ő nem bízik meg a rendőrségben. A rokonhad négy álló na­pig talpalt a városban — hiába. Fachineri végül Is ráfanyalodott a rendőrség­re — és nem hiába. Meg­tudta, hogy az elveszettnek vélt autó már három napja vár rá. A családi nyomozás mér­lege a húsz rokon útikölt­sége és négynapi éllátása 400 000 líra, az autó értéke 360 000. 5. AMELYBEN CSAP KÄZMÉRT HOMLOKON CSÓ­KOLJA AZ ÉJ ANGYALA, AZTÁN NAGYON SZERETNE ALUDNI, DE NEM HAGYJAK 4 Csáp Kázmér nem sokáig bámulta a liftből kilépő öreg urakat. Megértette, hogy lóvá * tették. Kifényesített szemüvege megvillant. Ez azt jelentette, hogy gondolkodik. Agyán átcikkázott az összes lehetőség. A szépségkirálynőt elcipelték! — döbbent belé a való. Jól ismerte az épületet. Tudta, hogy csakis a hátsó kijárat jöhet számításba. Beugrott; a tétlenül álló liftbe. Miint a szárnyaszegett madár úgy hullott vele hangta­lanul a szuterénbe. Hosszú szürke betonfolyosón ta- lálta magát. Jobbra a személyzeti szobák,, balra a kony­hák, raktárok és a gépház. Gyakran megfordult itt, amidőn a pincérlányok és szakácsnők intim szobács- káit tanulmányozta. Egyetlen szuszra futotta végig a százméteres folyo­sót. És még csak nem is lihegett. Nem törődve az Uvegkalitkájában álmélkodó portással, felszakította az ajtót. Szűk sikátorban találta magát. Az úttesten fe­kete kocsi állott. Most zárult be az ajtaja. Ablakában látni vélte a fotós szemüveges képét. Feléjük rohant, de a kocsi gyors iramodással elindult. — Gazemberek! — sziszegte — Nem szabadultok!.. A szálloda előtt parkoló jaguárjához rohant. Amikor a volán mögé huppant, a 'titokzatos kocsi már eltűnt a Sugárút irányában. Nem menekültök! — sziszegte és most már megcsl- korgott a foga is. A gázpedált tövig nyomta a motorba. Befordult a Sugárútra. A kocsi kerekei csikorogtak. — Sötét alak! — mormogta és itt a szemüveges fo­tósra gondolt, aki most ott szorong a lány mellett a titokzatos kocsiban. Az út végére ért. Visszafordult, hogy más irányban menjen. Sehol semmi. Alig volt forgalom. Minden moz­golódást észrevett. Bekukkantott a sötét mellékutcák­ba is. Hiába! — Csibészek! Meglógtak... Háborgott. Buja fantáziája egyre produkálta a képe­ket, jeleneteket. A titokzatos kocsi félhomályában ott villogott a lány hosszú, karcsú lábszára, amely olyan fehér és fénylőn lágy, mint a reflektor sugara. Hallani vélte a lány izgatott kacagását és erre felháborodott. A fénylő térdéken idegen kéz nyugtalankodott. A fotós keze! És ezen még jobban felháborodott. Szerette a gyors szerelmeket, amelyeknél nincs foly­tatás. nincs semmiféle bonyodalom. Minden porcikájá- val kívánta a futó kalandokat, amelyekkel egyaránt ki­elégíthette az ismeretlen iránti vad kíváncsiságát és érzékeinek éhségét. És most egy nagy alkalmat elmu­lasztott. Az órájára tekintett: éjfél után kettőt mutatott. Eszébe jutott, hogy reggel le kell adnia a riportot. Egy­szerre elszomorodott. Semmi kedve sem volt dolgozni. Legszívesebben leitta volna magát a fekete földig. Befordult egy szűk utcába és lehorgonyozott egy in­tim éjszakai borozó előtt. Gyakran fordult itt meg, ha éjszakai munkája akadt. A főpincér jó ismerősként üdvözölte és szó nélkül tette elé a megszokott italt. A szűk helyiségben keve­sen voltak. Néhány öregedő agglegény, ágyából kitúrt kopaszodó férj és harciasán kifestett fiatal lányok, akik abból éltek, hogy ezeket a jópénzű embereket vigasz­talják. Csáp Kázmér egy ideig koncentrált, aztán maga elé tette a töltőtollat. Ebből a főpincér megértette, hogy írni akar. Egy köteg tiszta papirost és újabb adag Italt hozott. A fehér ívek gyorsan megteltek. Az ital hatására váratlan kihagyások és újból nekilendülések váltogat­ták egymást munkájában. De amit megírt, az tökéletes volt. különösen az új szépségkirálynő bájainál időzött sokáig. Nehezen tudta megfogalmazni azt, amit ujja bögyével érzett, amidőn vele táncolt. De aztán meg­találta az igazi szavakat. Amikor az ötödik adag [Titkárnőt itta, csinos, vörös- hajú lány telepedett az asztalához. Csáp Kázmér ráte­kintett és megvillant szomorú szemüvege. A lány előre hajolt és formás kis kezét az övéhez csúsztatta. A Hi­deg volt ez a kéz és remegett. Kázmér megkérdezte: — Fázol? — Már nem... — felelte sokat jelentő pillantással. — Miért vagy itt? — faggatta tovább. — A mester gyönyörű homlokát csodálom... — És 1íem zavar, hogy kopasz?-- Én csakis a kopaszokat imádom!... Csáp Kázmérnak megcsillant a szemüvege. Eszébe jutott, hogy felesége mennyire lenézi kopasz koponyá­ját. Most végre akadt egy lány, akinek tetszik az ő, immár tarkójáig nyúló csupasz homloka. — Szomorkodsz? — faggatta most már együttérzéssel a lányt. — Nagyon... — Akkor csókold meg a homlokom... A lány felállt és részegen előre billent, hogy oda­szorítsa festékes ajkát Csáp Kázmér isteni koponyájára. Hajnali öt volt, mire riportját leadta a szerkesztőség ügyeletes szerkesztőjének, aztán a lakása előtt a jár­dára tette a vöröshajű lányt, aki elaludt a kocsijában. A lány duzzogott, hogy nem marad vele, de Kázmér annyit ivott és úgy elfáradt, hogy fölöslegesnek tar­totta felmenni a lány lakására, hiszen a szeme minden pillanatban lecsukódott és halvány koponyája nyomban félrebillent rövid nyakán. — Jobb aludni, mint élni! — gondolta még és gázt adott a motorjának. Odahaza az asszony még szuszogva aludt és eniek Kázmér nagyon örült. Óvatosan bújt mellé és elterült a széles családi ágyon. Most már örült, hogy nem ma­radt a lánynál, így legalább a felesége sem szólhat semmit. Klementina ugyanis nyugtalan természetű asz- szony. Hihetetlenül hiú és irigy. Örökös panaszaivá!, hisztérikus féltékenységi jeleneteivel már az idegeire ment. Maga se tudja, hogyan Kerültek egybe. Talán egy nagylelküségi rohaméiban vette feleségül az akkor még csinos diáklányt, akit női gyöngédséggel és szellemiék­kel nemigen áldott meg az ég. De most elalvás előtt Csáp Kázmér a szépségkirály­nőr'é gondolt. A lány mosolyogva incselkedett, illeget- te magát képzeletének képernyőién. Sóvárogva nézte. Az álom köde csak lassan lepte el agyának utolsó tekervényeit és a dédelgetett látomás sehogvse akart a semmibe foszlanl. Egyszerre fuldokolni kezdett. Valami Hihetetlen súly nehezedett a mellére. Felnyitotta a szemét. Felesége térdelt mellette az ágyon, és két kezével szorosra fogta pizsamájának gallérját. — Ébredj! — rázta meg. — Te büdös, hol csava. rogtál? — Mit?... Mit?... — riadozott — Hogy hol voltam? — Igen! Hol voltál, te rohadt alak? Ilyen kedvesen szólongatta az oldalbordája. De mi itt csupán az enyhébb kifejezésekre szorítkozunk mert nincs az a sajtószabadság, amely papíron megtűrné Csáp Kázmémé vérmesebb kifakadásait. A szobában már tel lesen világos volt. de az asszony még nem fésülködött meg, mert fekete haja az éjsza­kai alvástól kócosán hullott a szemébe. És ezek a sze­mek! Villogtak, mint a parázs és a harag félelmetesen lángolt az arcán. Csáp Kázmér hirtelen kijózanodott. — Hát hol lettem volna? — mondta. — A bálban... — Meg a ringyődnál, ugye, te kutya! Rángatta, cibálta az álmából felriasztott férfit és jobb térdét, mint valami kemény vasprést nyomta a gyomrába. — Nem igaz! A szerkesztőségben írtam a riportot— — füllentette. — Igen?... És attól ruzsos a homlokod? Csáp Kázmér nem jött zavarba, Nagy gyakorlata volt már az efajta vitákban. — Ruzsos? — kérdezte álmélkodva és a homlokát ráncolta. — Igen! — Lent jártam a nyomdában... Biztosan ott festé- keztem be magamat! — mondta magabiztosan. — Igen? És ez is ott hullott a zsebedbe!?... A szépségkirálynő báli retiküljét lobogtatta a kezé­ben. Csáp Kázmérnak torkán akadt a szó. Micsoda könnyelműség! — gondolta. Tudhattam volna, hogy kiforgatja a zsebeimet. Hiszen minden szolgálati utam után végig kutatja a ruhámat, táskámat, zsebeimet, hogy talál-e valami áruló jelet. Sőt, a jegyzetfüzetei­met is átlapozza, megnézi, nincs-e bennük lánycím? Zavarára az asszony szeme diadalmasan felragyogott és a kis retiküllel kegyetlenül orrbacsapta. — Ezért nem vihettél magaddal... Mert ott volt a ringyód!... Én rohadjak itthon!... Te meg... — ordította. Tépte, cibálta a fülét, kevés haját és mindkét térdé­vel a gyomrára telepedett. És a szolid férj mit tehe­tett? A megvadult asszonynak lekevert egy csárdást. De olyat, hogy az menten berepült a sarokba. Ott vonaglott, sikongott, bömbölt. Haja még lobban össze- küszálódott és az orra vörös krumpliorrá dagadt. Csáp Kázmér fülére húzta a takarót és megpróbált aludni. De nem tudott, mert ebben a pillanatban meg­szólalt a lakáscsengő. Az asszony kiment, aztán ismét bejött. — Te gazember! Mit tettél? A rendőrség van itt... (Folytatja: Ba)

Next

/
Thumbnails
Contents