Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-08 / 45. szám
'ZALA JÓZSEF: Szemtanú a labdarúgó VB-ről Az Európa bajnokság előtt és a- Jatt sokat beszéltek arról, hogy e- gyes világklasszis atlétanök tulajdonképpen nem ts nők, hanem férfiak, azaz valahol a két nem határán vannak. Példákat Is hoztak tel ennek bizonyítására, de a legmeggyőzőbb érv az volt, hogy sok világhírű, abszolút-esélyes verseny- zónő nem is jött Budapestre. S bár Balázs Jolán, e női magasugrás világrekordéra 'ott volt Pesten, az orvosi bizottságot messze elkerülte. Gabriel Korobkov, a szovjet atléta-küldöttség vezetője pedig a kővetkezőképpen nyilatkozott Tamara és Irina Pressz esetével kapcsolatban: Mi otthon hagytunk néhány atlétanőt. akik — mint ahogy más országokban is vannak olyanok, a két nem (a férfi és a nő) között vannak. Ezt azért tettük, hogy megkíméljük őket az esetleges kellemetlenségektől. Tamara Presszrol a súlylökés és diszkoszvetés világ- csúcstartójáről mondta egyszer Olga Fikotová, a csehszlovák olimpiai bajnoknő, Tamara meghitt barátnője: Tamara tulajdonképpen tragikus személy. Abban a félhomályos zónában él a nemek határán, ahol sem az igazán nők, sem az igazán férfiak. A ragyogó sportpályafutás, a világrekordok és érmek ellenére Tamara tulajdonképpen szerencsétlen személy. Az ilyen „határos“ esetek már több mint harminc éve a vita tárgyát képezik az atlétikában. A probléma tehát nem új. 1934-ben White Cityben az első női világbajnokságon, a 800 méteres síkfutásban Zdena Koubko- vá atlétanő győzött. Nem sokkal később Prágában műtét alá vetette magát, s azóta Zdenek Koubek- nek Írják. 1938-ban Dora Ratjen német nő 170 cm-es magasugrásával új világcsúcsot állított fel. Dórát később diszkvalifikálták, műtéten esett keresztül, ma Heinrich a neve. Két évvel ezelőtt Sim Kim Dán koreai atiétanő döngette a csúcsokat a 40C-’ és 800 méteres síkfutásban. Aztán kiütött a balhé: egy dél-koreai férfi majdnem felismerte benne tulajdon fiát, akit a háború elsodort mellőle! A Nemzetközi Atlétikai Szövetség tokiói döntése helyénvaló. Nagyon sok mérés, utánjárás, kutatómunka szükséges még ahhoz, hogy tökéletesen körvonalazott szabályok állapítsák meg: mit Is engedhet meg magának egy női sportoló, és ki élihat rajthoz a versenyeken. (A jugoszláviai Képes Ifjúság nyomán) Az évszázad mérkőzésének tekintett angol-magyart aenki sem feledheti. A szurkolók fújják a csapatok felállításéit, sokan bizonyára még a góllövőkre is emlékeznek. Sportrejt- vénvsorozatunk második kérdése tehát: Ki rúgta, és hányadik percben a londoni fenséges mérkőzés első gólját? JÄN TURAN: Wilma Rudolph Mit ér vele, hogy a vére meg a szíve piros, ha a keze és az arca — csak azt nézik! — fekete! így hát kis fehér kalapkát illeszt fejére — picit komikus is így e fekete kislány — s a világ nagy-bölcsen azt hiszi: az a f e h é r, ott a fején, talizmán. Kis kalapja vászon ege alatt azoknak is int, akiktől mindig rettegett, pedig két nyil-lábán most már a világhírig cikázott, s most — azok, akiknek integet — adnának érte hatalmas pénzeket. Én úgy láttam mégis, kezének íve tengereken át fekete Afrikáig lengett, s írta a légre: „Testvéreim! Ahogy én itt a salakon, vívjátok ki ti is a győzelmet!“ Fordította: Batta György fii. Marcel Allain regényeiből készült francia-olasz filmtörténet Szereposztás: Fantomas — — — — — Jean Marais Fandor újságíró — — — Jean Marais Juv-e felügyelő - — — — Louis de Funes Hélene _____ Mylene Demongeot Lady Beltham — — — — Marie-Hélene Arnaud 2. kép — Szép vonalúak, ugye, kedvesem? — Hajol a férfi az ékszerek bűvöletébe feledkező asszony felé. — Csodálatosak! — sóhajtja az asszony. — Kérném valamennyit becsomagolni — mondja az űr. — Magával őhajtja vinni, vagy elküldessem a címére? — veszi át a szőt az időközben visszatért ékszerész. — Magunkkal visszük! — hangzik a válasz. Az asszony még egy pillanatig a csodálatosan villogó ékszereket nézi, aztán átnyújtja valamennyit az ékszerésznek, aki gyors, szakavatott mozdulatokkal formálja csomaggá a bril- 'iáns-köteget. — Az ára? — szólal meg a férfi. — öt millió ötszázezer új frank. — Parancsoljon, a csekk — nyújtja át az ékszerésznek’ a férfi a sebtében kitöltött papírlapot. í. kép A képen látható elegáns pár egy fekete luxusautóban ül. Ä kocsi hirtelen fékez. A sofőr egy ékszerüzlet előtt áll meg. — Parancsoljanak! — nyitja ki az ajtót vendégei előtt, akik kimérten lépnek ki az autóból, s a bejárat felé indulnak. — Hódolatom, Madame! — pattan eléjük az ékszerész, s szinte földig hajük. — Üdvözlöm - mondja hűvösen a magas,, sötétruhás férfi. — Fáradjanak beljebb! — sürög-forog előkelő vendégel körül az ékszerész, s zavarában gyöngyözni kezd a homloka. A vendégek hangtalanul lépkednek a süppedő szőnyegeken, s megállnak az ékszerektől csillogó pub metiete^ Az üzletajtó hangtalanul csukódik be a vásárlók mögött. A söfőr szélesre tárja a kocsiajtót az elegáns pár előtt, s a következő pillanatban az autó máris eltűnik az utcai forgatagban. Ezalatt az ékszerész üzlet főnöke boldogan elmosolyodik: — Pompás üzlet! Pompás üzlet! — mondogatja, s elégedetten dörzsöli a kezét: — igazi gavallér az az úr — mondja a segéd, és elmélázva nézegeti a csekket. Egyszercsak a szeméhez kap, s felkiált: — Direktor úr! Az ékszerész furcsán pillant rá. majd a csekklapra néz. Dermedten látja, amint a tinta lassan eltűnik a papírosról, s a lap kis idő múltán kitöltetlenné lesz, majd egy név jelenik meg rajta: Fantomas. — Gazemberség! ~ ordít föl eszelősen. S kfep szerez, mint amennyit a védelme „összehoz“. A mindig emlékezetes berni döntőn, 2:0-ás magyar vezetés után, — bizonyos fokig a még nem teljesen egészséges, de fölöttébb. rátarti Puskás szerepeltetése miatt, — leáldozott a magyar labdarúgás fényes csillaga, majd a szomorúemlékű 1956-os események mélypontjára juttatták a hűtlenné vált fiait nélkülözni kénytelen, megtizedelt válogatottat. Svédországban ez az e- gyüttes rangján alul szerepelt. Chilében már csak a balszerencse ütötte el őket a legjobb négy közé jutástól, s hogy Angliában nem futotta többre a magyar labdarúgó válogatott tudásából, azt elsősorban kapusai idegeinek köszönhette. Hidegvérrel rendelkező és labdabiztos kapuvédők segítségével érzésem szerint a- kár a magyar válogatott játszhatta volna a VIII. VB döntőjét a Wembley stadionban. A- kárcsak Svájcban, Angliában is a rettegett Brazíliát ütötte el a továbbjutás lehetőségétől, s mindkét alkalommal „másnak kaparta ki a gesztenyét a tüz- ből." Anglia legjobbjai nem tündököltek a svédországi VB-n. Chilében nem boldogultak a magyarokkal és a brazilokkal. De érezték, tudták, hogy 1966- ban elérkezett számukra a talán soha vissza nem térő lehetőség. az „Itt az idő, most. vagy soha“ angol változata! Az angol labdarúgás szakemberei. vezetői óriási befolyással rendelkeztek és rendelkeznek a labdarúgás világszövetségének szervezetében, a FIFAban. Nem volt számukra különösen megerőltető a tizenhattűr VB döntő-mezőny négy csoportjának kialakításánál érvényre juttatni akaratukat. Ez különösen azért sikerült úgyszólván jelentősebb ellenállás nélkül, hogy a FIFA-nak, sir Stanley Rous személyében, angol elnöke volt és van. Eleve elhatározták, hogy a legkedvezőbb körülményeket biztosító londoni csoportba kerül Anglia. Azonnal gondoskodtak arról is, hogy a legnagyobb ve- télytárs, a brazil válogatott ne kerüljön „testközelbe", s azzal esetleges csoportbeli sikere u- tán, legfeljebb az elődöntőben, de lehetőleg a döntőben találkozhassanak. Hogy irányított sorsolásról volt szó. az ma már a napnál is világosabb. Ha valaki feltétel nélkül elégedett lehetett a csoportbeosztással és biztosnak érezhette magát a továbbjutás kérdésében, az Anglia nemzeti tizenegye volt. A továbbiakban sem kellett különösebben tartania túl nehéz feladattól. Elvégre egyes mérkőzései között a leghosszabb pihenési időt kapta, s mindezen felül ellenfelei után egy tapodtat sem kellett Londonból mozdulnia. Ugyancsak külön fejezetet érdemel a bíróküldés megoldása is. A FIFA hatalmasai jóe- lőre tudták, kiben lehet meg- bízniok, kire lehet számítaniok az olyan mérkőzéseken, ahol nagyon sokat nyom a latban a játékvezető „kegye“. A bírákra az angolok nem panaszkodhattak. Sokkal többet megengedtek nekik, mint az a mifelénk sokat emlegetett tíz százalék a „házigazda javára". Anglia-Argentína találkozón a'- Erre a legkirívóbb példa az Anglia-Argentína találkozón a- dódott. Kreitlein, a mérkőzés nyugatnémet játékvezetője kiállította az argentin csapatkapitányt Rattint, pedig az csak élni akart mivolta-adta jogaival és még akarta magát értetni a játékvezetővel. A játékvezető nem tudott spanyolul. Rattin meg németül, s mivel Kreitlein nem értette meg, hogy az argentin labdarúgó tolmácsot kér a déli emberek szokásos. temperamentumos taglejtésével kísérve, fellépését fenyegetőnek és fölöttébb tiszteletlennek minősítve le- küldte a pályáról. Az angolok nem bizonyultak hálátlannak az NSZK-s szolgálatért. Viszonzásul Finney, az NSZK- Uruguay mérkőzés angol játékvezetője az uruk sorait ritkítva ugyancsak elősegítette a nyugatnémetek előnyomulását. A játékvezetők általában nagyon vigyáztak az NSZK játékosaira. Az argentinok egy, az uruguayak két, majd a szovjet együttes egy játékosa került a kiállítás sorsára, s így az emberelőnyhöz jutott NSZK legénység könnyebben boldogulhatott. Ráadásul a szovjet e- gyik motorját, Szabót sorozatos belemenésekkel tették harcképtelenné a kíméletlen NSZK játékosok, s végeredményben a Szovjetunió együttese is csak kilenc emberrel küzdhetett a meg nem tizedelt Seelerék ellen. Ennyi kedvezményben részesült a döntő két részvevője addig, míg fel nem virradt a Wembley stadion ú.iabb nagy napja, 1966 július 30-a. Anglia a labdarúgás őshazája. Jellegzetes időjárása lehetővé teszi, hogy ott a labdarúgást megszakítás nélkül, egész évben játsszák. A mély talaj, a köd számukra nem olyan nagy hátrány, mint a kontinensről, vagy a világ más tájáról Al- bionba érkező válogatottak, vagy klubcsapatok esetében, így volt ez mindmáig, míg közel egy évszázados hazai veretlenségüket minden idők legjobb magyar válogatottja a Wembley stadionban 6:3 arányú, világraszóló győzelemmel nem adta át a múltnak. Akkor az Igazi sportember angolok, bár keserű szájízzel, de meghajtották az elismerés zászlaját Hi- degkutiék előtt. A „levitézlett gárda“ pedig, ha szótlanul is, de Ígéretet tett, hogy ezt, a tanítómester tekintélyén esett csorbát kiköszörüli. A vert angol tizenegy egyik játékosát Alf Ramseynek hívták. Történetesen ő lőtte a három angol gól egyikét, méghozzá 11-esböl A nagy londoni siker nem tett jót a magyar válogatottnak. Svájcban, 1954-ben mindenki Magyarország válogatottjában látta az új világbajnokot. Tudták, hogy válogatottjának védelme nem tartozik ; világ legjobbjai közé, de ötös- fogata, a Honvéd csatársorához hasonlóan mindig több góli VERSENYZŐK A KÉT NEM HATÁRÁN
