Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-08 / 45. szám

■y 9 B. S. Komárom: „Na­gyon szeretném, ha elolvas­nák verseim, s ha lehet lé is közölnék lapjukban“ — írja kísérő levelében. Ver­séit alaposan áttanulmá­nyoztuk, de a kezdés elna­gyoltságain, logikai és nyel­vi zavarokon túl, kevés eredeti gondolatot, költői meglátást találtunk. Leve­lének idézett sorából türel­metlenségét vélünk kiolvas­ni, pedig ez, kezdő versíró­ról lévén szó, mivel el­nyomja az egészséges önbí­rálatot, csak a vers rovásá­ra mehet'. Figyelje csak még Cigánybál című versének felső szakaszát: /Szemed fehér síkján/ Sercen a fény s lángra kap legott/ Bőröd kreol aktján, /De rám csak csillagszemed ragyog./ Először vizsgál­ja talán felül a rímeket, aztán vegye a két belső sort (nem mintha a többi íió lénne) tartalmilag: A fény kap lángra?..* és a fény sercen?... (még a gyufáról el tudjuk hinni!), továbbá: Bőröd kreol aktján — nem értjük. Talán, ha így állna? Kreol bőrödön, — ugyanis a bőr nem lehet akt, mivel az akt szó maga egy meztelen emberi testet ábrázoló képzőművészeti alkotást jelöl. Ha jobban odafigyel és szigorúbb ön­magával szemben, bizonyá­ra nem küldte volna el szerkesztőségünkbe így a Versét. Beküldött versei kö­zül talán a Szeptemberi reggel című vall a legégy- ségesebb, legeredetibb lá­tásmódról, s hogy kedvét ne szegjük, fenti, szigorúbb soraink ellensúlyozásaként közöljük az őszi szerelem légy szép sorát: /Ősz! Bi­cikliküllőket/ szőnek a pó­kok./ Átlőtt szívű sárgari­góként /hull a levél./ Szép! Valahogy ehhez mérje a többit is. Az önmagával szembeni igény, a költő él­tetője. Jelentkezzen újra. # P. I. Strekov: Versé érzelgős, ritmikailag is rossz. Témájában múltszá­zadi. Nem közöljük. I. K. Kassa: Egy tánc cí­mű írása tehetségre vall. Küldjön újabbakat, hogy fejlődését figyelemmel kí­sérhessük. KEDVES OLVASOK! Múltkori számunkból sajnálatos hiba folytán ki­maradt a Kaffka Margittal kapcsolatos kérdésék helyes megfejtőinek a névsora. A hiányt ezúttal pótoljuk, s olvasóink és a könyvjuta­lomban részesülő megfejtők szives elnézését kérjük. 1. Rácz Erzsébet, Búé 374, okr. Komárno, 2. Yvák Anna, SVŠ mád. Šafárikovo, 3. Orgoványi Mária, Bač- ka č. 28, okr. Trebišov. A könyvet postán küldjük el! Jó érzés klubalapítő gyűlés résztvevőjének len­ni. A rozsnyói meghívás jólesett, hiszen itt mindig is élénk, hogy úgy mondjam irodalmi élet folyt, fő­leg az egészségügyi iskolában, mert messzire szállt a hír: magyar órákon a hazai magyar irodalom leg- frisebb termékeit elemzik, a Hetet, Oj Ifjúságot, Irodalmi Szemlét böngészve a diákok. Az évek a- zonban Rozsnyón is peregnek, és az utóbbi időben mintha kevesebbet hallattak volna magukról a bá­nyászvároska diákjai. Az októbervégi nyilvános klubalapító gyűlés, s az ettől a dátumtól működő új klub, a Móricz Zsigmond ifjúsági klub, valószínű, új fejezetet nyit a rozsnyói és környéki ifjúság törté­nelmében, ismét megélénkül a szellemi élet, gyak- rabbá válnak az író-olvasó találkozók, és más ren­dezvények. Móricz Zsigmondnak amúgyis nagyon sok köze volt Szlovákiához, ám Rozsnyó azzal is büszkélkedhet, hogy a város temetőjében fekszik Móricz fia, Bandika. Ha Rozsnyón lennék diák, egé­szen bizonyos, rendszeresen látogatnám a klubot, lelkiismeretbeli kötelességemnek, szinte személyes ügyemnek tekinteném a klubtagságot. Nem sokat adok a külsőségekre, de most az egyszer döntő be­folyással bírna az elnevezés, hatna a név; Móricz Zsigmond. Miért? Mért akinek semmi különösebb vonzalma nincs az irodalomhoz és könyvekhez, akit nem izgat különösebben a legnagyobb magyar re­gényíró, Móricz élete és munkásság^, de aki olvasta a Légy jó mindhalálig-öt, az soha többet nem fe­Miért lennék szívesen klubtag Rozsnyón? lejtheti sem a könyv szereplőit, sem azt, aki ezt a csodálatosan szép könyvet megalkotta. Az érzel­meknek, az őszinteségnek, a fajdalomnak és az ö- römnek ezt varázslatos könyvét olyan olvasmány­nak tekintem, amely valahogy bele sem fér már az irodalom szó fogalmába, amely még sokkal több, i- gazabb, szebb, amely annyira tiszta és megdöbben­tő hatású, hogy szinte nem is teljes ember az olyan, aki nem olvasta el egyszer legalább, És ennek a nagyszerű embernek, aki ezt a történetet megírta, és megélte, a fia itt fekszik a temetőben. Magya­rázzam-e tovább, miért lennék szívesen a rozsnyói Móricz Zsigmond elnevezésű klub tagja? És ír jam - e tovább: mennyi ötletet, mennyi lehetőséget, mennyi megvalósításra váró feladatot rejt magában a puszta tény: a Légy jó mindhalálig szerzőjének köze van Rozsnyóhoz? Az alakuló gyűlés óta teltek-múltak a napok. Két hét alatt sokat lehet tenni. A klubtagok lelkesek. Tanáraik, irányítóik úgyszintén. Én ennyit kíván­tam még, utólagos hozzászólásként közölni a tagok­kal. Miért nem szóltam ezekről a gondolatokról ott, a helyszínen? Mert a Légy jó mindhalálig c. köny­vet nagyon szeretem, és ha Nyilas Misire gondolok, egy picit mindig elszorul a torkom. Batta György Komáromban épül az első csapómul ■ Kompon kelek át a komáromi Erzsébet-szigetre: a romantika csak pár percig tart. A sima víz lassan, nyugodtan ringat, szinte lehetetlen elképzelni, hogy ez a víz tavaly kegyetle­nül végigsöpörte ezt a vidé­ket. Ady Endre „A Duna vallomá­sa“ című versében írta: „...Meg­tudtam, hogy titkokat rejteget — A ml Dunánk, ez a vén ró­ka, — Mikről talán sohase ál­modott..." Valóban igaz!? Persze, a szigetet a másik oldalról is meg lehet közelíte­ni, csakhogy nem ajánlom — túl messze van, és fáradságos út volna. így hát marad a komp... bár kényelmetlen, de egyelőre nélkülözhetetlen még. Bizony, Komáromban épül hazánk első csapóhídja! — mondja büszkén Jozef Čuboň mérnök, aki a munkálatokat vezeti. Az öreg hidat 1958-ban bon- toták le: korszerűtlen volt már. — Az új híd építését még tavaly szeptemberben kezdtük el és 1968-ban adjuk át. Most 54 emberrel dolgozom a hí­don. Igen jó mesterek vesznek körül, így például a kitűnő szakember Pavel Mendel, akivel évek óta együtt dolgozom és Szabó Sándor mester. A híd kb. 28 millió koronába kerül. Az útszakasszal együtt 320 mé­ter hosszú lesz, végigvezet majd a Steiner Gábor utcán: szélessége 7 méter a gyalog­járóval 11.70 méter — mondja Čuboň mérnök. Komáromban született Lehár Ferenc, a világhírű zeneszer­ző. A szülőháza éppen a lebon­tásra ítélt útszakaszon áll. Kérdés: Meddig?... — Valóban nehéz eset és re­méljük, hogy sikerül a város­tanácsnak megoldania Lehár Ferenc szülőházának megmen­tését! — jegyzi meg a brati- siavai Doprastav fiatal mérnö­ke. Dohány Tibor Az évszakot meghazud­toló napsütésben bővel­kedő ősz nem minden­napi keretett biztosított az idei eseményekben és forró sikerekben gaz­dag Budapesti Művészeti Heteknek. Az események gerincét tradicionálisan a zenei rendezvények képezték, de idén bekapcsolódtak a színházak, filmbemutatók, sőt a kiállítási csarnokok is. A koncerttermek pódiumain olyan világhírű művészek váltogatták egymást, mint Irmgard See­fried, Wolfgang Schneiderhan, Igor Ojstrach, a Cseh Filhar« mónia, Karel Ančerllel az élén avagy Benjamín Britten, akí személyesen vezényli Háborús Requiemjét. És mindezeket a neveket szinte árnyékba borltja egy sze­mély, aki az őszbe a forró nyár hangulatát varázsolta, — 8 nyolcvanévesen is ifjú és világjáró Artur Rubinstein. 34 év után tért vissza újra Pestre, hogy három nap alatt kétszer lépjen az Erkel színház pódiuméra s hallgatóit felejthetetlen nagy élményben részesítse. Játszott Chopint leheletnyi pia- nókkal az e-moll versenyben és forradalmi lendülettel az Asz-dur polonézben. játszott színekben és hangulatokban tobzódó Debussyt és Ravelt, eljátszotta Brahms B-dur zon­goraversenyét úgy, hogy senki sem szégyelte utána szemében a könnyet, végig vezetett Schumann költői Báli karneválján és sokadik ráadásnak eljátszotta de Falla sziporkázóan vir­tuóz Tűztáncát, s mindezt a művek Iránti olyan mély alá­zattal, mely csak a legnagyobbak tulajdonsága. De nem csak Euterpé a zene múzsája, hanem Thália is bőkezűen szórta ajándékait híveinek. Mert látni Ruttkay Évát a Néma leventében, avagy Schisgal nálunk is játszott sze­relmei tragikomédiájában éppen olyan élmény, vagy Bástl Lajos a Szörnyetegben, Tolnay Klári a Rosmersholmban avagy Tordy Géza pajkos csínytevő Puckja a Szentivánéji álom athéni erdejében. Külön esemény a Nemzeti Színház új — átmeneti — haj­lékba való költözése. A Hunyadi Sándor-téri régi színházi épületben, mely modern színházzá lett varázsolva a társulat Vörösmarty „Czillel és a Hunyadiak“ című drámáját fogja rövidesen bemutatni. A Liszt - Bartók emlékkiállítás a Nemzeti Múzeum dísz­termében örvend nagy látogatottságnak, melynek anyagában nem egy figyelemre méltó dokumentum bizonyítja a két művész közeli kapcsolatát városunkkal. így fest és festett az Idei pesti ősz — a költők nemzetközi találkozójának is színtere — melyben az őszi elmúlás requiemi melódiáját tűíharsogják az évad újrakezdésének pompás fan­fár akkordjai. Varga József Az aranyember ,,’Az arap^mber más és több, mint más Jókai regények. Nem csu­pán a fantázia játéka. Legszemélyesebb müve, legmélyebb élménye és ábrándja az Írónak“ — mondotta Mikszáth Kálmán. Közel, nagyon közel áll hozzánk. Nemcsak azért, mert Komáromban született és két éven át a régi bratislavai líceumot látogatta. Azért is, mert Petőfivel együtt vezére és hőse lett 1848 március idusának. Nemkevésbé közel áll hozzánk Az aranyember meséje, tárgyköre, környezete. Egy mesebeli Duna-sziget, az író által Senki Szigetének nevezett boldog paradicsom a színhelye. A regényalakok sem képze­letbeli lények. Tímár Mihály nevű hősében önmagát ábrázolja, az ő- szülő férfi szerelmi sóvárgását, vergődését szólaltatja meg. És va­jon. a regény olvasása közben ki ne szeretett volna bele Noémibe, az álomszép szigetlakó leányba? Pedig Noémi nem más, mint a balaton­füredi Ihász-kúriának Ottilia nevű, tüdőbeteg leánya, akinek az író gyámja is. Imádója is volt. Mire lehullottak a falevelek, mire mélyülni kezdett az avar a füredi sétányokon, meghalt Ottilia-Noémi. De tün­dért lénye, márványfehér orcája örökké él a regényben, dacolva idővel, korral, évtizedekkel. ’Jókai kilencvenöt évvel ezelőtt, 1871 szeptember közepétől november elejéig, tehát nyolc hét alatt írta meg páratlan szépségű regényét, mely, magyar Irodalmunk álandó kincse marad, Kozics Ede Budapesti ősz — Kedves művésznő, önt tartják ma a legjobb sanzon­énekesnőnknek. — Erre sohasem gondolok, ítéljék meg mások. Ügy vég­zem a munkámat, ahogy a leg­jobban tudom, ahogy érzem. — Hogyan készül az igényes repertoárjában található san­zonok előadására? — A sanzonokhoz színészi hozzáilásom van. Vagyis úgy készülök egy-egy dal előadá­sára, mint színész a szerepére. — A legnagyobb hiány talán a sanzonok területén mutatko­zik. Hogyan válogatja mégis össze műsoranyagát? — A sanzon, mint zsáner, na­gyon hálátlan, hisz népszerű­sége meg sem közelíti a tánc­dalokét. S épp ezért a szöveg­írók is és a zeneszerzők is el­hanyagolják. Sanzon — jó san­zon — nagyon kevés van, s így a repertoár összeállítása nehézségekbe ütközik, sok munkát, utánajárást, körülte­kintést igényel. — Szüksége van-e a san- zonénekesnőnek, hogy úgy mondjuk, színészi gyakorlatra, tapasztalatra? ön a balettis­kola után a bratislavai Színhá­zi Főiskolát látogatta. — Én úgy mondanám, hogy a jó sanzonénekes, egyben jó színész is kell, hogy legyen. Persze, nem feltétel, de meg­győződésem, hogy csak az elő­adó hasznára váihat, ha ezt is tudja. — A drámai vagy a lírai san­zonokat kedveli inkább? — A jó sanzonokat szeretem. Az már nem számít, hogy lí­rai-e vagy drámai. Hegerová 3 sanzonénekesnő — Egy sanzon interpretálá­sánál mi a legfontosabb, mire van szükség? — Én mindig őszinteségre törekszem. Arra, hogy a mun­kám sose legyen csak a fel­színt adó rutin-munka. — A rádióból tudjuk, hogy szereti a népdalokat. A népdal és a tjincdal között pedig óriá­si a különbség. — Nagyon szeretem. A nép­dal számomra a belépőjegyet jelentette a sanzonok világába. Hisz a francia sanzon pékiául a népi dalQCskäkból alakult ki. — Úgy gondoljuk, hogy tánc­dalaink versenyképesek a kül­földiekkel. És mégis, a mi da­laink alíg jutnak el külföldre. Miben látja ennek az okát? — Én is úgy gondolom, hogy táncdalaihk valóban színvona­lasak, jók. S épp ezért, magam sem Ígéri tudok erre magyará­zatot találni. Talán többet és jfeboan kdíléne propagálnunk. — Önnek melyik dalával volt a legnagyobb sikere? — Minden időszaknak meg­van a maga kedvenc slágere. Nekem a Szomorú vasárnappal, a Fekete Jessyvel, és mond­hatnék még egy párat, volt nagy sikerem. — Párizsban jártakor látta a Beatleseket. Mi az Ön véle­ménye róluk? — Higgyék el nekem, nagyon szimpatikusak voltak. Van hu­morérzékük, s mesterségüket kiválóan értik. A ma fiatalsá­gának érzésvilágát adják visz- sza. Igazak, őszinték, s én ezt nagyon szeretem. Az angol statisztikusok szerint a Beat- lesek óta még a fiatalkorúak bűnözésének száma is csök­kent. — Igaz, hogy fellépései előtt nagyon lámpalázas? — Sajnos, igaz. S hogy még­sem lehet látni a színpadon, az már a mesterséggel iáró fela­datok egyike. — Egy dal sikere kötelezi-e az elkövetkezőkben az énekest? — Azért van mindig olyan nagy lámpalázam, mert tudom, hogy hogyan viszonyulnak hoz­zám a hallgatóim. Sohasem szeretnék csalódást okozni ne­kik. A lámpaláz a felelősség- tudatból ered. — Azt csinálja-e mindig, ami érdekli, amivel tökéletesen azo­nosul? — Arra törekedtem és tö­rekszem mindig, hogy csak azt csináljam, amit magam is úgy gondolok, amit magam is űgjji érzek, amivel fenntartás néN kül azonosulni tudok. (tó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents