Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-25 / 43. szám

fti

Egyéni véleményem szerint semmi értelme sincs annak, hogy valaki meg akarja akadályozni a szerelmesek boldogságát. ön úgy írta, hogy csak két év múlva esküdhetnek meg és addig barátokká válnának, talán a házasélet is olyan lenne, mint egy tartós barátság, ha időközben nem csókoíőzná- nak. A szerelmi élet annyira tele van érzelmekkel és enél- kül nem is hoz boldogságot sem a lánynak, sem a fiúnak. A házaséletben komoly problémákat kell megoldalni és talán azzal, hogy valakit eltiltanak attól, hogy előzőleg szabadon csókolódzon azzal, akit szeret, bizalmatlanságot, hidegséget váltanak ki benne udvarlója iránt. Ez a helyzet nem azt eredményezi, hogy a házasélet boldogabb lesz, sőt később még váláshoz is vezethet. Azt is megjegyzem, hogy még mindig erkölcsösebb, ha a lány azzal csókolódzik, akit i- gazán szeret és nem a parkokban vagy az utcasarkon cső- kolózik olyan emberekkel, akiket jóformán alig ismer.

Vim, sziki

Én el sem tudom képzelni, miképp kötheti le magát egy olyan lány, akinek szándékában van tovább tanulni. Nem hiszem. hogy ez a tanulás javát szolgálná. Én szintén jövőre fogok érettségizni. Életemben komoly szerelemről azonban mé.q szó sem volt. Udvarlóm szintén diák, de nincs szándékomban férjhez menni addig, amíg főiskolai tanulmányaimat is be nem fejezem. Az udvarlóm az idén végzi be tanulmányait, de belátja, míg

én tanulok, házasságra nem is gondolhat. De szerintem anyukájának sincs igaza, mert menyasszony és vőlegény között a kapcsolat szorosabban kialakul és ez érthető is. Az eljegyzést kellett volna megakadályozni, mert ha szeretik egymást, anélkül is kitartottak volna egymás mellett.

Tisztelettel: S. M.

Mindjárt a tárgyra térve, én sem helyeslem, ha a szülők túlzottan féltik lányukat ebben az esetben. Mégis az édesanyBeszéljünk az

erkölcsről

tennék

ÉN

jának adok igazat. Először is egy lány ne bocsátkozzon nézeteltérésekbe az anyjával szemben. Én úgy vagyok az anyukámmal, mint barátnővel. Mindent elmondok neki és kikérem tőle fiú-ügyekben a nézetét,. a tanácsát. Soha nem mondja, mit tegyek, csak tanácsot ad. A tanácsait eddig még megfogadtam, ha pillanatnyilag nem is tartottam helyesnek, de később nem bántam meg, hogy hallgattam rájuk. Kár volt a lánynak ilyen hamar eljegyeztetnie magát. A

..................

házasságot csak három év múlva tervezik, addig várhattak volna az eljegyzéssel. Amíg jegyben járnak, nem hiszem, hogy csak baráti kapcsolatot tartanak fenn egymással szemben. De ha már az eljegyzés megtörtént, nyugodtan csóko- lózhatnak, nincs abban semmi kivetnivaló. De ne a kapuban, mert az nem is illik.

Szakái Márta, Dunaszerdahely

Szerintem egy jőlnevelt lánynak elsősorban tudnia kell,

hogy mi illik és mi nem. Főképpen egy érettségi előtt álló tanulónak. Ha házasságra készül, akkor megítélheti azt is, csókolózhat-e vagy sem a vőlegényével. Azt hiszem, általában nemcsak a diákházasságok sikerülnek rosszul, de az sem válik a fiatalok javára, ha érettségi előtt eljegyzik egymást. Semmi szükség sincs eljegyzésre, ha a szerelem kölcsönös, mert anélkül is kitarthatnak egymás mellett. Kérdem én, mit tenne, ha a vőlegénye mégis elhagyná. Azt tanácsolom, hallgassa meg é- desanyja tanácsait, nem azért, mert ráúnhat a vőlegénye, hanem azért is, mert a jó erkölcs így követeli.

H. Erzsébet,

Nézetem szerint az édesanyjának van igaza. Kapuban cső- ko|őzni nem illik és mással is el tudnák az időt tölteni — nemcsak csókolózással. Többet beszélgethetnének jövendő problémáikról és bizonyára az sem ártana a szőke lánynak, ha többet tanulna, mert a szerelem általában a tanulás rovására megy. Az édesanyja bizonyára azt akarja, hogy kitartsanak egymás mellett, és talán nem is ellensége a csókolózásnak. Tanácsolom, próbáljanak egy kicsit elgondolkozni az anyja tanácsa felett.

Tisztelettel: K Éva

Nyugodjon meg, fogadja el szülei tanácsát, mert a jelen esetben igazuk van. Hogy kitartanak-e egymás mellett, az csak magúktól függ, erre feleletet mástól aligha fognak kapni. A házasságra nehéz tanácsot adni, helyes lenne, ha többet tanulnának és komolyabban vennék az életet, úgy mint az általában a fiatalokhoz illik. Az élet, de a szerelem sem áll mindig csak csókolózásból és jól tennék, ha az életre komolyan felkészülnének.

Pál Elemér, Zalába

/ rirÉn azt hiszem, ha jövőre fog érettségizni, még egy kicsit fiatal a szerelemre is, meg a házasságra is. Kár volt magát eljegyeznie, mert mindkettőjüknek még tanulniuk kell. Szeretik egymást — azt írja, — de mégis azon aggódik, hogy 2-3 évig vajon kitart-e a vőlegénye maga mellett házasság nélkül. Milyen szerelem az? A szerelmük bizonyára a tanulás rovására megy, az pedig teljesen helytelen. A hosszantar- ttó osókolőzásban ugyan én sem tartok kivetni valót, de a maguk helyzete azt követelné meg, hogy várjanak még ezzel is. ' H. J,

Én őszintén féltelek, szőke kislány, hogy a szerelmed nem befolyásolja-e károsan a tanulmányaidat. Tanulmányi idő a- latt nem érdemes az eljegyzést megtartani és két évig várni a házasságra. Ha szeretitek egymást, akkor eljegyzés nélkül is kitartotok egymás mellett. A csókolózás ellen nincs kifogásom, de lehet, hogy csak diákszerelemről van szó és nem biztos, hogy a vőlegény két-három évig várni tud.

Horkai László, katona

X” JaaVSKS " II IMI 11 j !■ 11 W ■ II—I I IT TTTT'II T ÍT Í1

Még tizennégy éves se volt, amikor árut lopott egy önkiszolgáló boltban. A holmit pénzzé tette és elherdálta. Tizenöt éves korában többed magával betört ugyanabba a boltba. A zsákmány értéke több ezer koronára rúgott. Szülei megtérítették az okozott kárt, hogy elejét vegyék a botránynak, mire kitudódott a dolog. Azután biciklit, motorkerékpárt, később személygépkocsit lopott cimboráival egyetemben. Kissé körülkocsizott ve- ie a városban, majd egy félreeső utcában leállította a járművet. Egyszer vadonatúj fényképezőgépet sikerült zsákmányolnia, amelyet másnap Prágában odaajándékozott egy vadidegen diáknak, akinek gépe felmondta a szolgálatot. A legtöbb esetben nem a haszon, hanem a kaland kedvéért, virtuskodásból tulajdonított el idegen holmit. Persze mindig lefülelték, néhány napra „leültették", kiértesítették szüleit és hazamenesztették, mert kiskorú volt. Szüleit a kétségbeesés szélére sodorta, mert a közbiztonsági szervek minden csínyéért szüleit okolták, hibáztatták, dorgálták. Pedig azok is tehetetleneknek bizonyultak.

A különben vézna termetű Pali időközben Pállá cseperedett — nevezzük Pákozdi Pálnak. Sokrétű „elfoglaltsága" folytán természetesen tanulmányait is elhanyagolta, sose tette le az érettségit. Minden komiszsága ellenére azonban szinte rajongó szeretettel csüngött szülein, tőleg édesanyján. Emlékszem, amikor egyszer egyhetes portyázásáról rendőri fedezet mellett érkezett haza, összevissza csókolta anyját, javulást ígért és enni kért! Kérésére anyja kedvenc ételét készítette jel, megetette és lefeketette elveszettnek vélt egyetlen fiát. De mi történt? Reggelre hilf helyét találták az ágyban! Éjjel suttyomban felöltözött, kibújt az ablakon és a villámhárító vezetékén ereszkedett le az emeletről. Három nap múlva szülei arról értesültek, hogy köztársaságunk keleti csücskében valahol autót lopott, amiért újból kötözik. Fölösleges megjegyeznem, hogy nemsokára elkapták — autóstul.

Pákozdi Pálnak volt egy ,éfc>terii!.ités|;íta" lálmánya", amelyet mindenáron«, „szabadalma tatni" akart. Miután többször pénfc. és jegy nélkül szállt fel a vonatra és néhány pofont fogott ki a potyautazásért, szerét ejtette, hogy bizonyos típusú kocsik alvázán, illetve tengelyén lapulva utazgasson feketén’.- Fültanüja voltam, amikor egy tisztességben megöregedett vasúti kocsitoló hajmeresztőnek minősítette nyaktörő vállalkozását! Pali pedig büszkén könyvelte el a vasutas elismered sét.

Pákozdi Pál búnlajstroma éveinek száma a- rányában nóttön-nőtt. Cirkuszi artistát megszégyenítő maeskaügyességgel felkúszott egy bérház esőcsatornáján, hogy egy személyi tulajdonban lévő, értékes bélyeggyújteményt elemeljen, de megint rajtavesztett. Alig lépett be a nyitott ablakon, nyakonragadta a marcona lakástulajdonos, kissé helyrenokszolta állkapcsát és bordáit, s mint egy ázott ürgét adta át a riadózott! közegeknek.

Önkéntelenül felmerül a kérdés, milyen szüléktől is származik ez a koraifjú bűnöző? Milyen- légkörben nevelkedett?

Apját — mondjuk Ppkozdi Ferencet, — gyermekkorom óta ismerem. Most is itt lakik nem messze tóiéin. Gyakori találkozásunk alkalmával nemegyszer elsírta bánatát FeleseN

O

a

ge is dolgozik, de kettőjük csinos keresetéből sem telik már az adósságok törlesztésére, a- mit Pali „kedvteléseinek" köszönhetnek. Pá- kozdiéknál nem áll fenn a családi élet felborulásának sokat hangoztatott esete. Nincs széthúzás, nincs perpatvar! A rossz környezetre, elvetemedett barátokra sem lehet panasz, mert a fiú rendszerint egyedül „dolgozott". Egyetlen alkálmi bűntársa, egy hasonló korú kamasz, orvos fia volt, akit Pali „tehetségtelen kezdőnek" bélyegzett. És ami a legkirívóbb és legérthetetlenebb? Minden gonoszsága ellenére a fiú imádja szüleit és szemmelláthatóan szenved, ha szomorúságot okoz nekik. De a következő pillanatban újból nekivadul...

Három évvel ezelőtt Pákozdi Pál elérte nagykorúságát. Szomorú születésnapra virradt, mert egyúttal megkezdődött büntetésének kitöltése egy csehországi javítóintézetben, ami nagykorúságáig felhalmozódott rovására, mint többszörösen visszaeső, javíthatatlan bűnözőre. A nem tudom hányadfokú nevelés folyamán ismételten kivizsgálták az ideg- és elmegyógyászok, de teljesen épelmé- júnek találták, az öröklött terheltség minden jele nélkül. Apja hiába kérelmezte fia büntetésének leszállítását, hiába hivatkozott gyenge testalkatára, a három évet — őszintén szólva, megérdemelten — le kellett dolgoz- nis. Táxolléte alatt a szülők letettek minden reményről, hogy gyermekükből valaha még becsületes ember lehessen, ha kiszabadul. Hiszen az általános vélemény azt taríja, hogy a börtönlakók n»ég csak tökéletesítik „mesterségüket" fogolytársaik tapasztalatain okulva.

p«® Tavasszal azután Jeteit a három ev. Apja elmesélte nekem, hog£ az első hetekben fia úgy jért-kelt odahaza, mint az álomkóros. Látszott rajta, hogy Miamin rágódik, töpreng, valamilyen — a környezet számára ismeretlen — harc dúl belsejében. Jóllehet szülei nem unszolták, *fjy szép napon nekiindult munkát keresni Tudtuk, hogy nehéz fába vágta fejszédet — mesélte édesapja. — Mert hiába nem szabad íelhájtiyiorgatni a múltat, az a bizonyos „folt“ mégis ott éktelenkedik becsületén... És még érettségije sincs! Mégis megtörtént a „csoda“: minden balsejtelem ellenére Pali gyökeresen megváltozott, mégpedig előnyére. Egjyllc napról a másikra elszegődött gyári tgMnkásnak, ahol a „fogsága" a- ■^.ijPaS elsajátított kézügyessége folytán ma már havi 140b koronát keres. De|va«jon mi okozta i|| ff %jjpiirte!en pálíordulást?

ill t §|||>’os, cherche’trjjfla femittŐ! — magyarán tpondva: a fiú halálosan beleszeretett egy Ratal egészségügyi nővérkéibe, amikor orvost feliiivizsgálaiott volt a kórházban. Az értelmes kislány egyszerűen túltette magát szerelme rovott múltján és a fiú jó szívébe helyezi bizalmát. Eltökélt szándéka, hogy ezen

' "mm 1

Isit

Hl

az alapon új embert fairag belőle. A kecsegtető eredményt máris feféiSztem Pali múltko- mm rí önérzetes kijelentéséi»^

MMMm

Csak nem tartaito dőbeli feleségemmel?! ;

magamat jővénKozics Ede

Ne legyünk

bűnösen közömbösek!

Különösen Amerikában, de általában az egész világon és sajnálatos módon nálunk is, gyakran járványos betegség a közömbösség. Az emberek csak saját magukkal törődnek vagy legszűkebb környezetükkel és ha valami bajt, brutalitást. sőt bűncselekményeket elkövetni látnak, elfordítják a fejüket, nem nyújtanak segítséget. Elsősorban a nagyvárosok embereit jellemzi ez.

1965 október 9-én New Yorkban. a földalatti vasúton egy részeg, 20 éves fiatalember, Jósé Antonio Saldana portoricoi származású munkás garázdálkodott. Sértegette az utasokat. rálépett az Arthur F. Collins, akit asszonyok lábára, durván károrti- felesége szetneláfttára kodott., de senki se merte leinte- gyilkolták meg. ni- Az emberek újságaik mögé rejtőztek, úgy tettek, mintha aludnának. Ez a közömbösség súlyos tragédiához vezetett. Az e- gyik vagonban utazott Arthur Collins 28 éves férfi, repülötár- sasági tisztviselő, feleségével és kis gyermekével. Egyedül Collins figyelte dühtől összeszorított ajkakkal a részeg fiú randallírozását, majd amikor a metro megállt egy állomáson, a hatalmas, erőteljes férfi felugrott, galléron ragadta Salda- nát és egyszerűen kidobta a vagonból a peronra. Miután dolgát elvégezte, nyugodtan hátat fordított és nem vette észre, hogy a portoricoi, miután a meglepetéstől magához tért, nyomban visszaugrott a kocsiba, majd kirántotta kabátzsebéből a kését és rövid dulakodás után mell beszúrta Collinat, aki felesége, a 23 éves Christine és kislánya szemeláttára a- zonnal meghalt. A jelenetet mindenki látta, de senkinek sem jutott eszébe, hogy azt megakadályozza. Két férfi sietve húzódott félre a .gyilkos közvetlen közeléből.

Az eset nagy megdöbbenést keltett Amerikában. Az özvegy a televízióban kejlentette:

— Férjem még élhetne, ha mások is úgy viselkedtek volna, mint ő. Az a kívánságán, hogy férjem nagy segítőkészsége legyen példa a jövőben, mert csak így kerülhetők el a hasonló tragédiák.

Még tragskusabb volt Kitty Genoveze, egy jómegjelenésü 30 éves nő halála, Későesti órákban ment munkából haza a lakására. A kihalt utcán egy férfi szegődött mögé. Kitty Genoveze futni kezdett, a férfi beérte, magához rántotta, dulakodott vele. A nő hangosan kiáltozott: „Segítsenek, meg akar ölni". Egy szúrást már kapott a mellébe. Ekkor az emeleteken kinyíltak, megvilágosodtak az ablakok. Az emberek lekiáltottak a gyilkosnak, aki erre elszaladt. A vérző nő tovább futott a lakása felé. De a férfi újra megjelent, újra mellbeszúrta, Kitty Genoveze ismét felüvöltött. Még mindig nem volt senki hajlandó a segítségére sietni. Végül az egyik szomszéd a lakásáról telefonált a rendőrségre. De későn. A gyilkos harmadik szúrása végzett Kitty Genovezevel. A gyilkosság legalább negyedórát vett igénybe és ezen idő alatt minden bizonnyal meg lehetett volna akadályozni, ha az emberekben van segltőkész- ség és nem bújtak volna meg biztonságos lakásukban.

A teológusok természetesen az emberek hitetlenségével, az Istentől való félelem hiányával magyarázzák a mai tömeg- társadalom emberének közömbösségét.

A pszichológusok egészen más okokra mutatnak rá. A modern idők iramában, a háborúk után, az emberek egyszerűen eltompultak a brutális és véres eseményekkel szemben. A mozi, a televízió is sokat ártott. Az emberek, ha körülöttük baj van, egyszerűen begubóznak, a néző szerepére szorítkoznak és nem hajlandók a beavatkozásra, a segítségnyújtásra. Nem érdemes kellemetlenségeket vállalni, gondolják.

Még más magyarázatok is vannak: mint például az emberek egyszerű félelme vagy gyávasága, az aggodalom, hogy a beavatkozás, a tanúskodás kiszámíthatatlan következményekkel járhat.

Akárhogy is legyen, a nevelőknek kötelességük az ifjúságot a felebaráti részvétre és az abból eredő emberi kötelezettségekre, így a segélynyújtásra is ránevelni.