Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-18 / 42. szám

SZOMBAT. OKTOBER 8. Egyetlen hétről sem mondhatjuk el, hogy né lenne elég mozgalmas. A világ minden részén terjed az ag­godalom a helyzet rosszabbodása miatt. Az elmúlt hetet élénk diplomáciai tevékenység jellemzi. Az ENSZ dele­gáció körében érdeklődéssel várják, mikor kerül sor a Biztonsági Tanács állásfoglalására, illetve hivatalos intézkedésre a főtitkár személyével kapcsolatosan. VASÁRNAP, OKTOBER 9. A Franco diktatúra súlyos nehézségeire utalnak azok, a Madridból érkező jelentések, amelyek a szakszerve­zeti választásokon az illegális ellenzék előretöréséről számolnak be. Az egyetemeken a legszigorúbb megtor­lások ellenére is már hónapok óta kibontakozott az ellenzéki mozgalom, a rezsim parancsuralma ellen. HÉTFŐ, OKTOBER 10. A lengyel párt- és kormányvezeíők moszkvai útjával egyidejűleg élénk diplomáciai tevékenység kezdődött. Podgornij szovjet államfő betegsége miatt néhány nappal elhalasztották bécsi útját. Johnson amerikai elnök a Gromiko-látogatás előké­szítésekor arról beszélt, hogy Vietnamtól függetlenül az Egyesült Államok enyhülést szeretne elérni Euró­pában. A beszéd visszhangja megmutatta, hogy Johnson irreálisan látja ezt az összefüggést, hiszen a Szovjet­unió Európáról sem hajlandó érdemben tárgyalni addig Amerikával, amíg a jóindulat legparáhyibb jelét sem látja a vietnami háború kérdésében. KEDD, OKTOBER 11. Robert Kennedy New York-i demokrata szenátor ki­jelentette, hogy az 1968-as elnökválasztásokon nem indul jelöltként, viszont 1970-ben szenátor! mandátu­mának meghosszabbítását fogja kérni. Ezzel eloszlatta azokat a feltételezéseket is, hogy 1970-ben New York állam kormányzójelöltjeként lép fel. SZERDA, OKTOBER 12. • Az ENSZ székhelyén és Washingtonban sorozatos tárgyalások folynak az ülésszakon résztvevő államfér­fiak és diplomaták között. A Gromiko-Johnson talál­kozóról érdemi nyilatkozatot nem adtak ki. Vietnam és a szovjet-amerikai kapcsolatok kérdése természetesen napirenden szerepelt. Amerikai tájékozott körök Úgy nyilatkoztak, hogy az atomfegyverek megakadályozásá­ra hivatott egyezmény felé vezető utat „már valame­lyest kigyomlálták“. CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 13. Belgrádból közös közleményt hoztak nyilvánosságra Bumedien algériai elnök jugoszláviai tartózkodásáról. PÉNTEK, OKTÓBER 14. Andrej Gromiko elutazott az Egyesült Államokból. Útját hazafelé Berlinben megszakította. Laosz október 12-én ünnepelte függetlensége kikiáltásának 21. évfordulóját. Ezt a napot a szolidaritás napjaként ünnepelték Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népei. Felvételünk egy összetákolt műhelyben készült, ahol a laoszi hadsereg tagjai fegyvere­ket javítanak és készítenek. Megemlékezés Október 15-én volt két éve annak, hogy az amerikai agresszorok és la­kájaik kivégezték Nguyen Van Troi fiatal vietnami hazafit. A saigoni vil­lanyszerelő ifjúmunkást azzal vádolták, hogy meg akarta ölni Mc Namarát az Egyesült Államok hadügyminiszterét. Az ifjú vietnami mártir halálának ívfordulója alkalmából a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 'felhívással fordult a világ demokratikus ifjúságához, hogy mindenféle formában fokoz­zák politikai és anyagi támogatásukat, amelyet a vietnami népnek az ame­rikai agresszió ellen vívott igazságos harcában nyújtanak. A DÍVSZ ez alkalomból egy levelezőlapot és egy Fekete könyvet bocsá­tott forgalomba, amely leleplezi az amerikai agresszorok vietnami bűncse­lekményeit. Az indonéz köztársasági el­nök felesége Ratna Devi asz- szony, egy Djakarta környéki villában él, amelynek berende­zése a feltűnő szép asszony nagyszerű szépérzékéről tanús­kodik. A fehér márványszalon tele van szebbnél szebb kerá- mikai és porcelántárgyakkal. A bútorzat értékes fából készült, és pompás faragvánvok díszítik. A palota mellett Ratna Devi legszívesebben a japán kertben tartózkodik, hiszen japán szár­mazású, de az első, amiről nyi­latkozik az, hogy indonéznek érzi magát. A kellemes légkörben folyó beszélgetés közben a háziasz- szony azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy legutóbbi európai utazásával kapcsolat­ban alaptalan hírek keltek szárnyra. — Nagyon haragudtam, ami­kor az újságokban azt olvas­tam, hogy mialatt Európában fényűző ruhákat vásárolok, az indonéz nép éhezik. Ez nem i- gaz — mondotta Sukarno asz­Interjú Sukarno feleségével szony — mert csak ellátogat­tam néhány divatszalóhba, de nem költöttem — mint azt ál­lítják — az indonéz állam pén­zét. — Ellenkezőleg, folytatta az indonéz elnök — 26 éves fele­sége — bárhol megjelentem, i- gyekeztem Indonézia nagykö­vete lenni. Megismertetni az emberekkel az indonéz művé­szet szépségeit. Sokan mondot­ták, hogy tevékenységem ered­ményesebb volt, mint néhány indonéz nagyköveté. Devi Svkarno asszony azt mondja, hogy őszintén szereti hazáját és hogy különösen ne­hezére esik, amikor politikai ilyen feliratok is megjelennek: ne nőket, hanem rizst hozzunk be külföldről! — Minden erőmmel arra tö­rekszem, hogy Indonéziának ba­rátokat szerezzek — mondot­ta elkeseredve az újságírónak. Devi asszony házassága a legboldogabb, de bizonyos szempontból a legszerencsétle­nebb is. Boldog azért, mert ő az elnök legkedvesebb felesé­ge. Ratna Devi asszony,, külö­nösen sokat segített Sükarnó- nak, a tavalyi államcsíny után, amikor számos nehéz problé­mával került szembe. Szeren­csétlen pedig azért, mert Devi Sukarno minden igyekezete el­lenére sem stlferült belopnia magát az indonéz szívekbe. . Az indonéz államfő első fe­lesége Bandungban él, a má­sodik — aki még mindig In­donézia első hölgye címét vise­li Csipajungban a harmadik Hartini asszony pedig Bogár­ban lakik, míg a fiatal Devi Sükarno Djakartában harcol, hogy elnyerje az indonéz nép szeretetét. ANGLIÁBAN az utóbbi időben nagyon gyakran fordul elő, hogy az élelmiszerben idegen tárgya­kat találnak. Az ellenőrző hivatalok már hihetetlen, hogy mi giindent találtak. Legutóbb béldául egy őszi­barack konzervben egy für­dőkád-dugót találtak a lánc­cal együtt.-O­DEVONBAN feltűnt, hogy Brian Müller kereskedő jelentéktelen hal­üzlete előtt miért tolongnak már napok óta az emberek. Kisült, hogy a nézők érdek­lődését egy akváriumi halak tartására szolgáló tartály keltette fel. Brian kijelen­tette, hogy azt semmi pén­zért sem adja el és csak azután távolította el a tar­tály mellől a cédulát, ame­lyen a következő szöveg állt: Láthatatlan kínai sár­kányhalak.-0­CANSAS CITY-ben a legelegánsabb szállóban az egyik vendég panaszt emelt, hogy nincs a szobában TV- készülék. A panasz' nyomán kivizsgálták az ügyet. Ki­sült, hogy egy éven belül 450 TV-készülék tűnt el. A harcoló Vietnamért Amikor fényképezőgéppel járod Hanoi városkáit, meglep, hogy mi­lyen sok ember kószál az utcán. Első pillantásra szinte hihetetlen­nek tűnik, hiszen a város állan­dóan az amerikai légitámadás kö­zéppontjában áll. Hanoi eredeti lakosságának egy negyede maradt csak a városban, a többiek evakuáltak. A városban egyetlenegy iskola sem maradt, ezért ma hiába keresnénk a város­ban egy gyermeket. A lakosság már megszokta a légitámadásokat. Az emberek csak akkor mennek le az óvóhelyekre, amikor már hall­ják a tüzérségi légelhárító ágyu­kat. Vietnamban nem építenek tö­meges óvóhelyeket, hanem csak kisebbeket. Sokszor csak egy-két személy számára. Naponta néha 130—170 légitámadást is Intéznek ez amerikaiak. A VDK kormánya emberfeletti erővel mindent elkö­vet, hogy a lakosság ellátása ne szenvedjen kárt. A légvédelem nemcsak a hadsereg vállán nyug­szik. Minden szövetkezetnek, min­den falunak meg van a maga vé­delme. A légitámadások idején mindenki fegyverhez nyúl. Mind­nyájan hiszik, hogy Vietnam győz­ni fog. Mi is segítsük a vietnamiak harcát. Hazánkban most országos gyűjtés indul, járuljunk mi is hozzá. Pénzadományokat a következő folyószámlára küldjük: 4032959. Akik vért akarnak adni a har­coló vietnami hazafiak részére, azok a Csehszlovák Vöröskereszt útján kapcsolódjanak he a mozga­lomba. Ä legégetőbb időszerű nemzet­közi kérdésekről folyó magas szin­tű tanácskozások hátterében a héten felbukkant egy név, amely a világpolitika napi eseményeiben ritkán szerepel: Gibraltár. Gibral­tár az a keskeny sziklaövezet, amelyet Anglia immár 253 éve bi­torol, idegen gyarmattá, támasz­ponttá téve Spanyolország terüle­tének természetes, szerves részét. Gibraltár neve úgy vetődött fel a héten, hogy az ENSZ különleges bizottságának javaslatára ismét összeültek Anglia és Spanyolország magasrangú képviselői, hogy még egyszer megpróbálják egymás kö­zött békésen rendezni a két ország Gibraltárral kapcsolatos viszályát. Miért éppen most vált idősze­rűvé a kérdés, miért éppen most mérgesedett el az angol-spanyol viszony a sziklaerőd miatt? A kérdésre az általános nemzetközi helyzet összefüggéseit tekintetbe véve válaszolhatunk. Az ENSZ de- kolonializációs határozatainak vég­rehajtásával párhuzamosan általá­nos tünetté vált még az imperia­listák szövetségeseinek országai­ban is bizonyos függetlenségi törekvés, amelynek konkrét ered­ménye gyakran csak látszatfügget- ienség elérése, amit többek között Málta esete is bizonyít. A gibral- tári kérdés előtérbe kerüléséhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a hasonló helyzetű Málta közben már elnyerte politikai füg­getlenségét, illetve önállóbb tagja lett a Brit Nemzetközösségnek, továbbá Franciaország önálló útja az atlanti szövetségben szintén hatott a spanyolokra, felkeltette a kormányzat „nemzeti büszkesé­gét“. Mivel az utóbbi években Spanyolországban rendkívül meg­növekedett az amerikai befolyás, a spanyol kormány elérkezettnek látta az időt, hogy fricskát adjon Londonnak, Noha a britek neotoo­A viszály tárgya: GIBRALTÁR lomialista politikájukban egy gyé­kényen árulnak Washingtonnal, ebben az esetben nem számíthat­nak az Egyesült Államok segítsé­gére. Hisz Spanyolország területét sűrűn elhelyezett amerikai tá­maszpontok tarkítják, s ha Jóhn Bull szedné a sátorfáját Gibraltár­ból, spanyol-amerikai csapatok fészkelnék be magukat a szikla- erődbe. : Ki kinek jár túl áz eszén? Éz most a kérdés. A jelenlegi spa­nyol-angol tárgyalások sem zárul­tak sikerrel, s most fontolgatják, a hágai nemzetközi döntőbíróság­hoz (ez London javaslata),, vagy pedig az ENSZ megfelelő szervé­hez, valószínűen a dekolonizációs bizottsághoz forduljanak-e jogor­voslatért. Spanyolország közben végsőkig fokozza már egy éve megindított vámháborúját. La Li­nea határállomás vámőrségének megszüntetésével meg akarja bé­nítani a gibraltári támaszpontra irányuló brit forgalmat, ugyanak­kor a sziklával szemben létesített rakétatámaszpontról, ellenőrizni akarja a gibraltári repülőgépfor­galmat. A madridi kormány már intézkedett, hogy a Gibraltár kö­rüli üzemek Vegyék1 fel az angol támaszponton dolgozó több tízezer spanyol munkást, akiknek ez volt az egyedüli megélhetési lehetősé­gük. Október 25-re tűzte ki a kenyértörés napját, ám nem két­séges, hogy Madrid eláll eredeti radikális lépéseitől, ha sikerül na­gyobb engedményeket kirevolve- rezhie, ha Londonnal „fel tudja értékeltetni“ Gibraltár árát. Ez a lényeg. t.. L.

Next

/
Thumbnails
Contents