Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-18 / 42. szám

Interjú Sukarno feleségével — 2. oldal Nagy víz — kis szélhámosok-r 3. oldal Az Arcóban — 4. oldal Más a mai gyerek?- 6. oldal Mónika- 7. oldal Sport — 9. oldal GROSICS GYULA, i „fekete mágus“. Üj színt, új bűvöletet vití a védésbe. Akciórádiuszát ötven méterrel megtoldotta, az ötösről a félvonalra helyezte. Negyedik hátvédet, harmadik fedezetet játszott, s a kapuban olyan volt, mintha Cerberus állt volna a lécek között. Tudása, tekintélye kocsonyává varázsolta a csatárok lábát, rendszerint a kezébe, vagy a „ketrec“ mellé helyezték labdáikat. A védelem lelke volt; fennsőbbséges taktikai érzékkel dirigálta hátvédjeit, megnyugtató érzés volt előtte játszani. Elég, ha ő volt Ideges. (Ä hajdani magyar „aranycsapatot“. a legendás válogatottat mutatjuk be — ezúttal karikatúrákban — sportoldalunkon, a nyolcadikon. A rajzokat Szepes Béla készítette, a szöveget ■r ' " Peterdi PŠ1 Irta) " A CSISZ SZLOVÁKIÁI központi bizottságának lapja Első lépések: A kongresszus irányába Aminí olvasóinkkal már tudattuk, a CSISZ Központi Bizottságának plénuma elhatároz- ta a CSISZ V. kongresszusának összehívá­sát. A most kezdődő kongresszusi aktivitás első lépéseként a CSISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának plénuma is, az ifjúsági szövetség szervezeti szabályának megfele­lően. 1967. májusára szlovákiai kongresz- szust hivott össze. A kongresszusi előké­születekkel kapcsolatban RÓBERT HAREN- ČÄR mérnök, a CSISZ SZKB elnöke tartott beszámolót. Beszámolójában főleg a fiatal nemzedék jelenlegi helyzetével és erkölcs­politikai arculatával foglalkozott. Többek között elmondotta, hogy a különböző intéz­mények által terjesztett szocialista eszmé­nyek és a valóság között a fiatalok néha ellentmondásokra találnak és ezek megma­gyarázása nehézségekbe ütközik. Itt igen fontos a tudományos szemlélet, a tények és az összefüggések ismerete is. Beszámolójának abban a részében, amely­ben a CSISZ-tagok munka-aktivitásával foglalkozott, rámutatott a CSKP XIII. kong­resszusa előtti akciók jó tapasztalatainak felhasználására és tovább fejlesztésére. Ebben az időszakban ugyanis a munkaver­senyek olyan új formái alakultak ki, ame­lyekben sikeresen párosultak az erkölcsi és anyagi serkentő hatások. Itt nagyon fontos, hogy a CSISZ szervezetek a fiatalok mindén rétegénél megtalálják a helyes munkafor­mákat, hogy minden esetben tekintettel legyenek a tagok korára, munkabeosztásá­ra, képzettségi fokára, stb. Mindjárt, amint a CSISZ szervezetekben 'elterjedt az országos kongresszus össze­hívásáról szóló hír, számos szervezetben különböző kezdeményezések voltak tapasz­talhatók. A huménnéi, poprádi, Spišská Nová Vés-! járásokban és a dubnicai SNZ üzemben a kongresszus előtti aktivitás nagyon konkrét és hasznos formákat öltött. Többhelyütt a kongresszus előtti aktivitási a mezőgazdasági üzemek megsegítésének szolgálatába állították, mégpedig úgy, hogy a fiatalok az őszi munkálatok elvégzéséből is jól kiveszik részüket. A CSISZ SZKB plénuma kifejezte azt ä meggyőződését, ljogy a CSISZ szerveze­téi Szlovákiában fokozzák majd aktivitásu­kat ebben az időszakban, keresni fogják az új és vonzó munkaformákat és ezek meg­választásánál elsősorban is a mai fiatal nemzedék követelményéit, lelküleíét veszik majd figyelembe. A CSISZ szervezetek 'támogatni fogják mindazt, ami új, ami progresszív és ami szocialista társadalmunk ügyét viszi majd előre. A CSISZ KB plénuma néhány személyi problémát is megoldott. Legfontosabb dön­tése ezen a térén, hogy a CSISZ SZKB számára új titkárt választott Az új titkár VLADIMÍR BORODOVČAK mérnök, Boro- dovőák elvtárs 29 éves. Főiskolai tanulmá­nyait Bratislavában végezte, ahol közgaz­dasági mérnöki képesítést nyert. 1954 óta aktív funkcionáriusa a CSISZ-nek. Évek óta dolgozik a CSISZ SZKB apparátusában, ahol a legutóbbi időben a főiskolai, majd az ideológiai 'oszfálynak volt a vezetője. A íöld,a kenyér és az öröm Kévét simogatott a keze, szeme serényen hajladozó asszonyának bőrére lopott csókot ... — Te vagy a mi kenye­rünk! — mondta simogató kéz. — Te vagy az én kényé rém! — mondta a csókoló szem. Az aranyszemű gabonából lett a fehér liszt, és a liszt­ből az illatos kenyér... — Jaj, de finom kenyér! — mondta a kisfiú és az apa úgy érezte, hogy ezek a szavak qz ő napbarnított nyakát ölelik át... S az anya szemét behar- matozta az öröm, mert eszébe jutott most először, hogy — az ő teste is föld, nelyből. új élet szakad — — az ő'leste is kenyér — íz új élet belőle él — — az ő teste is öröm! Ennek a kévesímogatő, kaszamarkoló férfinek az ő teste a termékeny földi oz illatos kenyér, öröm... Ez a férfi az Ő embere: — neki köszönheti, hogy a teste termékeny föld le­het — — néki köszönheti a tüzet, amely megsüti a kenyeret — — neki köszönheti a föld, a kenyér és a test örömét... Ennek a férfinek asszonya ö... $ ők együttt a VILÁG- MIND’ENŠEG! A gyermekekért Néhány nappal ezelőtt fejeződött be Stockholmban a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ez évi legnagyobb rendezvénye, a gyermekvédelmi világkonferencia. Már a jelenlevők nagy száma és a résztvevő országok sokrétűsége is — több mint 60 országból jöttek küldöttek — mutatja, hogy mind az öt világrészt közvetlenül érinti a gyermekek sorsa, jelene és jövője. Arról, hogy a gyermekek vajon miként élvezik azokat a jogokat, amelyek az első­rendű életfeltételhez szükségesek. Bizto- sítják-e a kormányok mindenütt a gyerme­kek tanulási jogát, egészségügyi ellátását, vallási, faji, nyelvi és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Biztositják-e a gyer­mekek, az anyák, a várandós anyák védel­mét? Sok pozitív példát hallottunk, de saj­nos, a jelentésben szerepelt az is, hogy a világon naponta 30 ezer gyermek hal éhen, és ezrek szenvednek vízhiányban. Mint ha­talmas váddal, szembetaláltuk magunkat az analfabetizmussal, az egészségügyi követel­mények hiányosságával. Akármelyik oldaláról világították meg a küldöttek a gyermekek helyzetét, újra a békéről beszéltek. így vált a gyermek- védelmi világkonferencia egyben hatalmas b ékedemons t rációvá. A főreferátumot Madame Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke tartotta Az ö beszámolója megha­tározta a vita hangját és mondanivalóját. A 85 esztendős fáradhatatlan Madame Cotton — aki záróbeszédében megköszönte a részvevőknek, hogy megfiatalították, hi­szen a gyermekek sorsáról tárgyaltak —, felgyújtotta a sziveket és cselekvésre szólította az embereket. A gyermekek sze- retetéröl és az emberiség jövőjébe vetett hitről beszélt. Szenvedélyesen szólt az em­beriség ostorairól; az nyomorral, az éhe­zésről, a háborúról, amely mindig és min­denütt a gyermekeket sújtják a legjobban. „Olyan fogadómnak, hogy ellenség, vagy idegen el kellene tűnnie a szótárból és helyet kellene adni annak a két szóitok, hogy barát és testvér — mondotta a tiszteletre­méltó matróna. — De, sajnos, olyan orszá­gok is megszavazták a háborút, amelyek aláírták az ENSZ gyermekvédelmi deklará­cióját". A Béke tehát mint főszereplő volt jelen azon a konferencián, amelynek szimbóluma a díszterem emelvénye fölött levő rendkívül egyszerű rajz, egy gyermekét magához ölelő boldog anya képe volt. Madame Cotton felolvasott egy részletet abból a jelentésből, amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség küldöttsége ké­szített vietnami útjáról. „Láttunk vietnami házakat — írja a jelentés —, iskolákat és óvodákat. Az egyik faluban például az is­kola 700, az óvoda 400 gyereknek adott otthont még egy évvel ezelőtt is. De he­lyettük már csak romokat találtunk és az egyik rombadőlt fdlon egy dátumot; épült 1961-ben, A nagy jelentőségű konferencia hatása a vü&g minden részébe eljut. Sajnálatos, hogy a kínai nők nem jelentek meg a ta­nácskozáson, hanem táviratban közölték, nem értenek egyet a konferencia mondani* valójával, légkörével. Figyelmeztető valamennyiünk számára az a mondat, amelyet a vendéglátó svéd nő­szövetség képviselője mondott: „Ügy tűnik — hangoztatta —, hogy a megosztott vi­lágban a gyermekek ügyében egység van. A konferencián nagy lépést tettünk előre, A világ figyelme a gyermek felé fordult, L. V,

Next

/
Thumbnails
Contents