Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-11 / 41. szám

lilÉÉ

A napokban ismét megnyíltak főiskoláink kapui, benépesedtek a főiskolai diákotthonok. Azokhoz kívánunk szólni, akik szüleik féltő szeretetétől és számtalan jó tanácsától kísérve, tele ambícióval először ültek be a főiskolák előadótermeibe. Fő feladatuk természetesen a tanulás, de ezenkívül az új, számukra még szokatlan környezetben is keresik az igényeiket, kedvteléseiket kielégítő tevékenységet, szórakozást, társaságot. Ez így is van rendjén, hiszen fiatalokról van szó. Gyakran előfordul azonban, hogy a felügyeletnélküli, gátlástalan szabadság érzése néha az idősebb kollégák rossz példája oda vezet, hogy a szórakozás kártyázásokban, egyoldalú mulatozásokban merül ki, s az eredmény - pótvizsgák, majd időelőtti távozás a főiskoláról. Mások nem találva megfelelő társaságot begubóz- nak, csak a tanulásnak élnek, amit szintén nem helyeselhetünk teljesen, mivel ezek az emberek elvégezvén az egyetemet általában munkahelyükön is folytatják elzárkózásukat. Márpedig nálunk társadalmilag aktív értelmiségre van szükség.

A főiskolások összefogása, iskolánkívüli művelődése és színvonalas szórakozásának biztosítása céljából alakultak a főiskolai ifjúsági klubok. A magyar diákok részére Pozsonyban a József Attila Ifjúsági Klub. Prágában az Ady Endre Diákkör, Brünnben a Kazinczy Ferenc Diákkör, Nyitrán a Juhász Gyula Ifjúsági Klub, Kassán az Új Nemzedék Ifjúsági Klub. Az említett klubok változatos munkájáról, akcióiról már bizonyára „gólyáink“ is értesültek a lapjainkban közölt cikkeken keresztül. A klubokban hetente rendszeres összejöveteleket tartanak.

ízelítőül valamit a pozsonyi JAIK műsorából. Tagjai szerdánként találkoznak a Május 1. tér 30. sz. alatti helyiségben. Az őszi hónapokban beszélgetést terveznek egy magyarországi zenetörténésszel a XVIII. század előtti magyar népzenéről, az Üj Szó szerkesztőségével, a Csemadok országos közgyűlése előtt Lőrincz Gyulával, a szervezet országos elnökével, műsoron van egy kamarahangverseny, képzőművészeti és fényképkiállítás, diafilmek vetítése, jogi előadás az ifjúságot érintő problémákról, előadás az első köztársaság magyar újságírásáról és érteimiségi mozgalmairól. Megrendezik a már hagyományos „Gólyabált“ és Mikulás-bált. megkezdi munkáját az irodalmi színpad, az esztrádcsoport, a turista-kör, a matematikai szakkör.

Aki szeret énekelni és táncolni, azt tárt karokkal várja a Magyar Dal- és Tánc- együttes (Ifjú Szívek.)

Lehetőség a szórakozásra, művelődésre, aktív társadalmi tevékenységre tehát van bőven. Használjuk ki!

Mácza Mihály

A losonci Korunk Ifjúsági Klub ez év februárjában alakult. Tagjai nagyrészt közép- iskolások; rajtuk kívül egy-két fiatal tanító, jogász, orvos látogatja még a klubot, s természetesen a munka neheze, a klub-rendezvények előkészítése elsősorban erre a néhány fiatal értelmiségire hárul. A klub maga tulajdonképpen a már régebben működő irodalmi színpad gárdájából tevődött össze, ez a gárda vonzotta maga köré a mai klubtagokat. Sajnos, Losonc már hosszú évek óta állandó nehézségekkel küzd a magyar szellemi életet illetően. Noha lakosai számát tekintve magyarlakta területünk városai közt körülbelül a hatodik helyen áll, mindmáig nincs magyarnyelvű általános középiskolája. Márpedig a régi losonci magyar gimnázium nagy múlttal és magas színvonallal dicsekedhetett (ha létezne, mostanában lenne 380 éves), s a két világháború között még főiskolája — református teológiája — is volt Losoncnak. Ez a nógrád-megyei város az első Csehszlovákia idején legélénkebb kulturális központjaink közé tartozott. Több magyar lap jelent meg itt, köztük a sarlósmozgalom egyik elindítója, A Mi Lapunk című cserkészújság, s a losonci újságírók irodalmi lapja, az Indulás. Ez utóbbit öt-hat évvel ezelőtt a nógrádi irodalmárok föl akarták újítani, meg is jelent belőle néhány szám, aztán ez is megszűnt. Az irodalmi kör ugyan tovább létezik, de tagjai inkább csak beszélgetni járnak össze. Valamikor az ipara is jelentős volt ennek a vidéknek; Losoncon pakfont meg mezőgazdasági gépeket gyártottak (a pakfon az alumínium elődje), ezenkívül sörét-, zománc- és posztógyára is volt a városnak, s a szomszédos Gácson, Magyarország első posztógyárában készült az annakidején híres „hazai posztó“.

KLUBOK,

TERVEK,

IFJÚSÁG

VI.

A sok gyár erős munkásmozgalmat eredményezett, Losoncon és környékén gyakoriak voltak a sztrájkok. Az első világháború után a gyárak nagyrészét leszerelték, csak az apátfalvi posztógyár maradt meg, ez azóta tekintélyesen ki is terebélyesedett. Ugyanakkor a losonci magyarság kulturális élete elsatnvult. Á városba van uqyan magyar építőipari technikum, de szlovák igazgatás alatt, a szlovák részleggel együtt, s egy-pár éve „magyar“ óvónőképző is van Losoncon, de ott több tárgyból szlovákul folyik a tanítás, mivel a szlovák igazgatóság a magyar tagozatot nem látta el kellő számú magyar tanerővel, így hát ami igazán magyar ebben a hajdan „kis Budapestnek nevezett városban, az a magyar kilencéves iskola, no meg a nemrég megalakult klub. Persze jól működő magyar színjátszócsoportja is van Losoncnak, de oda csak az kerülhet be, aki tud játszani, s a színjátszás nem tölti ki az év minden hetét, mint a klub. Mert a klubosok minden pénteken összejárnak, s öszejöve- teleiket gyakran műsorral tarkítják. A Varga Ervin vezette irodalmi színpad most a klub keretén belül működik tovább, s ez évben már két műsorral szerepelt a nyilvánosság előtt: előbb az „Énekek éneke" című irodalmi összeállítást vitte színre, majd az „Őrvénylések Bartók Béla körül“ című zenésirodalmi műsort mutatta be,

s ezzel a komáromi Jókai-na- pokon is föllépett. Az irodalmi színpad rendezvényein kívül a klubban előadást tartottak Bartók Béláról, beszélgettek a Losoncon élő neves festőművészszel és grafikussal, Szabó Gyulával (ezen a beszélgetésen, a- melyhez kis képkiállítás is járult, közel százan jelentek meg), meghallgattákDuray Miklósnak, a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub elnökének dia- pozitív-vetitéssel élénkített erdélyi útibeszámolóját, különböző tárgyú kvízeket rendeztek, s többen a klubok nagy Nyári Ifjúsági Találkozóján is részt- vettek. Jövőre valami színdarabbal szeretnének fölkerülni a Jókai-napokra. El akarják mélyíteni a kapcsolataikat a magyar kilencéves iskolával (ennek a tantestülete. Varga Ervinen kívül, nemigen kapcsolódik bele a klub munkájába), az építőipari technikum és az óvónőképző magyar tagozatával, be akarják szervezni, a klubba a Járási Építkezési Vállalat ipari tanulóit és nevelőit is, általában el szeretnék érni, hogy a klub necsak tizenöthúsz állandó taggal működjék, mint az elmúlt iskolaévben, hanem lehetőleg minden losonci magyar fiatal tagja legyen a klubnak. Losonc szellemi életében a Korunk Ifjúsági Klub tevékenységére mindenképp égető szükség van: a szlovákul tanuló magyar fiatalság anyanyelvi nevelését pótolja, a Csemadok mellett (amely főleg az idősebbeket aktivizálja), elősegíti a város kulturális föllendülését, és a fiatalok ambícióit helyes irányban bontakoztatja ki.

Őszintén kívánjuk, hogy az irodalmi színpadosok, valamint Duray Éva, Gérecz Anikó és a többi lelkes klubtag kezdeményezése megértésre találjon, hogy a losonciak klubja hivatását minél nagyobb mértékben teljesítse.

Mikóts I. Róbert

Bemutatjuk

KONCZ GÁBORT

Be kell öt mutatnunk az Oj Ifjúság olvasóinak? A József Attila Színház művészét Ismerjük már a televízióból, a mozik vásznáról, és aki Pesten járt, az nyilván a világot jelentő deszkákról is. Most játsz- szák mozijainkban a „Tilos a szerelem" című filmet, abban is jó alakítást nyújt Koncz Gábor. Amikor ezt a filmet forgatták, Budapesten az Univer- siadé állt az érdeklődés előterében, a főiskolások világbajnoksága. Mégis szakítottunk annyi időt, hogy megnézhessük a filmfelvételeket. Így talán még érdekesebb a fűm. A felvételek során nem sikerült Koncz Gáborral beszélgetni, ám most pótoltuk az „elmulasztottakat".

— Parasztgyerek vagyok, a Miskolc melletti Matlón születtem.

Az egykori matlói parasztgyerek megtanulta nfár a „pesti" szerepet is. Csiszolódott, mint a gyémánt. Udvarias házigazda a Róbert Károly körúti lakásán.

— Talán egy konyakot vagy feketekávét, jó?

A csiszolódás ellenére is maradt valami benne a Miskolc melletti falvak jellegzetességéből. Az öserő. Az ő- szinte közvetlenség. Az egyszerűség. Ennek köszönheti legragyogóbb alakításait. Láttuk öt a „Legenda a vonaton" című filmben, láttuk a „Kakuk Marci szerencséjében" és reméljük, hogy még sok más filmben is megcsodálhatjuk alakító művészetét.

— Most fogatjuk a „Sikátort", de talán beszélgessünk a színházról is. Mert szeretem a színpadot. Szeretem a hivatásomat. Minden más háttérbe szorul. A magánéletem is. A József Attila Színházban a Becket volt első szerepem. Következett az Egérút majd a Húszévesek. Most a Farkasok és a bárányokat próbáljuk. Romániában az Egérúttal és Beckettel vendégszerepelünk. Változatos a műsor, sokat kell dolgoznom. De szívesen csinálom, minden új szerep külön öröm, mégha fáradságos is...

Színház, film, televízió. Válóban, sok idő nem marad a magánéletre. Utazás, nyaralás? Külföld?

— Egyszer már Csehszlovákiában is jártam. Illetve csak átutaztunk Prágán. Amikor 1961-ben megnősültem, Németországba mentünk nászúira. Prágában megálltunk, de sajnos nem láthattam a szép várost. Szeretnék egyszer elmenni hosszabb időre. Prágába és Pozsonyba is... Talán majd egyszer. Most Bukarestbe is elkerülünk. Szívesen játszanék a csehszlovákiai magyar nézők előtt. Sok levelet kapok, köszönöm az érdeklődést.

Koncz Gábor öt esztendővel ezelőtt indult el a művészet útján. Három éve végezte el a Színművészeti Főiskolát, mégis gazdag múlt áll mögötte. Sok szerep, sok remek alakítás.

— Harmadikos voltam, a főiskolán, amikor már játszottam a „Pesti háztetőkben". Az iskola után Miskolcon játszottam, aztán Kecskeméten. Onnét kerültem fel a József Attila Színházba, ahol ma is játszom, szívesen,

örömmel.

OLVEDI LÁSZLÓ

Az államfordulat után kibontakozó szlovákiai magyar irodalom a lírával indult, s első figyelemre méltó kötete egy alig húszéves érsekújvári költőnek, őlvedi Lászlónak a műve, A bányász éneke volt. A Berlinben kiadott ízléses kis kötetet az erdélyi Reményik Sándornak ajánlja, hangütése, a kisebbségi magyar bánatot megéneklő szimbolikus-allegorikus kifejezésmódja is Végvárira emlékeztet. Hazafias nacionális póz, az új életformával szemben táplált pesszimizmus, kuruckodó fiatalos hetykeség, keresztény humanizmus, harciasság és rendkívüli zeneiség árad ebből a lírából.

Bányász vagyok, fdjt a bányalég. Mellemre sűrű ködök ülnek, Mécsesem rőt lidérclánggal ég.

Síri csendben mélyük a tárna. Messze-messze zokog a visszhang. Mintha mindig temetés járna. Rombolt a rém, bedőlt a bánya;

Kik élünk még alatta, holtan Pusztulhatunk, a fene bánja.

A beomlott bánya nyilvánvalóan a régi Magyarország összeomlását jelképezi, a „rém" az első világháborút, az eltorlaszolt tárnákban maradt bányászok a más országokba került magyar nemzetiségeket, a pislákoló bányamécs (később is gyakran használja ezt a szimbólumot) pedig a költő énekét. Mint a fiatal szlovákiai magyar lírikusok többségére (pl. Győryre, Mécsre, Darvas Jánosra, Jarnó Józsefre), rá is főként Ady költészete hatott. Az 1903-ban született költő a huszas években Ady Endréről írt disszertációjával szerzett doktorátust is a budapesti e- gyetem bölcsészkarán. Már 1920-tól kezdve jelentek meg költeményei a csehszlovákiai, erdélyi, később pedig a budapesti lapokban és folyóiratokban. 1922-ben jelent meg első verseskötete: Valakit várunk, 1926-ban pedig az utolsó: A Múzsák címmel. Húszévesen érte el költői fejlődésének csúcsát, fiatalos lírai lendülete később megtört, publicistává és diplomatává vált, •egy franciaországi munkásgyűlésen 1929-ben megsebesült, s alig 28 éves korában, Budapesten elhúnyt.

A költő mint főiskolás kezdettől fogva részt vett a szlovákiai magyar cserkészmozgalom kialakításában, Balogh Edgár barátja, később pedig az ifjúsági mozgalom vezetésében ellenjelöltje lett a nemzeti konzervatívok részéről. „Ö volt az, aki legtovább követte nyomunkat, csak hogy visszafordítson, de mert áldozó kisebbségi életünkben egy percig sem osztozott, nem volt sem hitele, sem sikere...“ — írja Balogh Hét próba c. könyvében. A sarlósoknak a- jánlotta Párizsból Az erdő .fiai c. költeményét s megénekelte a Regösdiákokat is; a falujáró mozgalom dicsőítése mellett nacionalista irányba szerette volna terelni a Sarló-mozgalmat. Amikor Ölvedi véglegesen politikai pályára lépett, megszakadt a sarlósokkal való kapcsolata is. A politikai élet szövevényes, kanyargós ösvényein később eltért lírai életpályájától is, önként hagyott fel a költészettel, mint Utolsó versem c. költeményében mondja. Mint a magyar kormány megbízottja Berlinben, Párizsban, Brüsszelben, Londonban járt a kisebbségi kongresszusok egyik ifjú vezetőjeként.

Ölvedi lírájának eszmeiségében három fő motívum tűnik fel: a hivatástudat nemzetiségi fájdalom, a katolikus humanizmus. E három alapvető motívum meghatározza költői egyéniségét is: vívódó, töprengő, céltudatos, romantikus, patetikus, vezéri hajlamú. „Könnyből, verejtékből, vérből“ formálja meg költeményeit, melyek hevesen izzanak, mint pl. Mécs László és Győri Dezső egykorú és hasonló tárgyú versei, de Ölvedi túláradió, sokat akaró és gyakran keveset, általánosságokat kifejező lírikus. Igaz, nacionalizmusa nem válik más nemzeteket gyűlölő sovinizmussá, inkább tépelődő, fájdalmas búsmagyarkodássá, és észreveszi a Horthy-világ úri Budapestjének ellentmondásait is:

Cicomás hagy vásáros bódé Veri a dobot a bohócsereg. Heje-huja — és a könnyem Mégis pereg.

Ki ad többet? te, vagy ez, amaz? Csengő sárarany, kegytelen nagyúr,

Felül eddig te maradtál —

És én alul.

(Este a Dunaparton)

A költő kifejezőeszközei közt a szinte állandóan használt szimbólúmok és az allegória mellett megtaláljuk a magyar mítoszt is, főként a csoda- szarvas, táltosló, a nemzeti múlt nagy személyiségei képében, de az ókori görög és a

középkori francia mondák mítoszait is. Sorsom c. költeményében pl. a nagy francia hősköltemény legendás hőse, Roland pózában kesereg a hátvéd csapat pusztulásán.

Vérbibor fátyolt sző a naplemente, Halvány ezüsttel vonja be a hold. Élő csak egy van: kürtje felsikolt, Panaszát Roncevalles völgye

visszazengte,

Roland! Hiába szól a harsona, Hiába fúttuk oly lélekszakadva. Rá visszhang úgyse válaszol soha.

A tragikus életszemlélet; a búsmagyarkodás elsősorban póz és szerepjátszás volt ölvedi költészetében, s amint a befejező strófából kiderül, tetszeleg magának pesszimizmusával és „keserű“ sorsával: Álarcban többé nem járok, letépem.

Jó táltosom megest megnyergelem.

Hív, szólít, vonz- egy álomsejtelem —

Valóra váltom, esküszöm, Ígérem..'. S hogy ezt a sorsot adtad énnekem.

Forrón köszönöm néked. Istenem.

Ölvedinek fiatalos, nemzeti romantikából, csatában elesni vágyó vezér pózától izzó költészete nem teljesedhetett ki, lendületes, ígéretes kezdet u- tán torzó maradt. Ellentmondó érzelmek és gondolatok is vannak benne: a vezérkedő hajlam mellett pl. alázatosság, jófiúság és önemésztő gyötrődés is; saját lírájának hiányosságait is meglátja:

Gondoltam, bennem ég a szikra. Örök tüze a végtelennek;

Enyém a titka.

Be hiszem most, be látom százszor.

Hogy suta mind. bármit alkottam Egyszer vagy másszor.

Gőgös vérem hiába lázad,

Dőlt bálványok oltárára lép A szent alázat.

Csanda Sándor