Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-11 / 41. szám

SZOMBAT. OKTÓBER 1. A New York-i ENSZ palotában egybégyült küldöttek felszólalásaikban a vietnami problémát állítják előtér­be. Az ENSZ tekintélyének visszaállítása is sok tekin­tetben attól függ, hogy ebben a kérdésben milyen ál-« láspontot foglal el. A vietnami kérdés mellett áz afri­kai problémák helyezkednek előtérbe. Az afrikai orszá^ gok mind nagyobb szerephez jutnak a világszervezet­ben. Az ENSZ megalakulásakor négy afrikai tagállama volt, jelenleg pedig több mint 30. Á független afrikai államok eltökélték, minden erővel visszaverik a neo- kolonisták támadásait. Az Egyesült Államok és Nagy-« Británnia mindenképpen meg akarja akadályozni, hogy az ENSZ katonai beavatkozással szerezzen érvényt a többség határozatainak az esetben, ha a közgyűlés úgy dönt, hogy az ENSZ-nek kell átvenni Délnyugat-Afrika közigazgatását. Valószínű, hogy súlyosabb válság elke-' rülése érdekében majd nem szavaznak az afroázsiai ja-« vaslatra. • A világsajtó megemlékezett a pontosan húsz évvel ezelőtt a háborús fűbűnösök nürnbergi perében hozott ítéletről. , VASÁRNAP, OKTÓBER 2. Indonéziában megkezdődött Subandriö volt külügymi­niszter pere, akit azzal vádoltak, hogy része volt a ta-« valyi október elsejei puccs-kísérletben. Ojabb kam­pány indult Sukarno elnök ellen. • Nyugat-Berlinben a spandaui börtön főbejáratá­nál fasiszta tüntetést rendeztek, amikor Baldur von Schirach Hitler egykori bécsi helytartóját és Speer há­boríts bűnös húsz évi börtönbüntetésük letöltése után elhagyták a börtön épületét. HÉTFŐ. «OKTÓBER 3. A legnagyobb figyelmet Couve de Murville francia külügyminiszter washingtoni kitérője keltette. Megfi­gyelők kizártnak tartják, hogy a francia külügyminisz­ter és az amerikai államférfiak közös nevezőre jussa­nak, akár pénzügyi, akár a NATO-val kapcsolatos kér­désekben. i KEDD. OKTÓBER 4. Nigériában az újabb törzsi zavargások miatt teljé­sen áttekinthetetlen a helyzet. • A dél-vietnami hadszíntérről érkező jelentések szerint az utóbbi idők egyik legvéresebb csatája tom­bol Saigontól 450 km-re. Az amerikai légierő elsősorban a VDK déli részét támadta: a pilóták napal-bombá- kat is használtak. SZERDA, OKTÓBER 5. Johnson és a francia külügyminiszter tárgyalásai csak elmélyítették a két nyugati ország ellentéteit. Johnson a legmerészebben elhatárolja magát de Gaulle tábor­nok nemzetközi elképzeléseitől. CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 6. = Marcos Fülöp-szigeti elnök bejelentette, hogy a viet­nami háborúban az amerikaiak oldalán hadat viselő országok manillai csúcsértekezletének új időpontja ok­tóber 28 és 29 lesz. • A csehszlovák néphadsereg ünnepén Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és a szo­cialista országok fegyveres erőinek képviselői üdvözlő táviratokat küldtek. PÉNTEK, OKTÓBER 7. A Varsói Szérződés Hadseregeinek élelmezési szolgá­lata Prágában megkezdte 11. nemzetközi értekezletét, amely 11 napig tart. _______________________________é-----------------------­Párizsban a mi­niszoknya után természetesen a kocsi is mini­re zsugorodott. így stílusos, nem? SAN FRANCISCÓBAN ..................................................Iliim...........Ilim.......Ilii..................................... Mary Anne Rentmesten kozmetikusnő egy kozmeti­kai gyár kiállításán, ahol a legújabb készítményeket mutatták be, bevallotta, hogy a legtöbb tanácskérő — férfi. BERNBEN LYNDA JOHNSON, amerikai elnök idősebb lányával sokat foglalkozik a sajtó. Találgat­ják, kihez megy majd férjhez. Lucy, a húga most ment férj­hez egy diáktársához. Lyndát már többször kapcsolatba hoz­ták különböző sztárokkal. Ügy látszik, hogy megint csalódott, mert a legújabb hírek szerint maga is filmszínésznő akar lenni. Hollywoodban már biz­tosították részére a leghíre­sebb maszk-mestert. CHURCHILL ARABELLA, a nagy angol politikus unokája pályaválasztás előtt áll. Jelen­leg Párizsban egy szakács­tanfolyamon vesz részt. Min­den nőnek jól kell tudnia főz­ni — mondja. A legszíveseb­ben újságíró és politikus len­ne. Nagyapja nyomdokain sze­retne haladni és szeretne be­leszólni a politikai esemé­nyekbe. — Lehetséges, hogy sikerül? MARGARET angol királyi hercegnő még ki akarja élvez­ni az utolsó szép őszi napo­kat a francia Riviérán. Párizs­ban megszakította az útját, mert részt akart venni a nagy divatszalónok bemutatóin. E- lőre kikötötte, hogy minden­ütt csak egy órát tölt. Mar­garet híres arról, hogy rosz- szul öltözködik — ezért nyer­te el a közelmúltban a „leg­rosszabbul öltözött nő“ címet. milliilliiiiiHL ................. előtt megcsípte egy da­rázs. Azután, hogy kikerül­je a darazsakat, már nem járt halászni vagy vadászni, hanem búvár lett. E napok­ban eltűnt, társai egy kis gumicsónakban eszméletle­nül találták meg. Az orvo­sok megállapították, hogy egy darázs csípte meg. a kínai asszony Csiang Csing, Mao-Cetung kí­nai elnök felesége, az egykori színésznő mind nagyobb szere­pet játszik az ország politikai életében. Negyvenes évelt ta­possa, de két héttel ezelőtti amikor félmilliós tömeg rész­vételével a gárdisták szervezé­sében megnyitott egy nagy gyűlést, egy újságíró megje­gyezte, hogy még mindig jól tartja magát. Férje 72 éves. Mao asszony egészen a közel­múltig nem foglalkozott politi­kával. Mao-Cetung azonban úgy látszik a belső erőviszonyok rendezésével igyekszik hosz- szabb Időre gondoskodni tanai­nak és nézeteinek jövőjével. Ebben felesége is segítségére van. Mao asszony Santung tarto­mányban született, középosz­tályhoz tartozó szülőktől. Gyer­mekkorában Li Csing lun (kék felhő) volt a neve. Igen vígke- délyii gyereknek ismerték. A család nagy nehézségekkel küz­dött, Li Csing kénytelen volt Sanqhaiba menni, ahol színész­nőnek csapott fel. Pan Ping (kék alma) néven. A harmincas években köze­lebb került a politikai élethez. 1938-ban csatlakozott a kom­politikában munista párthoz, ékkor már a Csiang Csing nevet vette fel, ami kék folyót jelent. Filmszínészek csoportjával a forradalmi hadsereg történelmi jelentőségű hosszú menetelése utáni időszakban a yenani ge­rilla-támaszponton ismerkedett meg Mao Cetung-gdl. Csakha­mar kölcsönös vonzalom ala­kult ki közöttük. Mao Cetung abban az időben már harmadik feleségével élt, első feleségével, egy 18 éves parasztlánnyal so­sem volt együtt. Második fele­ségét, volt tanítójának lányát a nacionalisták 1930-ban kivé­gezték. Mao Cetung Csiang Csing-et 1939-ben vette el fe­leségül, miután elvált harma­dik feleségétől. A nemzetközi rendőrfő­nökök kongresszusán meg­vitatták a zsebtolvajok el­leni küzdelem leghatéko­nyabb módszereit. Miközben a rendőrfőnökök tanácskoz­tak, a ghanai főnöknek 16 ezer márkát loptak ki a zsebéből. KALIFORNIÁBAN Hogyan gondolkodnak az amerikaiak ?... Interjú Dr. George Galluppal — amerikai közvéleménykuta- tó intézet vezetőjével. A gal- lup-féle intézet már 31 éve működik — és a vezetője azt állítja, hogy az interjú-alanyok mindig csak az igazat mond­ják. Dr. Gallup Amerika lakos­sága körében valami változást észlelt az utóbbi időben. — Az emberek gondolkodá­sában sok változást állapítot­tunk meg. Így például, az utób­bi 5-6 hónapban Johnson el­nök sokat veszített népszerű­ségéből. • Miben látja ennek az o- kát? — Kétségtelén, hogy ennek a főokát a vietnami háborúban láthatjuk, de természetesen arra is gondolunk, hogy a vá­lasztás előtti időszakban min­dig szerepet játszanak a sztrájkok, a munkanélküliség, az infláció, a bizonytalanság érzése. • Népszerűnek tartja Ro­bert Kennedyt, a New York-i szenátort? , — Nagyon. Népszerűségé napról-napra nő, Egy évvel e- zelőtt Humphrey alelnöki szé­két veszélyeztette, ma már Johnson helyét. Érdekes jelen­ség, nem tudom, vajon Ken­nedy annak köszönheti-e nép­szerűségét, hogy Johnson olyan népszerűtlen, vagy pedig va­lóban a Kennedy nézetei olyan népszerűek. Johnson és Ken­nedy főleg a vietnami háború kérdésében térnek *el egymás­tól. • Milyen rétegek állnak Ro­bert Kennedy mögött? — Természetesen igen ked­veli a politikai „baloldal“. Sze­retik a munkások, a négerek, a gyermekek és nem kevésbé a nők. 0 Hogy vélekedik a tömeg a vietnami háborúról? — Minden amerikai azt sze­retné, hogy ha kivonulnánk on­nan, csak azt nem tudják, hogy hogyan. Sokan azt sze­retnék. hogy „menjünk neki teljes gőzzel, vigyük győzelem­re az ügyet és csak azután hagyjuk ott Vietnamot.“ Sokan azt hitték, hogy Észak-Vietnam bombázásával majd arra kény­szerítjük a kommunistákat, hogy leüljenek a tárgyaló-asz­talhoz. Mivel ez nem történt meg, nagyon csalódtak. Á Visszaemlékszik még arra, hogy milyen volt a közvéle­mény a koreai konfliktus be­fejezésekor? — A koreai háború befejezé­sét a nagy tömegek megelége­déssel fogadták. • Jó jel. így tehát a tárgya­lás mégis csak igen népszerű megoldást jelentene. — Igen. Minden, ami lehető­vé tenné számunkra, hogy be­fejezzük a vietnami háborút, nagyon népszerű lenne. De fel­tétlenül úgy kellene megvaló­sítani, hogy ne úgy nézzen ki, mintha mi „futottunk“ volna. # Vajon a nagy nyilvános­ság megérti-e, hogy ebben a háborúban tulajdonképpen mi­ről is van szó? — Nem. Általában nem tud­ják, hogy mi amerikaiak, mit is keresünk Vietnamban és mit tennénki ha történetesen győz­nénk. A második világháború­ban világosan láttuk, hogy ki az ellenség és tisztán magunk előtt láttuk a célt. Most hiány­zik belőlünk a hazafias lelke­sedés. • Gondolja, hogy Vietnam miatt a szenátusban bizonyos változások álinak be a repub­likánusok javára? — Igen, ezek a változások valóban a vietnami kérdés megoldásától függenek. Másod­sorban pedig a faji üldözések miatt, harmadik okként pedig az áremelkedést említeném meg. • Elmondhatná, hogy politi­kai meggyőződés szerint ho­gyan oszlik meg a lakosság? — Amikor a közvéleményt kutatjuk, az interjú-alanyoktól mindig megkérdezzük, hogy vajon demokrata, republikánus, vagy független-e. A megkér­dezettek 48 százaléka demokra­tának, 26 százaléka republiká­nusnak, a többi pedig függet­lennek vallotta magát. 1940-ben kezdtük a közvéle- mény-kutatást. akkor az a- rány 50:50-hez volt. Az idők folyamán a republikánusok gyengültek. Arra a kérdésünkre, hogy miért gyengül a republikánus párt, többnyire igen rövid vá­laszokat kaptunk. Azt mond­ják, a republikánusok gazda­gok, önzők és ellenzik a hala­dást. A legtöbben azért azo­nosítják magukat a demokrata párttal, mert ez a széles nép­rétegek pártja. A jelek szerint a demokrata párt keretén be­lül is majd eltolódásokra ke­rül sor. hacsak nem történik valami csoda Vietnamban, mert minden amerikai számára je­lenleg ez az első és legfonto­sabb kérdés. Az alábbiakban vázolt, csaknem húsz év előtti élményem felidézését a napisajtóban kö­zölt hírekkel hozom összefüggésbe, amelyek szerint „Slngapore-i jelentések alapján Hong­kong brit koronagyarmat elővárosában újabb fegyveres összetűzésre került sor az őslakós dolgozók és az angol rendőrség között... Aho­gyan a portugál fasiszták kénytelenek voltak kiüríteni az India testébe ékelt, Goa nevű gyarmatukat, Anglia is jobban tenné, ha szép­szerével kivonná csapatait a Népi Kína terü­letét képező Cowloonból... Vagy még mindig nem ébredt tudatára annak, hogy végképpen takarodót fújtak a gyarmati basáskodásnak?“ Ennél is puskaporosabb volt a hangulat 1948 januárjában, a gyarmati népek megmozdulá­sának hajnalán amikor távol-keleti utazásom során hajónk kikötött Cowloon (ejtsd: Kau- lún) révében, áru ki- és berakodása céljából. Az angol kikötőőrség szerzsantja ugyan be­nyomta útlevelembe a Landing permit-et, va­gyis partraszállási engedélyt, közben azonban olyan furcsán mustráigatott, mintha valami­lyen ismeretlen bolygóról toppantam volna elé. Csodálkozó magatartására csak később talál­tam magyarázatot. Magam mögött hagytam a világhírű Penin- sula-szállót, az angol és amerikai pénzeszsá­kok eldorádóját, és elindultam a kopottas vis­kókból álló bennszülött-negyed felé. Feltűnő­nek találtam, hogy amíg az előzőleg bebaran­golt ázsiai városokban nyüzsgött a forgalom, addig Cowloon olyan képet nyújtott, mintha fergeteg söpörte volna utcáit néptelenné: a házak kapui csukva, az üzletelj redőnyei lebo- csátva, egy teremtett lélek se mutatkozott az utcán. Csupán az útkereszteződések emelvé­nyein őgyelgett egy-egy szakállas, afgán for­galmi rendőr rohamsisakosan, géppisztolyosan. Ezek az angol zsoldban álló népnyomorítók már messziről megcéloztak tekintetükkel, majd mikor közelükbe értem, feszes vigyázzállásba vágták magukat és tisztelegtek nekem. — Mi­csoda udvarias társaság! — gondoltam ma­gamban, és egy cirkuszi kötéltáncos mosolyá­val igyekeztem viszonozni a szakállas szer­zetek tisztelgését. Amellett nem tudtam el­fojtani egy kellemetlen érzést, amelyet ez a feltűnő udvariasság kiváltott' bennem. — És különben — állapítottam meg a következő útkereszteződésnél — minek néz engem, mii Egyszer eleiemben „hős“ voltam vigyorog rám olyan szemérmetlenül az a bug. ris zsaru? Gyanúsak ezek a Mikulás-utánza­tok! Amikor azután befordultam egy további ki­halt utcába és távoli gépfegyverropogás ütöt­te meg fülemet, libabőrös lett a hátam. Azért rendületlenül folytattam utamat abban az el­határozásban, ha már hősnek szánt a sors, fenékig ürítem a veszedelmek poharát. Egy­szerre előttem termett egy nyugalmazott vá­sári díjbirkózónak beillő titkosrendőr, akikv már száz lépésről „sugározzák“ mesterségü­ket. A jobb napokat látott angol zsarufőnök leigazoltatott és kérdésemre elmagyarázta, hogy az afgán forgalmi rendőrök engem is polgári ruhás angol ellenőrnek néztek s meg­adták a „hősnek" kijáró tiszteletet. Azután karon fogott a görög-római birkózás mestere, visszakísért a mólóra, leszamarazta a kikötő­őrség szerzsantját és érvénytelenítette part­raszállási engedélyemet. Csak a hajón tudtam meg, hogy cowlooni csatangolásom előtt tűz­harcra került sor az ottani bennszülött mun­kások és az angol gyarmati haderők között Az összeütközés során mindkét félen többen megsebesültek és meghaltak. Ezért volt tehát olyan kihalt fényes nappal Cowloon, Hongkong elővárosa, ezért bámulták meg olyan csodálkozással vegyes tisztelettel az afgán rendőrök a „fegyvertelen idegent“, aki nagy léleknyugalommal sétál a tűzfészek kellős közepén... Békeszerető természetem el­lenére és minden harcias szándék nélkül — egyszer életemben — mégis a „hősök“ sorába emelkedtem! Kozics. Ede

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents