Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-04 / 40. szám

Ki. Kapuzárás az atlétáknál Még lesz ugyan egy-két derült napunk, a kassai BékemaratonndL azonban lényegében befejeződött -az atléták idénye. Már a Pravda Nagydíján is hűvös őszi idő nehezítette az atléták fel­adatát, ám még így is elég jó eredményeket értek el néhány verseny számban, el­sősorban a férfiak és nők vágtafutásában. Remekül hajtott a salakon a néger Kone, Afrika szülöttje. Már a táv közepén jelentős előnnyel vezetett és 10.2 mp-es kitűnő idővel győ­zött. A nők versenyében Éva Lehocká, az ország leg­gyorsabb nője diadalmasko­dott. Ügy látszik példát vett Konetől, mert ő is csúcs­eredményét beállítva, 11.5 mp. futotta a versenyt. — Örülök, hogy győztem, de főképp annak, hogy tar­tom a formámat — jelen­tette ki a gazellalábú Éva. A copfos kismama, Hanka Chmelková, sem maradt adósa a nézőknek. A buda­pesti Európa-bajnoki arany­érem nem véletlenül hullott ölébe. A Pravda versenyén is könnyedén győzött. A magyar atléták közül Kiss György a 10 000 méteres táv után lépett a győzelmi emelvényre, Kulcsár Ger­gely a gerelyvetésben sze­rezte meg a győzelmet Nagy érdeklődéssel vártuk Varjú Vilmos szereplését. A budapesti Európa-bajnok- ságon aranyérmet szerzett, mégis elégedetlenkedett. Arra a kérdésre, miért volt annyira ideges — az EB-n, mentegetődzve válaszolta: — Szerettem, volna nagyot dobni. Jó formában éreztem magam, de csak az első do­básom sikerült. Pedig sze­rettem volna még az idén megjavítani az Európa-csú- csot. Varjú Vilmos a televízió képernyőjén figyelemmel kí­sérte a magyar—francia futballmérkőzést. Erősen szurkolt a magyar csapat­nak. de különösen Albert Flóriánnak. — Öt tartom a legjobb magyar játékosnak. Most is nagyon jól játszott. A csa­pat összteljesítménye lehe­tett volna jobb is. Danák a versenye előtti napon a lelátóról figyelte atlétatársai küzdelmét. Ki­egyensúlyozottan, nyugod­tan. Ügy látszik a budapes­ti feszült idegállapot csak átmeneti volt. — Amióta világcsúcsot dobtam, jóval nagyobb a fe­lelősség. Mindenki győzel­met vár tőlem. A verseny előtt is azt kérdezgették, lesz-e új vüágcsúcs. Ez na­gyon idegesített. Sajnálom, hogy gyengébben szerepel­tem. de remélem, lesz még egyikét nagy dobásom Rövidesen már csak a fe­dettpályákon látjuk viszont az atlétákat. Valamikor az őszi idény korábban ért vé­get a salakon, és köveiket zett a téli pihenő. Bezzeg más a helyzet manapság! Pihenés? Szó sincs róla. Az atléták bevonulnak a fedett­pályákra és éppen olyan szorgalommal folytatják ed- ! zésüket, mint nyáron. Kül- \ földi meghívások, fedettpá- ] lyás versenyek. Nincs pihenő ! a salakon. A fejlődés, az \ egyre nagyszerűbb eredmé- , nyék fokozottabb munkát kívánnak. Az atléták kapu­zárása csak szimbolikus, a gyep szőnyeg, a salak után a fedettcsarnokok parkettje következik. A célkitűzés: Mexikó. Az 1968 évi olim­piai játékok. — Csák az szerepelhet jól az olimpiai játékokon. Oki a téli hónapokat is jól ki­használja. Szépség, karcsúság, üdeség A fiatalság titka a sport, a karcsúságé a torna. Testtar­tás. rugalmasság, magabizton­ság, frisseség, üdeség — erre törekednek az asszonyok, lá­nyok. Tánc, balett, torna. Ezt a hármat egyesíti magában a modern gimnasztika és a sport­torna mai formája. Láthattuk a televízió képernyőjén a dort- mundi tornászvilágbajnoksá­gon, láthatjuk a művészi torna­versenyeken. A tornaszerek legjobbjainak versenyén méltóságteljesen mozgott a koronázatlan király­nő: Vera Čáslavská. Am aztán megjelent egy vidám kislány, kacagva, könnyedén. Egy cop­fos, 17 éves lány: Natalja Ku- csinszkaja. Mint valami huncut kis erdei nimfa, pergett, for­gott, táncot lejtett, súlytalanul, magabiztosan. Lámpaláz? Félénkség? Még a nyoma sem! Az eredmény: három arany­érem. A győzelmi emelvény legmagasabb foka. A szürke ismeretlenségből ugrott a csúcsra. A fehérmaslis kislány nem tartotta be teljesen a játék- szabályokat. Nem haladt foko­zatosan a lépcsőfokokon, egy merész szökelléssel — illetve hárommal — fenn termett a legmagasabb dobogófokon. Elő­ször lett válogatott, ám nyom­ban rácáfolt azokra, akik azt állítják, hogy a nagy versenyek légkörében nélkülözhetetlen a lány, amikor visszapillantott és tapasztalat. Világbajnokokkal látta, hogy a többiek elmarad és olimpiai aranyérmesekkel tak tőle. Hamar visszaszaladt, kellett megküzdenie, mégis já- pirulva, mosolyogva, aligha volt tékosan, könnyedén, mosolyog- nálánál boldogabb ember a nagy va, tudatos önbizalommal vé- teremben, gezte gyakorlatait: Imponáló tökéletességgel. A A | A dortmundi világbajnokság után örömtől kipirult arccal válaszolgatott £ kérdésekre: — Váratlanul ért a győzelem, a három aranyérem? Váratla­nul bizony! Nagyon féltem a világbajnokságtól... Érdekes, ez egy cseppet sem látszott meg rajta. — Hogy nagy volt-e az ön­bizalmam? Nem is tudom meg­mondani. Nagyon szeretek tor­názni, és mindegy, hogy üres tornateremben vagy a világ- bajnokság nézőtere előtt. Sőt az utóbbinál még jobb, mert megtapsolnak a gyakorlat után... Natalja Kucsinszkaja nagy tapsot kapott a dortmundi né­zőktől. Meghódította a nézőket. Amikor a tiszteletkört járták, Natalját magával ragadta kis- lányos lendülete. Vidám hánya- vetiséggel haladt az élen, inte­getett a tapsoló nézőtérnek és közben nem is vette észre, hogy elszakadt a többiektől. Csak akkor kapott észbe, mi­kor már vagy tizenöt lépéssel járt a többiek előtt. Mint vala­mi győztes gladiátor, úgy vo­nult a dortmundi sportpalotá­ban. Csak akkor lett ijedt kis­Szépség és harmónia Tálalás Albert-módra Nem szakácskönyvből vettük a címet. A Népstadionban lá­tottak adták az ihletet. Ha költő volnék, ódát írnék Albert Flóri játékművészetéről. Sokan rosszalják, hogy zengjük a magyar középcsatár dicséretét. Bizonyára most is akadnak olyanok, akik főképp azt kifo­gásolják, hogy Farkas Jancsi lőtt négy dugót a francia válo­gatottnak. mégis Albertról ára­dozunk. Farkas Jancsi, a Vasas csatára is megérdemli a dicsé­retet. hiszen négy lőtt gól már egymagában is sokat mond. Azt is tudjuk, hogy Albert Flórián igen sok mérkőzésen csapnivalóan rosszul játszik. Léléktelenül. Szinte sétál a pá­lyán. Amikor azonban jól ját­szik, már pedig a franciák el­len ismét pompásan játszott, akkor ő a mezőny legjobb em­bere. Már a mérkőzés 5. percében gólveszélyesen tört a francia kapura. A francia védelem buk­tatta. Tizenegyes. Mészöly Kál­mán nagy bombája elzúgott a kapufa mellett. Elmaradt a gól. de a folytatás nem sokáig váratott magára. Albert olyan forintos labdákat tálalt Farkas és a többi csatártársa elé, hogy a kínálkozó gólhelyzeteket nem volt nehéz értékesíteni. A ma­gyar csapat 4:2 arányban győ­zött és ez a győzelem azért is értékes, mert a gallkakasos legénység nem játszott aláren­delt szerepet. Albert és a többi magyar jétákos a brazilok elleni mér­kőzésen játszott formája tető­fokán. Világbajnoki küzdelem­ben. A franciák elleni mérkő­zésen csupán Albert értje el a „brazili“ formát. A sérült Bene hiányzott a magyar gól­gyártó gépezetből, Albert ve­zérletével azonban igy is biztos magyar győzelem született. GONG UTÁN Még mindig mostohasorban sínylődik nálunk az ökölvívás, csak ritkán szólal meg a gong, jelezve, hogy kezdődhetik a keménykötésű legények küz­delme a szorító kötelei között. A sajnálatos halált okozó két eset óta megnövekedett az ökölvívást ellenzők tábora. Még szerencse, hogy az élvonalbe­liek szóhoz jutnak és dicsére­tükre legyen mondva, igen jól szerepelnek a nemzetközi via­dalokon. Most legutóbb Heczei a baráti hadseregek bajnoksá­gán aranyérmet szerzett Bu­dapesten, és igen jó, technikás mérkőzéseken bizonyította, hogy a gátló körülmények el­lenére is a hagyományokhoz méltóan szerepelnek a szorító mokány harcosai. Heczei remek mérkőzéseket vívott. Amikor legyőzte a len­gyel olimpiai aranyérmest, nyitva állt az út a döntőbe. A győzelemért azonban drágán kellett fizetnie, megsérült, de sérülése nem volt annyira ko­moly, hogy a döntőt ne vív­hassa meg. Kasprzyk, a lengyel ökölvívás egyik büszkesége, a legyőzőitek listájára került. Heczei a döntőben a szovjet Kurocskinnal került szembe. Kurocskin a magyar Gálit ver­te. erős küzdelemben, s ezért a Heczei—Kurocskin találkozó esélyese a szovjet ökölvívó volt Heczei azonban pompás küzdelemben a szovjet ökölví­vó fölött is győzelmet aratott és megszerezte az aranyérmet. A második menetben Kurocs­kin megroggyant később aztán magához tért, de Heczei győ­zelmét egy pillanatig sem ve­szélyeztette. A baráti hadseregek ökölví­vó-bajnokságán több meglepe­tés született. A magyar Gúla legyőzte az Európa-bajnok Barannyikovot. azt az ökölví­vót aki Tokióban vitás győzel­met aratott Kajdi János fölött. A döntőben Gúla ellenfele az olimpiai bajnok lengyel Grud- zien volt, vele szemben a ma­gyar fiú már nem boldogult, bár teljesen egyenrangú ellen­fele volt. Nagy meglepetésre a magyar Klenovits megérdemelten győz­te le a szovjet Grigorjevet. A magyar ökölvívók közül a legszebb sikert azonban Kajdi Jancsi aratta. Amióta Papp Lászlóval, a háromszoros olim­piai aranyérmessel, edzhet, Kajdi Jancsi formája merede­ken ível felfelé. Pillanatnyi megingás nélkül jutott a dön­tőbe. ahol a szovjet Sulga volt az ellenfele. Kajdiról a tokiói olimpiai játékok után azt re-, besgették, hogy' már nem a régi, nem bírja a harmadik menetet és soha sem léphet Papp Laci nyomdokaiba. Nos, Kajdi alaposan rácáfolt a hí­resztelésekre. Pompásan véde­Kajdi János, a legjobb magyar ökölvívó kezeit, nagyszerűen támadott és amikor megkezdődött a har­madik menet, már biztos volt Kajdi győzelme. Sulga, az erős ütésű szovjet ökölvívó már csak abban reménykedhetett, hogy egy jó találattal kiüti Kajdit. Kajdi azonban nem ijedt meg ellenfele kemény öklétől, a harmadik menetben is villámgyorsan reagált és egy csapott horga után a szovjet ökölvívóra számoltak rá. Kajdi fölényes tudással, megérdemel­ten szerezte meg az aranyér­met. A mérkőzés után elégedet­ten nyilatkozott tanítványáról Papp Laci. De elégedett volt Kajdi Jancsi is: — Örülök, hogy győztem és még nagyobb igyekezettel ké­szülök a mexikói-olimpiára. Eurőpa-bajnokságot már nyer­tem, de olimpiai aranyérmet még nem. Sajnos, annak idején Tokióban nem sikerült... A tokiói olimpiai játékok je­lentik Kajdi Jancsi legnagyobb bánatát. Megkérdeztük tőle, hogyan is volt Tokióban. — Kikaptam. A szovjet Ba- rannyikovtól. Még ma is állí­tom, hogy igen balszerencsés mérkőzésen. Nem ért ütés, csupán elcsúsztam és a icesz- tyűkkel rátámaszkodtam a deszkákra. Amikor felálltam, a mérkőzést vezető bíró rám­szólt, töröljem le a kesztyűket. Én a mezembe töröltem a kesztyűk alját, akkor rontott rám Barannyikov. Védtelenül álltam Barannyikov ütése teli­be talált. Mint valami kalapács, úgy ért az ökle. A mérkőzést elvesztettem. Pedig igen lelki- ismeretesen készültem az olim­piai játékokra. No, de nem bai, még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy jól szerepelhessek az 1968 évi olimpiai játékokon. A mostani felkészülésem még jobb, hiszen Papp Lászlótól sokat tanulhatok. — Doktor úr, elfelejtettem mondani, hogy analfabéta vagyok Kép szöveg nélkül Kép szöveg nélkül Az öreg ember nem vén ember — Egy pillanat, megnézem, hogy van-e elég pénzem! I

Next

/
Thumbnails
Contents