Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-10-04 / 40. szám
O. C. LYN — A. F. BIAN: 2. folytatás Erre pedig nincs magyarázat — folytatta Ali, — csak az, hogy amikor kiléptünk a Szelénből, hamarosan észrevették bennünket, és bekapcsoltak valamiféle elektromágneses készüléket. Nyilván ez zavarta meg a rádiónkat is. — Mit ér ez a sugárzás? — kérdezte Mark. — Ez ugyan me.q nem védi őket! A mi fizikumunk meg sem érzi. — Lehet, hogy csak figyelmeztetni akartak bennünket', mondta Ferry doktor, — s nin-' csenek ellenséges indulattal i-> rántunk. Föltehetően elő tudnak állítani gyilkos hatású sugarakat is. Zeno kapitány vette át a szót. — Álljunk meg egy kicsit! Ebben a pillanatban mindenki, még Leon is azt hiszi, és abból indul ki, hogy a kupolában titokzatos lények rejtőznek. Hátha tévedtünk? Hátha csak automatikus védőberendezés van benne, amely felfog mindent. ami a környéken történik, és jelentést ad róla valahová. az előttünk ismeretlen központba. — De Zeno! — szólt közbe Mark. — És a nyomok? A kitaposott út? — Az csak azt bizonyltja, hogy lábon járó lények fordultak meg a kupola körül, de azt nem, hogy ezek a lények most is bent vannak a kupolában. Lehet, hogy reggel eljöttek ellenőrizni a készülékeket. — Miért gondolod, hogy nincsenek benne? — Mert képtelenségnek tartom, hogy ilyen napfénytelen sötétségben értelmes lények lakjanak. — Egyetértek Zénóval — kapcsolódott a vitába André is. A sörözőben kibírhatatlan volt a hőség. Az emberek arcáról folyt a veríték, de a sör jó hideg volt és ez mindent megért. Ben Davies őrmesternek pont ez a felüdülés hiányzott. Odahajolt hozzám és bíztatott: — Kiiszunk még egy üveggel! Bólintottam és az őrmester odamutatta két ujját a pincérnek, hogy jelezze: még két üveg sört kérünk. Néhány pillanat múlva már ott álltak előttünk az üvegek és ittunk belőlük. Az őrmester megtörölte a száját: — Mondanom kell valamit, barátom! Vártam. — Te tanult ember vagy, ugye? — Igen, egy keveset tanultam. — Bizonyára tengernyi okos könyvet olvastál. Filozófiát és eféléket. Vagyis, ha valamilyen problémára bukkansz, meg tudod oldani, igaz-e? Kicsit meglepődtem. — Attól függ, hogy milyen problémáról van szó! — Életproblémáról, érted? Olyasmiről, amit én éltem meg! Előre húzta a széket, hogy felkészüljön a bizalmas beszélgetésre. Egészen lassan kezdte: — Ügy hiszem, hogy gyáva vagyok, barátom! Nevetnem kellett: — És hogy jöttél rá erre? Akkor miért tüntettek ki any- nyiszor a bátorságodért? — Figyelj ide, én egész komolyan gondolom! Azt hiszem, hogy gyáva vagyok és neked most meg kell állapítanod, valóban az vagyok-e avagy nem. Ránéztem, mert azt hittem, hogy a négy üveg sör beszél belőle. De ő komolyan folytatta: — Még nem ismered a történetemet. Most elmesélem, és te megmondod, hogy mit gondolsz felőlem!-0Teljesen közönséges srác voltam. Ahogy tudod, Ohióban születtem és ott jártam iskolába is. Túlságosan jól azonban nem tanultam, egyedül a üzen a 8 * — Honnan tudod? — vágott közbe Mark. — Hátha benne voltak, csak mi nem tudtunk róla? — Erre nincs semmi adatunk. Amit biztosan megállapítottunk, az volt, hogy a Hold megadott pontja fölött minden keringés után megismétlődtek ugyancsak a jelek. Ez pedig sokkal inkább valamilyen önműködő berendezésre N vall, mintsem értelmes lények személyes jelenlétére. Azt javaslom: éjszaka tartsunk ügyeletet, és várjunk türelemmel. Azok a lények, ha valóban itt vannak a kupolában, előbb- utóbb előjönnek. — Ez igaz — bólintott Mark. — Az is nagyon valószínű, hogy éppen éjszaka jönnek elő, mert a jelek szerint nem szeretik a fényt. — Ügy van. Éppen ezért ügyelet közben ne használjunk reflektorokat. Semmi módon sem szabad megzavarnunk őket, és ellenséges indulatot kelteni bennük. Bekapcsoljuk az infravizort, és azzal figyeljük a kupolát. Ebben megegyeztünk. Zeno kapitány beosztotta az ügyelő párokat, és az első két ügyeletes — Ali meg Péter — elfoglalta helyét az infravizor képernyője előtt. Mi, a többiek, aludni tértünk. Nem tudtam aludni. Egy darabig álmatlanul forgolódtam az ágyamban, aztán óvatosan, hogy zajt ne verjek, felöltöztem, és kiosontam a navigációs fülkébe. Aliék ott ültek szótlanul az infravizor képernyője előtt. — Semmi? — kérdeztem. — Egyelőre semmi — rázta a fejét Ali. — Az általunk felfedezett növények éppen azt bizonyítják, hogy minden erejükkel a napfény energiájának legteljesebb felhasználására törekszenek. Biológiai ellentmondás, hogy a közvetlen szomszédságunkban élő, értelmes lények épp ellenkezőleg: ki rekesszék a napfény éltető erejét. El tudjátok képzelni, hogy a Marson kialakult élet két formája eny- nyire ellentétes legyen? mint mi, csak máshonnan érkeztek,.. Erre megint zsivaj támadt. Volt, aki helyeselte, volt, aki őrültségnek tartotta Mark föltevését. A vitát Zeno kapitány rekesztette be: — Fölösleges tovább gyötörnünk egymást. Egy bizonyos: a kupolát értelmes lények épi- teték, akár benne vannak, akár nincsenek benne. Gondoljatok csak arra, hogy a Hold körül Kopócs Tibor illusztrálta És ha ezek a lények nem is marsbeliek? — kérdezte Mark. — Hanem? — Éppen olyan jövevények, felfedezett fémgömb jelzőberendezése is kitűnően működött, noha nem tartózkodtak benne „titokzatos lények“. Az infravizor szellemes készülék volt a tárgyak infravörös sugárzását alakította át látható fénnyé. A marsbeli éj■ szakák mínusz 30 Celzius-fok- ra hűlnek le, az Kelvin-fokban plusz 243 fok, tehát még bőségesen elég ahhoz, hogy infravörös sugárzás legyen. A készüléknek csak egyetlen hibája volt: nem tudta eléggé felbontani a képet, és így a tárgyak finomabb részleteit nem adta vissza. Arra azonban mindenképpen alkalmas volt, hogy bármiféle — a kupola körül keletkező — mozgást jelezzen. A Mars éjszakája sötétebb, mint a Földé, bár két holdja- is van. Ez az éjszaka meg igazán sötétnek ígérkezett. A kisebbik hold, a Deimos csak éjfél után kél majd fel, és akkor is halovány fényt ad. Egy keringése 30,5 óráig tart, valamivel tovább, mint a Mars fordul meg tengelye körül; éppen ezért a Deimos éjszakánként alig-alig változtatja meg égi helyzetét, viszont fényerejét hamar elveszti. Valamennyi világosságot a másik holdtól, a Phobostól várhattunk. Ez kétszer akkora, mint a Deimos, de átmérője így is csak alig 16 kilométer. Sokkal, negyvenszerte erősebb fényerejét annak köszönheti, hogy nagyon közel, a felszíntől csupán 6000 kilométernyire kering. Látszólagos átmérője egy- harmada a mi Holdunk átmérőjének. A nagy közelgés miatt 7 óra 40 percen belül kerüli meg a Marsot, és egyetlen napon — nyugatról keletre — többször is végigvonul az égen. Mtost azonban néhány órát várnunk kellett rá; a keleti égen nem sokkal az alkonyi szél elcsendesülése után bukott le. A bársonyfekete égbolton csak a csillagok ragyogtak. Közöttük ott tündökölt a két legfényesebb égitest: a Föld meg a Jupiter, Folytatjuk futball érdekelt. Mechanikus akartam lenni, . mert mindig vonzottak a gépek és az autók. Ez a vágyam teljesült. Kis műhelyben dolgoztam és nem éltem rosszul. Anyámnál laktam, némi pénzt adtam neki a lakásért és kosztért, a többit bankba tettem. Érted, össze akartam annyit gyűjteni, hogy önálló műhelyt nyithassak. Moziba keveset jártam, a lányok se vonzottak különösebben, arra vártam, hogy önállósítsam magam. Aztán megismertem Sandrát. Barátom, az volt aztán a lány! Az apja hozzám adta be megjavíttatni a kocsiját. Az öregnek valamilyen biztosító társulata volt és a kocsija csupa nikkel. Sandra tetszett nekem, mégse tudnám megmondani, hogy mivel bűvölt úgy el. Néhány percig társalogtunk, aztán mikor jött a kocsiért, ismét beszélgettünk egy kicsit. Aztán szóvá tette, miért nem hívom fel néha? Este hát fölhívtam. Megkérdezte, lenne-e kedvem sétálni, mert ő ráér. Kikölcsönöztem egy kocsit és érte mentem. Hosszú ruhában volt és az nagyon illett neki. Moziba mentünk és úgy viselkedtem, mint egy valódi férfi. Amikor hazamentünk, nyakam köré fűzte a karját és én azt hittem, hogy ez a lány nekem született. Csakhogy mindez nem volt ilyen egyszerű! Egyik este bevallottam neki, hogy szeretem. Azt kérdezte, mit akarok ezzel mondani? Megmagyaráztam, hogy folyton csak vele szeretnék lenni. Nevetett és biztosított, hogy nagyon szívesen jár velem sétálni, vagy moziba, de ne próbáljam magamhoz láncolni. Pontosan így mondta. Tudod, szörnyű volt. Szerettem és ugyanakkor láttam, hogy más fiúkkal is jár. Nem tudtam aludni, folyton rá gondoltam és a munkám fabatkát sem ért. Féltem, hogy végleg elveszítem. Éppen ezért a többi fiú miatt nem csaptam lármát. Attól tartottam, hogy megharagszik. Ajándékokat vásároltam neki és minden nap felhívtam telefonon. Mivel műveltebb volt, HITCHCOCK: Bizonytalanság könyveket szereztem, hogy kissé behozzam. Egyik nap megkérdeztem, hogy nem jönne-e hozzám. Nem tudom hogyan, de arra is maradt bátorságom, hogy rábeszéljem: — Házasodjunk össze, Sandro, akár most rögtön, mit szólsz hozzá? Nevetett és azt felelte, hogy erről szó se lehet. — Miért? — Mert az ilyen dolgot három nappal előbb kell bejelenteni! Autóba ültettem és mint az örült áthajtottam a szomszéd államba, tudod, oda, ahol egészen mások a házassági törvények, ahol mindent egyszerűbben intéznek el. Éjjel egykor esküdtünk és a nászéjszaka gyönyörű volt. barátom. Reggel telefonáltam az üzemembe, hogy éppen most nősültem és a főnök három nap szabadot adott. Sandra boldog volt és én?... Hiszen gondolhatod! Amikor hazatértünk, voltak némi nehézségek a szüleivel, hiszen alig múltam tizenkilenc, ő meg tizennyolc. De aztán minden elrendeződött. Különösen Sandra apja volt remek ember. Ügy fél évig minden rendben folyt. Béreltünk egy kis lakást és Sandra jól érezte magát. Tökéletes háziasszony volt. De aztán nyugtalanná vált. Amikor hazajöttem a munkából, szeretett volna valahová elcsavarogni. Azt mondta, vágyik a barátai után. Mivel nekem nem akaródzott csavarogni, egyedül kezdett járogatni. Először csak moziba ment a barátnőjével. Nem irigyeltem tőle, nem is gyanakodtam semmire. Csakhogy aztán jött egy éjszaka, és azt soha el nem felejtem. Vacsora közben megkérdezte, hogy nincs-e kifogásom ellene, ha ismét moziba megy. Nem örültem, de semmit sem akartam neki megtiltani. Ügy tizenegykor tért haza. És akkor nagy hibát vétett. Fogalma se volt róla. hogy milyen az a film, amelyet említett. Véletlenül én ismertem, mert akkor olvastam róla az újságokban. Miközben a kávénkat szürcsöltük, kiderült, hogy nem moziban volt. — No jól van! — mondtam. — Hogy hívják azt a fiút? Egy pillanatig meglepetten nézett rám és aztán megpróbálta elütni az egészet. — Én mindig mondtam, hogy ne akarj láncra fűzni! — Hogy hívják azt a fiút? — Sam Gardner — mondta csendesen. Ismertem őt. Valamikor együtt jártunk iskolába. Sohasem hittem volna, hogy Sandra pont vele csal meg. — Miért jöttél hozzám? — kérdeztem. — Mert szeretlek! Ez felüdített. Megcsal és ilyesmiket mond nekem. Kihúztam a szekrényfiókot és magamhoz vettem a revolveremet. Amikor meglátta, nevetni kezdett. Nem könyörgött, nem félt, hanem nevetett: — Ügy se mersz agyonlőni! — Téged nem, de őt igen! — mondtam nyugodtan. — Ahhoz sincs bátorságod! — De van, majd meglátod! Egyszerre mindent megértett. Elhalványult, hozzám lépett és így szólt: — Ben, én szeretlek! — Tudom. Rögtön visszatérek és aztán beszélhetünk a dolgokról. Csak valamit eligazítok Samnál! — Ben, nem szabad megölnöd! Az ajtóhoz mentem. Sandra mozdulatlanul állott, s amikor megfogtam, a kilincset rámkiáltott: — Hallgass rám! Ne öld meg öt! Ránéztem. — Ajánlok néked valamit, Sandra! Ha elmegyek, figyelmeztetheted telefonon. Ha megöl, semmi baja sem történik, mert önvédelemből cselekszik. Ha szereted, figyelmeztesd, hogy revolverrel megyek hozzá! Aztán elmentem. Először megkerültem Sam Gardner házát, hogy meggyőződjem, nincs- e valaki a közelben. Csak ezután léptem az ajtóhoz. Sokáig ott maradtam állva. Kezemben tartottam a revolvert, de képtelen voltam dönteni. Egy ideig ácsorogtam, aztán megfordultam és elmentem. A revolvert bedobtam a bokrokba, de haza nem mentem. Egész éjszaka sétáltam és reggel önként jelentkeztem katonának. Sandrát soha többé nem láttam. Lehet, hogy már régen elvált tőlem... További söröket rendeltem: — Ez minden? — kérdeztem. — Minden. Attól az időtől nincs egy pillanatnyi nyugtom sem! — Hogyhogy? — Azon az estén nem volt bátorságom, hogy becsöngessek... Nem mintha a haláltól féltem volna. Azt nem! Nem volt hozzá erőm, hogy megtudakoljam, számítottam-e valamit is Sandrának, figyelmeztette-e Samot? — Nagyon valószínű, hogy egyáltalán nem hívta! — Lehet, de nekem nem volt hozzá erőm, hogy megtudjam. Gyáva vagyok hát? — Azt nem tudom. De köny- nyen lehet, hogy Sandra még mindig vár rád! — Lehet. Mégis félek, hogy egy pillanatig sem várt vissza. Meg akartam nyugtatni: — Az lesz a legjobb, ha elfelejted az egészet! — Éppen ez az, amit nem tudok. Valamit még el kell árulnom. Nemrég találkoztam Sam Gardnerrel San Francis- kóban. Meséltem neki a dolgokról, megmondtam, nem haragszom, hogy Sandrával járt. Csupán azt szeretném tudni, felhívta-e Sandra azon az estén. És erre azt mondta, hogy azon ez estén, amikor elhagytam Sandrát, egyáltalán nem volt otthon. Érted, amikor én az ajtaja előtt álltam, ő nem volt otthon. így hát semmit sem tudok. Hogy hívta-e, akarta-e figyelmeztetni? Vagyis, hogy szeretett-e? Semmit sem tudok. És már sohasem tudhatom meg az igazat. Hát ne őrüljön bele az ember? (szj) TALLÓZÁS Az accrai lőversenypályán az egyik kanyarban egymás után három futamban felbuktak a lovak A feketebőrű zsokék a pálya vezetőségéhez fordultak, mert véleményük szerint a kanyarban veszedelmes boszorkány lakik, akinek kién. gesztelésére áldozatot kell hozni. Addig nem hajlandók nyeregbe szállni, amíg a versenytér igazgatósága fel nem áldoz egy tehenet a kanyar boszorkányának. Hűséges és nagyon okos kutyája van Harry Gibbon Frashwateri (USA) lakosnak. A napokban a bankba készült, hogy betegye meg takarított kétezer dollárját A pénzköteget bedobta kocsija hátsó ülésére, és mellé ültette Bobby nevű oko: kutyáját. Aztán visszaszaladt a házba, mert bennfelejtette a zakóját. A pénzt nem féltette a rablóktól mert hiszen mellette ült az okos Bobby. Nem is lopta el senki a tekintélyes összeget. Az okos Bobby egy szálig megette. Két angol asszony ugyanabban az órában és ugyanabban a percben hozott a világra egy-egy fiúgyermeket a ludlowi East Hamlet kórházban. Mindkettőjüknek ez volt az első gyermeke s mindketten két évvel az- I előtt ugyanabban a templomban és ugyanabban az órában mentek férjhez. Ráadásul mindketten ugyanabban a percben születtek ugyanattól az anyától. A két kismama ugyanis ikertestvér. Egy nemrégi norvégiai sztrájk alkalmával az egész ország egy emberként állt ki a munkájukat megszakított tisztviselők mellett. Kitartás! Ne hagyjátok magatokat! Ha kell, egész éven át sztrájkoljatok! — érkeztek a táviratok az ország minden részéből. Tudják, kik sztrájkoltak? Az adócédula-kézbesítők! Egy New York-i újságban az alábbi apróhirdetés jelent meg: „Olyan lakást keresek, amely elég nagy ahhoz, hog\ feleségem ne kívánkozzék vissza szüleihez, viszont elég kicsi, hogy apósom és anyósom ne bírjon hozzánk költözni.“ — Kicsi az adag, mindig éhesek maradunk — panasz, kodtak az ételre a lumer- thali börtön fegyencei. A fogház igazgatósága erre fejedelmi ebédet főzetett és a fegyencek pukkadásig teleették magukat. Néhány óra múltán újabb petíció érkezett az igazgatósághoz. Ez viszont sok — panaszkodtak újfent az élítéltek. — Inkább maradjon minden a régiben. Berhard Böritzko, bajorországi baromfitenyésztő legszebb kakasa váratlanul kopaszodni kezdett. A derék tenyésztő megijedt, hogy valami járvány van kitörőben az államányban, kicsavarta hát a kakas nyakát és elküldte vizsgálatra a müncheni állatorvosi fakultásra. Néhány nap múltán megkapta a választ: Kakasa nyakcsigolyáinak kicsavarása következtében döglött meg. LLÜZÁS
