Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-04 / 40. szám

Műszer- szemek lesik a szived

Bohumír Černy és Juraj

Karol Hamada, ifjú mester 15 emberrel kezdte a termelést. Számuk ma már jelentősen gyarapodott, csaknem 90 ember dolgozik a 138-as üzemrészlegen. Elektrokardiográfot gyártanak. A dolgozók jórészt fiatalok, tanult műszerészek, az elektronikus berendezések szakemberei.

Az eddigi tervteljesítés Milan Michajdik és munkatársai nagy érdeme is, akik a mechanikus szerelőrészlegen dolgoznak. A végső szerelést Gustáv Buno, Rais végzi. Ök és dolgozó társaik készítik a 8 csatornás Karditest—8 jelzésű elek- trogardiográfot. Ez hordozható készülék, amely a szívizom hatóképességének 8 független elektromos folyamatát jelzi fel egyszerre. A műszer koncepciója műszaki vonalon lehetővé teszi, hogy az egyes alkatrészek cserélhetők benne. Figyelembevették a különböző pót- műszereket is. E műszerben van fonokardiográf-rész is, s így feladata sokoldalúbb. A műszert az előerősítők megszüntetése után mint elektropoligráfot is lehet használni, s vele 8 független elektromos tünetet jegyeznek fel.

Mivel a műszer igen sok alkatrészből áll, a műszerészeknek problémáik vannak az alkatrészek pótlásával. A Karditest—8 jelzésű műszer 62.000 koronába kerül. A stará túrái Chirana üzemben most új elektro- poligráf próbasorozatán dolgoznak. A Karditest—4 négy- csatornás lesz. Ez év végén miniatűr elektro-tranzisz- töros egycsatornás elektropoligráfot kezdenek gyártani. E műszert a brnoi egészségügyi kísérleti műszaki intézetben tervezik. (Ä)

Mlynka Mihály rajza

Az Alistáli EFSZ fiatal agronó- tmitáj. Cserge Károly mérnököt ritkán lehet rossz hangulatban találni. Mindig mosolygós és vidám. A szövetkezet mellett működő CSISZ alapszervezet elnöke is és a teendőit lelkiismeretesen végzi.

Júniusban történt, hogy jó munkájáért a CSISZ JB — a háromhetes Franciaországi tanulmányútra küldte. Egy hónappal ezelőtt tért vissza gaz. dag tapasztalatokkal. Szívesen beszélget élményeiről, benyomásairól. Ez még nagyobb lendületet adott munkájához. Mégis, mikor visszatért, az első hírek a szövetkezetről és a CSISZ életéről' elkeserítették. Az állandó esőzések késleltették az aratást és az út fáradalmait még ki sem pihente, máris munkához látott, hogy a gabona minél hamarabb le legyen aratva. Már csak abban reménykedett, hogy a tanulmányúton szerzett tapasztalatokról, élményekről majd az újonnan megnyílt ifjúsági klubban elbeszélget a CSISZ tagokkal. Sajnos ez a terve nem sikerült, mert az esőzések és különösen egy szerda esti vihar tönkretette a klub tetőzetét és beázott. A klubot a Jednota Fogyasztási Szövetkezet és a CSISZ Járási Bizottsága közös megegyezése alapján rendezték be 16 ezer korona értékben. A klub ünnepélyes megnyitását az aratási ünnepély keretében tervezték megnyitni. Az aratást már befejezték, de az átázott falak még mindig nedvesek, nem tudnak a kőművesek és festők dolgozni. — Ha ilyen idő marad, egy-két héten belül újra rendbetesszük a klubot és megindulhat a tevékenység — mondja Karcsi reménykedve. Állandó optimizmusa nem hagyta el most sem, de mikor megtudta a hírt a klubról, dühbe gurult.

A CSISZ szervezet működését még jobban fellendíti a klubtevékenység, lesz már egy helyiség a kocsmán kívül, ahol a fiatalok esténként összejöhetnek és kellemesen elszórakozhatnak. Tervek, elképzelések már vannak. A tagok várják a klub megnyitását és ezért segítenek a rendbetételénél is. A tagsági gyűlésén adtak javaslatot a tagok, hogy mit szeretnének tenni a klubban. Többek között terveznek egészségügyi előadás-sorozatot fiúk, lányok kölcsönös viszonyáról, szeretnének megtanulni egykét űjdivatú táncot, sakkbajnokságot szervezni és szombat vasárnap ťeadélutäno- kat. Ezen kívül a szövetkezettel karöltve szakelőadásokat is terveznek a növénytermesztés és az állattenyésztésből.

A távlati tervben szerepel egy irodalmi színpad létrehozása is, ahol majd segítséget várnak Szikhart tanítónőtől.

Ezt mondja el Karcsi gyorsan, csak távirati stílusban, míg a helyiségben az új székeket, asztalokat nézegetjük, nem tett-e valamilyen kárt a berendezésben az eső. Az asztalok, székek még egy halomban vannak, de két-három hét múlva már a klub rendelkezésére áll a fiataloknak, ahol a munka után kényelmesen és jól elszórakozhatnak.

Ez a klub lesz az első a dunaszerdahelyi járásban, melyet a Jednota Fogyasztási Szövetkezet és a CSISZ JB-a között megegyezése alapján kapnak a fiatalok. Az itt szerzett tapasztalatok alapján a járás többi fal- vában is sor kerül ifjúsági klubok berendezésére.-mácsaiGyerekek

Nemrégiben olvastam egy cikket, amely A világ népessége és a jövő címmel beszámolt a népesedési világkonferenciáról. Elgondolkoztattak a demográfusok adatai és „előrejelzései“, A világ lakossága az utóbbi időben igen gyorsan növekszik. Ha ilyen ü- temben gyarapodik a népesség a jövőben is, mint jelenleg, akkor 2000-re a földön nem 5 miliárd ember él majd, mint 1960-ban, hanem legalább 7, sőt 7 és fél milliárd. A „demográfiai robbanás“ kérdésének baljóslatú felvetése feltételezi a kérdést: „El tud-e tartani a Föld ennyi embert?“

Bármilyen furcsa is, a tudósok intelmei elhalványodnak az előtt a derűs kifejezés előtt, rríelyet maguk a tudósok használnak a szaporodás robbanásszerű növekedésére; baba-konjunktúra (baby-boom.) E kifejezést illetően maga a szerző jegyezte meg találóan: „Van ebben a két szóban valami kellemes,- kedves családiasság“. Én még azt is hozzátenném: derűlátás.

Az emberek többsége nem ismeri az adatoszlopokat, de mindenki tud a világon lezajló háborúkról és tragédiákról. Ha a hétköznapi szóhasználatban polgárjogot nyer a „baby-boom“, én ebben nem azt látom, hogy elfelednénk a múlt szerencsétlenségeit, vagy könnyelműen megfeledkeznénk a tragédiákról. Inkább azt a kiölhetetlen életösztönt érzem ebből, ami leginkább megalapozhatja a jövőbe vetett hitet. Akárhogy is legyen, a világ a jobb jövő felé halad, és a föld lakpi eljutnak a társadalom legésszerűbb rendszeréhez. Erről kezeskedhet az emberiség, a valóság tényei és saját tapasztalatai alapján, hiszen azok már példát mutatnak erre a rendszerre.

Az egész társadalomról alkothatunk képét magunknak, ha megvizsgáljuk, hogyan gondoskodik'a gyermekekről. A felnövekvő nemzedék nevelésének problémái nem jelenhetnek meg önmagunkban a nemzet életének szociális elveitől függetlenül. Nincs mit csodálkoznunk azon ,hogy amikor az amerikai gyermekeket comics-okkal tömik, és ők tudják, hogy a- páik gyermekeket gyilkolnak Vietnamban — növekszik a fiatalkorú bűnözés, diadalmaskodnak az alantas „eszmények“. Érvényes tehát az a kicsit átfogalmazott mondás: „Mondd meg, hogyan foglalkozol gyermekeiddel és megmondom, ki vagy.“'

Anyai remények! A tudomány még nem veszi tekintetbe e fogalom teljes súlyát. Pedig éppen ez a fogálom játszhat óriási szerepet a társadalom kilátásaiban. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról: milyen emberek népesítik majd be a Földet?

Az anyáknak különös szeme van: áthatol az idők titokzatos homályán is. Az anya a szívével lát, szívében alkotja meg gyermeke arcát. Alig tipeg még a kicsi, ő már magabiztos lépteit hallja. Megcsókolja a pici tenyereket, de vágyával már azt is megérzi, mi mindent vet majd be, épít, sző és rajzol meg ez a kéz. A gyermekkel együtt születik az a remény is, hogy boldog lesz. Ahány születés, annyi reménység. A „baby-boom“ a remény üdvözlete, és nem egyszerűen demográfiai robbanás.

De az anyaság örökös izgalom is.

Egy kép van mindig ^előttem és nem hagy nyugodni. A hirosimai tér,'az atomrobbanás epicentruma. A tekintet nyugalmat észlel,' a teret újjáépült város keretezi, emlékezésül áll a boltíves emlékmű, de a lélek... A föld legnagyobb tömegsírja felett átívelő boltozatnál kislány áll, fényképpel a kezében. „A bomba áldozatának leánya“ — magyarázzák. hirosimai barátaink. Azt mir megszoktuk, hogy a japán gyűléseken szólásra jelentik be „Akahiro Takahatát, a bomba áldozatát“ vagy hogy bemutat- zásnál azt halljuk: „A bomba áldozata vagyok.“ Ez annyit jelent, hogy az illetőt megfertőzte az atomhalál. Nehéz hozzászokni ehhez, de ott, Hiroshimá- mában ez már megszokott dolog — és ez a leg szörnyűbb. Az „áldozat“ szó szinte már keresztnévvé vált.

Mégis rendkívül megüti az embert, ha azt hallja: „az áldozat leánya“. Nemcsak egyszerűen árva, nemcsak egy elhúnyt asszony gyermeke: A város háromszázezer lakóján kívül, akik az atombombázás napján haltak meg, az elmúlt 20 év alatt csaknem ugyanannyi a sugárbetegségben szenvedők száma. Vannak emberek, akiken csak most jelentkezik a sugárfertőzés. Lehet, hogy ez a gyerek, „Az áldozat lánya“ is magában hordja már a halált...

Ugyancsak magam láttam az egyik latin^apierikai bányában bányamunkás kisfiúkat. Ebben a bányában olyan szűk vágatok is vannak, melyekben nem férnek el a felnőtt bányászok, így hát serdülőket alkalmaznak. Az éhség ellen a gyerekek csakúgy mint a felnőtték, hódító koka-levelet rágcsálnak. Ez a növény kokaint tartalmaz. Kitörölhetetlenül őrzök egy másik képet is ugyanebből a bányából. Egy asszonyét, a kőből rakott tűzhelynél. Üveges tekintetét még jobban kiemelte a tűz fénye. Az asszony gépiesen hajladozott etőre-hátra, előre-hátra, majd hirtelen a földre zuhant. Amint elterült a földön, a hátára kötött kendő ráncai közül előmászott egy kisgyerek. A körülötte ülők pillantást sem vetettek a földre zuhanó asszonyra. Némán meredtek .

Hányszor olvastuk, hallottuk és használtuk magunk is ezt a kifejezést: gyarmatosítás. Pontosan tudjuk a szó jelentését is. De ha most hallom ezt a szót, ném is az egész szerencsétlen Bolíviára emlékszem, csak a tűz mellett ülő asszony képét látom magam előtt. Ha bíróság elé állítanák a gyarmatosítást, már ennek, az asszonynak a fényképe, sorsa és gyermekének élete alapján nyugodtan kimondhatnánk rá a halálos ítéletet. De vajon a természetes sajnálkozás egymagában elegendő ahhoz, hogy ne halványodjanak el bennünk ezek a képek? Hiszen a hirosimai kislány vagy a bolíviai gyermekek nemcsak szerencsétlen sorsok rftegszemélyesítői, hanem e korszak jelenségei. A világ közvéleménye már felnőtt annyira, hogy mint többen megértik, nerri lehetünk nyugodtak gyermekeink sorsa, s mi több: élete, egészséges és erkölcsi arculata felől, amíg fennáll a gyarmatosítás, a háború veszélye. .

A fegyverkezési versenyt, amely gúzsba köti a népek erőit és anyagi eszközeit — hidegháborúnak nevezik. De nem is olyan hideg ez a háború! Forró anyai könnyek képében pereg végig a földön. Köny- nyekében, amelyek sok-sok gyermeket, vidámságától megfosztott fiatal évet siratnak.'

Ezért vált korunk egyik legidőszerűbb feladatává a gyermekek védelméért indított mozgalom.

Bármilyen nagy is a szülői szeretet, hatalma egymagában nem tudja az őket megillető emberi magaslatokra emelni a gyermekeket. Ezért született meg a Gyermekek Jogairól szóló deklaráció, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete fogadott el.- Ez kimondja:

— minden gyereknek joga van a tanuláshoz;

— joga van különleges védelemre, amely lehetővé teszi fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését...

— Meg kell védeni a kizsákmányolástól, és a kölcsönös megértés szellemében kell nevelni...

Vannak már olyan országok, sőt egy egész világ, ahol valóra váltották ezeket a nemes, a felnövekvő nemzedék boldogsága érdekében oly fontos elveket. A szocialista világra gondolok.

Nem tudom, jártak-e már a Lenin-hegyen? Onnan beláthatják egész Moszlí^át. A Lenin-hegy lábáig nyúlik az ifjúság előretolt állása, a Luzsnyiki stadion. Felette, a hegyen, ott áll az úttörő-palota és az egyetem, a gyermekek és az ifjf^ág birodalma. Szép az építészeti kiképzésük, szépek az előadótermek, kis- és nagytermek, múzeumaik, parkjaik és uszodáik. Mindez azonban csak keret a hely igazi szépségéhez: a kisebb és nagyobb gyerekekhez, a tudomány, a művészet és az egészség palotáinak gazdáihoz. Valószínű, hogy a Gyermekek Jogairól szóló deklaráció megszövegezői nem róluk mintázták humánus álmaikat, de éppen ezek az álmok váltak itt valóra.

Igaz, a Lenin-hegy nemcsak földrajzi magaslat, hanem jelkép is, a gyerekek példaszerű magaslatának jelképe. De hagyjuk ott most a hegyet, távolodjunk el a palotáktól, hiszen a város maga közönséges házakból áll. De ezek között az épületek között a legszebbek ismét csak az óvodák és az iskolák. S most hagyjuk el Moszkvát. Bárhová utazunk, minden városban büszkén mutatják, mit tettek a város ifjú lakóiért, hiszen államunk egyik legfőbb feladata, hogy gondoskodjék a gyerekekről.

Mivel nem beszámolót írok, nem idéztem számadatokat, nem éltem az összehasonlítás lehetőségeivel. Találhat az olvasó meggyőző adatokat is ezeken az oldalakon. Éri csak azt szeretném elmondani: boldogok az édesanyák, akiknek gyermekeik jövőjéről szőtt álmait az állam állandó gondoskodása támasztja alá!.

Most születnek és növekszenek azok az emberek, akik átlépnek majd az új évezredbe. Ezért olyan fontos, hogy az emberiség gyermekei valóra váltsák a hozzájuk fűzött réménekéi L. I.