Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-04 / 40. szám

A Jozef L?nárt mmfszťeŕélnôk vezette párt- és kormányküldöttség tárgyalásain Hanoiban a Vietnami Demokratikus Köztársaságban készült felvételünk. Őfelsége fizetésemelést kér Miközben a holland királynő olaszországi nyaralójában Por­to Ercole-ban üdül, alattvalói egyre nyomasztóbbnak érzik a királyi udvartartás anyagi ter­heit. Julianna ugyanis fizetés- emelést kér. Évi fizetése eddig 700 ezer dollár. Most azonban több mint kétannyit 1,45 szá­zad millió dollárt szeretne kap­ni. Habár sok holland állampol­gár szívesebben használná köz. célokra ezt a nagy összeget, minden kilátás megvan arra, hogy a királynő megkapja a háromnegyed millió dolláros fizetésemelést. A kormány már meg is szavazta és így a par­lament jóváhagyása nem két­séges. Persze, őfelsége nem kizáró­lag saját személyére költi a rengeteg pénzt. Családtagjain kívül ebből tartja el udvartar­tásának 265 alkalmazottját és 13 tisztviselőjét. Ebből tartja fenn a királyi kastélyokat, és fedezi a külföldi uralkodók lá­togatásának költségeit is. Mind­ez állítólag olyan nagy kiadás, hogy a királynő elég gyakran kénytelen saját magánvagyo­nának jövedelméhez nyúlni. Mlégsem kell anyagi gondoktól félteni, hiszen a világ leggaz­dagabb asszonyának számít. Vagyonának tetemes részét nagy földbirtokok és jól jöve­delmező iparvállalati részvé­nyek képezik. A tervezett fi­zetésemelés miatt nemcsak sok holland polgár méltatlankodik, hanem angol is, persze egé­szen más okokból. Ugyanis a fizetésemelés után nem Erzsé. bet angol királynő, hanem Ju­lianna lesz a világ legjobban fizetett uralkodója. Erzsébet királynő eddig „csak“ 480 ezer fontot kap. Ennél jóval kevesebbet kap a többi európai uralkodó. Bau- douin belga király kénytelen évi 700 ezer dollárral megelégedni, Gusztáv svéd király 525 ezer, Konstantin görög uralkodó 550 Botswana új Sorrendben a 37. független afrikai állam született meg a múlt héten. Botswana köztár­saság az eddigi brit» fennható­ság alatt álló Becsuania helyén létesült. Az új köztársaság 712 000 négyzetkilométernyi kiterjedésű, lakossága azonban csupán 370 000 fő. A lakossság fő kereseti forrása az áliatte­ezer dollárral, Frederic dán ki­rály pedig nem kap többet, mint 275 ezer dollárt. Lehet­séges, hogy takarékossági okokból jár majd mindig ke­rékpáron. Vigasztaló tudat lehet a ko­ronás fők számára, hogy a pol­gári államok kénytelenek még ennél is kevesebbel is beérni. Lyndon B. Johnson amerikai elnök évi fizetése 97.250 dol­lár, ezenkívül még 44.500 dol­lárt kap reprezentációs célok­ra. Heinrich Lübcke a Német Szövetségi Köztársaság elnöke csak 237.500 márkát és azt ügy kell beosztania, hogy mindenre jusson. Még szerencse, hogy sem Johnson, sem Lübcke nem fi­zet házbért. afrikai állam nyésztés. Ipar úgyszólván még nincs. A legjobb földek a dél­afrikai és az angol farmerok kezében vannak. Az őslakosság a bantu nége­rek családjába tartozik. A nem­zeti felszabadító harc a máso­dik világháború után vált erős­sé. Az új köztársaság állam­fője Seretse Khama. SZOMBAT. SZEPTEMBER 24. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke szep­tember 23-án fogadta a Jozef Lenárt miniszterelnök vezetésével Hanoiba érkezett párt- és kormányküldött­ségünket. iWogadás testvéri, baráti légkörben folyt le. Ö Az EirsZ közgyűlés 21. ülésszakának első jelentős eseménye Gromiko és Rusk külügyminiszterek találko­zója. A találkozó nem vezetett a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A közgyűlésen Gromiko szovjet külügy­miniszter békejavaslata nagy visszhangra talált. Kije­lentette, hogy a Varsói Szerződés országainak bukaresti tanácskozásán kiadott nyilatkozat reális programot ad az európai biztonság megteremtésére. A szovjet kül­ügyminiszter leszögezte, hogy viszonylag könnyen meg- áilapodásra lehet jutni, de ehhez arra van szükség, hogy az Egyesült Államok valóban hozzájáruljon a meg­állapodás létrejöttéhez. VASÁRNAP, SZEPTEMBER 25. Erhard némeť kancellár New York-ba repült. Tudatá­ban lehetett annak, hogy csupán a Bundestag egy része támogatja. Erhard amerikai útja hozzájárult politikai sorsának eldöntéséhez. HÉTFŐ, SZEPTEMBER 26. Ismét B-52-és sztratégiai nehézbombázók intéztek támadást a Vietnami Demokratikus Köztársaság terü­letén fekvő célpontok ellen. # A fajüldöző délafrikai kormány magasszintű bi­zottságot hívott össze a Verwoerd miniszterelnök ellen .elkövetett merénylet ügyében. KEDD, SZEPTEMBER 27. Argentínában szünet nélkül folynak a diáktüntetések. Jgyanis megszüntették az egyetemek autonómiáját. ÍZERDA, SZEPTEMBER 28. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára Magyarországon járt. A találkozó során a megbeszélések részvevői hangsú­lyozták, hogy aktív harcot kell folytatni az Egyesült Államok vezette imperializmus agresszív cselekményei ellen. A megvitatott kérdésekben teljes nézet azonos­ság mutatkozott. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 29. Prágában hivatalosan közölték, hogy október 7-én rövid látogatásra hazánkba érkezik Guy Mollet, a Fran­cia Szocialista Párt főtitkára. PÉNTEK, SZEPTEMBER 30. Indonéziában fokozódott a feszültség. A diákok ezrei tüntettek Sukarno elnök djakartai palotája előtt, köve­telve — az elnök lemondását. KENTBEN egy 90 cm hosszú csörgő­kígyó egész körülményes úton bejutott egy televízió­üzletbe, ahol a vevők a mű­sort is nézhették. A kígyó amint megpillantotta a kép­ernyőt, elbűvölve megállt és szemmel láthatólag élvezet­tel nézte végig a műsort. Csak karhatalommal lehe­tett az üzletből eltávolítani. ARIZONÁBAN a statisztikusok megállapí­tották, hogy ebben az ame­rikai államban él a legtöbb lúdtalpű ember. Az orvosok kutatni kezdték az okát és megállapították, hogy való­színűleg azért, mert ott a házakban is cementből ké­szül a padlózat. LOS ANGELESBEN az egyetem két fakultása versenyben áll egymással. Melyik válogatott csoport tapossa ki a legrövidebb időn belül a legtöbb bort. Végre megérkeztünk Pekingbe. Már előre felké­szültünk, a Tiltott Város, a császári nyári palota, a kínai fal. a Mingdinasztia sírjainak megtekintésé­re. Természetesen kíváncsiak voltunk a mai Kínára, amely millió és millió ember számára keresi a for­radalmi változások útját. Az idegenvezetők eieget tettek kívánságainknak, egész közelről csodáltuk meg a Mennyei Béke kapu­ját, melyen keresztül a tiltott városba léptünk. Sé­táltunk a kínai fal mentén, amely az észak-kínai hegyeken keresztül a völgybe, majd újból a szédü­letes, magas hegyekre vezet. Láttuk a Ming dinasz­tia sírjait is. A felettük épült pagodák mintha őriz­nék a sírok igazi titkát, melyet eddig még senkisem oldott meg. A VÖRÖS HÉTFŐ Kínai látogatásunk harmadik napján dobpergés­re és az utcák fülsiketítő lármájára ébredtünk. Szállodánk előtt nagy csoportokban fiatal emberek sorakoztak. Majd a párt székháza és a kínai parla­ment irányába vonultak el. A menetelő fiatalok Mao- Tse-tung hatalmas képeit vitték. Mögöttük riksák haladtak négyes sorban, majd újból pergő dobok­kal fiatal fanatikusok. Kezükben vörös könyveket szorongattak és jelszavakat ütemeztek. A menet szélén aktivisták haladtak, ezek olvasták .fel han­gosan a jelszavakat, melyeket a tömeg únos- únta- lanul ismételt. Tolmácsunk már a reggelinél lefordította a ve­zércikket, amely a nagy kultúrforradalomra buzdí­totta az olvasót. A vörös gárdák elindultak. A gárdát az utcákon toborozták össze 12-25 éve­sekből. Lelkesen ordítozva ismételgették a jelsza­vakat: mindent eltávolítani. Mindent, ami kispolgári, ami ellenforradalmi és revizionista. Lányok és fiúk vászonnadrágokban és ingujjban, vörös karszalag­gal végezték a „tisztogatást“ a házakban, üzletek­ben és az utcákon. Aki nem ment velük, azt ellen­ségnek tekintették. A riksák elé idős embereket fogtak, papírsipkát nyomtak a fejükre és ilyen táb­lákat akasztottak a nyakukba: „Ellenforradalmár, revizionista, áruló.“ Addig kergették őket, míg va­lahol a város peremén halálosan kimerülve össze nem estek. Más gárdista-csoportok az üzletekre Alábbi beszámolónkat Dr. Miroslav Kríž, kosárlab­dázóink edzője küldte be, aki sportolóinkat kísérte Kínába, és a napokban tért vissza. „specializálták“ magukat, különösen azokra az üzle­tekre, ahol műtárgyakat, képeket, szobrokat és ré­giségeket árulnak. Mindenütt csak Mao Tse-tung szobrát hagyták meg. Könyveket cipeltek elő a házakból és a főtereken összehordták, majd üdvrivalgás közepette énekel­ve máglyát gyújtottak belőlük. A szállodánkból is elcipelték a tipikusan kínai dísztárgyakat és min­denütt Mao Tse-tung fényképeit helyezték el. Azon­kívül Marx, Lenin és Sztálin képeit is kirakták. Sanghai kikötőjében különösen garázdálkodtak a gárdisták. Az épületekről eltávolították az idegen­nyelvű reklámfeliratokat. Miközben forradalmi da­lokat énekeltek, állandóan pergett a dob. Mi bizony igen kényelmetlenül éreztük magunkat. A forradalmi zűrzavar ellenére azonban mégis prog­ram szerint kerestük fel az üzemeket, ahol rendes munka folyt. Alkalmunk volt elmenni egy olyan ü- zembe, ahol 50 ezer munkás dolgozott. Igyekeztünk megértetni magunkat a munkásokkal. Ezek szemlá­tomást nem azonosították magukat az utca fanatiz­musával. Hasonló benyomással távoztunk egy föld­művesszövetkezetből is. A földműveseket is jobban érdekelte a gyümölcs-szüret, Mao Tse-tung nevét nem is említették. Annál inkább érdeklődtek Cseh­szlovákia iránt. FORRADALOM A SPORT TERÉN IS A kosárlabda-mérkőzést barátságos, sportszerű légkörben kezdtük el. Amikor a kínai lányok győz­tek, arról a lapok hasábokat írtak. Amikor mi győz­tünk. arról hallgattak. A pekingi követségünk tag­jait ez semmiképpen sem lepte meg. Azt mondták, errefelé ez a szokás. Tiensin-ben a kínai és kam­bodzsai röplabdamérkőzésnél lettünk figyelmesek arra, hogy az edző egy vörös fedelű könyvet vett elő és abból Mao Tse-tung bölcsességeit olvasta fel. Senjang-ban a hazai kosárlabda játékosok, mielőtt játszani kezdtek volna, ugyancsak elővették Mao Tse-tung vöröskötésű művét és hangosan felol­vastak belőle. Ezekkel a jelszavakkal akartak csúcs- eredményeket elérni. Három hetet töltöttünk Kínában. Mielőtt elutaz­tunk Pekingből. szerettük volna megnézni a nyári királyi palotát. Az idegenvezetők azonban csak nagy nehezen tettek eleget kérésünknek Legnagyobb meglepetésünkre a palota romjait találtuk csak meg. A könyvekből ismert csodálatosan szép festménye­ket eltüntették a gárdisták. Vörös festékkel leön- tötték őket, vagy Mao Tse-tung képeit ragasztot­ták a ritka szép mozaikra és falifestményekre. A paloták bejáratánál évszázadok óta álló híres kő­szobrokat eltávolították és a pagodák előtt álló Buddha-szobrokat lefejezték. A fiatal gárdisták nem tettek különbséget a csodálatosan szép ősrégi mű­emlékek és a „kapitalista“ maradványok között. Mindent szétromboltak, ami csak a kezük ügyébe került. A repülőtéren kínai sporttársaink kezet fogtak velünk, búcsúzkodtunk: viszontlátásra! Ni chao! És azután már indultunk is. Magunk mögött hagytuk a Bajkál-tavat. És nem is olyan sokára Irkutszkban álltunk meg. Most vet­tünk csak igazán búcsút Kínától: a kínai légikisasz- szony Mao Tse-tung képe elé állt oda és ugyancsak egy vörös könyvből hangosan felolvasott. Az egyik francia utas a repülőgépen megkérdez­te: kérem mit olvas fel? Franciaországban ilyesmi nem szokás. Azután Irkutszktól egész Moszkváig i- gyekeztem vele megértetni, hogy mi is az a „kínai kultúrforradalom“.

Next

/
Thumbnails
Contents