Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-27 / 39. szám

fii. Fel a fejjel, Gyurii A legtehetségesebb labda­rúgónk. A csehszlovák Pelé — írták róla a brazilok. Mindent tud,, amit egy klasszikus futballistának tudnia kell. A tardoskeddi Szikora Gyuri hírneve elju­tott a messze nagyvilágba. A guruló labda nyomában ő is eljutott a tengeren túl. A tardoskeddi szabó fia elin­dult azon az úton, amely a világ legjobbjainak körébe vezet. Eusébióvdl, Petével, Bobby Charltonnál, Albertiéi, Mazzolávcd együtt emleget­ték. Pompás cselei, remek kapura törése, ügyes hely­zet-felismerése, fejjátéka, küzdőképessége rövid idő a- latt az élvonalba juttatta. Mi már akkor felfigyel­tünk rá, amikor a Duna-ut- j cat magyar iskola tanulója j volt. Az érettségi előtt is az első ligás Interben ját- ■ szott már. Nagy kedvvel, a- karással. Csakhamar felfi- i gyeit rá Marko, a váloga­tott edzője. Az újonc bemu- j tatkozása remekül sikerült, j Lámpaláz, félénkség? Még a \ nyoma sem, Szikora Gyuri úgy játszott a válogatott­ban. mint az iskolai csa­patban, önbizalommal, tel­jes áttekintéssel. Mint ahogy az igazi tehetségek. Felfigyeltek rá a szakér­tők, de az ellenfelek védel­me is. Már nem az újoncot, a zöldfülű fiatalt látták benne, hanem a gólveszélyes csatárt. Egyre keményebbek lették a szerelések, egy kis csontzene is kísérőjelenség lett. No meg egy kis ma­gánügy, egy kis számla kie­gyenlítése a Slovan elleni mérkőzésen. Az eredmény ? lábsérülés. Szikora Gyuri fá­jós lábbal is pályára állt, az j inter fontos bajnoki mérkő- ' zésein nem nélkülözheti fia­tal csatárát. A Trnava el­leni mérkőzésen is helyet kapott a csapatban, pedig a trnavai játékosok belemenős fickók. Egy kis keménység­ért nem kell a szomszédba menniük. Amikor aztán Szt- kora Gyuri felment a leve­gőbe egy magas labdáért, megtörtént a baj. A trna­vai Hagara belefejelt Szi­kora arcába. Csonttörés, agyrázkódás. Trnavai sebé­szet. Szinte akaratlanul is a többi balszerencsés labda­rúgó jut az ember eszébe. Kučera és társai. Rövid csil­logás a labdarúgás egén, az­tán egy balszerencsés sérü­lés és vége a nagy ígéret­nek. Szerencsére Szikora Gyu­ri esetében nem történt sú­lyosabb baj. Már az utcán találkoztunk vele. Igaz, a hangulata még borús. — Sjnos, az idén már a- ligha játszhatok. Kényszerpihenő. S mindez csupán azért, mert a lab­darúgás kíméletlen harc a bajnoki pontokért. A labda­rúgás nem kisasszony-sport. Keménység is kell hozzá. A kemény játék azonban nem durva játék. Sajnos, egyelő­re úgy látszik, hogy csak a védőjátékosok tanultak a londoni világbajnokságon. A sérültek listájára került Pelé és Eusébio is megis­merhette a „vagy a labda vagy a baba“ védekezési módszert. Ez azonban nem lehet mentség a hazai pá­lyák mérkőzésein. Vagy talán olyan sok a tehetséges fiatal játékos, hogy nem számít a Szikora Gyuri testi épsége? Sportoló lányok, asszonyok Számos sportágban felveszik a versenyt a férfiakkal. Még az olyan sportágokban is, a- melyek bátorságot igényelnek. Ejtőernyőzés, motorvezetés. Népszerűség dolgában még fe­lül is múlják az erős nem kép­viselőit. Vera Čáslavská példá­ul, a női torna koronázatlan királynője, Már Tokióban is ő volt a legnépszerűbb verseny­ző. Nemcsak azért, mert négy aranyérmet nyert, hanem az­ért is, mert közvetlen, meg­nyeri mindenkinek a rokon- szenvét. Remek sportoló és bi­zonyára jó háziasszony lesz Közié Olga a sportoló lánytí­pus belőle. Még pedig rövidesen. Nyílt titok, hogy sportházas­ság készül. Odložil, az olim­piai ezüstérmes, a kitűnő futó, könnyen jut az aranyérmek­hez, Veráét teszi be a közös vitrinbe. — Még Dortmundban sze­retnék igen jól szerepelni, az­tán majd meglátjuk... Ezzel indult útnak a világ- bajnokságra a Moldava-parti a- ranylány. Jó szerepléséhez nem fér kétség, bár a világbajnok­ságon erősek az ellenfelek. A világ legjobbjai. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, már tudjuk, vajon a világbajnoki aranyérem is odakerül-e a kö­zös vitrinbe. Asszony lesz a lányból... Ez már így van a sportolók között is. Makray Kati például, a ma­gyar tornásznő, nem indult a dortmundi világbajnokságon. Távolléte gyengítette a ma­gyar csapatot, de ugyanakkor fürdik a boldogságban Schmidt Pali, a vívó. A mézeshetek fel­érnek egy világbajnoksággal. Meg aztán minden sportágban szükség van az utánpótlásra... Szerelem a salakon, torna­termekben, úszómedencékben, így van ez rendjén. Igaz u- gyan, hogy némi kiesést jelen­tenek a házasságkötések, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a férjhez menetel nem jelen­ti a sportolással való teljes szakítást. Sőt inkább számos példa azt mutatja, hogy utá­na jobbak az eredmények. An- ka Chmelková, a copfos kisma­ma, aranyérmet szerzett a bu­dapesti Európa-bajnokságon. Pedig a gyermekszülés elég hosszú ideig akadályozta a fel­készülésben, edzésben. Dawn Fraser, az ausztrál úszócsoda is kismama lett. Előzőleg ö- rökké kitiltották az úszóme­dencéből, a tokiói olimpiai já­tékoknak volt egy kis utó­hangjuk, de a szívós Fraser még mindig nem adta fel a reményt, hogy újabb világ­csúcsokkal gazdagítsa az ú- szósportot. — Már megkezdtem az ed­zést, sőt még a mexikói olim­piai játékokon is ott szeret­nék lenni — jelentette be. Nemcsak a hajadonok úsz­kálnak vidáman a medencében, hanem asszonyok is. Jól te­szik. A mai modern nő épp­úgy kiveszi részét a sportolás­ból, mint a férfi. A korsze­rű, egészséges életmód egyik alapvető feltétele a sport. Ma már a falu lányai is bekap­csolódnak az aktív sportélet­be. A nagyabonyi Kucman Évi döngeti az országos csúcso­kat. Az érsekújvári Vörös Ag­nes sikerrel dobálgatta a disz­koszt. Százával sorolhatnánk fel az eredményes női sporto­lókat. Elsősorban azokat a- kik nem a nagyvárosok sport- létesítményeiben nőttek fel a nagyok közé, hanem a falusi iskolák kis udvarán ismerked­tek meg a sporttal, testneve­léssel. Még mindig igen sok tehetség kallódik el megfelelő szakirányítás híján, de ezen a téren is javul a helyzet. Azok­ban az iskolákban, ahol lelkes tanítók foglalkoznak a fiata­lokkal, nem marad el a siker. Dicséret illeti azokat a sport­embereket, akik önzetlenül, Vera Čáslavská, a női torna ko­ronázatlan királynője a mexi­kói előolimpiára is meghívót kapott szabad idejük feláldozásával foglalkoznak a fiatalok sport­nevelésével. De megérdemlik a dicséretet azok a női élsporto­lók is, akik jó példával járnak elől. Vera Čáslavská, Eva Le- hocká, Anka Chmelková és a többiek. A mai modern idők bátor amazonjai. GOLOK. KAPUFÁK Gyerekkoromban — egy-két évtized elmúlt azóta — na­gyobb tetszést váltott ki a ka­pufán csattanó nagy bomba, mint a gól. — Ez igen, ez lövés! — lel­kendeztek a drukkerek. Azóta szurkoló lett a druk­kerből, a kornerbőí szöglet, változott tehát a labdarúgás Nem mondom, Príbój, Pista bá­csi, Bulla A jó, Porubsky, Luk- nár nagy gólokat is lőttek, a kapufát csaknem aprófára ha­sogató nagy lövések azonban osztatlan elismerést váltottak ki. Láttunk ragyógó Kohut- bombákat, a Ferencváros Tol­dija, a görbe lábú Slózi, a szé­les vállú Binder és még néhá- nyan a régi nagy bombázók közül csaknem szétrúgták a kapufákat. Hát Ilyen kapufát fenyegető nagy lövést eresz­tett meg Bene Feri, a magyar válogatott csatára a dánok elleni mérkőzésen. A nagy lö­vés nyomán a kapufán csat­tant a labda, mire a sógorom kisfia megszólalt: — Ha jobban leszorítja a lábfejét, biztos gól! Nem esett hasra a nagy lö­vés láttán. Hát ilyen irányban is fejlődik a labdarúgás. Az eredményesség a fontos, a többi „smafu“. Gólok döntik el a mérkőzéseket, nem a lőtt kapufák száma. A dánok ellen hat gólt lőt­tek a magyar játékosok, a fél­tucat gól ellenére mégis elé­gedetlenek voltak a Népsta­dion szurkolói. Joggal. Mert a- zon a mérkőzésen legalább egy tucatot lőhettek volna Farkasék. A dán védelem jó­voltából megtehették volna. Az első félidőben még ola­jozottan futott a gőlgyártó gépezet, ötször kaparta ki a labdát a dán kapus, a máso­dik félidőben azonban sokáig váratott magára az egyetlen gólocska. Végül aztán Varga Zoli megemberelte magát és lapos lövése meghozta a féltu- catos eredményt. A két ország válogatottja Európa-bajnoki mérkőzést ví­vott. A dánok az idén nem je­leskedtek túlságosan, de az­ért a mérkőzés előtt még a legvérmesebb szurkolók is ki­egyeztek volna három gólos magyar győzelemben. Aztán a három gól helyett hat lett, a Albert Flóri nagy lendülettel tör előre szurkolók allelujázása mégis elmaradt. Mert ilyen a labda­rúgás. A szurkolók sok gólt vár­nak, de jó játékot is. Nem szemre tetszetős, de ered­ménytelen labdarúgást, hanem nagy küzdelmet és nagy harc­ban született gólszüretet. Saj­nos, a góllöVés terén 'világ­szerte baj van. - 11 Nálunk is. A válogatottak edzői lám­pással'keresik 'az* igazi góltö- vő csátárokat.- Pelé; Eusebio? Láttuk a világbajnokságon, á- mint valamelyik védő rájuk állt, árnyékként'kisérte, elma­radtak a gólok.» A- szervezőit védelmi falon elakadnak a tá­madások. A korszerű labdarúgás meg­erősített védelme megöli a fut­ball szépségét.' Amint felhar­san a játékvezető sípja, kia­lakulnak a párok, párharccá alakul a gyepszőnyeg csatája. Törik a fejüket a szakértők, bíztató megoldást azonban ed­dig még nem találtak. Pedig sokan állítják, hogy egyszerű a recept: nagy bombázók kel­lenek a csatársorba, sőt a vé­dőjátékosoknak is meg kell ta­nulniuk a góllövést. Káposzta Benő, a támadó hátvéd szerepében remekül játszott az angliai világbajnok­ságon. Jóval nagyobb tudású ellenfelekkel szemben is, mint amilyeneknek a dánok bizo­nyultak. A gyengécske dánok ellen elmaradt Káposzta Benő nagy formája. De elszürkült a pályán a különben szélvész­gyors Farkas, Benét is csak a kapufát eltaláló nagy lövé­sekor és fejesgóljakor vettük észre. Albert legalább az első félidőben nyújtott ízelítőt iga­zán nagy tudásából. A hollandok elleni döntetlen után sikernek számít a hat gólos győzelem a dánok ellen. Mégis azt kell állítanunk, hogy a magyar csapat kialakítása még csak a jövő zenéje. Az EB ötödik csoportjában csu­pán egy komoly ellenfele van a magyar válogatottnak, mégpe­dig az NDK együttese. Ismét sorompóba áll Peter Ducke, a legveszélyesebb góllövő. Ducke a Sparta elleni mérkőzésen lá­bát törte, de már lekerült lá­báról á gipsz és úgy hírlik, is­mét igen jól mozog. Peter Ducke- a gólerős középcsatár megszemélyesítője. ‘ Kemény, belemenős játékos. Nem ijed meg a maga árnyékától, tank- sžerúen, tör az ellenfél kapu­jára. Olyan játékostípus, mint -Tichy Lajos volt fénykorában. Sokan állítják, hogy a magyar csatársorban is helyet kellene szorítani legalább egy ilyen romboló, mindent elsodró, kí­méletlenül kapura törő játé­kosnak. A körömpasszok nem mindig célravezetők. Lendület és erő — ez, a korszerű lab­darúgás alapvető követelmé­nye. Kii föld humora Emlékszik, kisasszony, hogy 1912-ben gyönyörű ősz volt? Bocsánatot kérek, hogy mégegyszer zavarom, de itt felejtettem az esernyőmet!-Jr ^ f'TS í- » lf \ J \ cA \\ *2% 1 ■J 8 Anyuka, én egy új szót Apa és a fia tanultam meg. A gombáért előre kell — Nem gondolod, hogy ki­fizetni. csit túlzásba viszed, mióta tűzoltó lettél ? Kép szöveg nélkül — Jó! Már forr! Lassan tessék emelni!

Next

/
Thumbnails
Contents