Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-27 / 39. szám
~ BUL —— Nemcsak boráról... Leveleznénkä C6v*y J6atí. Lenti 6783/12, Magyarorszíg. 18-22 íve* leányokkal leveleznék és ismerkednék magyarul. Agrártudományi egyetemi hallgató vagyok. 0 Tóth Pál, Kazincbarcika, Szabadság út 59. sz, Magyarország. Általános témákról levelezne magyarul, 18 éves. 0 Ľudovít Masár, Okánikovo, C. 23. pp. Veiké Koeihy okr. Komárno, ČSSR. 17 éves lányokkal levelezne szlovákul — magyarul. 0 Németh Ferenc. Rajke. Félsz, u. 16. sz. Győr-megye Magyar- ország. Magyarul-németül leveleznék és ismerkednék, 21 éves. 0 Sab.ián Dezső, Leíití MN *?83/29 Magyarország. Különböző témákról levelezne magyarul, 21 éves. 0 Kesztyűs József. Sormás, Gorkij fasor. Zala-megye Magyarország.. Magyarul levelezne és ismerkedne, 21 éves technikus. 0 Borbély Tibor, Sormás Zala- «negye. Korban hozzáillő lányokkal levelezne magyarul, 20 éves csemegebolti elárusító. 0^ Halász Hona. Veiké Ul'any, č. 216. okr. Galanta, ČSSR. Képeslapgyűjtésről levelezne magyarul, 15 éves. Vystavel Zita, Senec, ul. ÍP 8/b bkr. Bratislava-vidiek. öSSR. Általános témákról levelezne magyarul-szlovákul, 17 éves. Máoskovics Ilona, Katymár, ózsa György u. 2. sz. Magyar- ország. Szín észkép-gyűjtésről levelezne magyarul, 15 éves technikumi tanuló. 0 ■ Horváth Zsuzsa, Bpest. XIV. wer. Nagybecskerek u. 5. sz. Zenéről, sportról levelezne magyarul és ismerkedne, 18 éves gimnáziumi tanuló. 0. Simon Mária, Székesfehérvár. Horváth István út 19. sz. Magyarul-oroszul levelezne, 15 éves. 0_ Cseh Erzsébet, Szolnok. Abonyi út 7. sz. Magyarország. Magyarul szeretnék levelezni és ismerkedni, 17 éve* gimnázium! tanuló. ismerkednénk MIT Végzős középiskolai tanuló BESZÉLJÜNK AZ ERKÖLCS- tanuló vagyok, jövőre fogok RÖL érettségizni. Állítólag nagyon csinos vagyok — igy mondják ezt sokan. A szüleim szeretem, de édesanyámmal ) den nap összeveszünk azon, H5BíS ll(yB4 “MM* hogy vőlegényemmel hosszan, szerinte órákig csókolózom a kapuban. Azt mondja, végülis majd rámún, hiszen előre megtörténik minden, aminek csak a házasság után szabadna megtörténni. Az állandó figyelmeztetései után kissé en- gemet is aggaszt a dolog. Mit gondolnak az olvasók. Két é- vig kitart a vőlegényem mellettem? Hamarabb házasságról szó sem lehet. A diákhfizassá- gok általában nem végződnek szerencsésen. Vőlegényem sem egyezne bele most a házasságba, sem én, hiszen mindketten tanulni akarunk. De szeretjük egymást, az eljegyzés a nyáron megtörtént és én magam részéről semmi kivetni valót nem találok azon, hogy mi hosszan csőkolózunk. Várom a válaszokat az Üj Ifjúság olvasóitól. Szőke kislány S. M. MIT TENNÉK ÉN? Az nagyon szép, ha leányaikat féltik az anyák, de annyira félteni őket, hogy külföld- Az egyéni tapasztalataim a- re sem engedik, helytelennek lapján szólok a vitához. Egy tartom. Az nagyon kevés ah- kicsit nevetségesnek tűnik, ha hoz, hogy egy lány erkölcsös egy falu fiataljái visszautasít- maradjon, ha nem engedik ki ják a társasutazást. Köztudott külföldre. Van egy mondás: A dolog, hogy különösen a fiajót nem kell félteni, a rósz- falóknak kedveznek az utazá- szat pedig hiába féltik. Egy soknál, hadd lássanak külföl- lánynak már világosan tudnia det, tanuljanak, tapasztaljanak, kell, hogy mi is az erkölcsös A vitacikk alapján az az érélet. A lányt tehát úgy nevel- zésem, hogy a legnagyobb aka- jék az anyák, hogy az ilyen dály az erkölcs rossz értelme- probléma fel se vetődjön. Én zése, ami miatt nem utaznak átsegíteniük. Az később mutatkozik meg, hogy egy fiatal milyen erkölcsi életet él. Nen> szeretnék megsérteni g. senkit, de általában a fiatalok átveszik a szülők vagy az idősebb testvér erkölcsi életét és ság, ahol az erkölcs nem nevetség tárgya, hanem egy é- letcél, mert a becsületet egyszer elveszíteni könnyű, de visszaszerezni annál nehezebb. Őszintén, fekete rózsa. magam nagyon sok társas u- tazáson vettem részt, külföldön is nem egyszer jártam. az említett fiatalok. De lehet, hogy nem éppen a fiatalokon múlott, hanem a szülőkön, Szüleim sohasem csalódtak hogy elmaradt ez a külföldi bennem, ha némelykor aggód- út. Kedves szülők, én helytak is miattam. Nézetem sze rint egy lány, ha rossz akar zervatív nézetüket, lenni, megteszi azt a saját megakadályozták a telennek tartom túlzott kon- amivel fiatalok falujában is. Volt már erre e- külföldre való utazását. A mai zer példa. Nem kell azért kül- fiatalok erkölcsével kapcsolatföldre utazni. Hát akkor miért ban is túlsók a maradi nézet, tiltanák el a fiatalokat a kül- Tény, hogy ma nagyon sokféle földtől. Addig menjenek, míg szórakozási mód van a fiata mehetnek, házasság után, ha jön a gyerek, már nehezebb a kirándulás és milyen jólelok számára, természetes is. hogy ez közelebb hozza egymáshoz a fiúkat és a lányosik pirulás nélkül visszaemlé- kát. Itt van az a bizonyos kezni egy-egy szép társasuta- pont, hogy ez a kapcsolat az- zásra. Barátkozzanak, ismer- tán erkölcsi téren hogyan fejók is így akarják berendez- Js/ ni életüknek egy-egy nagyon£j fontos szakaszát. Tehát aki p: félti a lányát, azt bizonyára Ä szintén félteni kellett valami-ť kor, lehetséges, hogy okkal. 4, ’ Sok kiránduláson részt vet- tem és részt is fogok még venni. Legtöbbször csak fiata- j lók társaságában voltam, szü- w lói felügyelet nélkül utaztam. Megnyugtathatom a kételkedő- két, hogy szexuális, erkölcsi £ téren nem volt baj és jól (ff- {'; gyeljenek csak ide, soha egy ■ lány sem jött haza teherbe e-\- setten és egy fiú sem jött K úgy haza mint apajelölt. De. mindig nagyon szép élményekkel és emlékekkel tértünk vissza, ismerkedtünk a szom- ’/ szédos népek életével, történelmükkel, kultúrájukkal. A- mit valamikor az iskolában ta- A nultunk róluk, arról személyesen győződtünk meg. Befe- jezésül még annyit, hogy akinek az erkölcsi élete jó, an- jp nak ugyanolyan jó lesz Budapesten is, mint más falu , ban és akit attól féltenek, hogy gyerekkel tér haza, hát azért nem kell elmennie kül- ; földre, mert ezt bárhol ugyan- st úgy megszerezheti, ha eléggé ■ műveletlen, erkölcstelen és nem jól nevelt. Pál Elemér, Zalaba kedjenek tehát a fiatalok, mert lődik. Ügy érzem, a fiatalokat a beküldött kéziratokat kö- Lnagyon szép egy igazi bárét- ezen a ponton a szülőknek kell zöljük és honoráljuk. m Nagy problémát okoz az ipari tanulóotthonokban nevelkedő fiatalok nevelése. Szlovákiában töj>b mint 100 000 fiata] él ezekben az otthonokban. Ezeknek a fiataloknak az Irányítása, főleg a mestertől, a szaktanítótól és a nevelőtől függ. Természetesen nagy hatást gyakorol az üzem és a munka kollektíva is. A CSISZ szervezetre is komoly feladat hárul: hozzá kell járulni ahhoz, hogy az ipari tanulóotthonokból politikailag fejlett fiatalok távozzanak. Olyan fiatal munkások, akik értik és szeretik a munkájukat és rendszerünk hű követői. Ha az ifjúsági szervezet valóban ilyen, kiváló, jellemes és minden tekintetben megbízható egyéneket akar nevelni, akkor minden erejét latba kell vetni, hogy a fiatalokat helyes irányba terelje és bennük a kívánt tulajdonságokat elmélyítse. Komoly problémát okoz, hogy a fiatalok ezekben az intézetekben aránylag kevesen szervezkednek a CSISZ- be. Ha a dolgok mélyére nézünk, megállapíthatjuk, hogy a fiatalok a CSISZ-t nem tekintik a saját szervézetiiknek. Tudatukban az az érzés honosodott meg, hogy az ifjúsági szervezet az ifjúság nevelését és irányítását hivatott követni. Jól tudjuk, hogy a fiatalok sohase szeretik, ha őket „nevelik“, „irányítják“ és ezért bizalmatlanok az ifjúsági szervezettel szemben. Hol keressük a hibát? Elsősorban a szervezet tevékenységében. Ott a hiba, hogy a szervezet funkcionáriusai nem rendelkeznek elég önkritikával és a mutatkozó hibákat nem igyekeznek eltávolítani. Nem veszik figyelembe a fiatalok érdeklődését, nem szerveznek érdekköröket, nem gondoskodnak a szórakozási lehetőségekről. A valóságban az a hélyzet. hogy az ifjúsági szervezet nem olvad az iskola vagy a tanulóotthon életébe. Például az is előfordul; hogy a szocialista munkaverseny megrendezéséből sem veszi ki a részét és a versenyek kiértékelését, valamint a résztvevők jutalmazását is a mesterekre hagyják. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, hogy ' a jutalmakat a mesterek kapják és a fiatal munkások. esetleg valami „elismerést“. A szocialista munkaversenyek lassanként a mesterek közötti versenyekké válnak. A CSISZ ilyen körülmények között teljesen háttérbe szorul és elveszti jelentőségét. Az ifjúsági szervezetnek nincs meg a varázsa, nincs semmi, ami odavonzaná a tagokat és a szervezetlen fiatalokat a CSISZ köré tömörítené. Százezer fiatal Olvastuk is, hallottuk is, hogy Nagycétény híres volt már nagyon régen is a boráról. Pázmány Péter is nagycété- nyi bort iszogatott orvosi előírásra... De amikor kiszálltunk itt a buszból, azonnal megállapítottuk, hogy Cétény nemcsak a boráról, hanem a poráról is híres lehetne! Nem is csoda, ha az itteniek annyira szeretik a bort, hiszen ezt a port le kell valamivel öblíteni! A nagycétényi kertek alatt folyik egy mocskos patakocska, a Kádámka... A nagy gödrökben gyermekek és libák lubickolnak... Megnézzük a szép új iskolát, s közben összetalálkozunk az egyik fiatal tanítóval is, Motesiczky Árpáddal. — Szép-szép ez az iskola, de azért nem mind arany, a- mi fénylik. Sok bejáró diákunk van, s közben nincs itt sem iskolai étkezde, sem tornaterem... Meg azután az is baj, hogy a kilencedikesek év közben ki-kimaradoznak az iskolából és elmennek dolgozni a szövetkezetbe... — Talán olyan jól megy itt a szövetkezet? — Most már egészen jól, de pár éve még elítélték azt, aki a szövetkezetbe ment dolgozni... Mióta új elnökünk van, rendesen megy a munka, az emberek elégedettek... Az elnökkel okvetlenül beszéljenek, mert remek ember. Nem fél az a munkától, hordja a zsákokat, ha sok a munka. Ha traktorista hiányzik, felcsap traktorosnak... És még valamit elmondok bizalmasan... Valakinek a kezéhez ragadt valami a szövetkezeti vagyonból. Az elnök nem szaladt a bíróságra, hanem behívta az illetőt és egy kicsit, hm... szóval egy kissé megsímogatta az illetőt a tenyerével... * * * — Hogyan működik itt a Csemadok? kérdezzük meg a helyi csoport elnökét, Ravasz Tibort. És Ravasz Tibor őszintén elmondta, hogy bizony sokkal többet is csinálhatnának... Hogy a helyi tanítók szívesen a segítségükre 'vannak, de nem kezdeményeznek... Hogy a tagság brigádmunkával csinált kultúrházat a régi iskolából.... Hogy a kultúrház a sportolók „murija“ után olyan volt, mint valami disznóól... Hogy bizony, esek százhúsz tagja van a helyi csoportnak... * * * S ha már a kultúránál tartunk, hát látogassuk meg Pre- sinszky Máriát is, énekeltessünk vele valami szép régi nótát. — Nem volt a világnak olyan embere, akit a nagy kék szemével el ne bolondított volna! — mondja róla valaki. Igazán kiváncsivá tett bennünket! — Nem szégyellem én magam, — mondja mosolyogva, — színésznő voltam világéletemben... Mindig színdarabot játszottam.... — és mér énekel is: Vadvirágos erdőszélén rözsabokor... Valóban nagyon szép hangja van! Az a baj, hogy mióta a férje meghalt, nem igen lehet őt rávenni arra, hogy énekeljen. — A mi időnkben, — mondja Béla bácsi, — nem volt a faluban kultúrház. Tíz-tizenöten összeültünk valami istállóban és pillancs-lámpa mellett beszélgettünk, dalol- gattunk... Nem igen volt akkor rádió, televízióról ‘ még nem is hallottunk. Annál több volt a munka... Én most is csak akkor vagyok beteg, ha nem dolgozom. Azelőtt meg munka után kimentem a határba, lefeküdtem a szénába és jobban éreztem én magam, mint a római pápa... Bizony, így volt ez akkoriban. Hát igen, csakhogy azóta az idők megváltoztak és az idővel együtt a falu meg a falusiak élete is. Ma már nem érik be a fiatalok az istállóval, a „pülancs-lámpával“ meg a szénaboglyával.... És jól is teszik! N. László Endre úW.tMHBWWMiA Ü9131S®» Ismeretes, hogy az ipari tanulóotthonokban az elméleti tanulás terén nem érik el a várt eredményeket és amint tudjuk, ezért az otthon munkarendjébe beiktatták a „kötelező tanulási időt“. A tanulók azonban nem szeretik, ha valamit rájuk erőszakolnak és a fiatalok általában nem akarják, hogy őket valamire „kötelezzék“. Az ifjúsági szervezet vezetői gondoskodhatnának arról, hogy az otthonok napi rezsimjét, a pihenésre és szórakozásra szánt időt „célszerűbben“ osszák be és úgy, hogy azzal a tanulók meg legyenek elégedve és ne „ legyen az az érzésük, hogy valamit rájuk erőszakoltak. Ügy látszik, még napjainkban sem ment át a köztudatba, hogy létezik egy szervezet, melynek jogában áll kritikát gyakorolni az iskolában mutatkozó hiányok felett, véleményt nyilvánítani, tanácsolni és tolmácsolni a fiatalok kéréseit. Gyakran előfordul, hogy az iskolák és tanulóotthonok vezetői csakis akkor fordulnak a CSISZ vezetőségéhez, hogyha a tornyosuló problémákat egyedül képtelenek megoldani. A CSISZ KB VIII. plénuma is kihangsúlyozta, hogy. a CSISZ tevékenységét feltétlenül összhangba kell hozni az iskolák vagy tanulóotthonok vezetőinek munkájával. Megállapíthatjuk, hogy több tanulóotthonban helyesen értelmezték a CSISZ KB VIII. plénumának határozatait és most már az ifjúsági szervezet rendszeresen foglalkozik a tanulóqtthorfok belső problémáival, hozzászól a házirend összeállításához és más időszerű probléma megoldásához is. Az együttműködés alatt nem azt értjük, hogy az iskola vagy tanulóotthon vezetősége formálisan hívja meg a CSISZ képviselőit. Mi azt akarjuk, hogy a fiuk és lányok mindig nyiltan és őszintén nyilvánítsák véleményüket, vitassák meg problémáikat. Örömmel fogadjuk, hogy több tanulóotthonban már abból az elméleti megállapításból indulnak ki, hogy a fiatalok nézeteit minden körülmények között ki kell kérni és a problémákat az idősebb és tapasztaltabb szakemberek véleményével összhangban kell megoldani. Ha ez az összhang valóban létrejön, akkor a fiatalok örömmel és lelkesedéssel dolgoznak majd a ifjúsági szervezetben és hasznos, jó munkát végeznek. PETER ONDREJKOVIČ
