Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-27 / 39. szám
mfmumAW’mii i '■mmm tUL Szeptember 21-ét a sajtó, a rádió és televízió dolgozói minden évben megünneplik. Emberek gratulálnak embereknek, mosolyognak egymásra, azt mondják: „Tovább, tovább ..Es a szerkesztők boldogok, mert nagybetűs címek köszöntik és köszöntötték jó munkájukért őkel... De nemcsak szerkesztők vannak a világon! Amíg például azüj Ifjúság eljut a szerkesztők megálmodta megvalósulásig, mire az olvasó kézbeveheti, sok-sok ember kezén megy még keresztül... A nyomdászokén ... Mi őket köszönt jük! Kardos József (baloldalt) tördelőszerkesztőnk Fordított viiég Amíg dolgozik, fordított világ a metőr, a tördelő-szerkesztö élete így KARDOS Józsefé is, aki 32 éve ellenére már 14 évet töltött a szakmában, s hét éve. hogy az Oj Ifjúságot tördeli. Az élete — ólomba öntött betűvilág, és apró bosszúságok... Az élete — család, kisfia és kis felesége, és apró örömök... Az élete — olvasgatás, hosz- szú beszélgetés a barátokkal, séták... Az élete — segíteni feleségének a háztartásban, kisfiának sárkányt ragasztani... Ez Kardos József és még sokkal több is. Évek óta lesem, figyelem a kezét, amikor címet szed a ládából, ahol minden betű külön kis rekeszbe van zárva, s a keze imponáló biztonsággal futkároz, cikázik a rekeszek fölött, a megfelelő betű után. Mindig csodáltam és egy kicsit mindig Irigyeltem is... Amit tökéletesnek érez az ember, azzal valahogy mindig is így van... Ersekújvárott kezdett, otí ina9kodott, majd Nyitra következett. 1958-tól itt' dolgozik Bratislavában. Hat éve párttag, s tagja a népi milíciának, sót mi több, parancsnoka is. Külföldön csak Magyarországon járt. Szövetkezeti lakást épített. Kardos József keze alól hetente öt újság kerül ki. Ő tördeli a Doprastavot, a Strojárt, a Žitný Ostrovot a Csallóközt és az Oj Ifjúságot. Ha kilóban mérnénk (mivel ólomról van szó) talán több mázsát is kitenne. Az Üj Ifjúságot nagyon szereti. Azt mondja: — A változások használtak a lapnak. Az új technikai szerkesztővel öröm együtt dolgozni. Mikor az ember látja, hogy az a másik soha semmit nem bíz a véletlenre, hanem tudatosan törekszik valamire, öröm dolgozni. Mikor munkája egyhangúsága felől kérdezem, azt mondja: — Minden oldal mindig másmás, mindig új. Egy kicsit, művészi értelemben vett, alkotó-munka a miénk is. Azt akarom, hogy az olvasó elégedett legyen. Én nemcsak a fizetésemért dolgozom, hanem azért is, mert szeretem a szakmát, s amit szeret az ember, az sosem lesz és lehet egyhangú. Ez Kardos József. Az élete — ólomba' öntőit betűvilág és apró busszúságok... Az élete — ä család, kisfia és kis felesége, és apró örörmök...-tóA szedő A nyomdászmesterség nem tartozik a legősibb foglalkozási ágak közé. A szedőnek sincsenek ezredévekkel - ezelőtt élt elődei. TESÁR elvtárs mégis ezt a pályát választatta (taián azért, mert már fiatal korától kezdve kapcsolata volt a nyom. dával?) és hosszú évek óta ezt a munkát végzi. De mit csinál tulajdonképpen a szedő? Amint a neve is jelzi, szed. Kiszedi a szöveget. <5 a lap tulajdonképpeni másodolvasója. Az olvasó a ked- det várja, hogy az Üj Ifjúság új számát elolvashassa, de a szedő akkor már a jövőheti szám mondatait szedi ólomba. Négy-öt nappal a lap megjelenése előtt meg tudná mondani, mit találhatunk a számban. A szerkesztők által jóváhagyott és megírt anyagot ő olvassa tehát elsőnek — és azért mondhatjuk másodolvasónak, mert csak a lapszerkesztő előzi őt meg az anyag átböngészésében. A szedő valamennyi rovaío’ť végigolvassa. Foglalkozása éppen azérí érdekes, és éppen ezért keserves. Meri a lapban sok érdekes dolog jelenik meg, olyan, amit ő is izgalommal vár (a regényrészletek, elbeszélések, novellák), de természetszerűleg — olyan anyag is akad, ami őt a legkevésbé érdekli. Czibor Gyula egyik tehetséges fiatal szedőnk Tesár Rudolf az Üj Ifjúság legrégibb készítői közé tartozik. Akkor örülne a legjobban, ha mindig azonos betűtípussal kellene a cikkeket szedni. Ez azonban — ő maga is mosolyog rajta — szinte lehetetlen, de azért így is boldog. Októberben ünnepli házasságának huszadik évfordulóját, nagy lánya van. és az Internek szurkol. Szívesen jár az erdőbe, és nem veti meg a jó borocskát sem. Figyelemmel kísérte az angliai labdarúgó vb-t, és a brazil — magyar nyerte még leginkább tetszését. Megjegyzi, hogy a mai labdarúgást a sok durvaság jellemzi leginkább. Kedvenc ételei azok, amelyek káposztából vagy karfiolból készülnek. Azt tartja, hogy a szedő munkája érdekes, nem is gondol arra, hogy esetleg más szakmát válasszon. Ennyit' mondott' el magáról — egy sóhajtásnyi idő alatt. Minden szám elkészítésében fontos szerepet kap a szedő munkája is — mégis keveset tudnak róla az olvasók. Ez a néhány sor talán közelebb hoz. ta őt is. Kívánunk neki további jó munkát, erőt, egészséget.-baBEMUTATJUK Buday Istvánt — Talán azzal kezdeném, hogy! á televíziós játékok kapcsán számos levelet kapok Csehszlovákiából, nagy örömmel fogadom és köszönöm az érdeklődést... Ezzel kezdődött a beszélgetésünk Buday Istvánnal. De talán a bemutatását is folytassuk saját szavaival: — Mit mondjak magamról? Az Oj Ifjúság olvasóit bizonyára a színészettel kapcsolatos élményeim érdeklik leginkább. Még az érettségi előtt, 17—18 éves koromban, merült fel a pályaválasztási problémám. Szívesen foglalkoztam versekkel, tulajdonképpen a szavalással kezdődött. A gimnáziumi irodalmi órák adták az impulzust. Versek, drámák. Igen jó magyar tanárunk volt, Medgyes Cde, szegény már régen meghalt, emlékét mindig tiszteletben tartom. ő keltette fel az érdeklődésünket a magyar kultúra iránt. Pályaindulásom nem volt túlságosan gördülékeny. Csak a harmadik jelentkezésemkor vettek fel a Színművészeti Főiskolára. Közben volt sok minden, a kőmúvességtől kezdve egyéb szakmák. Göröngyös úton indultam neki az életnek, de talán ennek is sok hasznát veszem. Az 1960-as esztendőben végeztem el a főiskolát. Básti Lajos, Sulyok Mária, Ungvári László, Ádám Ottó voltak a tanáraim és Pártos Géza volt az osztályfőnök. Évfolyam- társaim között volt a Jászai Mari-díjas Sztáfikay István, Linka György, az ugyancsak a József Attilában játszó Sólyom Ildikó, Timár Éva. A főiskola után Szegedre kerültem. — Első szerepem Horace volt a Nők iskolája Moliére darabban. Két évig voltam Szegeden, Onnét kerültem fel a József Attila Színházhoz. Közben vendégszerepeltem a Petőfi Színházban. Még ma is legszívesebben a József Attilái első szerepemre emlékszem vissza. Aramist játszottam a „Három testőrben". Sin- kovits Imre, Rádai Imre, Kállai Ilona a főszerepekben. Azt hiszem a csehszlovákiai magyarok is ismerik Bérkesi András nevét. ö a József Attila Színház egyik „házi“ szerzője. Három darabjában kaptam szerepet, a „Villa Bécs mellett“, a „Harangvirág" és a „Húszévesekében. — Hogy magamról is mondjak néhány szót? Harminc éves vagyok, öt éve házas. A házasélétém kiegyensúlyozott, harmonikus. Ezt a feleségemnek köszönhetem, ő viseli angyali türelemmel a pályával járó és sajnos, elég gyakori feszült idegállapotot. Szeretem a zenét, komoly hangverseny és operalátogató vagyok, szeretem a jó könyvet, Igen szép könyvtáram van. A magyar irodalom múlt századbeli klasszikus költészete, Arany és Petőfi, majd később József Attila, a maiak közül Csepeli Szabó Béla. A regényirodalomból Thomas Mann, Tolsztoj. — Szívesen szerepelek a televlzióbán és rádióban. A rádióba» a Szabó család doktor úrját, Imre doktorját alakítottam. A televíziós játékok közül az Aranyfácánt említem. Szinkronizáltam Teli Vilmos hangját. Külföldön, sajnos, még nem jártam, így Csehszlovákiában sem. Most különösén örülök a bukaresti útnak, ez lesz életem első külföldi útja. Remélem, hogy a színészettel kapcsolatban Csehszlovákiába is eljutok még. Addig is, míg ez megvalósul, meleg szeretettel üdvözlöm a magyar színművészet iránt érdeklődést tanúsítók népes táborát. -OSKlubok, tervek, ifjú ság TI. Vidéki városainkban a magyar kultúra terjesztése elsősorban a Csemadok feladata lenne. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb szervezet, amely több mint tíz éve működik, aktivitásában nemcsak hogy nem mutat állandó fokozódást, hanem inkább pangást, sőt visszaesést árul el. így van ez valahogy a Csema- dokkal is. Hiába — a régi forrnak megcsontosodnak, merevvé válnak, s a régi emberek nem képesek állandóan újabb és újabb ötletekre Mindig jó, ha ilyenkor semleges talajon valami újszerű aktivitás lát napvilágot. Vegyünk most egy közepes nagyságú várost Szlovákia magyarlakta vidéken. A város évtizedekre visszamenően híres műkedvelő színjátszóiról (a szüleimtől hallottam: a harmincas években a „János vitéz"-zel járták az országot). Színjátszóinak az operett (esetleg a daljáték) műfaja felel meg a leginkább. Az operett-gárda a hosszú évek során kiépül, stabilizálódik Ha vesznek . is be közbe- közbe új erőt, annaJc nemcsak jó színésznek, de jó énekesnek is kell lennie. A korlátok tehát szőkék. Mit csináljon az a többszáz fiatal, aki a korláton kívülre szorul, akinek sem rutinja, sem adottsága, sem mersze, hogy a színjátszócsoportba jelentkezzék, aki azonban mégis lakója a varosnak és szeretne valamit tenni? Tessék, nyitva előttük a lehetőség útja — 1906 február 10-e óta. amikor Léván (mivelhogy Léváról van szó) is megalakult az ifjúsági klub, a hetven újdonsült klubtag szívesen vesz mindennemű segítő szándékot. Kral Marianna és Misik Éva tanítónők és a többiek örömest fogadnák mindenkit, aki ötletet, munkakedvet, dolgos észt, kezet és szivet hoz magával. De mit lehet tenni? A fő, hogy Léván is megalakult az ifjúsági klub. Re- sSp méljük, a jövőben a kezdeményező készség és a népes tagság mögött a jó ötletek sem maradnak el. Ehhez kívánunk a lévaiaknak sok sikert. Mikóts I. Róbert Komáromi példa Komárom számos kultúrintézménye között jelentős hely illeti meg a Járási Ifjúsági Könyvtárat. Pillanatnyilag mintegy ezerkétszáz, tizenöt évnél fiatalabb olvasót tartanak itt nyilván. A Szakszervezetek Házának ízlésesen berendezett olvasótermében (_ itt talált otthonra néhány héttel ezelőtt a könyvtár -) naponta száz egynéhány általános iskolás korú gyermek választ magának olvasnivalót az új vitrinekben elhelyezett 5—6 ezernyi kötet közül. Kurhajec Mária és Gálik Zsófia, a könyvtár dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a választás a lehető legjobb legyen. A szépen csomagolt könyveket műfaj és témakörök szerint osztályozták, s megfelelő jelzéssel látták el. hogy ezzel, is megkönnyítsék a kis olvasók munkáját. Az újonnan vásárolt könyvek borítólapjait albumokba ragasztják, amit nagy kedvteléssel és komoly érdeklődéssel forgatnak a gyermekek. Gyakran éppen az albumok lapozgatása közben támad kedvük egy-egy új kiadvány elolvasására. A választék meglehetősen gazdag, s napról napra növekszik. Hiszen havonta több mint ötezer korona értékben vásárolják meg a legfri- sebb kiadványokat. így megtalálható itt minden figyelemre érdemes magyar, szlovák és orosz nyelvű gyermekirodalmi kiadvány. A könyvtárosok gondoskodnak arról is, hogy látogatóik megismerkedhessenek a legszínvonalasabb gyermelapok- kal is. Vasárnap délelőttönként meseórákat rendeznek az érdeklődők számára, ami nagy népszerűségnek örvend a legkisebbek között. Minden lehető alkalmat felhasználnak arra, hogy a gyermekek személyesen is találkozzanak az ifjúsági irodalom mai legsikeresebb művelőivel. A közel jövőben várják Gergely Márta, A mi lányunk című nagysikerű könyv magyarországi írójának látogatását- Nem ritkaság Komáromban az irodalmi kirándulás sem. Ezeket rendszerint az iskolai szünnapokon szokták megvalósítani. A most induló tanévben szeretnék elérni a könyvtárosok azt is, hogy egy irodalmi órát a könyvtárban tanítsanak le a pedagógusok. Ezzel — egyéb előnyökön kívül — még szorosabbra- fűződne a kapcsolat az iskolák és a könyvtár között. Ennek pedig mindenek előtt a felnövekvő nemzedék látná hasznát. Erre láttunk néhány jó példát Komáromban Érdemes le""“ követnünk őket. Szenk Sándor Aialumíŕ més member Vagy öt évvel ezelőtt történt. Elena Bellušová képző- művésznő megrendelést kapott, hogy a Žiar nad Hro- nom-i alumíniumgyár éttermét képzőművészeti alkotással díszítse. A művésznő hosszú napokon át törte a fejét, milyen témát, milyen technikai eljárást válasszon. Ott élt a munkások között, figyelte, tanulmányozta őket, beszélgetett velük, meghallgatta véleményüket. Látta, amikor fáradtan megérkeztek az ebédlőbe. Arra gondolt, milyen alkotás gyakorolhatna kedvező hatást ezekre az emberekre. Vágyódnak ők egyáltalán valami felemelő szép után? Végül is határozott. Valamennyien alumíniummal dolgoznak, ismerik ezt a fémet, látták ’olvasztott, csiszolt, sajtolt állapotban. De mi lenne, ha bemutatná nékik az alumíniumot — amilyennek ők nem ismerik Elkezdődött a munka, egy külön fejezet a művésznő éle- temi könyvtár igazgatója. Kapcsolat alakult ki az ember és az alumínium között. Bellusová feltúrta átkutatta a gyártelepen halomban álló alumínium- hulladékgt. Különböző alakú és színű fémdarabkákat gyűjtött s ezekből alkotta meg érdekes mozaikjait. Egy sikeres prágai kiállítás alkalmából felfigyelt Bellušovára a pozsonyi egyetemi könyvtár igazgtaója Kapcsolatba lépett a művésznővel, s e kapcsolat eredményeképpen született meg az egyetemi könyvtár bejáratának kitűnő, érzékkel komponált, az egykori főúri palota architektúrájával finom érzékkel egybehangolt alumínium-mozaik. A kompozíció egy végtelen fa, a tudomány törzsének egy részét ábrázolja. A napokban a könyvtár bejárati csarnokában kiállítás nyílt, amelyen a látoqatók a két fő munkán kívül megtekinthetik a megelőző vázlatokat, tanulmányokat, továbbá Bellušová néhány más alkotását- Petrik József
