Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-27 / 39. szám
tri Az iskola udvarán, a folyosókon ugyanaz a nyüzsgés, elevenség, mint minden iskolában, ahol többszáz életvidám, egészséges fiatal készül a jövőre. De a bozitai Mezőgazdasági Szaktanoncintézetben mégis kissé más légkör fogadja a látogatót. Itt valahogy komolyabbak, „fontos- kodóbbak“ — a szó jobbik értelmében — a diákok. S ennek meg is van a magyarázata: az iskolának kerületi viszonylatban is elsődleges fontossága van. Közel 400 fiatal gépjavító-jelölt" ismerkedik itt a mezőgazdasági gépek ,,kórjaiéval“, s a gyógyítási Macko Ladislav élvtárs, az iskola igazgatója tökéletesen ismeri mind az iskola, mind a tanulók problémáit, ezért készségesén válaszol minden kérdésünkre. — Hogyan várták a tanulókat az új tanév kezdetén? — Azzal a meggyőződéssel, hogy a jövőben még jobban sikerül őket a rájuk váró feladatokra előkészíteni. Űj módszereket vezettünk be a tanításban. Speciális tantermét nyitottunk, ahol a legkorszerűbb kellékek állanak a tanítók rendelkezésére, s így a tanulók audiovizuálisán ismer- kédhetnék meg a tananyaggal. Más vonatkozásban is Négyszáz fiatal otthonában tökéletesítjük az iskola oktatási rendszerét, s mindent megteszünk, hogy a párt központi bizottságának 1964 októberi határozatainak a legmesszebbmenően eleget tegyünk. — S maga az iskola-épület többet tud nyújtani a tanulóknak? — Igen. Végre-átadhatjuk az annyira óhajtott tornatermet. teljes felszereléssel. Tökéletesítettük a műhelyek és kabinetek berendezését, kibővítettük a szociális berendezéseket, szebb lett a sporttelep is — szóval azon voltunk, hogy négyszáz jövendő mezőgazdász jól érezze magát az iskolában. — Hány elsős tanulójuk van? — Több mint" 130 tanuló iratkozott be az első évfolyamba, ami jóval több, mint amennyivel eredetileg számoltunk. Ez bizony gondot is okozott, hiszen el is kellett őket helyezni, tanteremről kellett gondoskodni. Sikerült ezt a problémát is megoldani. — Mit várnak az idei tanévtől? — Az iskola tantervében elsősorban arra fektettünk súlyt, hogy minél jobban képzett mezőgazdasági gépjavítókat adhassunk mező- gazdaságunknak. Erre meg is van minden feltételünk, hiszen pedagógiai kollektívánk képes a legigényesebb pedagógiai feladatok elvégzésére is. — Van valami újdonság a tantervben a múlthoz képest? — Igen, van. Azokat a tanulókat, akik a kilencéves alapiskolákból gyengébb tanulmányi Eredménnyel jötték iskolánkba, előkészítő tanfolyamokon ökfátjúk a legfontosabb isméretekre. Elsősorban számtánórák és fizika jön számításba. — Egyéb problémák?— Ilyenek is akadnak, pl. gondot okoz számunkra az. hogy az intemátus befogadóképessége nem felel még a követelményeknek. Ügy tervezzük, hogy az egyik- in ternátusra még egy emeletet húzunk. Már a tervek is készén vannak, a pénzügyi eszközök senvhiányoznak, de nincs végrehajtó vállalat, amely a munkát megcsinálná. Agócs Vilmos Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy pásztorfiú. Á hegyekben legeltette nyáját. Történt egyszer, hogy az egyik tinó kolompja elveszett. Gurult, gurult le a völgybe, — a pásztorfiú meg utána. De a kolomp eltűnt. Helyette azonban egy aranyéréből való, gyönyörő hármas rózsát talált. Mikor pihenőre tért, azt álmodta, hogy egy nagy halom aranyon fekszik. Egy tündér jelent meg efőtte, aki tudtára adta, hogy nagyon gazdag lesz. Mikor a pásztorfiú felébredt, a királyhoz ment, és elmesélte, mit álmodott. Az ő engedelmével ásni kezdett a hegy tövében, s csakhamar rengeteg nemes ércet talált. A dolognak híre kélt: emberek özönlöttek e helyre, — aranybányászok, — és várost alapítottak. Várost, melyet a rózsáról neveztek el: Rozsnyó... nista Pá r ť titkársága. Emléktábla — nincs! Ugyancsak a főtéren, az őrtorony tövében áll T ó t h József partizán mellszobra. Talapzatán felirat: „Ezen a helyen“ végezték ki a nácik. Jó lenne, ha végre eldöntenék, hogy melyik helyen. Ugyanis a szobrot’ már másodszor állították fel, csak éppen nem „a- zon a helyen", — ahogy azt az emléktábla hirdeti. Tudom: „arra a helyre“ nem állíthatják a szobrot.^mert akkor pont az úttesí közepére kerülne. De az emléktáblát kicserélhetnék, s mindjárt feltürftethetnék rajta a tragikus halál időpontját is: 1944. december 14. tető alatt leveles friz fut végig. A két kaput fapillérek keretezik. melyeket vakolt vasöntvények díszítenek. A kapuk felett a mészáros-céh jelei: tagló, bárd, juhfej. A földszinti nyolc ablak felett félkörívű dombormű látható, melyek közül négy ornamentika, a másik négy pedig a bőrgyártás mozzanatait örökíti meg: a bőr hajtogatása, bőrcserzés, bőr- vágás. A negyedik dombormű allegorikus: két' szárnyas puttó térdel a cserzövödör mellett. E dómborművéket több mint valószínű, hogy helybeli mester készítette. Nos, mikor ezt az épületet megláttam, én is tenyerembe fogtam a fejem, s azt, mondtam: jaj, jaj, jaj. Me'rí annak ellenére, hogy a házát’ 1955 -ben restaurálták, s falán rajdag múlttal rendelkező városban igen kévés. De ezt a fennmaradt huszonegyet ápolgatni dédelgetni kell! Igen, fessük át a főtér házait, de ne úgy, mint például a N e h r e r - f é- lé házat, vagyis a volt „kamaraházat", amely történetileg Rozsnyó egyik legbecsesebb é- pületé. Hiszen itt szállt meg RákócziS é ház földszintjén volt a pénzverde:' pincéje ösz- szeköttetésben áll a régi tárnamaradványokkal és a főtér alatt vezető folyosókkal. Bejárata fölött egy fedett loggia, melynek tetőzetét karcsú reneszánsz oszlop tartja. A loggia belső falait és mennyezetét gazdag reneszánsz-jellegű ornamentika díszíti. Ebben az ornamentikában a- * zonban már nem gyönyörködhet senki! Az épülettel együtt — bemeszelték! Hogy ki meszelte be (vagy talán ki me- szeltette be?) és mikor, ezt nem tudni. De ha esetleg Rozsnyó város tanácsa egyszer mégis úgy határozna, hogy az 1706-7-ben épült házat rend- behozza. bizony restaurátor legyen a talpán, aki az ornamentikát eredeti állapotba tudja hozni! S ha az épületet rendbehozzák, helyreállíthatnák a pincéből kivezető földalatti folyosókat is. (Azt hiszem, nem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy mit jelentene ez idegen- forgalmi szempontból.) A város főterén áll az 1643- 54-ben épült késő-reneszánsz őrtorony. Erre is ráférne a restaurálás. A nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni a torony tetejét, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a kornyékre. (Idegenforgalom!)’ Rozsnyón született 1878-ban Czabán Samu, a „veszedelmes ember,“ az első magyar szocialista pedagógus, az „Üj Korszak“ című politikai és tanügyi lap szerkesztője. Hiába sétálunk végig a Kiscsucsomi utcán, születésének helyét nem díszíti emléktábla. Névé még az ez év májusában kiadott „A rozsnyói járás kis honismerete" című könyvecskében sem szerepel (kiadta a Rozsnyói Járási Pedagógiai Intézet). A múzeum udvarán, az épület mögötti szomorúfűz alatt áll talapzat nélkül, __ néhány deszkalapon Róna József K o s- suth-szobra. A szobor még a múlt év ószén ^a múzeumban állott. A berendezői át’alakíátsa, valamint az új bá- nyászgyüjtemény miatt azonban kikerült' az udvarra a régi sírkövek és vas-síremléke) közé. Meddig? A főtér 6-os számú házánál udvar felőli részében székel i az 1921-33-as években j Csehszlovák K hmm ín ban. A dicső küzdelem megindulásának 200-ados évfordulója alkalmából emelt e tábla őrizze a nagy fejedelem emlékét. és szolgáljon buzdításul a hálás utókornak.“ A látottak után valóban felbuzdulva lépkedtem fel az első emeletre, az Építészeti Ügyosztályra. A bőrgyár lebontásával kapcsolatban a következő felvilágosítást kaptam: A kassai Kerületi Várostervezési Hivatal (Krajský projektový ústav) tervet dolgozott ki az új Rozsnyó felépítésére. Amint azt a térkép is mutatja, jőegynéhány házat lebontásra ítéltek. A szóbanfor- gó műemlék-épület azonban megmarad! (A térképén bekeretezve, ráírva: „Pamiatka“). Némiképpen megnyugodtam, de mivel „hiába nem zörög a haraszt“. megkérdeztem: — Mondja csak, honnan származik az a javaslat, hogy a műemléket lebontsák? — Ugyancsak a városrendezés keretén belül a trenčíni „Hydroprojekt“ vállalta a Drá- zus patak szabályozását, ök kérték az épület lebontását. (Hogy mi köze a pataknak a balesetmentes, úthoz, és a Hydroprojekt-nek a műemlékhez. ezt még egyelőre nem értem.) — S ekkor mit tettek?-*• Lefényképeztük az épületet minden oldalról, a részletekkel együtt, s elküldtük a Műemlékvédő Hivatalnak Bra- tislavába, hogy ök ítéljék meg a lebontás helyességét, vagy helytelenségét. A fényképeket ők kérték, mivelhogy erről az épületről „nincs dokumentációjuk“. Ä döntés tehát még nem végleges. A Műemlékvédő Hivataltól függ az épület további sorsa. Természetesen a Műemlékvédő Hivatal szakvéleményének kikérése helyes lépés. De felmerül a kérdés: Mi lesz akkor. ha a lebontásba beleegyeznek? Igaz, hogy ez furcsa lenne, mert hiszen éppen ez a hivatal nyilvánítóit* műemlék« ké a bőrgyárat. Na jó; de ha mégis?! Akkor Rozsnyó város tana« csa minden további huzavona nélkül eleget tesz a Hydropro-> iekt — szerintem — furcsa kérésének. Félépül a patakpart, felépül a balesetmentes utca, s a város műemlékeinek szá- ma 21-ről 20-ra csökken. Az a város, amely éveken át har-1 colt egynéhány ház . hivatalos műemlékké nyilvánításáért:, most gondtalanul vinné saját munkájának eredményét a pusztulásba. a valaki Rozsnyó' múltjára, jelenéré kíváncsi, menjen fel a Járási Népkönyvtárba. Kraj-> esi Éva gyűjtögeti a városról szóló újságcikkeket évek óta — önszorgalomból! Kis papírokra írja a szerzői, a témát, a rövid tartalmát. Gyönyörű, pontos munka ez! A város története tehát ott van nála a könyvéspolcon.' De téved az, aki azt hiszi, hogy a könyvtárban az igazi történelmet találja meg. Az igazi történelem ott van az utcán;' az őrtoronyban, a földalatti folyosókban, a pénzverdében, a „kukundlik“-ban, a bőrgyárban, a székesegyházban, a négyablakos „szegényháziban. Ezt mind-mind nekünk építették őseink, száz, ötszáz, hétszáz esztendővel ezelőtt. Nekünk, a „hálás utókornak“. agy a Markó-bő: gyár körüli ros: hír nem igaz? B< ne lénne! De eszembe ji az ismeretlen, í mint" tenyerébe hajtja arca — Jaj. jaj, jaj, hát miért ne mondta, hogy maga újságíró I ____! gg méretlen beszél- í ■■ getnék: > ■ ■ — Igaz, hogy le- 1 * • bontják a Markó- t bőrgyárat? — kér- 1 3i az ismerős. i — Igaz! — feleli az ismeret- , lén. , — És miért? i — Mert útban van. Ugyanis ‘ az új városrendezési terv a- ■ lapján erre vezet majd az e- ! gyík főutca. 1 ! — És te e’zt helyesnek tar- . tód? — Természetesen! Ezen az úton nem lehet kanyar. Ez a : főcél! Tudod, hogy hány bal- ' eset történik a városban. Ezf meg kell akadályozni. Erre már én is közbeszólok: i — Nem lehet az utcát úgy megépíteni, hogy a Markó-ház a helyén maradjon?. — Nem! — Tessék mondani, hol ér- i deklődhetnék a város műemlékeinek további sorsáról? — A VNB Építészeti Ügy- : osztályán. De miért kérdezi? — ö ugyanis újságíró — ] mondja az ismerős. — Jaj, jaj, jaj, — jajdul fel az ismeretlen arcát tenyerébe temetve. — Hát miért nem mondta, hogy maga újságíró!? T ehát mégis igaz! Igaz, hogy a közel 700 éves városnak ez a két évszázados épülete halálra van " ítélve! Akaratlanul is Znojmo jut az 'eszembe: a város alatt keresz- tül-kasul földalatti folyosók Vezetnek. Van hely, ahol az utca és a folyosó közti földréteg csak húsz centiméter. Természetes hát, hogy a belvárosban a jármüvek közlekedése szigorúan tilos. Az árut a boltokba a város széléről kézikocsin húzzák be. Érdekes! Senkinek sem jutott eddig az eszébe, hogy a folyosókat betömje, hogy a forgalom biztonságos legyen (a kacskaringós utcácskákról már nem is beszélek). Ha valaki ilyen ötlettel állítana be. Znojmo lakosai bizonyára meglincselnék. De térjünk vissza Rozsnyóra. A városnak jelenleg 21 hivatalosan elismeri műemléke van. Ez bizony egy ilyen gazťa áll a tábla, hogy „Műemlék“, — annak ellenére siralmas állapotban van. Az első megdöbbenés: az allegorikus dombormű egyáltalán nem látható, mert egy tábla „védi“ (nyilván az ^időjárás szeszélyeitől), rajta felirat: „Moíotechna“. Kedves „Moíotechna“! Kérem, vegyék le_onnan azt a táblát, még akkor is, ha úgy érzik, hogy szemérmetlen dolgot cselekszenek, ha megmutatják a nyilvánosságnak a ruhátlan alakokat. őtér. A VNB épülete, rajta emléktábla: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem e város falai között intézte nevezőit szabadság- harcunknak hadvezéri kormányzati ügyeit’ 1706 december — 1707 február hőnapok...A pásztorfiú gondosan ápolgatta rózsáját. S íme, új csoda történt! A rózsa megnőtt; hatalmasra. Ércszirmai közt házak, tornyok nőttek a magasba, emberek jártak-keltek közöttük. A gonosz óriás megirigyelte a pásztorfiú rózsáját. Csúf fekete felhőket idézett hát a gyönyörű virág fölé, melyekből patakzott a jégeső sokáig, nagyon sokáig. Az emberek a rózsa szirmai közt lankadatlanul harcoltak. Hatalmas-nagy ponyvát varrtak össze, melyet kiterítettek a virágváros fölé. Nagyban dúlt a harc, amikor egy villám letörte a leggyönyörűbb aranyszirmot. De az óriás nem győzte a harcot. Elfáradt, a viharidéző varázsigét is elfelejtette már. A felhők félrehúzödtak, a napocska kisütött, s a rózsaváros oly szép volt, mint valaha. Az emberek boldogan éltek. Sok követ hordtak össze, s a letört szirom helyett újat építettek. Oly gyönyörű volt, hogy mindenki megcsodálta, aki csak arra járt. Csak a rózsaváros lakói tudták, hogy azelőtt a- ranyból volt... Dráíi Mátyás üdvös lenné műemlékké nyilvánítani egy régi bányászházat' is, és az utolsó tímárházat. Igen, az utolsót! A már említett honismereti jegyzékben négy tímárházról tesznek említést, holott’ a valóságban már csak egy van. A műemlékké-nyilvánítás tehát sürget'. Különben a többi nevezetességre is az vár, mint a patikára, mélynek nevezetessége az, hogy ez volt a városban az egyedüli ház; amely „átélt’e“ a nagy rózsnyói tűzvészt', s megmaradt eredeti állapotában. Lebontották... s most szóljunk egy-két szói az „elítélt“ Markó- ■ bőrgyárról. _ A Šafárik uíca 53-as számú egyemeletes ház 1782-ben épült. A
