Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-06 / 36. szám
SU. Kí m A z idős asszonyokat 'ért rejtélyes támadások után 1966. február 13-án újabb, ezúttal gyermekgyilkos, ságröl számoltak be a lapok. Leszek Calek 11 éves kisfiú testét összesen tizenegy kés- szúrás járta át a város közelében levő sítelepen. Krakkóban egyre fokozódik az izgalom, mindenki retteg a gyilkostól, aki minden esetben védtelen embereket szemel Jd áldozatául, és rendkívül ügyesen végzi véres munkáját- A rendőrség külön nyomozóosztaga _ éjjel-nappal dolgozik. Rengeteg a munkája: csak az elmegyógyintézetekből elbocsátott személyek száma meghaladja a nyolcszázat, ezeket mind szemmel kell tartani, ki. kérdezni. A nyomozó hatóságok felhívása után százával érkeznek a levelek és a telefonhívások a rendőrségre. Mindet kivizsgál, ni, mindnek a hitelességéről meggyőződni töméntelen munka, bonyolult feladat, s végül minden hiábavalónak bizonyul... Bonyolítja a helyzetet, hogy Leszek Calek meggyilkolása után egy asszony azzal jelentkezik a rendőrségen, hogy látta a gyilkost és áldozatát. Vallomása alapján a rendőrségi szakértők elkészítik a gyilkos valószínű arcképét, és most. már minden rendőr ezzel a képpel a zsebében járkál a városban. Néhány nap múlva azonban kiderül, hogy az asszony vallomásából semmi sem igaz, sőt maga a nő is bűnöző. Min. dent elölről kell kezdeni. Április 14-én Malgorzata P. 8 éves kislány délután két óra körül lemegy a szülei lakásából a lépcsőházba, hogy megnézze, nincs-e posta a levél- szekrényben. Szülei hiába várják vissza.,. A kislányra valaki ráveti magát a sötét lépcsőházban, és 'egymás után tízszer belevágja kését, Malgorzatát eszméletlen állapotban szállítják kórházba. a krakkói RÉM II. Áz orvosok hosszú ideig harcolnak életéért. Végül is sikerül megmenteniük. A rendőrség ismét kihallgatja a környékbeli házak lakóit. Hiába. Ezúttal sem volt szemtanú. A városban motoros rendőrjáratok cirkálnak. A szülők sehova sem engedik el gyermekeiket egyedül. Játszótereket, sportpályákat és az összes olyan helyeket, ahol gyermekek is összegyűlnek, polgári ruhába öltözött rendőrök tartják szemmel. A rendőrségen külön riadócsoport áll állandó készenlétben, hogy szükség esetén másodperceken belül a helyszínen teremjen. De vajon elegen lesznek-e arra, hogy kellő védelmet nyújtsanak a város több tízezer gyermekének? K özben Krakkóban rémhírek kapnak szárnyra. Némelyek azt állítják, hogy az áldozatok száma jóval nagyobb, csak a rendőrség elhallgatja. Mások szerint Leszek Calekkal azért végzett az ismeretlen gyilkos, hogy bosszút álljon a kisfiú anyján. Ezek még részleteket is tudni vélnek... Akik azt állították, megfeledkeztek arról, hogy a kislány és a kisfiú megtámadása egészen hasonló körülmények között játszódott le, a tettes tehát valószínűleg nem személyi okokból emelt rájuk kést. Amint a kislány felgyógyult, á rendőrség megkezdi kihallgatását, és vallomása alapján a rádió és televízió és sajtó révén közli a gyilkos személy- leírását. Sokan azonban kétség, be vonják, hogy az alig nyolcéves halálra rémült gyermek megbízható adatokat tud-e szolgáltatni a tettesről. Mindegy, csupán ez a nyom áll rendelkezésre, ezen kell elindulni. Sajnos, ez sem sokat segít Időről időre újabb rendőrségi fölhívások látnak napvilágot a sajtó hasábjain, felszólítják a lakosságot, hogy aki bármi gyanúsat tapasztalt vagy látott, azonnal jelentse. A Sobieskiego utcában álló sötét ház sem vonzza már a kíváncsiakat. Ügy látszik, a gyilkos megmenekül az igazságszolgáltatás kezétől, semmi nyom, ami a rendőrséget elvezetné hozzá. Aztán július 11-én, alig egy hónappal ezelőtt, sajtóértekezletre hívta össze az újságírókat a rendőrség. „A tettes már június óta vizsgálati fogházban van, s nem csak két gyermek, hanem a három asszony megtámadása is az ő műve.“ Ki lehet a vérszomjas támadó, a kétszeres gyilkos, az utóbbi évek egyik legveszélyesebb bűnözője? A válasz ugyanolyan megdöbbentő volt, mint mindegyik bestális támadás. A rendőrség bejelentése általános megkönnyebbülést hozott az egész városnak. Végre kézre került e vérszomjas fenevad. Ki lehet vajon? A válasz mindenkit meglepett. A rendőrség ugyanis eleinte minden figyelmét az elmebetegekre, pszichopatákra, megbomlott lelki egyensúlyú emberekre irányította, hisz épelméjű ember nem követhet el ilyen iszonyú gaztetteket. Mégis kiderült, hogy egy alig húsz. éves, éppen csak hogy érettségizett, látszólag teljesen normális fiatalember tartotta rettegésben a várost hosszú hónapokon ét. Neve: Karel Kot. Szakiskolába járt, utolsó gyilkossági kísérlete előtt néhány héttel érettségizett, nem is akármilyen eredménnyel, hanem jelesen. — Már az érettségi előtt szi-. gorú megfigyelés alatt tartottuk — mondják a nyomozók —, de nem akartuk letartóztatni, mert nem voltunk biztosak a dolgunkban, és nem szerettük volna — ha esetleg tévedünk — elrontani a jövőjét. Minden eshetőségre készen mégis állandóan rajta tartottuk a szemünket, így tehát semmilyen újabb gaztettet nem követhetett el. Karel Kot intelligens család gyermeke. Senki sem mondaná meg róla, hogy öt kegyetlen támadás — köztük két gyilkosság — terheli lelkiismeretét. Látszólag teljesen normális. És mégsem az... Már suhanc korában szokatlan érdeklődést tenusított a kések iránt. Letartóztatása után a rendőrök egész késgyűjteményt találtak szobájában. Némelyik késen vérnyomok vörös- lőttek. Ez a legterhelőbb bizonyíték ellene. Az esztelen gyilkolásban örömét lelő fiatalember sok kést egy külön szaküzletben szerzett be. Az iskolába is állandóan késsel járt. Örákon, szünetekben elő-előhűzta, megmutatta barátainak. El is nevezték késes Karéinak. Lakásán késszúrásokkal kilyuggatott könyveket és deszkákat is talált a rendőrség. Ezeken gyakorolta a szúrás és késdobálás művészetét. Hogyan lehetséges az, hogy különös gyermekjátéknak tartotta? Ez még nem minden. Karel Kot egyszer-kétszer kijelentette barátai előtt, hogy egy nap olyasmit fog véghez vinni, ami egyszerre híressé teszi. A tizenegy éves Leszek meggyilkolása után el is hencegett vele egyik barátjának. Ez csak nevetett rajta, egy szavát sem hitte el. Azt gondolta, csupán a dús képzelet beszél a fiatalemberből. Június elsején bekövetkezett letartóztatása és a tanúkkal való szembesítése után Karol Kot megtört a bizonyítékok súlya alatt, s bevallotta, bűnét őszintén, kertélés nélkül, elmondott mindent, semmit sem próbált meg elhallgatni. Szavaiból azonban hiányzik a meg. bánás, inkább bizonyos elégedettség érzöBik belőlük. Június 12-én a rendőrség megismételtette, újrajátszatta vele összes támadását. Megkérdezték, nincs-e kifogása az ellen, hogy mindent filmre és hangszalagra vegyenek. Karol Kot készségesen beleegyezett. — Csak tessék — mondta. Azon a helyen, ahol a kisfiút meggyilkolta, gumikéssel a kezében meg kellett ismételnie a gyilkosság mozzanatait. Ezúttal egy rendőrnő volt az „áldozat“. Kotnak, amikor rávetette magát, és a gumikést beledöfte, sátáni vigyorba torzult az arca. A hamarosan sorra kerülő bírósági tárgyaláson nehéz feladat vár a szakértőkre. El kell dönteniük: beszámítható ember-e Kot. A döntő szó természetesen a pszichiátereké. Tőlük függ, hogy Kotra milyen büntetést szab ki a bíróság. A vizsgálat még nem ért véget. Valószínűleg csak két hét múlva zárják le az ügy aktáit. Egyelőre az is kérdéses, hogy csakugyan Kot követte el mindazokat a bestiális támadásokat, amelyekkel terhelik, s nem csupán feltűnési vágyból vállalta-e magára egyik-másikat. Egy azonban bizonyos: a bírósági tárgyalás rendkívül érdekes lesz, A bizonyító anyag meglehetősen szegényes. Kot egyetlen áldozatát sem ismerte, találomra választotta ki őket. Kedvtelésből gyilkolt. Határ - talán boldogság árasztotta el, ha kését beledöfhette valakibe. Megbánásnak jelét sem mutatja. Vége 0 0 B 0 Sorjában megnevezett tizenhetet a rendőr atyafiságából. — és azok ott? — kérdezte a rendőr és rámutatott a varázsló tenyerében nyugvó még íölfűzetlen hat pálcikára. — Ezek? Az egyik te vagy, a másik a feleséged, a többi a négy gyereked. Előbb vagy utóbb ezek is mind rákerülnek a zsinegre. A rendőr kétségbeesésében és rémületében fölborította a csónakot és lenyomta a víz alá a varázslót, amíg csak élet volt benne. Aztán fogta magát és jelentette az esetet a hivatalnoknak és megkönnyebülten besétált a dutyiba. A börtönben nyilván ráért gondolkodni jövendő sorsán. Amikor hazakerült a falujába, nem volt többé rajta uniformis. Falubelijeinek föltalált egy mesét: — Tudjátok, a varázsló panaszkodott nekem, hogy ő már öreg, és könyörgött, öljem meg. Nem akartam megtenni, de kényszerített rá. Viszonzásul ezért az utolsó szolgálatért puripurijának minden titkát rám bízta halála előtt. A volt rendőr így vedlett át varázslóvá, s aki idáig segítőtársa volt a fehér embernek, ma akadályokat gördít az útjába. Egy ember, akiről kiderült később, hogy a főnök, a mellére bökött és ismételte ezt a szót: Abaridi. Humphries elnyomott magában egy halk sóhajtást. — Ö, hát ez Abaridi — jegyezte meg angolul. — Tekintélynek örvendő ember a hegyvidéken. De törzse kicsi most. Minden szomszédjával háborút folytatott, és súlyos vérveszteséget szenvedett a vérbosszú következtében. Külsejükről ítélve alighanem sokszor megtöltötték a bendö- jüket azzal a hússal, amit ők úgy neveznek: „hosszú disznó“. Abaridi hatalmas, pompás Izomzatú, negyven év körüli ember volt. Arca kegyetlen, héjaszerü, ajkát keményen ösz- szeszorítja, álla harciasán eiö- renyúlik. Soha nem mosolyog. Annál gyakoribb látvány, hogy íajtékzik a dühtől, jaj annak a falubelinek, aki ellen dühe irányul. Abaridi vezetésével nekiindultunk egy meredek hegyoldalnak. A fárasztó mászás közken is csodálattal néztem el, M. M. TAYLOR: Az emberevők földjén A „hosszú disznó“ a nyárson milyen könnyedséggel szökell fölfelé a lejtőn ez a hajlékony izmú bennszülött; valósággal fölfutott rá, mi meg kiálló gyökerek, lelógó indák segítségével kapaszkodtunk föl küzdelmesen. Abaridi faluja a következő hegyháton volt; láthatólag igyekezett, hogy mentői előbb otthon legyen. Abaridi faluja valójában három különálló helység külön- külön védőkerítéssel körülvéve. Az egyes házcsoportokat összekötő ösvényeket is magas kerítések védelmezik. Abaridi háza a hegy legmagasabb ormán emelkedik. Messzire ellátni onnan minden irányban. Tíz- tizenkét kutyaólszerű kis házikót találtunk ott körbeépítve, emeletes ház magasságú sövénnyel bekerítve. A sövény körül három kisfiú játszadozott. Pocakos kis jószágok voltak. örökösen majszoltak valamit. Később megtudtuk, hogy ez a különös építmény egyike azoknak a pilitáknak, amelyekbe hetekre bezárnak néhány fiúgyereket; tömik őket, abban a hitben, hogy így majd megerősödnek. Estefelé nagy mozgolódás volt észlelhető a három falu egyikében. A bennszülöttek mind rohantak a kapu felé és figyelték a völgybe vivő ösvényt. Karavánunk szoro-san együtt maradt a másik helységben, mert a helyzet igen bizonytalannak mutatkozott, és Humphrlei megtiltotta, hogy bárki Is elkószáljon. Mi hárman, fehér emberek, két rendőrrel Abaridi háza előtt üldögéltünk, de nem igyekeztünk beljebb kerülni. Abaridi maga sem ajánlotta, hogy belevegyüljünk az Izgatott tömegbe. így hát természetesen helyben maradtunk, jóllehet majd szétvetett a kíváncsiság. De odaláttunk a falura, és apróra megfigyelhettük az eseményeket. Messze lenn, a faluba vivő ösvényen, egy csoport harcos igyekezett a falu felé. Nagy ordítással, dárdáikkal és íjaikkal hadonászva jöttek. Ketten rúdra fűzve cipeltek valamit. Rápillantottam Abaridire. Szeme vérben forgott, szélesre húzott száját gúnyos vigyorgás torzította el. Humphries tekintetében észrevettem, hogy hirtelen megértette a jelenetet. Mintha villám fénye világított volna rá, egyszerre én is megértettem, miről van szó. Az a valami, amit rúdra fűzve cipeltek, mint valami sütésre szánt disznót: ember volt. Emberevő lakomára készült a falu! Amikor közelebb ért a csoport; elővettem messzelátómat. Világosan láttam az erős indákkal rúdra kötözött áldozatot. Hasra fektették a rúdon, karjai tehetetlenül csüngtek alá. Bizonyos volt, hogy már halott. Az asszonyok, amikor látták, hogy a vadászok „vaddal“ térnek haza, hozzáfogtak a tűzrakáshoz. A tűzre köveket helyeztek. Amíg a kövek tüze- sedtek, nekiestek a halottnak. Ami aztán történt, nem láttuk, de tudtuk. A pápua kannibálok, egy-két tengerparti törzs kivételével, nem főzik meg áldozatukat. Megnyúzzák és megtüzesített kövön megsütik. Időről időre megforgatják a tetemet hosszú botokkal. Ilyen módon ettek meg nem messze attól a helytől, ahol akkor jártunk, egy McIntosh nevű fehér embert. A büntető őrjárat kiderítette, hogy McIntosh dinamittal halászott az újgui- neai patakokban. A bennszülöttek a robbanástól megrémültek, azt hitték, ő csinálja a mennydörgést és támasztja a zivatart, amely elpusztítja a termést. Csizmástul sütötték meg áldozatukat, és a csizmát is meg akarták enni, nem tudták, mi lehet az. Sátrunkban, mint rendesen, hozzáültünk a vacsorához, habár tudtuk, hogy a szomszédságban másfajta vacsorára készülődnek, s ez ugyancsak megrontotta étvágyunkat. Szokásunk volt, hogy a sátor nyitott szárnya alatt étkeztünk, s egyik rendőrünk őrködött a közelben, hogy távol tartsa a kíváncsiakat. A bennszülöttek örökös fürkésző tolakodása idegesítő volt, amikor pihenni vagy enni akartunk. Az őrszem gondosan őrködött nyugalmunk fölött. Nem is tudtunk róla, hogy buzgalmában elzavarta a falubeliek egy csoportját. Látogatóink pálmalevélbe burkolt csomagot hoztak magukkal a mi számunkra. Otthagyták a csomagot, hogy az őrszem adja át nekünk. Javában pipázgattunk már, amikor a rendőrünk jelentette nekünk az esetet. Humphries csöndesen szívta tovább a pipáját, majd megszólalt: — Vidd el és ásd el, de vigyázz, meg ne lásson valaki. Emberevő szokás, hogy ellenségeik megsütött pecsenyéjét megosztják barátaikkal. Minden falunak jut belőle, a- mellyel jó viszonyban vannak. Főnökök kapják az egyik kezet vagy lábat — más abból nem ehetlk, mert az a hitük, hogy a végtagokban lakozik az erő. — És mi történik, ha másvalaki eszik a kézből vagy lábból? — kérdeztük egy másik faluban. Sose tudtuk meg. A tabu megsértését soha nem tapasztaltuk. Késő éjjel a völgy túlsó lejtőjéről rejtélyes, elnyújtott üvöltést hallottunk. Hajnalig tartott a különös hangverseny. A leölt ember faluja jajveszé- kelt. Házigazdáink kiálltak egy magaslatra, kívül a falun, és visz- szaorditoztak a gyászolókra. Szavukat nem értettük, de hangjukból kiérzett a sértés. Kaiva, a maipai rendőr elmondta később, hogy gúnyos szavakat kiáltoztak át az ellenséghez. Nem tudom, milyen volt a viszony a két falu között régebben, dé bizonyos, a vérbosz- szú törvénye nem engedi, hogy valaha is barátok legyenek megint. (Folytatjuk) TALLÓZÁS örvendetes statisztikai kimutatást hozott ríemrégi- ben nyilvánosságra egy, franciaországi bolondokháza igazgatósága. Közli a rior- mális közvéleménnyel, hogy ápoltjai között egyre keve- sebb a Napóleon, XIV. Lajos és Cézár. Sajnos, mint a staíisztí-i kák általában, ez sem fedi a való igazságot. Mert Na-; pőleonból ugyan kevesebb' van a bolondokházában, dé űrhajósból annál több. A napokban Stockholmban is megjutalmazták az év legnagyobb hazugját. A zsűri döntése imigyen hangzott: „Az év hazugságáért az első díjat időjárásjelenté-' seiért a svéd Meteorológiai Intézet kapja“. — Nemzete közi versenyen a mienk sem maradna le nagyon. De ha már az Igazság és hazugság kérdését taglaljuk, ugorjunk vissza egy pillanatra Amerikába. Egy arizonai tévé-állomás bemondója így jelentette be a műsort: „Néhány perc múlva hírek lesznek, majd az öt perc igazság következik". Marcipán szopogatás közben meghűlt a vér az ereiben Therése Nepeche párizsi asszonynak. Ahogy a csokoládés masszába beleharapott, úgy érezte, hogy valami kemény került a fogai közé. Igen, kemény tárgy volt. Egy zápfog. Therése asszony belenyúlt’ a szájába, hogy meggyőződjék a folytonossági hiányról. A tréfa ízetlen volt: a zápfogat gyárilag vonták be csokofádémázzal. A pert az ép fogú asz- szony nyerte. Adolfo Baccaroni olasz polgár becsületsértés és fenyegetés miatt felelt a milánói törvényszék előtt. A felperest tolvajnak, csirkefogónak, szélhámosnak, hazugnak, rablógyilkosnak meg ilyesminek nevezte. A bíró szembesítette őket, s megkérte a felperest, sorolná fel, milyen jelzőkkel titulálta az alperest, aki most lehajtott fővel, némán állt előtte. A felperes is hallgatott. Jó sokáig. Végül a bíró türelmét veszítette, s emelt hangon megismételte kérdését. Üjabb csend után derült ki, hogy mind a kettő süketnéma. Ami azt illeti, nekünk sem kell a szomszédba mennünk egy kis nevetni valóért. Itt van a harmonikás eseté. Talán két évvel ezelőtt meghívták égy lakodalomba muzsikálni. Jól végezte a dolgát, meg is volt veié elégedve a násznép. Két hétre rá a fiatal pár elvált. Utána még hét lagziban játszott, s éz a hét pár is felbontotta a házasságot. A harmonikást azóta a vőlegények piajdhogy széttépik, annyira népszerű. Sőt, újabban már házassági évfordulókra is meg akarják hívni. A floridai köztisztasági vállalatnak a rendőrpa- rancsnok megengedte, hogy a helyszínen bírságolja a házuk táját elhanyagoló polgárokat. Az első áldozat a rendőrparancsnok volt. TALLÓZÁS
