Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-23 / 34. szám
A DUNAKANYAR Helemba kis falu, közvetlenül a csehszlovák-magyar határszélen, az Ipoly torkolatnál. Ha Magyarországon a szobi vasútállomáson hosszabb szerelvényt állítanak össze, akkor a vonat ,.átlóg1' a helembai határba. Nemcsak a Duna és az Ipoly teszi széppé ezt a tájat, hanem a hegyek is. Lényegében véve a sokszor emlegetett magyarországi Du na-kanyar szerves része ez a vidék. A táj romantikája nem is marad el a magyarországi kanyar részei mellett. Kirándulók és turisták régóta felkeresik ezt a helyet. NagyCLi. *Csárda a hegyoldalon szerűen lehet itt pihenni. Az időjárás általában kedvez a vízi sportolóknak. Nem csoda, ha az illetékes szervek most arra gondoltak, hogy kiépítik üdülö- és kiránduló központtá ezt a vidéket. Pionírtábort létesítettek Helemba közvetlen közeiében. Turistaházak épülnek, illetve már tarkítják is a meredek, sötétzöld hegyoldalt. Kovácspatakon az aggok házát ugyancsak szállodává készülnek átalakítani. Helyes megoldás is ez, mert a hatalmas épületben sok kirándulót helyezhetnek el, kávéházat nyithatnak és még más létesítményeket is építhetnek. A napokban nyílt meg egy nagyon korszerű, szép csárda, ami szintén a csehszlovákiai I>una-kanyar vendégeit szolgálja majd ki. A csárda inkább városi, kávéháznak is beillene, teraszáról gyönyörű kilátás nyílik Esztergomra, a visegrádi hegyekre, a lent hömpölygő Dunára. A hűvös esti szélben a táncoló párok százai szórakozhatnak majd. A vidék úthálózatát teljes erőből építik. Párkányból vagy mis városokból vízibusz járat lesz majd az említett csárda elé. Jövőre már vízen is megközelíthető lesz ez a hely. A helembai szólók nagy részét lefoglalták üdülőhelyek létesítésére. Az építkezés, ha lassú ütemben is, de nemsokára biztosan megváltoztatja az egész vidék arculatát. A FIATALOK A helembai, és a környékbeli fiatalok örülnek a kiránduló- és üdülőközpont Ópi ősének. A könyéken ilyesmi nem volt. A fiatalok most már. ha odahaza nem is, de elérhető távolságban mégis színvonalas szórakozást találhatnak és hétvégi kikapcsolódást. Már most is sátortáborok sorakoznak a Duna szélén. De a helembai lakosság idősebb rétege mégsem örül a dolognak. Hiszen csak annyi termőföldje van ennek a falunak. hogy kielégítő gépesítés mellett tiz ember elvégezheti a helembai EFSZ minden munkáját. Ha fejlett ere tógazdasággal rendelkező államról veszünk példát, két ember is elég lenne a helembai határ megműveléséhez. Mit tesznek hát a helembai fiatalok? Ott hagyják a falut. Távolba járnak dolgozni, hetenként térnek haza, vagy csak aludni járnak a falujukba. Mert Párkányban vagy máshol dolgoznak. A helembai fiatalokat a föld már nemigen érdekli. Szakmát tanult itt minden fiatal. Szobafestő, mázoló, ács. kőműves, vasúti, közlekedési és más szakemberek százai kerülnek ki a faluból. Az iparban keresnek és találnak elhelyezkedést és munkalehetőséget. Odahaza élni nem tudnak, mert a szövetkezet az egész falu munkaerejét képtelen alkalmazni. Ami még haza köti a Helembáról utazókat, az az egyéni tulajdonban lévő szóló terület volt és a kert, illetve a lakóház. De a szőlőkben nemsokára piros-sárga fedelű turistaházak emelkednek. Most már csak marad egyedül a lakóház, amiért hazajárnak aludni. Sokan úgy gondolkoznak, hogy érdemes naponta több kilométert utazni munkahelyre, onnan vissza, azért hogy csak Helembán élhessenek? A faluban különben szórakozási. kulturális lehetőségek nincsenek. Egy füstös kocsma jelent mindent, ahová néha egy pohár sörre térnek be. Miképpen alakul a falu jövője? AZ IDŐSEK Volt eazitetdó, amikor csak cseresznye eladásból 2 550 000 koronát kaptak a beiembatak. Barack, dió, szintén sok terem itt, abból is sok pénzt árultak. De a cseresznyefákat nemsokára gépek túrják lei. A szólókét kiszántják. Üdülőközpontot építenek a helyébe. A fiatalok? Nagyon örülnek ennek, mert azok már nem szedik le a cseresznyét, nem érdekli azokat a szóló sem, nem hullatnak érte könnyet. Idős nénikék és fiatalabb emberek panaszkodnak, hogy az idén js sok fán megrohadt a cseresznye és más gyümölcs, mert ók már nem tudnak fára mászni, a fiatalok pedig üzemben dolgoznak s nem hajlandók munka után cseresznyét szemezni. A szólók elhanyagolt állapotban vannak. Csak az idősek sajnálják, akiket ide kötött a föld, az erdő. és a Dunában csak vizet láttak, nem pedig sportolási lehetőséget. A faluban ók tartják az életet. A fiatalok közül már többen •Kiurcolkodtak máshová lakni: Párkányba. Bratislavába vagy messzebbre is. Üj házat ide építeni, ezt egy fiatal ezerszer is meggondolja. Ha nem itt a munkahelye, szórakozási lehetőséget nem találja meg, az tgyénj szólók nagyjából megszűnnek, akkor nem tartják érdemesnek ide építkezni vagy itt lakni. A szakképzett -fiatalok városra húzódnak, ott a megélhetésük, odaköti őket az élet. E tény nem azt jelenti, hogy búsa éven belül talán megszűnik Helemba. De az utcákon most ás igen nagy a csend, mint « temetőben. A körülmények diktálják az élettempóf. A fiatalok hajlanak a körülmények után. Saját autójukkal, vízibusszal majd felkeresik a csehszlovák Dunakanyart. elgyönyörködnek a tarka hegyoldalban, megpihennek a Duna mellett, esetleg eszükbe jut. hogy az öregapjuk valamikor itt született. BAGÓTA MTV A* VLAGYIMIR SZAVCSENKO BERN professzor feltámadása (Folytatás)' Negyvenezer évvel ezelőtt a déli félgömb közelebb állt a Naphoz, s a mi északi félgömbünk jégpáncélt öltött. Különböző tájakon, valószínűleg főképpen Közép-Azsiában, emberszabású majomcsapatok alakultak ki, melyeket a zord geo. fizikai viszonyok tereltek össze. E precessziós korszak alatt keletkeztek az első kultúrák. Tizenháromezer év múlva az északi félgömb került a Nap közelébe, s a déli félgömbön is megjelentek a törzsekbe tömörült emberi lények... Az északi félgömb újabb eljegesedése tizenkét-tizenhárom- ezer év múlva várható. Az embernek manapság összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőségei vannak a fennmaradását fényé, gető veszélyek elhárítására, ha... igen, ha akkor egyáltalán léteznek még emberek. Efelöl a legkevésbé sem vagyok bizonyos. Szédületes iramban, amire a modern tudomány nyújt lehetőséget, rohanunk a pusztulás felé... Két világháborút éltem át, az elsőt katonaként, a másodikat Maidanekben. Szemtanúja voltam az A- és H-bombakísérleteknek, s mégsem tudom elképzelni, milyen is lesz a harmadik világháború. Hátborzongató! A leghátborzongatóbb azonban, hogy akadnak emberek akik tudományos pontossággal kiszámítják, hogy ekkor még ekkor kezdődik majd a harmadik világháború. Atomfegyverekkel végrehajtott általános támadás az ellenfél legfontosabb ipari központjai ellen, óriási rádioaktív pusztaságok. És ezt tudósok mondják! Mi több, kiszámítják milyen eljárással érhető ei a talaj, a víz, a levegő legnagyobb fokú radioaktív fertőzése. Nemrég olvastam egy amerikai tudós kutatásairól Amint kimutatja, az atomlövedéknek legalább ötven lábnyira kell behatolnia a talajba, hog- maximális mennyiségű rádioaktív földtömeget hányjon a ma. gasba Tudományos rémképek! — A professzor keze közé fogta fejét és felugrott. A Nap lenyugodotť, fülledt éjszaka köszöntött be. Tompa fényű magányos csillagok lebegtek a mélykék, gyorsan elsötétülő égbolton. A sivatagra éjfekete árnyak ereszkedtek. A professzor visszanyerte nyugalmát, megint haikan, szinte egykedvűen beszélt. Am attól, amit oly kifejezéstelen hanghordozással mondott, a rekkenő hőség ellenére lúdbőrös lett Niemeyer háta. — ... Nem hiszem, hogy a magíegyverek elhamvasztják bolygónkat. Mi értelme is volna? Csak a levegőréteg rádióaktivitását fokozzák a végietekig, s Ön természetesen tudja, milyen hatással van ez a szaporodásra és átöröklésre. Ami az emberi nemből feinmarad. néhány nemzedéken beiül idiótává korcsosul, s nem lesz képes többé megbirkózni a hihetetlenük megnehezült életviszonyokkal. Feltehetőleg addig egy még hatásosabb, még ördögibb tömegpusztító fegyvert dolgoznak ki majd. Minél később robban ki a harmadik világháború, annál borzalmasabb lesz. S amióta élek, még soha. sem láttam, hogy az emberek egyetlen alkalmat elmulasztottak volna, hogy egymás torkának essenek... Mire apró kozmikus játékgolyónkon végetér a jelenlegi ciklus, nyoma sem marad rajta gondolkozó lényeknek... A professzor kinyújtotta karját, s a homoksivatagra mutatott: — Évmilliókig kering majd bolygónk a Nap körül némán és lakatlanul, akárcsak ez a sivatag... A vasat belepi a rozsda, az épületek összeomlanak. Új jégkorszak köszönt be, s gleccserei spongyaként törlik le boldogtalan civilizációnk utolsó nyomait a Föld színéről. S ezzel... vége! A Föld megtisztult és készen áll egy újabb emberiség befogadására. Manapság erősen gátló körülmények állanak az állatvilág fejlődésének útjában: korlátozzuk életterüket, kiírtjuk a ritka fajtákat... Am mihelyt eltűnik az emberiség, a felszabaduló állatvilág korlátlan mozgási lehetőséghez jut, s akadálytalan fejlődésnek indul. S mire beköszönt , a legközelebbi jégkorszak, az új főemlősök megint megérlelődnek az emberi gondolkodásra. így kialakul egy újabb emberi nem, mely remélhetőleg boldogabb lesz, mint a mienk. . i — Bocsásson meg professzor ,úr, de a Föld nemcsak őrülteket és öngyilkosokat hordoz a hátán. — Kétségtelen — válaszolt fáradt .mosollyal a professzor. — Csakhogy egy őrült több bajt zúdíthat ránk, mint ameny- nyit egy bölcs elme meg tudna akadályozni. Szeretném saját szememmel látni az új emberiség hajnalát. Készülékem időjelzője — a professzor fejével az akna felé intett — rádioaktív szénizotópot tartalmaz, melynek felezési ideje mintegy nyolcezer év. • Következésképpen a jelzőkészülék tizennyolc évezredig működik. Ezalatt annyira csökken az izotóp rádioaktivitása, hogy az elektrgszkóp lemezei egymáshoz érnek, s bekapcsolják az áramot..Akkorra a Gobi-sivatag megint régóta szuhtropikus táj, virágzó .kert, mely a legkedvezőbb létfeltételeket nyújtja az új főemlősök számára. Niemeyer felugrott és izgatottan kiabálni kezdett: — Igen, a háborús bujtogatök őrültek. De Ön és az Ön borzalmas elhatározása? Tizennyolcezer évig halott akar lenni? — Miért volnék halott? Ez csak a határállapotok sorozatát jelenti: lehűlést, téli álmot, a sejtszaporodás megszűntét... — Nem, ez öngyilkosság! — kiáltott Niemeyer. — Nem hagyom levenni1 magam'.a lábamról! Még nem késő! — Badarság. . A kockázat nem. nagyobb, mint bármely más nehezebb kísérlet esetében... Bizonyára emlékszik, hogy körülbelül negyven évvel ezelőtt Szibériában, az örök jéggel borított talajban mammutot találtak. Húsa olyan friss volt, hogy a kutyák élvezettel ették.: Ha egy halott mammut véletlenül adódott természetes körülmények között sok tízezer éven át friss maradt, miért ne érhetném el ugyanezt én is, amikor mindent tudományos pontossággal kiszámítottam és kikisérletéztem? Fenntartás nélkül rábízom magam az Ön félvezető hőelemeire. Ezek nemcsak a hőt alakítják át villamos árammá, hanem ugyanakkor hűtőkészülékként iš működnek. Remélem, a tizennyolc évezred alatt nem fogják keresztülhúzni számításaimat... Niemeyer vállat vont: — A hőelemek nem. mondják fei a szolgálatot. A\ lehető legegyszerűbb szerkezetűek s az akna belsejében a csekély hőingadozás és a szárazság következtében a feltételek rendkívül kedvezőek. Kezeskedem, hogy a félvezetők nem állnak ellen kevésbé az időnek, mint a mainrhut. A többi műszer pedig? Ha csak egyetlen egy is elromlik a tizennyolcezer év alatt.., Bem kinyújtózkodott a csillagos ég felé: — A többi műszernek sem kell állandóan működnie. Ezek csak kétszer lépnek működésbe: holnap reggel, s legközelebb tizennyolcezer év múlva, bolygónk legközelebbi életciklusának kezdetén. Addig, akárcsak jómagam, tartósítva pihennek a földalatti kamrában... — Mondja, Professzor úr, valóban feltétlenül hisz az emberiség pusztulásában? — Az ember szeretne nem hinni benne — felelte Bern elgondolkozva. — De nemcsak tudós vagyok, hanem ember is... Ez késztet arra, hogy mindent a saját szememmel lássak... Gyerünk aludni. Holnap sok munka vár ránk... Niemeyer, noha fáradt volt, rosszul aludt ezen az éjszakán. Agya pattanásig feszült, talán a hőség, tatán a professzorral folytatott beszélgetés következtében. Mikor a Nap első sugarai bearanyozták a sátrat, megkönnyebbülten kelt fel. A mellette fekvő Bern felnyitotta szemét: — Hozzákezdünk? Az akna hűvös aljáról a mélykék égboltnak csak egy kis foltja látszott. Lent kiszélesedett a szűk kútnVílás. Egy falmélyedésben állt a készülék. Niemeyer és Bern az utóbbi napokban szerelték fel. Vastag kábelek kötötték össze a homokos aknafalba épített hőeiemekkel. Bern még egyszer utoljára ellenőrzött minden műszert. A professzor kívánságára Bern az aknanyilás közelében egy kis üregben elhelyezte a robbanó töltetet, melynek huzala a földalatti kamrába vezetett. Minden előkészület megtörtént. A két férfi feljött a szabadba. A professzor cigarettára gyújtott, s körbenhordozta tekintetét: — Felséges ma a sivatag, ugye? Kedves barátom és munkatársam. elvégeztük, amit el kellett végeznünk. Néhány óra múlva félbeszakítom az életem .. ön ezt öngvilkoSsáqnak nevezi, ami egyébként nem nagyon szellemes megállapítás... (Folytatása következik) V
