Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-16 / 33. szám
t • M. L. Partizánske - Verset írni mi nem taníthatjuk meg, de, hogy ön is lássa, próbálkozásai hiábavalóságát, közöljük Apám című versének néhány „eredeti“ sorát: Tudod, az élet rövid és kínos / mindenki részére felhort és számos, / élni szeretnék egy rendes életet / adj tanácsot, hogy lehet tenni ezt./ Szeretnénk felhívni szíves figyelmét „Hogyan készül a vers?" cl. mű cikkünk 6. pontjának egyik mondatára: „Tollat fogni csak akkor kell, ha a megszólalás egyetlen lehetséges módja a vers.“ Majakovszkijnak talán elhiszi. • R. D. katona, Jolsva — Rózsika Te drágalátos... ci_ mű versén a szerkesztő szíve nem indult meg. Mert tudja, a versíráshoz az akaráson kívül még valami több is kell. • „Rádióamatőr“ — Kérésének, a legnagyobb igyekezetünk mellett sem tudunk »leget 'tenni — egyszerűen nem beszéljük le. Bár az Egy kép a diákéletből című írása még közlésre éretlen, de mind ötletessége, mind [endülete írója tehetségére, íráskészségére vall. írja meg iskolája címét is, hogy alkalomadtán (szeptemberben) személyesen is meglátogathassuk. • Sz. F. Érsekújvár — Boldogtalan című verse minket is nagyon boldogtalané tett. Nem bíztathatjuk. • „Tanácstalan“ — A vers nem ott kezdődik, hogy kétvagy négy sorba tördelünk, e valamit. Hogy tehetséges-e? M!ég olyan fiatal. (Idővel jelentkezzen újra, de addig is küldjön verseket a Kis Építő szerkesztőségébe.) • Sz. E. Fülek — Versei csupán versformába tördelt szentimentális közhelyek. Még nem beszéljük le. • W. I. Nagytárkány — írni csak arról szabad, amit nagyon jól ismer az ember, ami élménnyé mélyült, ami, hogy úgy mondjuk szinte az ember vérévé vált. Az ön verseiből sajnos mindez hiányzik. Csak piagát és propaganda ízűek. 0 Sz. A. Debrőd — Biztatás című verse alapjában mi is csak biztathatjuk. Küldjön egyszerre többet írásaiból, hogy részletesebb véleményt mondhassunk. • Z. J. Párkány — Közelgő tavasz című versének utolsó versszaka így hangzik: Becsülni kell mindenkinek /a természet lényét. / Mert sokat segítenek rajtunk, / megőriznek számunkra soksok élményt. / „Ebben az utolsó évben nagyon sokat csiszolódtak költeményeim.“ — írja ön kísérőlevelében. Önbizalomnak — úgy látszik — nincs hiányában, ellenben... • B. M. Nagymegyer — Pusztulás című verse közlésre alkalmatlan. A szép gondolatokat nem tudta verssé izzítani. • D. V. Érsekújvár — Verseiben tehetséget látunk. Nagyobb gondolati tisztaságra kell azonban törekednie. Rímei is sokszor rosz- szak. Ami a kérdését Illeti, nem hinnénk, hogy „fölöttébb hatásos lenne, ha az ember naponta két verset Ír, bár. miről." Azt azonban ml is hisszük, hogy Majakovszkij sorai önnek is jó szolgálatot tesznek majd. Küldjön újabb verseket. • Galambos Lajos, Komárom — Versét elolvastuk. Küldje talán be karcola- tait. • B. K. Felbár — Versét nem közölhetjük. Küldjön újabbakat és lehetőleg többet egyszerre. • J. F. Negyed — Verseit « küldje be a Kis Építő szer. kesztőségébe. ...összefoglalásként: 1. A költészet termelése. Rendkívül nehéz, rendkívül bonyolult termelés, de mégiscsak az. 2. A költői munka megtanulása nem bizonyos megszabott, meghatározott típusú költői müvek elkészítésének tanulmányozása, hanem mindenféle költői munka módszereinek, termelési eljárásainak tanulmányozása. Ez segít hozzá bennünket ahhoz, hogy újat adjunk. 3. Újszerűség, az anyag és a müfogás újszerűsége nélkül egyetlenegy költői mü sem képzelhető el. 4. Mesterségbeli tudásának tökéletesítése és költői félkész gyártmányok gyűjtése végett a versírónak mindennapos munkát kell végeznie. 5. A jó jegyzetfüzet és vele való bánni tudás fontosabb, mint az elavult versmértékek hibátlan kezelése. 6. Költészeti öngyújtók gyártására nem szükséges nagy költői üzemet indítani. Az ilyen költészeti apróság termelése nem racionális, nem is kell vele vesződni. Tollat fogni csak akkor kell, ha a megszólalás egyetlen lehetséges módja a vers. Egy-egy müvet készre kidolgozni csak akkor kell, ha a társadalmi megrendelést világosan érezzük. V. V. Majakovszkij: Hogyan készül a vers (Részlet) 7. Hogy a költő a társadalmi megrendelést helyesen foghassa fel, ahhoz az ügy és az események középpontjában kell állnia. Munkájának lényege szempontjából a költő számára ummmmmmamumamm fontosabb, hogy a közgazdaságtan elméletét és a való életet ismerje, hogy a tudományos történelemben elmélyedjen, mint az, hogy az ócskaságokat bálványozó idealista professzorok skolasztikus tankönyveit tanulmányozza. 8. Aki a társadalmi megrendelést a lehető legjobban akarja teljesíteni, annak osztálya élenjáró tagjának kell lennie, osztályával egyetemben kell az ösz- szes frontokon folyó harcot megvívnia. A politikamentes művészet mendemondáját izzé-porrá kell zúzni. Ez a kivénhedt monda most új köntösben az úgynevezett széles epikai viásznakról meg a magas stílusról szóló fecsegések leple alatt jelentkezik. (Ami először epikus, az a továbbiakban tárgyilagos, végül pedig páratlan; ami először magas, az a továbbiakban íennkölt, végül pedig mennyel, stb., stb.) 9. Az ötletszerűséget, az ízlésbeli elvtelenséget, az individualista értékelést csakis a művészetnek termelési ágként való felfogása Írhatja ki. Az ilyen felfogás alakíthatja ki a különféle irodalmi műfajoknak, versnek és munkáslevelezői kommentárnak helyes rendjét. A költészetet illető misztikus elmefuttatások helyett ez a felfogás arra nyújt lehetőséget, hogy a költői taritikáció és kvalifikáció megérlelődött kérdésének megoldásához most már egzakt módon lássunk hozzá. 10. Az úgynevezett technikai kidolgozás, kivitelezés műveletének önmagában álló értéket tulajdonítani nem szabad. Viszont a használhatóságot a költői műnek éppen ez a kivitelezése adja meg. Csakis a kidolgozás módozatainak különbsége alapján térnek el egymástól a költők, csakis az irodalmi műfajok ismerete, tökéletesítése, felhalmozása, változatos alkalmazása teszi az embert hivatalos íróvá. 11. Az igazi költői mü megalkotására — akárcsak sok egyéb tényező — a költő mindennapi élete, környezete ugyancsak hatással van. A „bohém“ szó mindenféle művészkedő nyárspolgári életformának gyűjtőfogalmává vált. A harc, sajnos, a szó és csakis a szó ellen folyt. A valóságban most is megvan a régi individualista irodalmi karrierizmusnak, az aprócska csoportok dühös érdekharcának, az egymás elleni in- trikálásnak légköre - mindössze a „költői“ jelző cserélődött „lomposra“, „korhelyre" „.fenegyerekekre“, stb. Még a költő öltözködésének. feleségével folytatott családi beszélgetésének is meg kell változnia, költői termelésének megfelelően kell átalakulnia. 12. Mi, balfrontisták sohasem mondjuk azt, hogy a költői alkotás titkainak kizárólagos birtokában csakis mi vagyunk. Viszont kizárólag ml vagyunk azok, akik ezeket a titkokat fel akarjuk tárni, akik az alkotást nem akarják kiszémiíottan vallásos jellegű művészeti kultusszal körülvenni. Az én kísérletem csupán egy magányos ember gyenge kísérlete, olyan emberé, aki tollforgató társainak elméleti munkáira támaszkodik. Szükséges, hogy ezek a toliforgatók munkásságukat mai anyagra irányítsák, és további költői munkának ily módon közvetlenül segítsenek. De ez még nem elég. Szükséges, hogy a népművelési szervek az esztétikai ócskaságokat az oktatásból kisöpörjék. Martine Carol, egykori sex-bomba, a „legjobban öltözködő francia films zlnésznô“. negyvenkét éves korában férjhez- ment egy londoni üzletemberhez. Ez a negyedik házassága. Vajon mennyi ideig fog Pontosan négy percig tartott Romy Schneider, a most Franciaországban élő bécsi filmszinésznö esküvői szertartása. Az esküvő színhelye a francia Riviéra volt. az újdonsült férj pedig Harry vleyen nyugatnémet rendező és színész, aki közvetlenül a szertartás után vlsz- szatért a filmgyárba. Meyen, polgári nevén Haubenstock nemrégen vált el Romy miatt a feleségétől. Brigitte Bardot; harmadszor Is szerencsét próbált. Las Vegas-ban (Nevada) tartotta szenzációszámba menő esküvőjét Gunther Sachs nyugatnémet milliomos aranyifjúval. iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiniiiiij^ArAM- ........................................................................... ............................... I© ................................................ Három sikeres műfordítás-kötet után eredeti verseinek gyűjteményével jelentkezett Farkas Jenő. Egy évtizednél hosszabb időszak terméséből válogatta össze költői debut- jének anyagát. Eddig a Hét és az Irodalmi Szemle hasábjain találkozhattunk eredeti verseivel. Farkas a „hosszúkat hallgató" költők közé tartozik, aránylag ritkán szólal meg. Az irodalmi fáma szerint a ritkább megszólalás nagyobb műgondot, ki- hordottabb megnyilatkozást, meg. szenvedettebb alkotói fegyelmet ígér. A Csendország nem igazolja ezt a feltevést, de mindenesetre egy egyenletesen fungáló művészi teljesítményt mutat. Műgondjára inkább az a jellemző, hogy alig akad verse a kötetben, melyen ne csiszolt, ne igazított volna legalább egy-egy sző, alkalmatlankodó jelző, lazább mondat kicserélése erejéig. Némelyik költeményét ki is egészítette (pl. Őszi párviadal). Kötetének címe szerencsés rátalálás. A költő ugyan a tüdőgondozó halálközelségű, rettegett csöndjét szimbolizálja vele, de ráillik egész költészetére. A halk re- zignáciö, a csendes örömök, naív lelkesedések, az éteri jóság és szeretet áhítatának költészete ez, távol a közélet nyugtalan háborgásaitól, mindennapi harcaink és konfliktusa, ink harsány zajongásaitól. Sajátos, szubjektív hatósugarú költészet, alig rokonítható hazai költészetünk ércesebb hangú kórusával. Sajátossága azonban nem jelent teljes eredetiséget, neki is vannak tanítómesterei. Bevallottan, s néha túlságosan kötődik a magyar líra ama tájaihoz, amelyet Mlécs László, Dsida Jenő és mások neve fémjelez. Erre utalóan vall maga is példaképeiről, a hozzá közelállókról az egyik versében: Előttem verseskötetek: Ady, Babits, József Attila, Dsida Jenő, Sík. Előttem képek a falon: Ady, Petőfi, Mécs, Kosztolányi s köztük magam is, no meg a Whelyen Tagora. (Kockás függönyön át) Mécs hatásától tudja a legkevésbé függetleníteni magát. Költői eszközei, élményanyaga, motívumai, természeti képei az ő hatását idézik. A haj tártalan jóság és szeretet hangoztatása és óhaja, az emberek, illetve FARKAS JENŐ: Csendország az állatok, általában a természet iránti szinte mitikussá fokozott rajongása is mesterére emlékeztet. Nemcsak tenítványa, hanem rokona is egy kissé, meglepően sok a közös vonás a két költői alkatban, nem beszélve életkörülményeik, szemléletük hasonlóságáról. Sok minden azonban — Farkas szerencséjére — elválasztja őket. Költészetében nyo. ma sincs Mécs gyanús termékenységének, szirupos érzelgősségének, nagyzolói hajlamának, gáttalan bőbeszédűségének stb., bár nagyotmon- dás vágya néha őt Is túlviszi kitűzött célján. A költők megértéséhez és értékeléséhez a saját művészi krédójuk felől tanácsos közeledni. Poétánk a maga költői felfogásáról az egyik — a kötetbe nem sorolt — versében vali a legőszintébben: Ügy írom hát versem: legyen bűvös játék. régi bölcsődalért daloló ajándék, bronz homlokon ráncot elsimító bársony, madárdallal versenyt énekelve szálljon, ír legyen a sebre, nótaszó a borhoz, turbékoló szó a búg vadgalambhoz. Ríme, csengő-bongó kolompszó legyen csak, s ne hamisan fénylő cifra színű sallang. Ha felér a dalom lágy kenyérrel. sóval; akkor ezt a pár sort nem hiába róttam. (Lágy testvéri szóval...) Ne firtassuk, hogy miért zengenek olyan ismerősen ezek a sorok csupán a tartalomra figyeljünk. Az idézett rész önmagáért beszél: egyszerűség, közérthetőség minden áron. Félre minden homályos utalással, kö_ dös sejtetéssel, bizarr értelmetlenséggel, rejtelmes célozgatással stb. Tehát: félre a modern művészeti törekvésekkel, melyekben bizony néha tornáztatni kell az intellektust, hogy a mondanivaló rejtettebb szálait is kibogozhassuk. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki sokkal művészibb köntösbe öltöztetve a Nem ars poética! című költeményében, s az indulatosabb Giccs-ben is. Ennek záró sorait érdemes idézni jellemzőül: És megérti, ki látja, megérti, ki vasat gyúr, szántja a földet, falat fest, üveget metsz, megérti, ki elmossa utánunk a zsíros edényt — élvezni mind — s nem csak a fórumok nagyszájú demagógja! Nem tudjuk kit vagy kiket nevez Farkas Jenő „a fórumok nagyszájú demagóg“-jának, de ez most nem is lényeges. Az idézett példákból a költőnek a „modern“-nek nevezett művészet iránt érzett antipátiája mellett világosságigénye és közérthetőségre törekvése sugárzik ki. Nincs terünk e recenzióban vitatkozni vele erről a bonyolult és nagy körültekintést igénylő problémáról. Any- nyit azonban megjegyeznénk, hogy az „egyszerűség“ igén gyakran átcsap a szellemi szürkeségbe, az in-r tellektuális szimplaságba, s következetes véghezvitele csak a legnagyobbaknak sikerül szellemi öncsonkítás és a teremtő fantázia művi redukciója nélkül. Azoknak sem mindig, neki pedig csak elvétve. Ez az oka, hogy költészetének levegője sokhelyen megritkul, s a „rímmel és ritmussal" zengett verseiben a „kel. lemes külcsin“ felszínes, mindennapos, súlytalan tartalommal párosul. És — valljuk meg őszintén — vas- kalaposságnak tűnik napjainkban egy verstől a mindenki számára azonnali megértés igényét követelni. Hol marad akkor a szellemi torna, a felfestés gyönyörűsége, az olvasó elmélyülése és aktivitása? Talán túlságosan elidőztünk a költő művészi alapállásának problémájánál, de hinni szeretnénk, hogy nem haszontalanul. A Csendország több mint félszáz költeménye egy szemérmes, befeléfordulő. néha gyötrődő és egyensúlyát vesztett, de mindenképpen rokonszenves, tiszta szándékú költői egyéniségről tanúskodik, aki nincs híján a rátermettségnek sem. Néhány költeménye (pl. őszi párviadal, A szarvasbika halálára, Ö, csillagok. Anyatej, A messzeségben valami pendül stb.) költészetünk legjobb eredményei között lesz szá- montartva. Költői erényeire egy találomra kiragadott példa is rávilágít: ö, csillagok, szép égi ékszerek — a messzeségből, hol csak tiszta ég van, hova nem ér fel, csak a képzelet — tekintsetek le csendes napjaimra, s fogadjátok el nagyon halk dalom. Fürödjetek meg két szemem tavában, elfér benne a hold ezüstje is, hisz egyszer úgyis majd egymásra lelve elfogy közöttünk út és messzeség. (Ö, csillagok) Nem szeretnénk tanácsokat osztogatni, a költőt úgyis belső törvényei irányítják. De fejlődése érdekében ki kell törnie élményi és érzelmi vi lágának szűk köréből, ki kell tágítania szemléletének horizontját szubjektumán kívüli tájak felé. Csak hasznára válna, ha ars poétikáját saját kiragadott három sorának mondanivalójához igazítaná: Ki kell dobni a horgonyt, dalolásra kell ingerelni a vihart, a szeleket, és életre ítélni a halált. (Cinkékhez, varjakhoz, verebekhez) Költői eszközeihez csak ennyit: tűi sok a cinke, a varjú, a veréb, az ősz, a tavasz, stb. A költő szeretheti a természetet, bele vetítheti önön lelki tártaiméit, de ha mindig ugyanazokat a motívumokat látja meg benne, végül unalmas lesz. A költészetnek akusztikai törvényei is vannak. Ha sokszor halljuk ugyanazt, a legszebb rátalálás is elszürkül, az állandó használat a legvarázsosabb szavakat is elnyüvi. A költészet foly_ tonos megújulás, örökös újjászületés, mely a meglévő elemeket felfrissíti, megváltoztatja. Közhely ez — tudjuk —, de Farkas Jenő költői eszközeinek monotonikus ismétlődése mondatja velünk. Ezzel kapcsolatban is néhány másra értelmezett sorára hívjuk fel figyelmét: „Sutba a régi bús ecsettel! (Sutba a régi, bús színekkel! / Szárnyra kapok, akár a fecskék, / s megbirkózom a végtelennel.“ Végezetül remélni szeretnénk, hogy az említett kifogások, megjegyzések az erjedés, a forrás jelei, s a Csend- ország költője hamarosan többhúrű, szélesebb hatósugarú, s főként mélyebbre és messzebre láttató lírával jelentkezik. A kötetet a Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry jelentette meg 1965-ben. (sz)
