Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-16 / 33. szám

CC

c

CC

'<

Ü

CC

u

s

s

s/i

O

&

U

kJ

U

> N

U o

JE

■si es 0'< 3Ü

i J

•J o B 6*

oj

§

rH

H ~

D <

sA Vi vy ví O < X X

i

c

o

>

4-í

:0

N

N

V)

O

N

C/3

n

:0

TJ

C

c

CO

'CO J* - 'CO : «** I

2 ! ^5 •o 1

2 ’S» i «čo i w i TJ , co . -Q J

co ,

N

m

>o

i3 ai O.

X i i SCO M CD H U >

. ^5 —f

D D)k CO CD OJ

f M

ÔS

o OJ >> > C x C e <D C > 'co >5 N

S w

OJ

e cn c d . -u m C O >0J Z? X ^ C

u:o

m .2

co rr- CO

• íl

>j CD . g XI P P CC

N Jr* m C/3

CTcnCCOÄ®

.Í«.Ssn2>c

CD

c

. 5-1

N *- Ul

o co cu

N «

CD

CO co aj CO .„-'S c3#

CD CD —

«TJ s_,

P .CD 'CO

a _ “ »'2 o 2=X a o cd x! c ■= oj S 'OJ* >• U5 C CO c

Ô)- C ' <D

TJ

CO S

CO 5 '

'CO *> x

05

; oj

1£

I íäj

. cfl ) O.

! O .

• "'S '

, U5

S j-> v >1 CO Ä x

c x

05 a, j; aj co PX

£ O

2 *

T3 a;

0&-Q

»co

^ s

3

) 05

J --j '<D

*o .

S&«

i .S —

j 01 ’ '

s y

12 § o na >

'■J f/«\

cx

>ss«

o g X -o

ft- a<ä {i >>-2

2 os 1=0 *lco5

O

— Ä 'O

§ O c

x x £ 0 c

'O OJ o — (D

.S 'S U5 CO Í? í-. > >ai x —

CSILLAG

Kassai körkép

Szerkezti:

Balta György

„URAM BARÁTOM!

Most kapom az értesítést a Vám hivataltól, hogy megérkezett az akó bor, melyet Sept. 14-én kelt becses levele szerint szíves volt vasútra adni.

Majd egy egész hónapig utazott, míg ideért, s azon gond mellett, melyet a vasúti hivatalok az ily nemű áruk gondviselésére fordítani szoktak, éppen nem fognék csodálkozni, ha a bort megtöröttnek találnám, mert fehér boraink nem igen állják a hosz- szas vesztegelést, a mindenféle bűzzel saturált vasúti raktárokban, vagy a szállító kocsikon. Hanem hát erről sem Ön, sem senki nem tehet.

Nagyon le vagyok kötelezve Ön szívességéért. A bor árát, értesítéséhez képest, 14 forintban sietek ide rekesztve megküldeni, s kérem Önt, jelentse az eladónak. Léderer András úrnak is köszönetemet azon figyelméért,

Ha egyszer alkalmam leend (adj Isten, legyen) Önt nem magán, hanem közügyben felkérni valamire, egy percig sem vonakodom Önnek nemcsak fáradságát, hanem ha keilend — áldozatkészségét is igénybe venni, mert a közügy mindannyiunk ügye, s a Hazának mindennel tartozunk, amit érte tehetünk. Hanem Kossuth Lajos magánügye nem a Haza ügye, s annak a csökönyös vén embernek hóbortjai közé tartozik, hogy szívességeket nem szeret elfogadni, s pedig nem amolyan kompolti menyasszo- nyos affectációból, hanem egyszerűen azért, mert nem elég gazdag, hogy szívességeket viszonozhasson.

Ismervén e gyöngémet, képzelem restelte ön,

ahogy valami pletyka ember bekiirtölte a hírlapokba a világra ható nagy újságot, hogy nekem valaki Kassáról egy hordó bort küldött ajándékba. Persze nevetségessé akart tenni, az ellenzéki lapok meg azt a bakot lőtték, hogy nagy komolyan demonstrálgat- ták miként abban nincs semmi nevetséges, hogy nekem valaki egy átalag bort ad ajándékba. Furcsa világ!

Egyébiránt meg kell vallanom, mikint ezen küldeményből is meggyőződtem, hogy magyar borral ide az üzlet nem igen mehet, mert a szállítási s a mindenféle vámozási liquidatiók a vétel árt jóformán megkettőztetik. Ha ez a jóval drágább veres bornál is hasonló arányban megyen (pedig úgy fog menni)

Hanem minthogy már benne vagyunk a hazai termények élvezetében, vegye Ön kérem baráti bizalmam jelének, hogy minden tartózkodás nélkül megkérem Önt, küldjön nekem, annak idején télen (De kereskedelmileg ám, illendő áron, kész fizetésként), négy darab jó kassai sonkát, a kisebbek, s nem szerfölött kövérekből, és vagy 20 font jól bepaprikázott vékony, füstölt szalonnát, mert hát megeszem biz én ősi magyar szokás szerint a nyers szalonnát — ha még oly barbárnak is gúnyolja fajomat, a nem tudom mi fajú Trefort uram, — barbár szokásaimban vigasztalásomra szolgálván az, hogy az angol pláne véresen eszi roastbeefjét, nyersen Jorkshirei sonkáját, s a faggyút beaprítja plumpuddingjába...

... Fogadja Ön irántami jó indulatáért szíves köszönetemet, s fogadja barátságos üdvözletemet:

Kossuth Lajos“

„Kicsi de a miénk**

Láncreakciószerü volt: elindult, és végigcikázott a legöregebb kontinensen. Itt-ott, amott: sorra alakultak a kis- színpadok. Csehszlovákia sem képezett kivételt, Kassa sem. Katusa Ottó, aki e város művészeti életének egyik energiaforrása, úgy kezdett bele a szervezésbe olyan hévvel, mintha az élete függne tőle. Van is valami összefüggés a hasonlat és az igazság között. A Kassai Nemzeti Színház rendezőjének a kisszinpad a kedvenc műfaja. Igaz ugyan, hogy ez csak félzsebnyi szereplőgárdával, néhány zenésszel és egykét szakemberrel, „műszakival" rendelkezik, de talán éppen ezért. Hiszen a kisebb méretek, a kis forma új lehetőségeket teremt, új stílust, új kifejezésmódot. B. Kňazovickä, aki törzstagja a kassai Kis- színpadnak, mogyoróhéjban így foglalja össze az 1963-óta pergő „történelmét:“

„A semmiből indultunk. Mi írtuk a szövegeket, magunk szereztük a zenét. Ötletben sohasem szenvedtünk hiányt. És kedvben sem. Voltak, akik mögött hivatásos színészi szereplés állt már, mint mögöttem is. A többiek azonban akkor kezdték. És D. Špaleková röviddel azután az országos szavalóverseny győztese! Minden apró- cseprő dolog meg tudott örvendeztetni. Bemutatóink egymás után jöttek. „Mindenáron!" „Lámpa melletti esték“ És végül a legjobb, a legsikeresebb bemutató: „A gyűlésére fizetni tetszik“. Ezt már a kritika is elismeréssel fogadta, és ezzel jogot nyertünk az országos versenyen való résztvételre. A fáradhatatlan Katusa Ottó Kassa város díját kapta elismerésül. Most nálunk is nyári szünet van. Hiszem, hogy az új idény bennünket is felkészülten talál és meglepetéssel szolgál majd a közönségnek is.“ Katusa Ottó nemcsak rendezője, hanem mindenese is a társaságnak. Szellemes és nagyon igaz hangot megütő cikket írt egyik szaklapunkba, és írásban azt feszegeti: mi szerint értékeljék az ilyen kis formákkal dolgozó színpadokat. „Nem az a lényeges, mi a neve a kis színpadnak, és mennyi van már belőle a városban. A twist sem azért terjedt el annakidején, mert divatos volt. A fiatalok mozgásvágyának kifejezője volt egyben. A kis- színpadokat nem aszerint kell értékelnünk, hogy mióta léteznek és mennyi a számuk. Az legyen a fokmérő, hogy fontos szükségletből születtek-e és

betöltik-e hivatásukat: hatnak, tanítanak-e? Nálunk is gondot okozott a megfelelő név megtalálása. Nehéz volt szervesen az előadók neveihez kapcsolódnunk, s amellett eredetinek maradnunk. Nem törtük rajta a fejünket. Létezünk, hatunk, ez a lényeges. Társulatunk kicsi, de a miénk!“

Végül pedig álljon itt a legsikeresebb előadás sztnlapja: „A gyűlésért fizetni tetszik!" Írták:

Katusa Ottó és Brezovský Aladár.

Díszletek: D. Solcány

Szerepeltek:

B. Kňazovickä,

D. Špaleková,

M. Kendrovská,

D. Danis óvá,

M. Kóňovä.

H. Longauerová.

J. Bernáth,

R. Roland,

P. JaSSo J. Bednár,

V. čada,

J. Necelá.

J. Pražmáry.

Zene: Szabados György zenekara.

Világosító: D. Oravec Rendező: Katusa Ottó.

A sportolókat a modern idők diplomatáinak, nagyköveteinek hívják Megtörténik, hogy a sport az egyetlen szál, amely összeköti a politikájukban ellenkező pólusú országokat. A pocakos politikus évtizedekig nem lép olyan területre, amely szűk koponyája szerint nem alkalmas rá A sportolók azért megérkeznek, előbújnak a repülőgép szürke szárnyai alól és mosolyognak. Kassa repülőteréről is szállnak a gépek, és viszik a kassai sportolókat a földkerekség minden tája felé, Most három világrész vendége foglalja össze mogyoróhéjban legutóbbi portyájának (Nyugat- Németország, Svájc. Hollandiai néhány élményét. Aztán — szusszanásnyi idő múlva - újból útra kél. Utrechtbe utazik, az Őszé, Müugró és Vízilabda Európa-bajnokságra.

Nemrég fejeztem be tanulmányaimat az Építészeti Főiskolán. Nyugat-Németországba, Hollandiába és Svájcba már nemcsak vízilabdázóként mentem. A mérnök, a szakember szeme az építészeti megoldásokat is kémlelte, nemcsak az úszóstadionokat, a nyugateurópai viziarénákat. Ügy gondolom. a leghelyesebb, ha a

KÖZLEKEDÉSSEL kezdem már azért is, mert a kéthetes portya minden egyes napja összefüggésben van vele. A vonatok példásan tiszták Alig robogtunk át a határon,; megjelent a vonat személyzete. és vakítóra fényesítette a huzatokat és ablakokat, nem telt bele tíz perc. Az autóutak a korszerű közlekedés követelményeinek megfelelők. Mindenütt szerviz, frissítő-állomá- M>k, útbaigazítók. A sebesség elképesztő. Tehergépkocsi sémi

Nyugateurópai

útijegyzetek

megy százon alul a sztrádákon, és amellett tökéletesen ki van használva, mert vontatőkocsit gördít maga után. A mi gépkocsink kétszáz-kétszázhúsz kilométeres sebességgel suhant. Éjjel csupa piros fényt láttam magam előtt: az előttünk haladó gépkocsik jelzőfényeit. A szemközt száguldó sugárnyaláb bök fehérek voltak: reflektorfények.

t

CSOP Sándor

GYÁRAKBAN, ÜZEMEKBEN

is jártunk. Feltűnt az irodahelyiségek már-már fényűzőnek tetsző berendezése, és a munkahelyek tisztasága. A dortmundi Union sörgyárban, amely a nyugatnémetek sörfogyasztásának egyharmadát fedezi, teljesen automatizált a termelés. Óránként harmincezer doboz sör készül itt. Meg kell jegyeznem, hogy a nyugatnémetek több sört isznak, mint mi, és a sör szesztartalma is magasabb. Vékony, ízléses pléhdobozokban kerül forgalomba.

Furcsának tűnhet, de egy Ruhatisztító üzemben is jártunk. Mit láttam?

Automatizációt!

Így természetesen gyors munkát is: legyen tél, tavasz, nyár, vagy. ősz: egy napon belül tiszta a behozott ruha!

A munka gyorsiramú, de nem felületes! Ha esetleg folt maradt volna a nadrágon, vagy a zakón, az ellenőrzésnél kézzel szedik ki.

És végül, de nem utolsósorban ť a tisztítás nem is kerül sokba!

Jó lett volna, ha játékosaink közt akad olyan is, aki itthon

ebben a szakmában dolgozik. Sokat tanult volna!

AZ ÉPÍTÉSZEK

természetszerűleg más-más megoldásokkal dolgoznak, mint mi. Svájc régies jellegű, sokéves, de nagyon jó karban lévő házakból áll. Solothurn városa például tizennyolcadik századbeli hangulatot áraszt. Kívülről régi stílusúak az épületek. Belülről természetesen a legkorszerűbbek. Érdekes volt a solothurni kilenc-harangú templom. Még a harangozómesterséget is forradalmasították: gép kongatja a harangokat. Itt láttuk Európa egyik leghíresebb Hadimúzeumát is* (hol másutt lehetne, mint a semleges Svájcban?), amely Napóleon-korabeli és a második világháborúból származó fegyvereket, egyenruhákat tartalmaz. Más-más emeleten nyertek elhelyezést a súlyos mozsárágyúk, a könnyű lőfegyverek és a régies katonaruhák.

Hollandia a nagyablakos házak országa. Az arrajáró ember éjjel-nappal figyelhetné a holland családok életét, mert a széles ablakokat este sem takarja semmiféle függöny. Persze senki sem kukucskál be a szomszéd ablakán, mert azt illetlenségnek tartja.

Nyugat-Németországra a meredek-tetejű, manzard-szobák- kal együtt épített házak jellemzők. És mindhárom országra egyformán érvényes a megállapítás: mesterien vannak összehangolva a házak, a színek és a formák a környezettel, a fákkal, bokrokkal, virágokkal. Az embernek az az érzése, amint az egymással tökéletes harmóniában lévő házakat és a természetét szemléli,

hogy ezek ősidők óta így, ilyen természetes összhangban van. nak. Ezen a téren is tanulhatunk tőlük!

SZÓLNI KELLENE VÉGÜL EREDMÉNYEINKRŐL IS

Röviden és velősen: jól szerepeltünk. A következő idényre számos meghívást kaptunk ismét. Talán még egy érdekességet, amelyből szintén lehel okulni: a kammeni torna idejére lehűlt a levegő, hideg lett

a medence vize. Mit találtak ki az udvarias és ötletes házigazdák? A medence közelébe vontattak egy mozdonyt, azt egész éjjel fűtötték, és másnapra kellemes, meleg volt a víz!

Visszafeléjövet, a határon tudtuk meg, hogy legnagyobb

CSOP Sándor felvét« riválisaink kulcsfontosság mérkőzéseket vesztettek, és i íjból Csehszlovákia bajnok vagyunk A szép portya ut: így még kellemesebb volt hazatérés.