Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-09 / 32. szám

tUL m Leveleznénk • Múzer Erzsébet, Kecske­mét. Postafiök 15. Magyarul, oroszul, angolul levelezne film­ről. irodalomról, 16 éves köz- gazdasági technikumi tanuló. 0Boczk.y Hona, Kazincbarci­ka, Dózsa György út 52. Ma­gyarország. Magyarul levelezne különböző témákról, lfl éves. 0 Somogyi Magda, Budapest, .XVIII. Nagyszombat út 18. Le­velezni szeretne magyarul, an­golul és ismerkedne, 16 éves. 0 Mlatyec Béla, Štúrovo 2. Nový Dvor. okr Nové Zámky. Magyarul levelezne 17-18 éves fiatalokkal. 0Laczko Attila, Lenti 6785/3. Magyarország. Magyarul leve­lezne és ismerkedne. 20 éves. 0Kubík Rózsi, OV-ND Spiš­ská Nová Ves. Magyarul leve­lezne 17-18 éves fiúval. 16 é- ves. 0 Zseniben Erzsébet, Jász­apáti. Arany János út 12. Szol­nok megye. Magyarország. Ma­gyarul levelezne és színészké­peket cserélne. 16 éves. Ezt mindén normális és becsületes ember nagyon is jói tudja... És mégis! Hány intelligens ember hasz­nál becsmérlő szavakat a másik népre a gyermekei előtt? ... Talán maga sem gondolja azt komolyan, de a fiatal mindent komolyan vesz! Sokszor átveszi, magáévá teszi szülei helytelen véleményét és ez már kora fiatalságában egész életére meghatá­rozza viszonyulását a másik néphez! Beszéljünk most csak Közép-Eu- rópa kis és nagy nemzeteiről!... Talán mindegyik olyan fajtiszta, mint egy törzskönyvezett fajkutya? ... Évszázadok óta úgy összekevered­tünk, hogy tisztára csak a véletlenen múlik, kiből lett szlovák, cseh vagy magyar!... Ki meri azt állítani, hogy a családjában nincsen szláv, magyar vagy germán beütés? Akkor meg mit döngetjük fél tég­lával a mellünket? Soha sem általánosíthatjuk bizo­nyos nép ifjúságát, hogy az ilyen vagy olyan! Elítélhetünk egyéneket, kisebb csoportokat, de nem ítélhet­jük ei az egész ifjúságát egy nép­nek! Az ifjúság olyan, amilyen! Olyan, amilyenné mi tettük őket! Az embert az élet, a környezet formálja emberré! Ha rossz az egyén, először a környezetében keressük a hibát! Szerencsére nem kell ennyire ború­látóknak lennünk! Az ifjúság meg­maradt ifjúságnak, gyúrható anyag­nak és csak tőlünk függ, milyen embereket formálunk belőlük. És én most nem a különbségeket keresem majd, hanem a hidakat, mert ezek fontosabbak! Európa fiatalsága megszenvedte a második világháborút és at háborút követő éveket! Tehát ösztönösen és tudatosan él bennük a vágy, hogy béke és jólét legyen! Ha közvéle­ménykutatást csinálnánk Közép- Európa országaiban a fiatalok között, a fiatalok első kívánsága egészen biztosan az lenne, hogy ne legyen háború! A fiatalok békét akarnak! A fiatalok jólétet akarnak! A fiatalok be akarják utazni az egész világot! A fiatalok boldogok akarnak len­ni! S mindez csak akkar lehetséges, 0 Csák}- Erzsébet, Szatmár. Com: Medies ul — Aurit N'r. I 125. Románia. Magyarul vagy németül levelezne, képeslapo­kat cserélne, 17 éves gimnáziu­mi tanuló. 0Hajós Júlia. Jakabszakál- ias IV. 166. Magyarország. Ma­gyarul levelezne és ismerked­ne, 19 éves. N. LÁSZLÖ ENDRE. vagyunk ha nem lész háborúi... És háború csak akkor nem lesz, ha a fiatalok­ból elsősorban, másodsorban és har­madsorban embereket nevelünk. A fiataloknak tetszik az új divat! A fiataloknak tetszik a divatos ze­ne és tánc! A fiataloknak tetszik a divatos la­kás! A fiataloknak tetszik a szép autó is, hiszen a technika huszadik száza­dában élnek, és annak is a második felében!... Nem ugyanezek a dolgok tetszenek a világ minden fiataljának? Elismerjük, hogy a felsorolt dolgok egyaránt tetszenek a washingtoni, moszkvai, berlini, prágai vagy pesti fiataloknak?.... Kedves barátaim, lát­ják, mennyire egyformán gondolkod­nak a fiatalok?... Mert így gondol­kodnak! Vallásosak vagy felekezet nélkü­liek... Kommunisták vagy párton kívü­liek... Nyugatiak vagy keletiek... Teljesen mindegy! De felnőtt emberek őrzik ostoba­ságból vagy még ostobább számítás­ból a szakadékok peremét, nehogy azokat valaki betemethesse, nehogy azokon keresztül valaki hidat épít­hessen!.,. A mostani fiatalok boldogok akar­nak lenni és élni akarnak azért, mert szeretik az életet! És a felnőttek a bűnösök, ha pár év múlva a halál­ba küldik őket! Ahogy mondom! Egyik nép nem lehet ellensége a másiknak, hiszen nem ismerik egy­mást! De könnyen ellenséget csinál belőlük pár politikus és üzletem­ber éppen azért, mert ezek a népek nem ismerik kölcsönösen egymást! Tagoljuk csak ezt a problémát! Melyik szlovák fiatalember nem udvarolna szívesen egy amerikai kis­lánynak? Olyan kislánynak, aki iga­zán tetszik neki? S egy amerikai fiatalember sem ta­lálna kifogást egy nagyon helyes ma­gyar kislány ellen. Az ifjúság fütyül a nemzeti kü­lönbségekre éppen azért, mert a fia­talok lényegében nem különböznek egymástól, akár keleten, akár nyu­gaton látták meg a napvilágot! Nem azon kell siránkozni, hogy nem lesz itt soha békesség, mert egy szlovák azt mondta, mert egy ma­Gyermek született Holly­woodban !... Gyermek született Kairó­ban !... Gyermek született Sidney- ben !... Moszkvában — Berlinben — Párizsban! S ha egymás mellé tennénk őket, ugyan milyen különbség lenne közöttük? ... Amikor kimondják a „mama“ szót, ugyan milyen különbség van közöttük? Amikor hazahozzák az első bizonyítványt... Amikor leérettségiznek ... Amikor bevonulnak katoná­nak ... Ugyan, milyen különbség van közöttük? ... Talán más a gon­dolatviláguk? ... Talán mások a kívánságaik? ... Talán mások az eszményeik? ... Emberek, végre adjatok ne­künk teret! Adjatok helyet, ahol száguldani lehet! Ahol szilaj táltos-lelkűnket meghajszolhatjuk, hogy szakadjon róla a hab, hogy nyugtalan lábaink táncol­janak új táncot a dzsessz dobon! S ha a vérünk lángolni fog, mint felgyújtott olajkutak, látni fogjátok majd, hogy nem a háborúba, hanem örökifjú szívvel a békébe, a jövőbe, az emberi jóságba és szépségbe zúdulnak bele harsány kacajjal, borzas hajjal, piros arccal mi örök gyermekek!... S ha nem így történik, lesz háború, lesz gyász, lesz gyűlö­let!... S akkor mi szégyenkez­hetünk még a föld alatt is! Be­széltem. gyár azt mondta! Vegyük szépen sorba hibáinkat és azon iparkod­junk, hogy fiaink, leányaink jobbak legyenek nálunknál! Ha magukat íróknak tartó emberek ócsárolnak egy más nemzetet, nézzük meg őket nagyító alatt, elemezzük a locsogásukat és mondjuk ki bátran, hogy valaki még akkor is mondhat szamárságot, ha államdijat kapott! Mutassuk meg ezeket az embereket dicsfény nélkül a fiataloknak,, hogy ne káprázzon a szemük, ha ezekre a képzelt nagyságokra néznek!... Hogy ne fogadják el kritika nélkül eze­ket a helytelen nézeteket! Szüleinket hibáikkal együtt is tisz­telhetjük és szerethetjük!... Ugyan­úgy nagy költőinket és szabadság­harcosainkat is!... De ne dicsérjük a hibáikat, a tévedéseiket! Mert akJ kor a fiatalokat helytelenül nevel­jük... Akkor beléjük oltjuk a széthú­zás, a háborúskodás mérgét és át­kát! Akkor közönséges gyilkosok vaj gyünk! Szerte a világon a fiatalok élni a- karnak és boldogok akarnak lenni! Engedjük őket élni, hogy boldogok lehessenek! A tél hidege rákényszerít bennünk két arra, hogy melegen öltözzünk, hogy a lakásunkban beíűtsünk!... S ha a józan ész, az emberségünk nem kényszerít rá bennünket minden em­ber megbecsülésére, hát akkor majd rákényszerít bennünket az atomhábo­rú veszélye! A fiatalok szépek, nevető szeműek és szeretni akarnak. Szeressük mi is okét okosan! Nézzük csak, mit is a-' karnak a fiatalok tulajdonképpen: • Jánosi Attila, Sormás, Za- la-megye. Magyarország. Ismer- kedna és levelezne korban hoz­záillő lányokkal. 22 éves. fő­iskolai hallgató. ismerkednénk A különbségek, az eltérések csak árnyalatiak, lényegtelenek!... S mé­gis, felnőtt emberek tíz- és százezre: abból élnek, hogy a lényegtelen kü­lönbségeket kihangsúlyozzák, felku­tatják és ha semmi ilyesmit nem találnak, akkor is találjanak! Sajnos még ma is sokkal többen élnek abból, hogy az emberek közé szakadékokat ásnak, amilyenek a val­láskülönbség, a vagyoni különbség, a különféle pártok ezrei, a faji meg­különböztetés. mint amennyien híd­építésből élnek!... A hídépítés szót természetesen jelképes értelmében használom! ... Hidat épít az, aki egymástól távol élő vagy más meg­győződésű embereket egymáshoz kö­zelebb hoz. aki az említett szakadé­kok betemetésén fáradozik! És már el is érkeztünk mondani­valóm lényegéhez! Miért crősködnek oly sokan, hogy más a nyugati fiatalság gondolatvi­lága, mások az eszményei, mint a mi fiataljainké! Miért lenne más? Még kicsinyesebbek azok, akik azt állítják — természetesen csak csalá­di körben vagy társaságban. — hogy más a szlovák és más a magyar fiatalság eszményképe, gondolatvi­lága! ... Nevetségesen kicsinyes és ostoba állítás ez!... Egyszerűen ne­vetséges lenne, ha — ha nem lenné­nek talán nagyon is régi, mondhat­nám vénségesen vén gyökerei mind­két részről.., Ilyen gyökér az elfajzott nemzeti öntudat! S enuek egyik táplálója: a helytelen és elavult történelem tanítás még az úgynevezett modern iskolákon is! Egymás kölcsönös megbecsülésére, szeretetére kell nevelni az ifjúságot, ha a viiágbéke nem csak üres jelszó! Ahol az emberek között a kapocs a megbecsülés, a szeretet, ott van lendület. Nem a zsarnokság tartja össze a közösséget tartósan, hanem a szeretet! És ha már végre nem az ellentétek, hanem az összetartozás alapján írnák meg a világtörténelmet és ebből ta­nulnának a gyermekek, könnyű lenne összehozni az embereket... Csak igazmondással lehet nevelni új nemzedéket! Akkor nem külső kényszer, hanem életforma lesz a be­csület! ... • * » Villanyszerélősködik Tren- csénben. Minden ledolgozott' tíz nap után három napra hazamehet, mert élőre le­dolgozza a munkaidőt. Nem­rég még odahaza működött az EFSZ-b'én, de körülbelül egy éve eljött a faluból. Nem kalandvágy hajtotta őt. utazni sem szeret any- nyira, hogy emiatt dolgoz­na Trencsénben. A fennálló viszonyokkal volt elégedet­len a szövetkezetben. Hosz- szas megfontolás után ha­tározta el magát, hogy ha nem is örökre, de egy időre máshová megy dolgozni. — Ketten voltunk villany- szerelők az EFSZ-ben. — beszélte el. — Nagyot) sokat kellett dolgozni, kettőnknek jól kijutott a munkából. Csak villanymotor van ott legalább háromszáz, azon­kívül a fejő- és más mező­A fiatalok gazdasági gépek, a szárító, meg a világítás is felada­tokat rótt ránk. A libák nekirepülnek a villanydró­toknak és javíthatják egy napig, mert sorban kiveri a biztosítékokat a rövidzár­lat. Fontos munkák idején állandó készültségben vol­tunk. Ha a kombájnon el­romlott a világító berende­zés. akkor éjjel is felkel­tettek és mennünk kellett javítani. Máskor meg a do- hányszárítóban volt hiba, azt kellett helyrehozni. így ment hosszú ideig. Legalább még égy villanyszerelőt kel­lett volna alkalmazni a szö­vetkezetben. hogy felelős­ségteljesen végezhettük volna tennivalónkat. Volt olyan motor, amely három- négy napig nem működött, mert ketten nem győztünk mindent javítani, karban­tartani, ellenőrizni. Ha a szövetkezetnek így is jó volt. arról mi sem te­hettünk. A legnagyobb baj a fizetéssel volt. Másfél munkaegységet írtak napon­ta a javunkra, ehhez jött még a természetbeli jutta­tás. Nem mondom, hogy éppen rossz volt a kereset a természetbeli juttatással együtt, de a pénz maga kevés volt. Kaptunk ugyan pár zsák búzát, két zsák árpát, kukorica is jutott. De nekem nem búza kellett volna, mikor a kenyeret úgyis a péktől kell vásárol­ni. mert kemence sincs a faluban, ahol a feleségem süthetett volna. Pénzt ad­hattak volna a búza helyett. Az árpa meg a kukorica sem hiányzott volna, ha olyan fizetést biztosítanak számunkra, mint az üze­mekben dolgozó villanysze­relőknek. Ott naponta nyolc órai munka van. szabad szombatot biztosítanak, üdülést meg más kedvez­ményeket, de a szövetke­zetben éjjel- nappal résen kellett lenni. Sokszor nem volt anyag sem, amivel dol­gozhattunk volna, le is be­csülték a munkánkat, az az érzésem. Havonta 500—600 koronát kaptam, s ez bizony kevés volt, mert ma már a faluban élő ember is bi­zonyos fokig boltban kény­szerül vásárolni olyan dol­gokat is, amelyeket azelőtt sohasem vett üzletben. Azért jöttem el a szövet­kezetből, mert nem akartak többet fizetni. Ha majd a helyzet megváltozik, újra visszamegyek. Most a mun­katársam egyedül maradi, nyakig van a tennivalóban, különösen jelenleg, aratás alatt. Becsületből nem akar­ja most elhagyni a szövet­kezetei, nem venné a lelké­re. ha a nagy nyári munkák idején villanyszerelő nélkül maradna a közös gazdaság. De ha vége lesz az aratás­nak, ő is eljön onnan, megy pénzt keresni, nem érdekli őt az a néhány zsák búza vagy árpa, amit ott adnak. A fiatalok így néznek a dolgokra. A pénz számít nekik, nem a természetbeni juttatás. Ügy akarnak élni, mint az üzemi munkások, akkor is, ha a mezőgazda­ságban dolgoznak. Bagota István ILYENEK

Next

/
Thumbnails
Contents