Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-02 / 31. szám

B

A házibuli már tombolt, a- mikor megérkeztem. Ü- . völtött a magnó, a szoba négy sarka tele volt üvegekkel, poharakkal. Középén, a sötét csillár alatt pedig „csörgött“ a vendégsereg.

— Szia! — emelte tel a karját a házigazdának számító orvoscsemete. — Dobd le magad valahová.

Bútor azonban egy darab sem volí a szobában. A poharak és az üvegek mellett néhány díszpárna, meg félretolt bolyhos szőnyeg hányódott a szoba különböző tájain. Végül ilyen szönyegkupac tetejébe telepedtem. Töltöttem egy üres pohárba némi konyakot, aztán a gomolygó tömegben, megpróbáltam megkeresni Domonkos Gézát, a fiatal agronómust, a- kinek a kedvéért tulajdonképpen idejöttem. A fiút azonban teljesen „beborította“ egy nyúlánk termetű, hosszúhajú lány.

— Ahá, ez lesz madame Szuperszónika. — Géza ugyanis így emlegette mindig azt a lányt, akivel mostanában jár. Egyelőre azonban teljes mértékben egymással voltak elfoglalva. Észre sem vették, hogy megérkeztem. Ismét felfigyelt azonban rám az orvoscsemeté.

— Nem hoz?á! senkit? — lépett mellém.

— Csak egy üveg vermutot — mutattam az üvegre.

— Hülye vagy — hagyott magamra a szőnyegek tetején. Kisvártatva azonban visszatért. De nem egyedül. Maga előtt kormányzott egy alacsony, de megdöbbentően arányos Eertne- tü lányt.

— Tegyétek egymásnak kellemessé az idő múlását. — 'tanácsolta és visszament a táncolok közé. A lány azonban még azt' sem várta meg, hogy bemutatkozzam. Végigmért, aztán otthagyott. ÁJült a szoba másik sarkába, aztán onnan is eltűnt valahová.

Éjfél körül azonban váratlanul ismét előkerült. Már mindenkiben a hatodik hatványon dolgozott; a szesz, a lány a- zonban józan volt. Közelebb húzott égy díszpárnát és leüli mellém. Töltött a poharamba és mosolygott.

— Apáthy Ágnes — nyújtotta a kezét.

— Hogy-hogy egyedül ?i — néztem rá meglepetten.

az utolsó

HÁZIBULI

— Többnyire egyedül vagyok — rántotta meg a vállát.

— Szűk és Unott nekem itt már minden.

— Ibsen Nórája házibulin — élcelődtem.

A lány azonban leinfett.

Ne vigyorogjon. Fogalma sincs róla, hogy egy ilyen vidéki kisvárosban hány Nóra él még ma is. Ahány lány például ezen a bulin van, jószerével mind az.

Megállt a kezemben a pohár. A lány pedig tovább beszélt.

— Ezek itt többnyire a helyi kisvárosi intelligencia gyermekei — bökött a táncolok felé.

— Többnyire. Az én apám például mérnök és tanár. Természetesen belőlem is diplomást akart nevelni. Csakhogy én nem vagyok lángész és az e- gyetemre nem vettek fel. Most adminisztrálok és közben rombolja az idegeimejj az egyhangúság és a kilátástalanság.

— A mellékelt ábra nem éppen az egyhangúságot mutatja

— néztem a cáneolók felé.

— Marhaság — legyintett’. — Ügy ismerjük már egymást, mint a viselt ruhát. Egy iskolába jártunk, együtt’ ragadtunk ifthon és hajszálra egyforma módszerekkel játszuk meg egymás előtt az elégedettet. Holott egyelőre holtponton vagyunk valamennyien. Az ilyen bulikat is csak azért rendezzük, hogy teljen az idő és mellesleg kiderüljön, ki tud többet „bedobni“ piában meg viselkedésben.

— S a szülök?

— Hagyjuk őket, jó? A maguk módján rendes emberek. De az ö felfogásuk több fényévre van tőlünk. Nekik minden a láfszat. A polgári kiegyensúlyozottság látszata.

— S ez a buli? — intettem megint a táncolok felé. — Az ilyesmin részt lehet venni?

Sohasem volt olyan törvény, amely előírta volna, hogy a szülő szeresse gyermekét. Nincs is szükség rá, hiszen az ösztön parancsa ez. Indok és magyarázat nélkül szeretjük őket. nemcsak akkor, ha szépek, jók, kedvesek, okosak, hanem akkor is, ha rútak, gonoszak, jelentéktelenek. Szereti az anya a gyermeket akkor is, ha az gonosz hozzá, vagy szégyent hoz a fejére. Ebből következik, hogy anyai szeretet- re senkit sem kell tanítani, a- minthogy a feeskemamát sem oktatja senki arra, hogy féltő gondoskodással felnevelje fióEste van, mindjárt kilenc ó- ra. A fiatal kombájnos egy sörre ugrott be a zsúfolt falusi sörözőbe. Ha még egy pohár sört kérne, nem is kapna, mert csak kilencig szolgálnak ki és a zárórát pontosan betartják. Pedig még egy korsóval szívesen meginna. de nem kap,

— hiába kér — hiába érvel, hogy ő hajnal óta aratott; a melegben igen megszomjazott.

— Hamarabb kellett volna jönnie, — feleltek neki vissza kurtán a pult mögül.

A kombájnos átlagos havi keresete 2200 korona. A szövetkezet egyik legjobb traktorosa, most csak azért vezeti a kombájnt, mert ahhoz is ért. Aratás alatt ezt a beosztást kapja. Reggel ötkor már a gabonatáblán volt. este nyolckor hagyta abba a munkát. Mikor traktorral jár, nagyjából u- gyancz a helyzet. Alig van vasárnap vagy ünnepnap, amikor ne dolgozna, inert mindig a- kad sürgős munka a szövetkezetben. Anyagilag jól bírja magát, új nagy házat épített, motorkerékpárja régóta van, három hónap múlva pedig az autót is megkapja már, mert kilátásban van. De mikor használja ki az autót, kirándulni Ideje nincs, külföldre aligha vetődik el, mert a sürgős munkát el kell végezni a szövetOKOS SZERETET

káit. De mit ér a nyers, ösztönös szeretet, ha nem az értelem irányítja? Sok szülő elvakult szeretetében önkéntelenül meghamisítja az életet gyermeke számára. Eszményi világot teremt körülötte, amely legfeljebb a mesék tündéri valóságának fele! meg, de nem az életnek. Maga talán a falatot is megvonja a szájától, de gyermeke számára mindent e- lőteremt. Gondjait eltitkolja és azt a hitet kelti a gyermekben, hogy a szülő kizárólag arra vaeste kilenc

ÓRA

kezeiben. Egy sört most még szívesen megivott volna — de nem kapott, mert este kilenc óra van. Szentül elhatározta, hogy ezentúl kevesebbet fog dolgozni. Kár volt autót is vásárolni, hiszen a televíziót is csak néha nézheti, az ünneplő ruháját pedig alig használja, de anyagilag nagyon jól bírja magát.

A CSALÁD SZÉTSZÓRÓDIK

Az ember a vonatról jön haza, Bratislavában dolgozik. Az egyik fia géplakatos, két hete kapta meg a segédlevelét. A másik állami alkalmazásban van. Nagy házat épített, az udvar tele baromfival, gyümölcsfák, az ólban hízó. Hivatalos célra 110 ezer koronáért kérték tőle a házat, hogy adja el. Benne volt — pedig kutya sokat dolgozott, amíg felépült. A gyerekek határozottan kijelentették, hogy nem maradnak. Az egyik úgysem dolgozik odahaza, a másik meg nem talál a faluban munkát, ő is Bratislavában dolgozik, messze a faló, hogy a gyermek kívánságának eleget tegyen. Ezzel önzővé, követelővé neveli és egyben megfosztja legfontosabb fegyverétől, hogy később küzdeni tudjon az életben. Hozzászokik a túlzott becézéshez, elnézéshez, Természetesnek veszi, hogy minden vágya teljesül és később, amikor idegenek közé kerül, csalódva fogja látni, hogy már nem becézi senki, és nem néznek el neki semmit. Keserves tapasztalatok árán kell megtanulnia, hogy az élét ajándékba nem ad semmit. Gyermekkorában nem vértezték fel az életharcra, megaliutól. Nem jobb lenne, ha itt vennének lakást, s ide költöznének? A felesége ellenezte a városi lakás vételt, mert neki tetszik a falu, ő nem tudná megszokni — így állítja — a városi zajt. A család pedig most tökéletesen szétszóródik. Előfordul, hogy hónapokig sem találkoznak majd, mert nem mindegyik utazik majd azonos időben haza. Hát mi örömem van nekem ebben a házban? — sóhajtott fel az ember, amikor megmutatta a házat és végigvezetett az udvaron.

PÉNZ KELL, NEM BÚZA.

Két fiatal megrakta a teherautót teli gabonazsákokkal. Mindjárt indulnak a gabonafelvásárló helyre, 10 km-re van innen. Az utolsó nyaruk ez o- dahaza. Katonának vonulnak be ősszel és úgy gondolják, nem jönnék haza többet — csak látogatóba. Közel kétezer korona a havi jövedelmük. Egy szóval sem állítják, hogy nem e- légedeTtek, hogy valamiben hiányt szenvednének. A fizetést kalóriában kapjuk — mondják. Két hét múlva számolhatjuk, hogy hány zsák gabona lesz majd a kamrában és mennyit ér az pénzre átszámítva. Anyám majd megeteti az állatokkal, még kenyeret

kudni, lemondani nem fűd, ezért esetleg már az első kudarcnál összetörik és hasadt lelkű, meg nem értett emberként él tovább.

Az anyai szeretet olyan mint a levegő, nem látjuk, mégis éltet. A becézés legyen jutalom, okozzon nagyobb örömet a gyermeknek, mint a drága pénzen vásárolt ajándék. A szülő küzdelme, gondja ne legyen titok. Hadd tudja a gyermek, hogy anyja, keményen dolgozik a mindennapiért. Az ajándék nie a szülő adója legyen Gyermek Őfelségének, hanem jutalom jó viselkedéséért, tasüt belőle. Örül is, hogy milyen szépek a kacsái és a libák szépen tollasodnak. De mi szeretnénk ha nem kalóriában kapnánk a fizetést, — azaz gabonát, kukoricát — és 70 éves idős bácsik ne olvassák a fejünkre, hogy annyi? kerestek, hogy megsem bírjátok enni. Adjanak pénzt a szövetkezetben, ne adjanak egy deka gabonát sem és nem kell nekünk egy kg kukorica sem. Fizessenek meg, mint az ipari munkásokat. biztosítsanak számunkra elég szabad időt, szabad szombatot és majd mi gondoskodunk arról, mit vásároljunk az üzletben azon a közel kétezer koronán, amit havonta megkapnánk. Mint ahogy meg is kapjuk lényegében véve természetbeni juttatásban. Akkor vasárnaponként nem a háztáji földön kellene kukoricát kapálni, vagy szombaton késő estig szőlőt permetezni, hanem leülhetnénk egy eszpresszóban is, ahol kellemesen tölthetnénk el a szabad időnket. Később autót akarunk vásárolni, de ki is akarjuk használni. Minden hét végén 100 km-eket akarunk vele utazni. Hogyan tehetnénk ezí, ha a háztáji kukoricát kell kapálni?

Tehenet nem lenne érdemes tartani? — kérdezem tólük. Erre úgy néznek rám, mintnulásáért. A legtöbbet akkor tesz a szülő a gyermekéért, ha lelki kapcsolatot teremt vele, és ezalatt már emberi kapcsolatot értünk. Ha a szülő belehelyezkedik a gyermek gondolkozásába, képzeletvilágába, közel tudja őt hozni magához. Baráti kapcsolat fejlődik ki, s ez nemcsak a gyermekkorban, de egy egész életen át támaszt jelent. Ha a nevelés okos, céltudatos, a szülő valósággal beletetoválja gyermeke leikébe a maga erkölcsi felfogásait, és az ilyen gyermeket már nem kell félteni. Néha a szülő már régen por és hamu, és az eraha a holdról érkeztem volna. És elnevetik magukat. Engem nevetnek ki, hogy képes vagyok ilyen kérdést feltenni.

MEGVÁLTÓ FIATALOK

Az EFSZ irodájában sokan vannak. Fizetésért jönnek az emberek, a hivatalnokok könyvelnek, számolnak. Mindenki őszintén mondja el a véleményét hivatali munkája közben. A faluban, ha megkérdeznék az embereket, hogy ki akar tehenet tartani, — mert erre van lehetőség — talán öten-hatan vállalkoznának rá. De azokat is kigúnyolnák; megvetnék ő- két kapzsiságukért. Mint ahogyan a jelenlegi tehéntartókat is megmosolyogják. Ha el is ismerik, hogy szorgalmas emberek és sokat dolgoznak, de a közvélemény képtelen megérteni, hogy miért kell olyan soka? dolgozniok. amikor nyakig vannak minden jóval. Csak a munkának élnek, az autójukat pedig a por lepi, eltelik két hónap, amíg egyszer beleülnek, leutaznak vele 25 km-t.

A szövetkezet elnöke magabiztosan jelenti ki, hogyha a faluban egy nagy hatalmasság kijelentené, hogy mindenki kiléphet a közösből, egyénileg gazdálkodhat — hát azt a hatalmasságot az utcákon aavar— Mondom, hogy nem érti — nevetett végre a lány. — Itt' egymás közt vagyunk. It| mindenki „jobb ember“ gyereké. Aztán az ilyesmi az öregek szemében zsúrnak számít’. Régen is volt ilyen, hát' most miért ne ienne?,

— S maga szerint jó éz?j

— Nem. Vacak.

— Változtatni kellene rajta.

— Nehéz. Az ember teljésén magára van hagyva. Nálunk otthon például most kegyetlenül ál! a balhé. Azt hiszem, nekem ez az utolsó házibulim ebben a városban.

— Összehaverkodtam égy, idősebb fejjel és szerzett nekem égy fényképésztanuló stá- túszt a szomszéd városban. A- mikor otthon megtudták a dolgot, teljesen beborult az ég. Cikáznak a villámok.

— Az idős „fej" miatt?

— A fenét! Arról nem t’ud senki. Az a baj, hogy fotós alkarok lénni. A szüleim hallani sem akarnak róla. Azt hajtogatják, inkább menjek férjhez.

— Van kihez?

— Ö, hogynef A szülői gondoskodás és áldozatkészség határtalan. Szereztek egy elvált" főkönyvelőt. Biztos egzisztencia, szép lakás, előrehaladott kor, szóval semmi vész. Csak éppen engem nem érdekel.

— S most mi lesz?

— Szakma! Ha beledöglök. akkor is.-0Hamarosan elfelejtettem a vidéki kisvárost, az összejövetelt, meg a lányt is. Am a napokban a járási székhelyen váratlanul összefutottunk. Meg-' hívtam egy kávéra.

— Mi van? — szögeztem neki a kérdést az asztalnál.

— Fél éve segéd vagyok — mondta csendesen. — Szakmunkás.

— És otthon?

— Lassan leülepednek a kedélyek. Kezdenek megbocsátani. Apámtól egy gépet kaptam ajándékba, amikor szabadultam.

— A haverok?

— Nem érdekelnek. Amíg tanuló voltam kiröhögtek. Most már újra keresik a kegyeimet. De jól megvagyok nélkülük is. Az utóbbi időben rájöttem, hogy nem is olyan szűk és u- nalmas a mi kis városunk életé. Itt is megtalálja az ember a helyét, ha keresi.

Ballagd László

bérré nőtt gyermek az élet kísértései előtt mégis azért torpan meg, mert eszébe jut: „Mit szólna anyám, apám?“ Egyetlen anyából sem lehet kiirtani a hitet, hogy élete végéig ö vigyáz gyermekére. Vigyáz rá, ha ő maga már rész- keteg agg, és a gyermek is túlhaladta már az élet delelöjét. Ebben a hitben mélységes i- gazság van: mindaz, amit az a- nya az élet hajnalán a gyermek leikébe plántált irányítja, óvja őt, visszatartja a rossztól, és segíti a küzdelemben.

H. Lányi Piroska

nák végig és megmaradna a szövetkezet. A fiatalok hallani sem akarnak a konzervatív nézetekről, a húsz éven aluliak csak a szüleik parancsára dolgoznak, segítenek a háztáji gazdaságban is. Dél-Szlovákia iparosítása pedig rohamosan maga után vonja a mezőgazda- sági üzemszerű termelési munkát is. Az új generáció szakmát tanul, a mezőgazdasági munkát is szakmaként kezeli, úgy tekint rá. Nem elégszik meg azzal, hogy mindene van, jó megélhetése a munkája u- tán. Igényt tart a kultúrált é- letre is, városi módon akar és így is fog élni, mint jelenleg a pardubícei ipari munkások. Ezért helyezik előtérbe a kész- pénzfizetést, a természetbeni juttatással szemben. Ezért csökken a háztáji tehéntartás. Sokan már seríést sem hizlalnak. Ha pénz van — minden van — azt tartják. A szövetkezeti tagok pedig dolgozzanak úgy, mintha gyárban vagy ü- zemben dolgoznának. A szövetkezetesítés óta a falu most éli egy úiabb fejlődés kezdetét, a- melynek a fiatalok a rugói. És velük sokra lehet menni, fia iparszerüvé válik a mezőgazdasági termelés, a fiatalok lesznek a mezőgazdaság megváltói.

8a gota Isgoú«