Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-02 / 31. szám
őnilkos levegő mi A New York-iak félnek a nyártól A TANJUG TUDÓSÍTÓJÁNAK LEVELE A New-York-iak aggodalommal várnak minden nyarat. A nyolcmilliós város polgárai már most tavasszal felteszik a kérdést: fúj-e majd a szél a nyáron? Mert egyedül csak a szél segíthet, amikor a forró júliusi és augusztusi napokban a füst és a szennyezett levegő fojtogatja a várost. Manhattannak. a világ legsűrűbben lakott szigetének van a legszennyezettebb levegője a világon. Amikor január elsején John Lindsday fiatal republikánus polgármester megdöntötte a demokrata uralom húszéves tradícióját, és elfoglalta tisztségét, sok New York-i polgárban felcsillant a remény, hogy talán a jövőben tisztább levegőt szívhatnak magukba. Igaz, korábban is voltak kísérletek, de most a fiatal polgármester ígéretei meggyőzőbben hangzottak, mint valaha. Megígérte, mindent megtesz, hogy megtisztítsa New York levegőjét. 1953-ban hatezer halott A hivatalos statisztika szerint 1953-ban hatezren haltak meg a városban a fertőzött levegőtől. A helyzet azóta rosszabbodott, és a városatyák, valamint a levegő szennyeződésével foglalkozó szakértők katasztrófát jósolnak a nyári napokra és az idén 11 000 halálesettel számolnak. John Lindsday a napokban tanácskozásra hívta össze a nagyipari társaságokat és kijelentette: — Tisztítsuk meg a levegőt a város felett! Tisztítsuk meg gyárainkat! A nagy gyáraknak szén és nafta helyett gázt kellene használniuk. Már az első lépésnél azonban bebizonyult, hogy a gyárak kemény diónak bizonyulnak. Közvetlenül Lindsday beiktatása után a legtöbb vállalat, elősorban a régi manhattani gyárak, — amelyek közül egyesek már hatvan éve működnek —, nagy mennyiségű gázt kaptak, hogy azt használják tüzelőként, ezzel ugyanis legalább 25-50 százalékkal csökkenne a levegő szennyeződése. A gyárak a gázt el is fogadták, de azt az új gyárakban használják, amelyek a szigeten kívül épültek, ahol a levegő nem annyira fertőzött. A gyárak nem akarnak gázzal tüzelni Minden jel arra mutat, hogy a gyárakat rákényszerítik a gáz használatára. A kémények naponta 285 tonnával kevesebb szulfurdioxidot és 20 tonná- vel kevesebb hamut és port szórnának a városra, ha gázzal tüzelnének. A nyári hónapokban, amikor eláll a szél és a hőmérő higanyszála negyven fokig emelkedik, a nedvesség pedig több mint 90 százalékos, a szenny és a hamu a városra nehezedik. De nemcsak a gyárak fertőzik New York levegőjét. A gépkocsik által kilövellt mérges gázok is. Azután itt vannak még a lakóházak és az adminisztratív épületek kéményei is, amelyekből naponta 36, illetve 27 tonna füst, korom és hamu száll fel. Azután az sem mindegy, hogy melyik irányból fúj a szél. Az Atlanti-óceánról érkező légáramlat mindig jól jön. De ha a nyugati oldalról, New Jerseyből érkezik, — amely szintén ipari vidék —, akkor csak fokozódik az aggodalom. New York város polgárai most nagy érdeklődéssel várják a híreket választottjuk — Lindsay polgár- mester kampányának eredményeiről. AXEL RICE: M argaret lépteit megismerte. Ö „Valamikor“ — ez a valamikor nem volt olyan nagyon régen, mindössze talán tíz esztendeje — ezek a léptek egészen másként dobogtatták meg a szívét, mint most. Akkor ezek a léptek a „nagy Ö“, az elérhetetlennek vélt és mégis elért asszony egész ringó testének mozgását jelentették, amitől tejébe szállt a vér. Olyan volt mindlen, mint a varázslat, Margaret léptei akkor, ezelőtt tíz esztendővel, ahogy könnyed járására halk zenét zsongott a folyosó kövezete, ahogy léptei nyomában megreccsent az öreg ház öreg parkettje, akkor ezek a léptek a beteljesülést jelentették az öregedő Cliff Morgan számára. Aztán minden világos lett e- lőtte. Csak képzelődés, hogy az ö- reg ember a fiatalban vonzalmat kelthetne. Ötvenöt éves volt, Margaret pontosan húsz évvel fiatalabb, és talán nem történt volna semmi, ha nem fogja el valami pánik, és ha ez a pánik nem teszi őt öregebbé a valóságnál. — Hivattál? — kérdezte az asszony színtelen hangon. — Igen, hivattalak, mert meg akarlak kérdezni, hogy csakugyan olyan nagyon gyűlölsz-e mint érzem, vagy csak belehajszolod magad a gyűlöletbe? — Cliff, ezt a beszélgetést halasszuk el azokra az időkre, amikor majd újra egészséges leszel. — Még mindig nem hiszed, hogy én már soha többé nem leszek egészséges? — Remélem, hogy meggyógyulsz. — Nem, Margaret, és ha hinni tudnék neked, akkor nem is lenne olyan nehéz meghalnom. Képtelen vagyok azonban elhinni, hogy csakugyan nem tudod, nem látod, nem történt minden veled egyetértésben... az öngyilkos gyilkosa Enyhe júniusi alkonyai volt. Cliff Morgan egész lényét valami különös nyugalom kerítette hatalmába. Ápolónője, aki naponta kétszer látogatta meg, most távozott a házból. Nyugágyát elhelyezte a kitárt, széles francia ablak mellett, megigazította párnáit, két plédjét, és — mint mondotta — nem mulasztotta el, hogy Mr. Morgan kívánságának eleget téve, beszóljon feleségéhez, aki valószínűleg az irodában tartózkodik. Margaret tehát hamarosan ift lesz. Márpedig régen várt erre a beszélgetésre. Azóta, mióta nyilvánvalóan alaposan legyengült. Véglegesen. Még szerencse, hogy ereje utolsó szikrájával magához vette Anthony revolverét. — Hangja itt elhalt. Egy kis szünetet tartott. — Nos, Ant- honyt várom, és nem szeretném, ha zavarnának, míg tárgyalunk. Ez volt minden. Anthony Peterson orvos volí, egykori üzlettársának a fia, a- ki apja halála után szinte természetszerűen lépett be a társascégbe, a nukleáris sugárzástól védő felszerelésük ügynökségébe. Ennek mennyi ideje? Öt éve. És ezzel egyidejűleg kezdődött végeredményben minden. Azon a napon, amikor először jelent meg az irodában, először ült le az íróasztalhoz, szemben Margarettal, az öregedő Cliff Morgan élete ösz- szeomlott. A felügyelő tunya, lassú gondolkodású embernek látszott, Bemutatkozott az özvegynek, és megkérdezte, hogy ki az a fiatalember a szobában? Mikor megmondták, hogy a neve Anthony Peterson, hogy az öngyilkos üzlettársa, akkor hátat fordított neki, és letérdelt a földön fekvő férfi holtteste mellé. A telefon kagylója még most is drótján csüngött, ahogy a szerencsétlen Cliff Morgan kezéből kieshetett, ő telefonált a Yardra. Hangja már elhaló volt. De azért világosan meg lehetett érteni szakadozott szavait. „Segítség! Gyilkos! Anthony... Peterson... megölt...“ Tíz percet sem vett igénybe a vizsgálat. Cliff Morgan holttestét elszállították, hogy felboncolják. A felügyelő pedig elhelyezkedett az egyik karosszékben. — ön tehát Anthony Peterson, a gyilkos? — Nem vagyok gyilkos! ön- gyilkosságot követett el! A fiatalember hangja hideg volt, fagyos, nyugodt, visszautasító. — Miért telefonált akkor az áldozat hozzánk, és miért hazudott volna? — Gyógyíthatatlan beteg volt, és úgy látszik elvesztette józan eszét. — Mondja hát el, Mr. Peterson, hogy mi történt. — Nem tudom — kezdte a kérdezett. — Cliff, Mr. Morgan ide hivatott. Alig hogy beléptem, elővett egy revolvert, mely tulajdonképpen az én tulajdonom, s melyet egy hónappal ezelőtt tőlem vitt el, s hogy ne mondjam, ellopott, és szíven lőtte magát. — Érdekes. Csak úgy, minden ok nélkül, minden magyarázat nélkül elővette a fegyvert és agyonlőtte magát. És telefonált a Yardra, hogy ön a gyilkosa. És ön szerint szíven lőtte magát. — Azt hittem, úgy gondoltam, hogy szíven lőtte magát. Természetesen nem így történt, .de hogy öngyilkos lett, arra 'esküszöm. — A revolver viszont az öné. —• Az enyém. — Ne nyúljon hozzá, szükségünk lehet az ujjlenyomatokra. De ha egy hónapja, hogy revolvere eltűnt, akkor most nem lehetnek rajta ujjlenyomatai. — Rajta vannak. Cliff elővette a zsebéből, vagy a párnái alól, és a kezembe adta. Azt mondta: „Megismered?“ És első pillanatra nem értettem, hogy mit akar, elvettem tőle, megnéztem, és akkor jöttem rá, hogy talán az én elveszett fegyverem. A felügyelő látni akarta az ** irodát és az iroda mellett levő első laboratóriumot. Anthony kísérte. Margaret ,le- törten ült szobájában, és hallgatott. A felügyelő a maga lassú mozdulataival mindent szemügyre vett, mindent megmu- tattatott magának. Egyszerre csak megszólalt: — ön Mr. Peterson, balkezes? — Igen, miért kérdi? — Csak úgy. Ügy vettem észre, ahogy mutogatja itt a dolgokat. Kérem, hagyjon most magamra. Várjon rám az áldozat szobájában. Az orvos eltávozott, a felügyelő pedig elkezdte élőiről a kutatást. A felügyelő zsebre tette a noteszt, és távozott. Margarettet ott találta Anthony mellett. Csendesen beszélgettek. — Mr. Peterson kénytelen vagyok önt előzetes letartóztatásba helyezni. Az áldozat telefonüzenete jelentős számunkra. Margaret elájult. az öngyilkos gyilkosa — ön orvos, igen? — mondta a felügyelő. — Nos, segítsen a hölgyet magához téríteni. Három nappal később Anthony Peterson ismét ott állt a tunya felügyelő előtt. — Nos, fiatalember — mondta neki, — a boncolás megállapításai szerint valóban nem ön lőtte le Morgant, miután tudjuk, hogy ön balkezes. A golyó útját igazolja, hogy abból a távolságból, ahonnan az kirepült a csőből, balkezes ember nem adhatta le a halálos lövést. — Tehát szabad vagyok — vett a fiatal orvos egy mély lélegzetet. — Azt nem mondtam — — Miért? Végig kell csinálnom az egész vizsgálati cirkuszt, talán a főtárgyalást is, csak azért, mert... — Nem, nem arról van szó, Akármilyen különösen hangzik, úgy látszik, hogy Mr. Morgan valamiért önre akarta hárítani a gyanút. Még azon az áron is, hogy öngyilkos lesz. Különös, valóban különös. Az lenne, ha nem értenénk meg őt ebből a kis naplóból, Mr. Peterson... A férfi elsápadt. — Milyen naplóból? — Hallgassa csak, Mr. Peterson ......1963 március 5. Anthony ma megmondta, hogy menthetetlen beteg vagyok. Túlságosan elhatalmasodott rajtam a besugárzás. Azt a- zonban nem mondta meg, hogy mi okozta betegségemet...“ „Április 8. Egy hete Anthony maga adja be az orvosságot. Nem árulja el, hogy mit tartalmaz, de nem érzem jobban magam...“ „Október 1... és ha tulajdonképpen ő mérgez meg? Lassú, titokzatos méreggel. Valamilyen nukleáris besugárzásnak kitett vegyülettel...?““ Csend. — A boncolás eredménye még nem biztos... Ha akar, vall, ha akar, tagad, Mr. Peterson. Morgan talán attól félt, hogy ha önt felesége előtt i-' lyesmivel vádolja, az asszony, elvakult szerelmében ön iránt, csak még jobban meggyűlöli őt... Ügy látszik azárt választotta az öngyilkosságot, hogy megpróbálja úgy bizonyítani az igazságot, hogy mégis ön a gyilkosa. TALLÓZÁS Elnököt választott a napokban a formózai papucs- férjek klubja. A megtisztelő posztra Lin Vey Yang úr került. Keleti udvariassággal megköszönte társai-- nak bizalmát, majd kijelentette, hogy egyelőre nem vállalhatja a tisztséget. E- Iőbb meg kell kérdeznie a feleségét.-0Vakmerő módon szökött meg a zürichi börtönből Arthur Náter 25 éves bűnöző, a svájci szökevénykirály. Egy csavarhűzóval és egy kis fűrésszel szabaddá tette a cellából kivezető utat, és civil ruhában — amit ki tudja, hol szerzett — ki- ballagoít a börtön sporttelepére, ahol éppen ötven rendőr készült a kerületi rendőr - sportbajnokságra. A közömbösen sétáló idegen egyiküknek sem tűnt fel, ez viszont körülnézett a rendőrök lerakott ruháinak zsebében, majd az alkalomhoz illő sportos módon távozott. Átsétált a .fegyház kápolnájába, hóna alá csapta a gyeríyagyűjtagató rudat és segítségével elegánsan átugrott a bőrön falán. . -OÉveken á hasztalan próbált meg bejutni az aggok házába egy 81 éves skót özvegyasszony. Mindenütt elutasították, mondván: annyi a jelentkező, hogy mire sorra kerülne, már nem lesz érdemes beköltöznie arra a néhány hétre. Kitűnő egészsége miatt a kórházak és lábadozó otthonok sem vették fel. A makkegészséges matróna végső elkeseredésében felbontatta a családi sírboltot és ott táborozott le kedvenc papagájával együtt. — így legalább nem kell majd sokat gyalogolnia a gyászmenetnek, ha eljön a halálom órája — jelentette ki fanyar humorral.-OFurcsa szövegű német kézikönyv jelent meg Bir- minghamban a futball-vi- lágbajnokságra Angliába érkező német és osztrák turisták számára. Nyakra- főre dicséri a város környékén lévő festői szépségű és csendes történelmi W. C.-ket (!), majd közli, hogy a szóban forgó helyeket a piros színű autóbuszokkal lehet megközelíteni. A könyv fordítója ugyanis a szép tájat, a csendes helyet stilles örtchen-nek fordította, ez pedig németül félreérthetetlenül azt a bizonyos fülkét jelenti, ahol csak egy ember számára van ülőhely. * #
