Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-02 / 31. szám

UJL QQíUxxyr omjžMáteitovov RIEDL FRIGYES: irodalomtörténész, esszéista, 1856. szeptember 12-én született Ladoméren. Fő műve: Arany János című munkája. 1921, augusztus 7-én halt meg Budapesten. Riedl Frigyes, a budapesti egyetem irodalomtörténet tanára fesztelenül érintke­zett hallgatóival. A háború alatt történt., hogy egy harctérről visszatért hallgatója megszólította és megkérdezte: — Méltóságos uram, katona vagyok, semmit se tudok az újabb magyar irodalmi eseményekről! Ml történt itthon tavaly óta? ReidI szokésa szerint felnézett a levegőbe és szelíden ennyit szólt: — Irodalmi esemény? a Toldi szerelme őta még nincs. < Cd CU < Z < < cd cd < < Q GUL DE BIEDMA: Tudom: eljön az idő: Galambok szállnak föl terekről, hol emlékszobrok állnak. A mi óránkat hirdetik. Egyszerre, egyik perctől a másikig megkondul a harang ... A szavaknak döntő hatalmuk les/ Figyelj. Már hallhatod a léptek zaját és a szárnycsapásokat. ♦ Pü 'PJ Ü M—I **• 2 CÜ Z MARIA KONOPNICKA: Nem, míg élek nem feledlek, rétjeim s ti ringó berkek, erdeim, zúgó nagy erdők, csermelyek, csacsogva csörgők. Fut, fut az út, ködbe veszve — hol maradt egy hajlék messze? almáskertjeinek s a holdas hegytetők hol bóbiskolnak? Hol a hajnal-harmatozta csöpp ösvény? most ki tapossa? Szemem fürkészné a tájat s keserű harmatba lábad. Fut, fut az út, ködbe veszve — Jaj, folyó sem tér a hegyre, út sem akad idegenben, hogy hazasegitsen engem. CSANÁDI IMRE fordítása Honoszlőy itoxső: ■ ■minin——n— ..........—a— Balogh csak a válláf vönőgatta, de örült neki, hogy nem gurul el a strandlabda. Lehet', hogy a halakra gondol és a motorkerékpárra. Vagy valami egészen másra. Én például ha saját ifjúságomra gon­dolok, a kéményseprőkön és a jegesmedvéken kívül nem a gaudeámus igitur, s nem is a baltag már a véndiák jut az e- szembe, hanem az internátus udvarán röpködő szarvasboga­rak. A májusi estéknek ezek a zümmögő repülői, amelyekért sapkánkat lóbálva ugráltunk a magasba. S aztán jött a zsák­mány seregszemléje, kinek sikerült a legnagyobb bogarat le­csapni, melyik bogárnak mekkora a szarva. Talán Balogh is a szarvasbogarakra gondol és szeretne felugrani az ágyból, vagy arra, hogy ml lesz belőle ha felnő. Erről különben be­széltem vele akkor, amikor a hálóterméből a tanulószobába kísért. Érdekes, a beszélgetésünknek ez a részlete csak most villan fel a tudatomban. Amikor pár héttel ezelőtt elváltunk egymástól, a reflektorok fényében táncoló nyulak közé keve­redett. — Mi akarsz lenni? — kérdeztem tőle. — Vasesztergályos. Ez a válasz kicsit meglepett. A sematikus idők munkato- borzó jelszavaira emlékeztetett, például arra: „Bányász va­gyok, ki több nálam!?" — És író nem akarnál lenni?, — Ahhoz sokat kell tanulni. — És miniszterelnök? — Vasesztergályos akarok lenni. Ezt azzal a csökönyösséggel és határozottsággal ismételte, mint amivel Gúzsbakötött Rövidnadrág igyekszik helyettesí­teni a megmagvarázhatatlanť. — Miért? — A vasesztergályosok sokat keresnek. — A miniszterelnökök is. — Azok is. — És akkor miért nem akarsz miniszterelnök lenni? — Esetleg az is akarok — hagyta rám Balogh. De a hang­jában nem volt semmi meggyőződés. Érdekes, én miniszterelnök és író is akartam lenni Gúzs­bakötött Rövidnadrágos koromban. Balogh vasesztergályos vágya egy kissé elszomorított. Valahogy jobban szerettem vol­na. ha Balogh is miniszterelnök akar lenni. Akkor inkább el­hittem volna neki, hogy vasesztergályos lesz belőle. Tizenöt éves korban még nem szabad megalkudni. Tizenöt éves korá­ban még mindenkinek miniszterelnöknek kell lenni. Tizenöt éves korban mindenki a tarsolyában hordja a marsallbotot. — Mielőtt a gyermekotthonba kerültél, azelőtt is vaseszter­gályos akartál lenni. — Nem, azelőtt felfedező vagy kalandor. Persze, könnyen feltételezhető, hogy Balogh nem mond i-' gázát, csak nekem és a gyermekotthon nevelőinek állítja, hogy vasesztergályos akar lenni. Attól fél, ha megmondaná az igazat, nem nyílna ki az üvegajtó. Pedig éppen a minisz­terelnököket kellene kiengedni, teljes miniszterelnöki hittel, hogy az életben derék vasesztergályosokká válhassanak. Igaz, a vágyak gyorsan formálódnak. Kisebb koromban, még miniszterelnöki és'az írói korszak előtt a kocsis és a juhász dicsőségére vágytam. Csakhogy abban a korban a kocsis és a juhász is miniszterelnök volt. Az egyik magasan a bakon ült, a másik a nyájat terelte. Mozdonyvezető azonban már ak­kor sem akartam lenni, mert volt villanyvonatom és állomás- főnököm is. De mind a kettőnek, «a vonatnak és az állomás­főnöknek is én parancsoltam. Magamnál pedig sohasem akar­tam kevesebb lenni, legfeljebb oroszlán vagy jegesmedve, de ez is inkább az ágyban, olyankor, ha a hátamon feküdtem és megúntam, hogy emberként forgolódjam a takaró alatt. Balogh is forgolódik a takaró alatt. A villanyt eloltották és mégsirics elég sötétség a szobában. Bevilágít a hold. A seriff éppen most varázsolja nőstény jegesmedvévé Darinát. Egy nőstény jegesmedvének mindent szabad. A nőstényjegesmed­véknek nincs szemérmük. Gúzsbakötött Rövidnadrágnak van, néha túl sok is, azért szeretne megszabadulni annyira tőle. A nőstényjegesmedvék kéjesen tudnak horkantani és nincs szoknyájuk. Vidáman és vadul hemperegnek egymással. S hiába síit be a hold, lebuknak a víz alá, s a víz alatt sötét van, és ott átölelik egymást, összeharapdálják a fehér jeges­medvebundát, s végignyalogatják a hasukat. Esetleg fekete párduc is lehetne Darina, a mennyezetről ugrana Balogh á- gjfába, végignyújtőzkodna rajta, Balogh torkát keresi, már úgy látszik át akarja harapni, de akkor egyszerre és várat­lanul a sima, ragadozó nyelve Balogh szájába siklana. Nem. Baloghot nem szabad vasesztergályosként elengedni a gyermekotthonból, ha már úgyis meggoídolatlanui rácsapták az üvegajtót. Baloghnak sürgősen meg kell mondani, hogy mi­niszterelnök is lehet belőle. A zálogosdi-játék véget ért. ez az egész gyermekotthonosdi még a hosszú folyosóhoz tarto­zik, az ólomkatonákat újra talpra segítették, s a longrif-töl- tényekkel is mindössze valami gyártási hiba történt. Gúzsba­kötött Rövidnadrág nem felelős azért, hogy felrobbantak. Az erdőben különös állatok élnek. A hálóteremben van az erdő. A hálóteremben különös állatok élnek. King-Kong, az óriási gorilla széthajlítja a pálmákat, keresz­tülgázol a füvön, s végigcsörtet a hálótermen, A szeméből lángnyelvek lövellnek. Most nem papírmaséból van a feje, mint a filmen, sokkal félelmetesebb. Leginkább a német ta­náromra hasonlít. Csakhát Balogh nem ismeri King-Kongot. De a hálóteremben más állatok is élnek, például a három- szarvú fehér rinocerosz, mindössze eg.y van belőle egész Af­rikában. S itt él az orchieda kelyhében hintázó törpemajom, Illusztrálta: KOPÖCS TIBOR olyan parányi, hogy elfér Balogh tenyerében. Egy törpemajmot egyébként mindenre meg lehet tanítani. Láthatatlanul mász­kál a padok között, az osztály legtávolabbi sarkából is el­hozza a puskát, leveleket szállít kézről-kézre. A gyermekott­honba se lehet bezárni, mert kibújik a kulcslyukon. Ha Ba­logh levelezni akar Darinával, Csöpi majomnak adja a leve­let, s az máris lohol vele rácsokon, üvegajtókon keresztül. Itt él a bosszúálló elefánt is. akit a seriff kiszabadított a ve­remből. Ha Balogh hármat fílttyent, azonnal megjelenik, szét­tapossa az egész gyermekotthont, a nevelőket až ormányával a levegőbe dobálja. Darinát azonban óvatosan a hátára veszi és átússza vele az óceánt. Némelykor aztán ez a különös állatkert gépekké változik. Van például egy titokzatos motor, amelyet el lehet rejteni a cipőben, ha Gúzsbakötött Rövidnadrág megnyom a zsebében egy gombot, repülni tud vele, nem túl magasra, csak éppen annyira, hogy rúdugrásban és magasugrásban megnyeri az olimpiászt. És itt van a csodapisztoly, csak meg kell húzni a ravaszát, s ötven kilométeres körzetben mindenki elalszik. Iialoghot egész hadsereg kergeti, már teljesen körülfogták, a sereg parancsnoka megadásra szólítja fel. Balogh egy sziklás dombtetőn áll, s akkor előveszi a pisztolyát. A hadsereg egy­szeriben hanyattdől, mint az ólomkatonák. Többek között en­nek a hálóteremnek az éjjeliszekrényében ketyegnek a!z idő­gépek. Csak be kell állítani, s Gúzsbakötött Rövidnadrág hol az őskorban, hol a késő jövendőben terem. Fantasztikus ka­landokkal járnak ezek a kirándulások az időgéppel. Innen startol a leggyorsabb kerékpár is. Egyetlen rántásra máris maximális sebességgel száguld. S ami a legkülönösebb, soha nem megy neki senkinek, mert speciális radariszerkezet- tel van ellátva, s ennek segítségével kikerül minden akadályt. A villanyt már eloltották. Balogh óvatosan kihúzza az éjje­liszekrény fiókját, s ez pontosan annyit jelent, hogy most száll be Noé Dárkájába. A bárkában mindenki tanácstalan, de Balogh tudja, hogy ötszáz kilométerre van Afrika és hétszáz kilométerre Amerika. Balogh biztosan vezeti Noé bárkáját, s ezért jutalmul feleségül veheti Noé legfiatalabb és legszebb lányát, aki feltűnően hasonlít Darinára. Az erdőben különös állatok élnek. A hálóteremben van az erdő. A hálóteremben különös állatok élnek. Balogh óvatosan széthajtja a kiserdő pálmafáit. Az ország­út sejtelmes, ezüstös fényben csillog s egyszerre csak meg­jelenik a fehér rinocerosz, Helyesebben nem is rinocerosz, csak egy autó. amely rinoceroszra hasonlít. A rinocerosz dü­hösen elbodül: — Strici huligánok! Mit álltok itt az országúton?! Ha nem takarodtok haza, azonnal felfallak benneteket! A pillanat haláltmegvető bátorságot követel. Nem marad más hátra, egy villámgyors mozdulattal elkapia a rinocerosz szarvát. Vad birkózás kezdődik. A rinocérosz elterül a földön. De az útkanyar mögül újabb, hatalmas árny mozdul. Ez aligha­nem az őskori sárkány lesz. — Futás! — Vezényel a seriff. — Vissza kell menni a sátor­ba a csodapisztolyért. A hálóterem mennyezetén van e.q.y fekete folt. De ez csak nappal látszik feketének, éjszaka, ha már eloltják a villanyt, egy nőstény-bálványnak a szeme. Ennek a bálványnak külön­ben nyolc karja van. Két karjával ideqesen tépi le magáról a selymeket, amelyekbe Balogh akarná felöltöztetni, négy kar­jával a seriffet taszítja el magától, de két karjával forrón ma­gához húzza. Balogh nem tudja mit tegyen a karok vonzó és taszító kelepcéjében. Egész teste didereg, szeretné, ha a bál­vány jegesmedve lenne. Végignyalogatja a hasát, de a bál­vány elkezd kiabálni, s ettől a kiáltástól teljesen összezava­rodik. hirtelen úgy érzi, hogy az ő pizsamáját ráncigália a fe­hér rinocerosz, ordítani szeretne, de hangja csak rémült nyö­szörgésbe torzul. A szomszédos ágyakban ketten is felkönyö­kölnek. — Ez a marha megint álmodott valamit — mondja az ágy­szomszédja. — Rúgd oldalba — bíztatja a másik. Balogh azonban magától is felébred, a nősténybálvány u- gyanis .legesmedvévé változott, lebuktak Baloqhal együtt a víz alá, s a seriff most jeges hidegséget érez az ágyéka kö­rül. Bosszúsan tapogatja a pizsamanadrágját, aztán nagy kel­letlenül kimászik az ágyból és indul a WC felé, hogy rend­beszedje magát. Amikor visszaér a hálóterembe, megszégyenülten bújik a paplan alá. Szerencsére most hamar el tud aludni. Almában el­görgeti a várrom titkos kútját takaró malomkövet, befogja az orrát, hogy bele ne menjen a víz, és leúszik a kincseskam­rához. A kincsekért rengeteg pénzt kap, és azt mind beteszi a takarékkönyvbe, fölpattan a kerékpárjára és elmegy a ben­zinpumpához. Az anyja éppen rá akar kiabálni, hogy hol teker­geti megint, de ő könnyed mozdulattal csak a zsebéhez nyúl és kiveszi a takarékkönyvet. — Egyelőre ötvenezer koronát Írattam a nevedre, most még elugrom a hentesüzletbe, a faternek is adok egy kis dohányt. Sajnos már sietnem kell, mert holnap korán reggel indul az expedíció. — Miféle expedíció? — Élve kell elfognunk a fehér rinoceroszt. De aztán egyszerre megváltozik a benzinpumpa. Tulajdon­képpen már az előbb is gyanúsan nézett ki csak Balogh-nem szentelt neki elég figyelmet. Egy hatalmas, vörös tengeri kí­gyó álcázta magát benzinpumpának. Nagyot csap a farkával és széttöri a kerékpárt, most már Balogh is látja, hogy nincs menekvés, a megelevenedett benzinpumpa köréje csavarodott. A felfegyverzett Villám-banda tagjai későn érkeznek. A se­riff mozdulatlanul fekszik a ravatalon. Két oldalt díszörséget állnak a Villám-fiúk. Az anyja is ott áll és Darina is és a testvérei is, az apja egyenesen a hentesüzletből rohant a te­metésre. Mindnyájan sírnak. Balogh mindenről tud, azt is tud­ja, hogy meghalt, látja magát ahogy a ravatalon fekszik. (Folytatás a következő számban)

Next

/
Thumbnails
Contents