Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-02 / 31. szám

ILL

Mint minden nyáron, ebben az évben is országjáró körútra indul félhivatásos együttesünk, a CSISZ Magyar Dal- és Táncegyüttes. Az előző évtől Ili. évektől eltérően most végre szőkébb hazánkat Dél-Szlovákia magyarlakta falvait és városait látogatja végig. Indulás előtt tettünk fel néhány kérdést az együttes igazgatójának:

— Milyen az útirány?

— Déltől keletig vezet. Pontosabban Szögyénben kezdünk és Királyhelmecen végzünk. Közben fellépünk Ipolyságon, Losoncon, Kassán, Kapóson, hogy csak a nagyobb helyeket említsem. Ezenkívül ellátogatunk a kisebb falvakba is, mivel műsorunkat úgy állítottuk össze, hogy...

— Bocsánatot kérek, de ez már a második kérdés lenne.

— Szóval műsorunkat úgy állítottuk össze, hogy kisebb színpadokon is szerepelhessünk.

— Mit jelent ez a gyakorlatban?

— Együttesünk három műsorral szerepel. Az első címe: Dalolva szép az élet, amelyben mint már a cím is elárulja, az énekkar dominál. A második műsorunk Népek dalai és táncai címen kerül színpadra, amelynek első részében a magyar folklór kincseit szeretnénk megmutatni, a második részben pedig ízelítőt adunk az itt élő népek dalaiból és táncaiból. A harmadik ill. nagyműsort Dél- Szlovákiai tájak címmel propagáljuk. Itt az egész együttes szerepel. Színpadra visszük hazai népi hagyományaink gyöngyszemeit.

Talán ennyit a műsorainkról. Felhasználom az alkalmat és én is szeretnék valamit kérni az Üj Ifjúság olvasóitól.

— Tessék.

— Szeretjük a telt házat, ill. a telt nézőteret. Aki csak teheti, nézze végig műsorunkat. S ha talán csalódna benne, mondja meg nekünk mindjárt az e- lőadás után.

— Nekem pedig az együttes tagjaihoz lenne' kérésem.

Legyen ez a körút a közvetlen találkozások körútja. Ezen a nyáron olyan helyekre mennek fellépni, ahol igazán várják őket. Ne csak a színpadon találkozzanak a nézőkkel, hanem a mindennapi életben is, Az együt-' tes a miénk, értünk és nekünk hoztuk létre. Nekünk csallóközieknek, gömöriek- nek és bodrogközieknek.

Kérdezett: Csikmák I.

Válaszolt: Viczay Pál

mwténk

£ Molnár Mihály, Oroszlány, Asztalos Sándor út 2, Magyar- ország, magyarul levelezne különböző témákról. 16 éves.

^ Tapodi Margit, Szeged (Dorozsmai István út 30. Magyar- ország. Levelezni, ismerkedni szeretne, 17 éves gimnáziumi tanuló.

...Azt kérdezi, jók-e versei. Tőlem kérdi. Előzőleg másoktól tudakolta. Folyóiratoknak küldözgeti verseit. Összehasonlítja őket más költeményekkel, és nyugtalan, ha egyik-másik szerkesztőség visszautasítja kísérleteit. Nos (mivel megen- gedte, hogy tanácsot adjak), arra kérem: hagyja abba mindezt. Ön kifelé tekint, s most legelőször is éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és gyámolítást, senkitől. Csak egyetlenegy eszköz segít. Mélyedjen önmagába. Kutassa ki azt az okot, ami írásra készteti; vizsgálja meg. gyökerei vajon a szíve legmélyébe nyúlnak-e, valljon róla önmagának, hogy vajon belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: kérdezze meg éjszakája legcsendesebb órájában: kell, hogy írjak? Ásson le szívébe mélyről jövő feleletért. S ha ez igenlően hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy erős és egyszerű „írnom kell“ lenne a válasz, cikkor alakítsa életét a szükségszerűség szerint: életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonysága legyen. Azután közeledjék a természethez. Kísérelje meg legelső emberként mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít. Ne írjon szerelmes verseket; kerülje eleinte a túlságosan ismert és szokásos forrnáRAINER MARIA RILKE:

Levelek egy ifjú költőhöz

kát: ezek a legnehezebbek, mert abban, amiben jó, sőt, részint kitűnő hagyományok tömege maradt ránk, egyénit csak nagy, kiérlelt erővel nyújthatunk. Az általános motívumoktól éppen ezért meneküljön azokhoz, amelyeket saját, mindennapi élete kínál; írja le szomorúságát, vágyait, futó gondolatait, hitét, valami szépben — ábrázolja mindezt bensőséges, halk, alázatos őszinteséggel, s önmaga kifejezésére használja fel környezetének tárgyait, álomképeket vagy emlékeit. Ne hétköznapjait vádolja, ha szegényesnek látszanak: okolja saját magát, mondja inkább, hogy nagy gazdaságuk elövarázslásához nem eléggé költő; mert az alkotó számára nem létezhetik szegénység vagy közömbös, sivár hely. És még ha börtönben ülne is. ha érzékszerveihez a cellafalon át a világ semmiféle zaja sem hatolhatna el — nem volna-e akkor is ott a gyermekkora. ez a drága, királyi gazdagság, emlékeinek e kincseskamrája? Fordítsa ebbe az irányba figyelmét. Próbálja meg e távoli múlt elsüllyedi csodáinak kiemelését; személyisége

így megszilárdul, magánya kitágul, és derengő otthonná válik, messze morajlik tőle a mások lármája. — S ha ebből a befelé fordulásból, ebből a sajátvilágba merülésből versek születnek, akkor majd nem gondol arra, hogy bárkitől is megkérdje, vajon jó versek-e ezek. Azt sem kísérli meg majd, hogy fölkeltse a folyóiratok érdeklődését e munkák iránt: mert kedves, természetes birtokát, a saját életének egy darabját és hangját fogja érezni bennük. A műalkotás akkor jó, ha szükségszerűségből jött létre. Eredetének ez a jellege egyben ítélete is; más megítélés nincs. Ezért, igen tisztelt Uram, egyebet nem tanácsolhatok, csak ezt: mélyedjen önmagába, vizsgálja meg a mélységeket, ahonnan élete fakadt; ennél a forrásnál megleli majd a feleletet arra a kérdésre, hogy kell-e alkotnia. Fogadja el azt úgy, amint hangzik, s ne tépelődjék rajta. Talán bebizonyosodik: az a hivatása, hogy művész legyen anélkül, hogy valaha is érdeklődnék a kívülről várható jutalom felől. Mert az alkotó legyen külön, teljes világ, találjon meg mindent

55 perc

Magnetofon szalag nem őrzi ugyan ezt a beszélgetést, ám koponyám hibátlanul adja vissza a mondatokat, sót a képeket is. És harminc év múlva is ilyen pontosan, ennyire valósághűen reprodukálná, mert a Törőcsik Ma- _ , rival eltöltött percek érdekesek, a vele váltott mondaTÜrnPQii/ Márius! tok ószinték voltak, sohasem felejtem el őket. A szín lúlliuuln III011VI tehát: a budapesti Katona József Színház öltözője, a szereplők pedig Törőcsik Mari és az újságíró.

Ű: Én úgy gondolom, az ember ielki, sőt testi-lelki harmóniáját az teremti meg, ha az illető személy megtalálja (később esetleg tudatosan műveli) a- zokat. a szenvedélyeket, amelyekben a legtökéletesebb és legmagasabb színtű örömöket, gyönyöröket találja. Esetemben ez az írás és a sport.

T: Érdekes, mert ilyen párosításban ritkán kerül egymás mellé ez a két különfélének látszó életelem. Nekem a színház, a játék, a szerepek a mindenem: a művészi munka. A sport tetszik. Ha időm és erőm engedné, feltétlen művelném a művészi tornát, mert úgy tapasztalom, hogy a megfelelő mozgás, a test tudatos alakítása elrnaradtával csökken az ember (természetesen a művészember) teljesítőképessége életereje, derűje, jóhangulata. Édesapám nagyszerű úszó volt, és minden igyekezete arra irányult, hogy engem is megtanítson úszni. Bérletet szerzett az egri uszodába, de ha tehettem, meglógtam a medence környékéről, mert az úszás, a víz nem vonzottak annyira, hogy különösebb időt és energiát fordítsak rájuk. Most már sajnálom egykori tettemet, de későn.

0: Talán még nincs is olyan későn)

T: Tudja, a színészi munka rengeteg időt rabol el. Rendszertelenül művelni valamit? Nincs értelme. Pedig a férjem (Bodrogi Gyula) is szereti a sportot. Leginkább a focit, ö ugyan azt állítja, egyik klubcsapatunknak sem szurkol, csak az egyetemes magyar labdarúgás sorsa érdekli, én azonban azt merném állítani, hogy titokban azért a Fradi felé húz a szíve. Oj lakásunkban (ha ideje engedi) sokszor áll az ablak előtt, és a téren focizó srácokat szemléli gyakran órákon át.

0: És milyen Bodrogi Gyula, mint házastárs?

T: Lekopogom, nagyon jól élünk. Sajnos naponta mindössze néhány órát vagyunk együtt, mert ő rendszerint más színházban játszik, és csak előadás után, az éjjeli órákban érünk haza.

0: Ez a zsúfolt, nagyiramú élet nem teszi ingerlékennyé?

T: Sokszor vagyok ideges. Amióta autóm van, nem ismerem az autóbuszok és villamosok idegőrlő tülekedéseit, de így is megtörténik, hogy a szabálytalanul közlekedő ember, aki csaknem balesetet okoz könnyelműségével, haragra lobbant. Am mielőtt bármit is szólnék, lehiggadok, mert eszembe jut, hogy ez a szabálytalanul közlekedő ember is ideges, neki is vannak gondjai, és talán nem is tehet róla, ha elfeledkezik egy pillanatra a közlekedési sza bályokról.

0: Ügy gondolom, hogy az írásművészet és a színművészet, annak ellenére, hogy két, más-más eszközzel dolgozó műfaj, tartalmaz némi közöset. Az írás- művészet lélektanából tudok már egyet-mást. Feltételezem, hogy hasonló módszerekkel „alkot“ a színész is. De térjünk egy konkrét kérdéssel a témára, Tegyük fel, hogy a színésznő, akinek este olyan szerepet kell alakítania, amelyben a végletekig szomorúnak kell lennie, reggel megtudja: valami komoly baj érte egyik hozzátartozóját, és ez az esemény, néhány órával a szín- padra-Iépés előtt úgy felkavarja, hogy valóban nagyon szomorú lesz. Érzékelhető ez aznapesti játékában ? Vagy a tragikus esemény fordított állapotot teremt? Tehát: pozitívan, vagy negatívan hat-e a művészi teljesítményre az életbeli és színpadbeli történések egyezése?

T: Majdnem minden esetben negatívan. Nem akkor játszom jól, ha egy ilyen eset adódik elő, hanem akkor, ha úgy érzem, olyan idegállapotban vagyok, hogy mindenféle feladatot megoldhatónak érzek. Egyszérüen: kedvem van játszani. Egy példa: Valamelyik este olyan tragikus szerepet játszottam, amelyben meg kellett halnom. Ügy éreztem, ezt a tragikus szerepet jól játszottam el, holott a felvonások közötti szünetekben olyan kirobbanóan jókedvem kerekedett, hogy alig tudtam fékezni magam. A színpadra-lépés pillanatában azonban nyoma sem volt a nevetésnek. Már újból súlyos beteg voltam. Az életemmel összefüggő események hangulatait, tehát a tragédia hangulatát is elraktározom magamban, és egyszer, amikor nem is számítok rá, előveszem. Ha új szerepet kapok, már a szöveg böngészgetése közben próbálgatom elképzelni: hogyan játszom majd el. És egyszerre csak váratlanul, átvillan rajtam és újból érezhetővé válik egy valamikori hangulat, amely hozzásegít ahhoz, hogy el tudjam képzelni, és el tudjam játszani a darab egyik jelenetét. Sok-sok ilyen hangulatból (egyéb tényezők mellett) állnak össze a szerepek.

A folyosón léptek hangzanak. Major Tamás érkezik. Törőcsik Mari figyel, fülel: Major Tamás ugyanis Dózsa-szurkoió, és előző nap csúfos vereséget szenvedtek a lila-fehérek. Törőcsik Mari gyászlobogófekal és gyertyákkal rakta tele Major öltözőjét, és most nagyokat nevet a dörmögő-mérgelő- dő kollégán.

Széttekintek a kis öltözőben. Tükör, smink-kellékek, az aznapesti ruha, egy szék és egy prices található benne. Pici helyiség, de talán ezért rendkívül barátságos. Háromnegyed hét van: a mikrofón harmadszor üzeni: utoiső simításokat elvégezni, közeledik a pillanat, amikor a súlyos függöny madárrá változik és felrepül.

Ü: Tud róla, hogy a csehszlovákiai magyarok is élvezik játékát a tévé képernyőjén?

T: Igen, mert onnan Is kapok leveleket. És egyébként, Rimaszombat mellett, Ozsgyánban egész közeli rokonaim laktak, akiknél gyakran megfordultam, ismerem hát Gömör egy részét. Boldog vagyok, hogy most alkalmam nyílik megköszönni az onnan érkező leveleket és jókívánságokat, és a férjem nevében is szeretettel üdvözölni minden tévénézőt.

önönmagábem és a természetben, ha ahhoz kapcsolódott.

...A műalkotások határtalanul magányosak, s talán a kritikával közelíthetők meg a legkevésbé. Csak szeretet foghatja fel, tarthatja meg őket, s lehet igazságos hozzájuk. — Adjon mindig saját magának és érzéseinek igazat minden üyen fejtegetéssel, ismertetéssel vagy bevezetéssel szemben; ha mégsem lenne igaza, benső életének természetes növekedése lassan és idővel más megismerésekre vezérli majd. Hagyja, hadd fejlődjenek maguktól az ítéletei, csendesen és zavartalanul. mert ennek is, mint minden előrehaladásnak, mélyről, belülről kell jönnie, és semmivel sem kényszeríthető vagy siettethető. Mindent ki kell hordoznunk, mielőtt megszüljük. Hagynunk kell minden benyomást, egy érzés minden csíráját egészen önmagában, a homályban, a kimondhatatlanban, az öntudatlanban, a saját értelmünk számára elérhetetlenben beteljesedni, s mély alázattal és türelemmel kell várnunk egy-egy új világosság életrehozásának órájára: egyedül ez nevezhető művészi életnek, a megértésben és az alkotásban egyaránt.

Itt nincs idóméricskélés, itt nem számít egy év, és tíz év is semmi. Művésznek lenni ezt jelenti: nem méregetni és nem számlálni: érlelődni, mint a fa. amely nem sürgeti nedveit, s nyugodtan állja a tavasz viharait, nem félve attól, hogy aztán már el sem jöhet a nyár. Bizonyos, hogy eljön. ü)e csak a türelmesekhez, akik úgy élnek, mintha az örökkévalóság

csendben és messzenézőn. Naponta újra tanulom, tanulom fájdalmak között, amelyeknek hálás vagyok: minden a türelemtől függ.

...Ön oly fiatal még, annyira a kezdet kezdete előtt áll, hogy amennyire csak tudom, arra szeretném kérni, kedves Uram, legyen türelemmel szívének minden megoldatlan kérdésével szemben, és kísérelje meg magukat a kérdéseket szeretni, mintha zárt szobák vagy nagyon idegen nyelven írt könyvek lennének. Ne keresse most a feleleteket — azok nem adatnak meg Önnek, mivel nem tudná átélni őket. És erről van szó: hogy mindent átéljünk. Éljen most a kérdésekben. Élete lassanként, észrevétlenül egy távoli napon talán belenő majd a feleletbe. Hiszen lehet, hogy magában hordozza az alkotás és alakítás lehetőségét, s ez az élet különösen tiszta és boldog fajtája; nevelje magát erre — de fogadja el nagy bizalommal, bármi jön, s ha a saját akaratából, bensője valamely szükségéből ered, vállalja el, és semmit se gyűlöljön.

... A művészet is csak egyfajta élet, s anélkül, hogy tudnánk róla, bárhogy élünk is, felkészülhetünk rá: minden valóságos dologban közelebb vagyunk hozzá, és inkább szomszédai vagyunk, mint a nem valóságos, félig művészi hivatásokban, mert ezek, miközben bizonyos mtivészetközelséggel ámítanak, minden művészet létét gyakorlatilag tagadják és támadják, mint például az egész újságírás, úgyszólván minden kritika és a háromnegyed része annak, ami irodalomnak tartja,

lenne előttük, olyan gondtalan vagy szeretné tartani magát.

110 éve szüléiéit Georg Bemard Shaw

Batta

György

Száztíz esztendő az idő forgatagában nem sok — de emberi korban — ritkaság. G. B. Shaw majdnem megélte ezt a kort. Ő maga évődött leginkább magas életkorán. A Nobel díjat is hetvenéves korában kapta meg. Szakállas, szikár magas alakja ma is előttünk áll — mintha csak élne még. Igen, Shaw tovább él műveiben. Halála után sem csappant meg az érdeklődés szarkasztikus, paradoxonokkal telt és mégis oly mély gondolatokat hordozó színdarabjai után. A haladó nyugati színpadokon ma is játszók darabjait, épp úgy mint életében. A Szovjetunióban minden idényben 5—6 Shaw darabot adnak elő. A mi színpadjainkon is tovább él. A Nová Seena sikeres musicaija a My fair Lady is a híres Pygmalion alapján készült.

A nagy író 1856 július 26-án, Dublinban született. — Forradalmár vagyok és azt hiszem forradalmárnak is születtem — jelentette ki egy ízben. Nagyon szegény környezetben élt; annyira nem volt pénze, hogy iskoláit sem tudta befejezni. Mikor Londonba költözött, eleinte egy ügynök számára dolgozott, majd később zeneórákat adott és ebből valahogyan megélt. Első regényét az Immaturityt nem tudta elhelyezni. Ebben közrejátszott az is, hogy szocialista meggyőződését sosem igyekezett véka alá rejteni. Amikor a Star-ban meg a World-ban megjelentek írásai — ekkor kezdte őt a hírnév szárnyra- kapnl. A Saturday Rewiew-be sziniés zenekritikákat írt. Ebben a lapban ismertette meg az angolokkal Wagner és Ibsen zsenijét. Ekkor már neve igen nagy tekintélynek örvendett, bár a hivatalos körök igyekeztek őt egész életében mellőzni.

A burzsoá kritikák gyakran éles hangja ellenére is Shaw megmaradt elvei mellett. Dialógusaiban súlyos igazságok vannak olyan szellemes, érdekes és nem mindennapi formában, amilyen forma csak ennek a nagy szellemnek a sajátja. G. B. Shaw az űj, szebb szocialista jövőért harcolt színdarabjaival, írásaival, regényeivel egyaránt.

1931-ben járt a Szovjetunióban. Beszédet mondott a Lenfilm műtermében. — 1917-ig sohasem hallottam ezt a nevet: Lenin, — mondotta — és Anglia lakóinak legnagyobb része szintén nem. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy Lenin jelentősége a múlté. Ha a többiek is követni fogják Lenint és az ő rendszerét, akkor új éra nyílik meg előttünk, amelyben nem fenyeget majd sem erőszakos halál, sem pusztulás. Üj történelem kezdődik, olyan történelem, melyet még teljesen elképzelni sem tudunk.

Születése 110. évfordulóján — most látjuk a legjobban, hogy az ír szocialista írónak mennyire igaza volt, és hogy hány további országban valósult meg már az a társadalmi rendszer, amelyért ő is harcolt.

MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ