Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-02 / 31. szám
til. — • « üdvözlégy ODESSZA! M oszkvából érkező repülőgépünk odagördült a légikikötő épülete elé. Az étterem aszta- talai mellett svédek és finnek ültek; vígan kanalazták a borscsot; ették az odesszai oldalast és nagyokat húztak az illatos helyi borból, a „sztyeppe gyöngyéből.“ — Mostanában sokan járnak északiak mifelénk — jegyezte meg odesszai barátom, Borisz Afanaszjev történelemtanár. — Csábítja őket a tenger és a napfény. Van akit a győgyiszap érdekel, de hát persze mindenkit vonz maga a város. Közben sorra szálltak le és indultak útjukra a repülőgépek. Az utasok a légikikötő épülete felé kígyóztak. Arcukon a türelmetlen várakozás kíváncsi fénye ragyogott. „Üdvözlégy, Odessza! Vajon milyen is vagy te?“ Visszaemlékeztem első találkozásomra a hős várossal, 1944- ben, amikor Odessza még éppencsak, hogy felszabadult. Váratlanul német repülőgépek tűntek fel a láthatáron és bombázták — vasárnap délelőtt — a tengerparti sugárúton örvendező tömeget. Félórával előbb a fiúk méq irigykedve nézték a légelhárító egységhez tartozó fiatal lányokat: akkor még Senki sem sejtette, hogy hamarosan a lányok közül többen elesnek a támadásnál. Repeszhatású bombákat dobtak az ünneplő fiatalok közé; gyújtóbombákat a város büszkeségére, az operára. A hitleristák így álltak bosszút dicstelen vereségükért. A szovjet csapatok április elején átkeltek a Teleguli tengeröböl akkor még jeges vizén és szemtől-szembe mértek csapást az ellenségre. Ugyanakkor a szárazföld felől támadtak a partizánok, előbújva katakombáikból, ahonnan két és fél éven át ki-kicsaptak a fasisztákra. Odessza április 10-én örömujjongással fogadta a felszabadítókat. Ezzel ért véget a város hőskölteménybe illő harca, amely Odessza védelmével kezdődött, 1941-ben. Hitler 14 nap alatt megszállta Belgiumot, hét nap alatt legázolta Hollandiát és 37 nap alatt megverte Franciaországot. Odessza, a hős város, 73 napon át tartotta magát. Lankadatlanul harcolt a hatszoros túlerőben levő fasiszta csapatok ellen. A szovjet flotta a város védelmének idején csaknem az összes üzemet elszállította 350 000 emberrel együtt. A hitleristáknak 200 ezer katona és tiszt életébe került Odessza elfoglalása! — Odessza nevének története nem volt egyszerű — magyarázta történész barátom. — Amikor II. Katalin cárnő parancsára megalapították a várost és a kikötőt, elhatározták, hogy Odesszosz görög település nevét adják neki, amely állítólag azon a helyen feküdt az ókorban. A jövendő Odessza helyén a XIII. században Kocjubijevo szláv városka és kikötő terült el. Ezt három évszázaddal később a tatárok eltörölték a föld színéről, majd Hadzsibej néven újjáépítették. A törökök 1754-ben ott építették ki a Jeni Dunja erődjét; 1789-ben rohammal bevették az orosz katonák és tengérmelléki kozákok. De már 1784 augusztus 22-én megkezdték a kikötőberendezések építését; ez a nap volt Odessza tulajdonképpeni születésnapja. B arátom és útitársam valósággal Odessza szerelmese, bár nem ott született, hanem a Volga vidékén. Borisz Afanaszjev részt vett Magyarország és Ausztria felszabadításában. Ehhez képest még hihetetlenül fiatal. Amikor ünnepnapokon az összes kitüntetésével kimegy az utcára, megfordulnak utána az emberek. A Marx utca egyik sarkán gyakran megfordult Gogol. Az ott álló épületben írta a „Holt lelkek“ második részét. Odesz- sza lakói szeretettel emlegetik városuk sok híres emberét. Az odesszai egyetemen a tudomány olyan kiválóságai tevékenykedtek, mint a híres vegyészek: Mengyelejev és Zelinszkij; Pirogov, a sebész; Szecsenov fiziológus; Mecsnvikov és Gama- Ieja mikrobiológusok, Kovalevszkij embriológus, valamint Filatov, a híres szemsebész. Említésre méltó, hogy 1891-ben Gorkij Odesszában dolgozott mint kikötömunkás. Az odesszaiak büszkén mutogatják vendégeiknek a forradalom emlékeit, s feltétlenül elmondják nekik, hogy az odesz- szai kommunisták 1905 márciusában Lenint választották meg küldöttjükké a III. pártkongresszusra. Mindig nagy tömeg veszi körül a Patyomkin cirkáló lázadó tengerészeinek emlékművét, akik 1905 júliusában kitűzték hajójukra a vörös zászlót. A város üzemeinek termékeit a világ 60 országában ismerik. Odessza híres a precíziós gépeiről, filmfelvevő berendezéseiről, emelődaruiról, acélhuzaláról, kábeléről, traktor-ekéiről, billenő autóiról: Különféle gépeiből sok külföldi kereskedelmi vállalat vásárol. Az odesszai kikötő teherforgalma a legnagyobb a Szovjetunióban. Odessza központi részének közvetlen kijárata lesz a tengerpartra. Az utasok mozgólépcsőn jutnak fel majd a kikötőből a városba. A legnagyobb tengerjáró gőzösök is teljesen befuthatnak a kikötőbe. Az Odesszától 20 kilométerre levő Iljicsevszkben a legkorszerűbb gépesített teheráru-kikötőt rendezték be. Iljicsevszk villáiban 15 ezren laknak: a dokkmunkások és családjaik. Odessza űj, halászati kikötőt kap. Jelenleg 30 szanatóriuma és üdülője van, ezekben 200 ezer nyaralót helyezhetnek el. Most elsősorban a penziók, s a 10 és 15 emeletes szállodák építésére helyezik a fő súlyt; újabb üdülőket helyeznek üzembe és kiépítik Karolina — Bugaz „aranyhomokos'' tengerpartját, ahová máris járnak a fürge szárnyas hajók. Este mindenkit a tengerparti sugárútra vonz valami ellenállhatatlan erő. Ott órák hosszat lehet gyönyörködnie a kikötő panorámájában, s a hófehér utasszállító hajókban, amelyek békésen alszanak a kikötő tükörsima, sötétkék vizén. Közben a világítótorony barátilag odakacsint a hosszas tengeri úton elfáradt hatalmas teherhordó gőzösöknek... Üdvözlégy, Odessza! Az odesszai Operaház A vasút A vasút villamosítása lassan nálunk is elterjed, hiszen a villamosítás határozottan sok előnyt jelent a forgalom lebonyolításában. A vasúti kocsikat sokkal jobban kihasználják, csökken a szénszükséglet és kevesebb vasutasra lesz szükség. Az utazás kényelmes és sokkál higiénikusabb. A vasút mentén nem fordulnak elő tüzesetek a kipattanó szikráktól. A vasútigazgatóságra nagy feladat vár, mert a villamosítás e- gyes részlegeken szükségessé teszi a vasútvonal kiépítését vagy átépítését. Tervek szerint a közel jövőben 92 km távolságban villamosítják a Breclav — Bratislava útvonalat, továbbá a Bratislava — Nové Zámky — Štúrovo útvonalat, amely 147 km hosszú, valamint a 31 km hosszú útvonalat Érsekújvár és Komárom között. Kiépítik a Bratislava — Vajnory; Vajnory — Rača; Bratislava főpályaudvar — Rača útvonalat is. Már jövőre villamosítják' a vasútvonalat a bratislavai alagúton keresztül, egy évvel később kerül sor a Bratislava — Štúrovo és az érsekújvári vonal villamosítására. A kitűzött határidőt attól teszik függővé, hogy a Sered — Trnava — Kúty útvonal mennyire bírja a megterhelést. Ezt a vasútvonalat veszik majd igénybe, hogy mentesítsék a villamosítás alatt álló vonalakat. A legnagyobb problémát a bratislavai alagút átépítése okozza. Az alagutat erősebben kell szigetelni és a sínpárokat egy fél méterrel mélyebbre kell fektetni. A Breclav — Bratislava vasútvonal átépítése már teljes erővel folyik. A munkálatokat négy részre osztják. Elsősorban lefektetik a kábeleket, majd átépítik a hidakat, aztán az állomásokat bővítik és új rendezöpályaudva- rokat létesítenek. Az átépítési munkálatokban több intézmény vesz részt. Az idén 85 millió koronát ruháznak be. Jövőre még nagyobb munkálatokat vettek tervbe és 135 millió korona beruházással számolnak. Az útvonal villamosítása összesen 300 millió koronába kerül majd. A munkát túlnyomó részben úgy kell elvégezni, hogy közben a forgalom lebonyolítása ne szüneteljen. Természetesen nehéz lenne felsorolni azokat a vállalatokat, a- melyek ebben az építkezésben részt vesznek és szállítják a szükséges építkezési anyagokat. Nehéz feladat vár nemcsak a vállalatokra, hanem a dolgozókra is, hiszen túlnyomó részben úgy kell elvégezni a munkát, hogy ezeken a forgalmas útvonalakon a forgalom az építkezés ideje alatt is zavartalanul bonyolódjon. Szuez Két esztendő múlva kerek száz éve lesz annak, hogy a perzselő napfényben méltóságteljésen, lassú tempóban úsznak a kisebb-nagyobb hajók a sárgásbarna homokkal szegélyezeti csatornán. A szín a közel száz esztendő alatS alig- alig változott. A hajók leitek csak modernebbek, s a csatornát kísérő úton több az autó a sivatag hagyományos „közlekedési eszközei“, a tevék helyett. De ha a Szuézi-csatoma külső képe még is őrizte eredeti színeit, sok minden átalakult a 160 kilométer hosszú és 100-150 méter széles víziút mentén. S az „újdonságok“ e- redője' az a tíz esztendő előtti nap, 1956. július 27., amikor az Egyesült Arab Köztársaság államosította a csatornát. A bejelentést kövefő angol- francia-izraeli agresszió hamarosan kudarcot vallott’, s nem váltak be azok a jóslatok sem, amelyek a csatorna gyors tönkreméneíélévéí kapcsolatban hangzottak el. Az EAK, amely ezekben a napokban, július 23- án ünnepli győzelmes forradalmának’ 14. évfordulóját is, növelte a csatorna forgalmát: az 1955, évi 14 466 hajóval szemben 1965-ben 19*150 hajó haladt át’ e fontos', Európát Ä- zsiával1 összekötő vízi úton. U- gyanakkor az ország vezetői gondoltak azzal is, hogy a szükségleteknek megfelelően korszerűsítsék a csatornát; nemcsak .teljés hosszában ko- tortatt'ák ki a medrét, hanem számos helyen ki is szélesítették, sőt korszerű, új berendezésekkel látták éí a vízi út két végének kikötőig. Ugyanakkor a tervek is készen állnak a további fejlesztésre’. Bár a XX. században egyre modernebb közlekedési eszközök állnak a szállítás szolgálatában, a 'tengerhajőzás szerepe mégsem csökken, sőt növekszik. Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya 'ezért azt tervezi, s tervét meg is valósítja, hogy „kétvágányú" vízi úttá ép© át — az ország gazdaságának, de egyúttal a nemzetközi tengerhajózás szolgálatában — a Szuez£-csator- náí. a NAGY SÓ kincsei A világ egyik legkülönösebb múzeuma Lengyelországban található, tizennégy kilométernyire Krakkótól és 100—300 méternyire a föld felszíne alatt — egy sóbányában. Wieliczka a neve, körülbelül kilencszáz éve bányásszák belőle a sót. Vannak a XII. századból származó latin nyelvű okiratok, amelyek már említést tesznek a Magnum Sal (Nagy Sói kincseiről. Különös, nyomasztó érzés fogja el az embert, amikor a keskeny falépcsö sokszáz fokán lefelé halad, majd a vajatokba ér: nálunk még Vak Béla király uralkodott, amikor itt már sóbányászok lendítették csákányukat a sósziklák felé. Az akna épülete előtt csinos park, közepén egy sóbányász kőslrobra. Ez a szobor másolata a bánya mélyén álló só-szobornak. Mert a fold mélyén dolgozó bányászok mesterműveket is alkottak munka közben. Szobrokat, reliefeket faragtak sóból és sóba. Szobraik tűjnyomqrészt bibliai témájúak. r , A csákánycsapások nyomán egyre több só került felszínre, egyre nagyobb üregek mélyültek alattuk. Az üregeket termékké, ‘ kápolnákká alakították, amelyeket mesterien faragott oszlopok tartanak. Oltár, oltárkép, szobor, sőt csillár; minden, minden csillogó sóból. Az egyik legnagyobb teremben, körülbelül a földalatti űt felén viszont egészen más kép fogadja a látogatót: büfé, képeslapárusítás, mellette kosárlabdapálya. — Mindez kétszáz méterre a föld felszíne alatt. A bányának az a része, amelyet már kiaknáztak, az idegenforgalom céljait szolgálja. Hatalmas tömegek látogatják Lengyelországnak ezt a páratlan természeti kincsét, amelyben mintegy hatkilométernyi tekergő folyosó és sokezer lépcső állja a látogatók ostromát. Egyes nagy barlangokban mozdulatlan, sötétszínü tavak, mögöttük, szobrok, rejtett forrású reflektorok fényében tűröd ve. Már maga a folyosó- és üregrendszer biztonságossá tétele is sztatikái és iparművészeti remek: óriási gerendák gótikus oszlopai tartják a sósziklák rendszerét. A gerenda- zat is fehér a rárakodott sótól. Az egyes termekben tábla mutatja, melyik korból származnak. Nagy részük már az 1600—1700-as években elnyerte mai formáját. Az egyik teremnek „Weimar“ a neve, annak emlékére, hogy Goethe 17Ö0-ben meglátogatta. De emlékezetes a bánya historikusai számára sók más nevezetes látogató is. Kopernikustól Sarah Bernhardig ... Fehér bányász sisakot viselnek az idegenvezető bányászok. Tőlük tudjuk meg, hogy a bánya hőmérséklete plusz 12 Celzius-fok. A németek az egyik nagy termet a háború alatt hadirepülőgép-gyárrá alakították át... A só-vándorlás vége felé az űt a só-múzeumba torkollik. A múzeum három részes. Az egyik Wieliczka város történetét mutatja be. A város a bánya fölé települt, és majdnem egyidős vele. A második rész a bánýa múltjára vonatkozó okiratokat, pecséteket, különböző geológiai táblázatokat, statisztikai adatokat tár a néző elé: de a legmegrázóbb az ősi munkamódszereket bemutató kiállítás. A bányászok köteleken függve vájták a sziklákat, mások lábbal taposva hajtották az óriási só-őrlő kerekeket, vagy hatalmas rudakkal porlasztot- ták a sót, mialatt botos felügyelők nógatták őket munkára. A sót szán- talpú, ló-vontatta csillék szállították a felszínre. Ma természetesen modern gépekkel, higiénikus körülmények között folyik á bányászat. A bánya levegője annyira egészséges, hogy néhány termét asztmatikus betegek szanatóriumává rendezték be. Becslések szerint még mintegy öt ven évig lehet sót bányászni Wie- liczkában. De ha a munkások el is hagyják valaha ezt a csodálatos barlangrendszert, kuriózumok kedvelői, a megrendítő emberi erőfeszítések csodálói. akkor is hosszú sorokban állnak majd a gyorsjáratú háromszintes lift előtt, hogy leszáll janak az ezüstösen csillogó só mesevilágába.
