Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-04 / 1. szám
Gina Lollobrigida és Sophia Loren világhírű olasz filmsztárok. Mindkettőjükre jellemző, hogy határozott érzéki szépséget testesítenek meg. Ök a hamisítatlan erotika a filmvásznon. Gina is, Sophia is viszonylag nyomorúságos gyermekkori életkörülmények után lettek milliomos csillagokká. Ügy Sophia Lazarro is és Diana Loris is két szépségverseny eredménye után indult el a hírnév felé. (Sophia eredeti neve Scici- lone, később vette fel a Lazarro nevét, végül az igazságot hirdetni a filmvászonról, nem pedig a semmitmondó kasszafilmekben. Sajnos.... az életben nem minden alakul úgy, ahogyan szeretnénk.“ A legfrissebb politikai ízű szenzáció hallatára, sokan sajnálni kezdték az „isteni Lol- lót". Az Osservatore 'Romano éles támadást indított „A babák” c. film ellen, elsősorban a negyedik epizódot kárhoztatva, kifogásolván, hogy abban Lollobrigida csábítási manőverei közben hiányos öltözetben jelenik meg a vásznon, s ezért a kereszténydemokraVAVRECZKY GÉZA: LOLLO kontra LOREN az akkori szépségverseny zsűrijének tagja Carlo Ponti is hozzásegítette, hogy egy „Loren“ legyen belőle. Gina, mint azt maga is beismerte szégyene miatt vette fel a Loris nevet, ugyanis mint fotómodell olcsó pózokban árulta — mint később kiderült — drágább idomait). Pályájuk csúcsán mindkettőjük engedett a hollywoodi csábításnak, ahol nagy összegért játszottak gyenge filmekben. Világhír es ségek csak olasz filmek, temperamentumos olasz lányainak alakítási után lettek. Sophia Loren és Gina Lollobrigida állandó vetélytársak. Szépségükön milliók 'ámuldoznak, gazdaságukon milliók irigykednek, és most jön a poén: Egyikük sem boldog! (Természetesen különböző okok miatt). LOLLO — aki 1927-ben született és előbb énekkel, majd rajzolással foglalkozott — Gerard Philipe partnereként lesz ismert a Christian Jaque rendezte „Fanfán Tulipánéban és az ugyancsak francia, René Clair alkotta „Az éjszaka szépei"-ben. Ezekután kerül sor leghíresebb filmjeinek forgatására a „Kenyér, szerelem, fantázia" és a „Kenyér, szerelem, féltékenység“ c. jólsikerült kasszafilmekhez. Nos, a beteljesüléskor kezdődik a boldogtalanság. Ez esetben szakmai féltékenység, ugyanis az előbb említett két film egy trilógiához tartozik, amelyiknek harmadik részében a „Kenyér, szerelem és...“-ben Lollobrigida helyett Dino Risi nem másnak, mint Sophia Lorennek adja a vadmacska szerepét. Ekkor kezdődik a két színésznő máig véget nem érő kölcsönös csipkelődése. Loren gúnyosan nyilatkozik, amikor az egyik bemutatón — történetesen az ő filmjének díszbemutatóján — Lollobrigida nagy teleobjekt.íves fényképezőgéppel jelenik meg: „Gina úgy látszik alakításaival már nem tudja felhívni magára a figyelmet, ha ilyen trükökhez folyamodik“, mire Lollobrigida így válaszol: „Komolyan érdekel a riportfényképezés. Nem lehetek annyira egyoldalú mint Sophia!“. Kétségkívül Lollobrigidának nem jutott ki annyi szakmai elismerés mint Lorennek. A kritikusok még mindig nem tartják színésznőnek — csak sztárnak. Lollobrigida viszont jó színésznő akar lenni, s ez egyszerű oknál fogva boldogtalan: „Inkább ismeretlen rendezők filmjeiben játszanék, akik keresnek valamit, s igyekeznek Mezítlábosokért szól a harang című új szlovák filmből, ták hajszájára a római ügyészség szemérem elleni kihágás elmén vádat indít a gyártó, a rendező és Lollobrigida ellen. Persze voltak már színésznők olasz filmekben sokkal jobban lemeztelenítve, de azokban nem volt jelen a Dekameron pajkos és sokaknak kellemetlen humora. (Az egyes epizódokban újra Bocaccio feldolgozásokról van szó). Az egész eset viszont majdnem kormányválsággal zárult. Szegény“ Lollobrigida tehát nyilvánvalóan csak „áldozati bárány“ volt és belekeveredett egy egyéniségére bizonyosan nem jellemző estre. A bosszantó vigasz ez esetben is Sophiától származik: „Gina végre bebizonyította, hogy van tehetség e.“ LOREN — jóval fiatalabb vetélytársnöjétől. 1934-ben született. Karrierjének állomásai — mint említettük — hasonlóak Lollobrigidáéhoz, de eredményei határozottan egyöntetűbbek. Igazi nagy színésznő. Alakításai figyelemreméltóak. Sok kitüntetése közül kiemelkedik az Oscar-díj, amelyet az „Egy asszony meg a lánya“ c. filmbeli alakításáért kapott. Az idei moszkvai filmfesztiválon is elnyerte a legjobb női alakítás díját. Ezért nem csoda, hogy ő volt a fesztivál elsőszámú sztárja és tegyük azt is hozzá, kedvence. Megszerettette magát a moszkvaiakkal. Egy sétája alkalmával a városban keservesen síró kisfiút pillantott meg. Habozás nélkül odament hozzá, felvette és csokoládét keresett neki. Bosszankodott és sajnálta, hogy a közelben nem talált sehol édességboltot. A kisfiút végülis megvigasztalta. Kísérői figyelmeztették őt, hogy a srác nem éppen tiszta cipői megtették a magukét gyönyörű fehér kosztümjén. „Sebaj — felelte. — Csak az bosszant, hogy nem tudtam neki csokoládét venni.“ Én ugyanis csokoládét először 11-éves koromban a háború vége felé kaptam egy skót katonától. Ez felejthetetlen élmény volt számomra. Hasonló élményem még korábbi gyermekkoromba nyúlik vissza. Nagybácsim azt kérdezte egyszer: „Akarsz tejet?“, majd kézenfogva bevitt az istállóba. „Feküdj a tehén alá“ — mondta, majd egyenesen a számba spriccelte a tejet. Esküszöm soha az életemben olyan jó tejet többet nem ittam.“ Sophia Lorennek szinte maradéktalanul megadatott a dicsőség, habár első kamerapróbái alkalmával az operatőr nem tartotta az arcát fotogenikusnak. A későbbiek folyamán persze Loren bebizonyította az ellenkezőjét. Éppen nőiessége és szépsége dominált kezdeti filmjeiben. Az első jellemszerepe az említett de Sica film. Ugyancsak de Sica rendezésében alakított jeientőset az „Altona foglyaidban, A „Tegnap, ma( holnap...“ című filmben egyedülálló lehetőséget kapott: Három különböző epizódban, három szerepet alakított, egy sokgyerekes nápolyi anyát, római sztriptíztáncosnőt és egy ultramodern dúsgazdag milánói hölgyet. Hasonlóképpen izgalmas színészi feladatot kapott legújabb ARABESZK c. filmjében, ahol egy asszony megöregedését játsz- sza el bakfis-korától egészen 80-éves vénasz- szonykoráig. írígylésreméltó? Nézzük mit mond erre maga Sophia Loren, aki a világ 3 legdrágább színésznőjének egyike. (Több mint egy millió dollárt egy filmszerepért eddig csak Liz Taylor, Audrey Hepburn és Loren kapott.): „Azt hiszik, hogy olyan asszony vagyok, akinek mindene megvan? Tévednek! Az élet nem adja meg mindenkinek azt, amit akar! Nekem mint filmcsillagnak megadja a legnagyobb gazdagságot, mindent megvehetek az égvilágon a pénzemért, de nem tarthatom karjaimban gyermekemet... Anya az életben nem lehetek. Fonák helyzetbe kerül a riporter, ha Zdenék Sychrával. a pozsonyi Tátra Revú huszonkilenc éves, első pillantásra megnyerő, énekesével akar találkozni. Próba, előadás, tévé, rádió, film... Ez az öt „tettes“ — a szó szoros értelmében —, szinte minden éjjelét és nappalát lefoglalja. Gyakorta előfordul, hogy még a Tátra Revű- beli előadása után — úgy éjféltájt — is van „programja“. A rádió tánczenekara várja őt ilyenkor egy-egy felvételre. Reggel kilencre pedig már egyik-másik tévé, vagy filmstúdióba siet — próbára. Kiváltképp karácsony és szilveszter előtt van ez így. Persze, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, amikor a Tátra Re- vúben, az előadás után éjjeli kettőig Berczeller György tánczenekara mellett „szolgálatos“ Hogy mikor van otthon? Mikor látja feleségét és egyéves kislányát? Hát bizony gyakorta, naponta csak két-három órát. És akkor is új dalszövegeket tanul közben... Íme, ilyen hát a művészek — sokak által feltételezett — „aranyélete“! Tizenhat éves koráig aligha gondolta volna róla valaki is, hogy egyszer énekes lesz. Apja automechanikust szeretett volna faragni fiából. Zdenék ki is tanulta ezt a mesterséget. A zenéhez akkor még csak a füttyszó fűzte. Csodálatosan fütyült el bármilyen melódiát, (Ma is előszeretettel színezi énekszámait egy-egy füttybetéttel.) Első énekpróbálkozásaira az akkor már országszerte ismert Milan Chladil beszélte rá. Hogy jó hallása ellenére ennek előtte vajmi keveset törődött énekléssel, azt nem íélszegség vagy bátortalanság okozta, hanem ennél sokkal „komolyabb“ dolog — hiányzott az egyik metszőfoga, s így erősen selypített. Konzervatóriumi tanulmányait szülővárosában, Brünn- ben kezdte meg. A tánczene fesztelen légköre egyre jobban hatalmába ejti őt, s így a II. évfolyam végén otthagyja az iskolát. Tényleges katonai szolgálata alatt került első ízben huzamosabb időre Szlovákiába. S a huzamosabb időből — végleges elhatározás lett. Miután leszerelt, csaknem három évig tartott, míg felfigyelt rá Gustav Offermann és felvette zenekarába. 1963-ban Juraj Vlčovský zenekarába kerül, akivel már külföldi vendégszereplésekre is utazik. Végülis ez év őszétől — tervei szerint véglegesen — Berczeller Gy. tánczenekarának énekese. Állandó pozsonyi szereplésének két-három hónapja alatt, máris nagyon népszerűvé vált. Közkedveltségét minden bizonnyal sajátosan temperamentumos énekstílusának, és kifogyhatatlan „örök- humorának“ köszönheti. Az egyes énekszámok alatt, vagy azok szünetében — ha csak teheti, ráadásként — szellemes élcekkel, sziporkázó közbeszólásokkal is szórakoztatja a táncoló párokat. Nem túlzás, ha azt állítjuk, vannak, akik épp ő miatta oly gyakori vendégei a Tátra Revűnek. A mi beszélgetésünk Zdenék Sychrával — melyre a szilveszteri TV-film forgatása és a revú új műsorának próbája között talált időt —, sem tért ki a tőle megszokott „szabvány“ alól. Néhány komoly válasz után, máris kitérőkkel. élcekkel válaszolt: — Napjainkban mi jellemzi hazánk tánczenéjét? — Elsősorban rohamos fejlődés. Véleményem szerint az 1955-től 60-ig tartó sztagnációt az amerikai rock and roll oldotta fel. Ez a tánc adja például az alapját napjaink egyik divatos táncának: a hully — gullynak is. Az utóbbi hónapokban pedig világszerte egyre jobban az ún. western zene kerül előtérbe, a vadnyugat, a prérik, sztyeppék eredeti, vagy átdolgozott dallamai. — Ismeri a magyar tánczenét is? — Sajnos, magyarul nem tudok, s így jelenlegi repertoáromban magyar számok nem szerepelnek. Ennek ellenére nagyon jól ismerem az önök tánczenéjét, hiszen nemegyszer énekeltem már szlovákra, csehre fordított magyar dallamokat. Szerepeltem Pozsonyi Emmivel és Ákos Stefivel is. — Saját sikereit minek köszönheti? — A nőknek. ___ 777 — Hát például Terezát Romániából, Kamilát A. Lieskovský tollából. Leónát A. Stasi dolgozószobájából ismerem. További jó „nőismerőseim“ még Zuzana, Eva satöbbi ... satöbbi. — Ezek hát legsikeresebb számai? — Minden bizonnyal. Nagyrészüket magnószalagra és hanglemezre is feljátszottam. — Ha már a nőkről beszélünk, milyen típusokat kedvel közülük a legjobban? — Olyanokat, mint az erdei tündérek. — Furcsa ízlés ... — Nem is mondanám! Azok ugyanis sosem öregszenek s ami tán még fontosabb, egyáltalán nem beszélnek... — és ön, miért növesztett szakáltt? — Távolról sem hódító szándékból, csupán fogadásból. Ha idősebb leszek, leborotválom. Ügy legalább fiatalabbnak tűnök majd. — Hobbyja? — Autóm és a főzés. Kiváltképp a fasírozottat és a pörköltet készítem nagy kedvvel. — Az ételt emlegetve, halljuk „személyi adatait“! — 174 centiméter magas vagyok, gondolt testsúlyom 70 kg, a valódi azonban 84 "kg. — Végezetül, mit kíván olvasóinknak? — Mindenekelőtt sok gondtalan percet jó tánczenei számok mellett, s egyben, mivel decemberben járunk már, kellemes ünnepeket is. Itt szeretném megjegyezni azt, hogyha valaki netán nem találna meg égy-egy kívánt ajándékot a karácsonyfa alatt, az illető minden bizonnyal megkapja azt az — üzletekben! Lejegyezte: — mikiósi — DALÁRDÁK KULCSA Lelkes dalárdaszervezők nem egyszer fogtak már hozzá gyermekkórusok, helyi dalárdák, s számtalan esetben járási tanítói énekkarok létrehozásához abban a reményben, hogy a hagyományok nyomán erős kórusmüvelő hátországot teremtenek egy központi együttes (tanítói énekkar) létrehozásához. Jő elgondolás volt, de nehezen kivitelezhető. Hiányzott az országos kar létrehozásához szükséges központi irányítószerv, de a kis- kórusoknak sem volt olyan fórumuk, amelyen tudásukat bemutathatták volna. A feje tetejéről tehát a talpára kellett állítani a dolgokat. Ezt történt, amikor egy évvel ezelőtt megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók központi Énekkara. S ez a folyamat zárul le napjainkban, amikor már az országos énekkari fesztiválra készülünk. A járási fesztiválok már folynak. A Nyitrán nemrég megrendezett fesztivál is az előkészületek jegyében zajlott le. Azon a napon hófergeteg volt Nyitrán, ennek ellenére sok környékbeli érkezett az előadásra. A Nyitrai Pedagógiai Fakultás nagyterméhez még nem szokott hozzá a közönség, de így is több mint négyszáz jegy kélt el. összesen öt együttes lépett fel hét karmester vezényletével. Az összekötő szöveget Okolenszky Gábor mondta vásári kikiáltó módjára. A fesztivál megszervezésében azonban több apró- cseprő hiányosságot is tapasztalhattunk (recsegő bárzene az amplionokból, mint hangulat- keltő az énekkari hangverseny előtt, stb.), az együttesek fellépése azonban mindent kárpótolt. Különösen a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara kapott sok tapsot. Megalakulása egyéves évfordulóját ünneplő énekkarunk ezen az esten azonban nemcsak a harmónia varázsával fonta kerül a lelkeket, de sok-sok gondolatot is ébresztett. Hallottuk a tanítók központi énekkarát kibővített hangerőben a Nyitrai Pedagógiai Fakultás vegyeskarával szerepelni. Annakidején a bratislavai bemutatkozó fellépésen az itr teni magyar általános középiskola együttesével lépett fel. Kopasz Elemér és Janda Iván karnagyok tehát sikeresen forrasztották össze saját együtteseiket a tanítók énekkarával. Ezzel mintegy utat mutatva a tanítók énekkarában szereplő több kiváló karnagynak ahhoz, hogyan olvasszák majd be saját együtteseiket a tanítók énekkarába, ha az a jövőben történetesen Bodrogközben avagy a Medvesalján vendégszerepei. A tanítók énekkarát vezénylő négy karnagy az együttesnek megannyi arcát tárta fel. Kopasz Elemér a metrón pontosságát hozta ki az együttes által előadott kórusművekből. Janada Iván pedig utánozha- tatlanul dinamikussá tette az együttes szájába adott műveket. Ág Tibor minden énekszámban sikeresen épített az általa jól kihangsúlyozott központi témára. A legfigyelemreméltóbb hatást azonban Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, budapesti vendégművész érte el, aki a gondolati kompozíciót sikeresen egyesítette a zenei tételekkel, s a hangok és harmóniák fergetegével lepte meg a hallgatóságot. A Csehszlovák Magyar Tanítók Központi Énekkara azonban legutóbbi fellépésén nemcsak művészi erejéről, de erkölcsi létjogosultságáról is tanúbizonyságot tett. Legyen Léva város zeneértő közönsége a tanúnk. A lévai közönségnek ajánlotta ugyanis az együttes Vass Lajos Gyurcsó István versére írt kórusművét, amelyről a kellemesen meglepett poéta is csak a kiváló nyelvkultúrájú Láng Éva beharangozójából értesült először. Ezzel az ősbemutatóval a Csehszlovák Magyar Tanítók Központi Énekkara a költő népének szívéhez is megtalálta a kulcsot. K. K.
