Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-26 / 30. szám
4 Klein, az uttrechti Európa- bajnokság egyik esélyese Elő torpedók Legjobb úszóink az utt- rechti Európa-bajnokságra készülnek. Az erőviszonyok lemérésére kitűnő alkalom volt az országos bajnokság. Podolín, az ország legkorszerűbb medencéjében valamennyi versenyszámra csúcsnevezéssel álltak rajthoz a versenyzők és már magában ez a tény is igazolja, hogy úszósportunk határozottam fejlődik, csak még nem találtuk meg a felzárkózás módját az élvonalhoz. Már pedig Uttrecht- ben erős mezőny áll rajthoz valamennyi versenyszámban, hiszen csak a napokban két világcsúcs és Európa-csúcs született a moszkvai nemzetközi úszóversenyen, ami jelzi, hogy az Európa-bajnokságra igen jól készültek fel a szovjet élő törpédéit, de a többiek, így a hollandok, franciák, németek. angolok eredményei is mutatják, hogy nehéz lesz felkerülni a győzelmi emelvényre, sőt még a döntőbe való kerülés is igen jó teljesítményt igényel. A szakértők nagy versenyt várnák a 100 méteres gyorson. Moszkvába ezen a távon rajthoz■ állt az olimpiai bajnok amerikai Sehol - lander és 53,2 mp-es kitűnő idővel győzött. Schollan- der nem indul az Európa- bajnokságon, a moszkvai találkozó meglepetése a szovjet lljicsev eredménye, ő ugyanis csupán két tized másodperccel maradt el Schollander mögött, tehát Uttrechtben lljicsev alaposan megszoríthatja Európa legnagyobb úszóit, közöttük az NSZK-beli Kleint és az NDK kitűnőségeit is. A 400 méteres távon remek győzelmet aratott az Európa- csúcsot úszó Belie Gejman. Gejman 4:14.1 perces ideje jó ajánlólevél az uttrechti EB-re. A szovjet úszó gárda legnagyobb „adui" a női mellúszók. A 200 méteres mellúszásban rajthoz állt egy 13 esztendős kislány: Irina Pozdnyakova. Az ellenfelek között volt a világcsúcstartó Prozumenscsikova. Nagy meglepetésre a 13 éves kislány győzött, mégpedig 2:43 p-es világcsúccsal. Pedig Prozumenscsikova is nagyszerű formában van, hiszen a 100 méteres mellúszásban új világcsúccsal vágott visz- sza. Prozumenscsikova világcsúcsa 1:15.7. Szédületes idő, a volt világcsúcsot az ugyancsak szovjet Babanyi- na tartotta 1:16.5-tel. A moszkvai nemzetközi verseny eredményei alapján jogos a szovjet úszók bizakodása, nyugodtan várhatják az augusztusi Európa- bajnokságot. Az úszók medencéjében még mindig az amerikaiak jelentik az első számú úszó-nagyhatalmat, a szovjet élő torpédók azonban már jelentősen felzárkóztak melléjük. Az uttrechti Európa-bajnokságon ők játsszák a prímet, sőt a szakértők véleménye szerint közel van az az idő, amikor az úszósportban is feltörnek az élre. Amerika, Ausztrália, Japán nagy hármasa kiegészül az európai trónkövetelőkkel, Örvendetesen csökken az öreg kontinens hátránya, a mi úszóinknak arra kell töreked- j niök. hogy lépést tudjanak ft tartani a fejlődéssel. ILI ___— _______ Világbajnoki tragédiák iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim A világ szeme Anglián, a tomboló futballcsaták drámai alakulásán. A 16-os döntő csapatai közül az „állvamaradot- tak“ már az utolsó felvonásra készülődnek, szombaton felgördül a függöny a nagy döntő, a döntők döntőiére. A nagy szin.iáték pergő jeleneteiben már eddig is több dráma bontakozott ki. Mint valami shakespearei tragédián, úgy fokozódott a drámaiság a „C“ csoport küzdelmeiben. Mind a négy csapat szempontjából. A világbajnok brazilok küzdelme jelentette a dráma kicsúcsosodását. A tragédia három felvonásos volt. Az első még jól Indult Peléék számára, Garrincha és Pelé szabadrúgásából megszülettek a brazil gólok és tomboló népünnepélyt rendeztek a kávé hMÉiában. A második felvonásban már kezdett kialakulni a nagy tragédia. A magyar válogatott káprázatos játékával szemben nem volt ellenfele a világbajnokoknak és a tengeren túli örömteljes tűzijátékot a komor bizonytalanság váltotta fel. Következett a harmadik felvonás, a portugálok elleni sorsdöntő mérkőzés. A brazil szurkolók egyszerűen nem akarták elhinni, hogy csapatuk a mérkőzés befejezése után már csomagolhat, a világbajnokság véget ér részükre. Ügy engedték útjára a csapatot, hogy „ugorjatok át a ködös Albion- ba, szerezzétek meg harmadszorra is a Rímet Kupát és győztesen térjetek haza, odahaza ismét virágesővel és diadalkapuval fogadunk benneteket.“ A diadalkaput nem építik meg a kávé hazájában. A nagy tragédia harmadik felvonásában egy másik tragédia is kibontakozott. Harcba szállt a nagy Pelé, a labdarúgás koronázatlan királya is. A brazilok szíve nagyot dobbant, amikor a rádió bejelentette a felállítást. — Pelé, a nagy Pelé majd megmutatja, miképpen kell futballozni!.. S a nagy Pelé a felelősség teljés súlyával a vállán mindent megtett, amit csak tehetett. Äm egy fecske még az angliai világbajnokságon sem csinálhat nyarat az őszutójáPelé, a trónfosztott futball-, király hoz érkezett brazil labdarúgásban. A magyar csapatban akadt egy méltó versenytársa, Albert Flórián, akinek a játékát csak a lelátóról figyelhette a fut- ballkirály, sőt Bene Feri és Farkas Jancsi játékából is megérthette a nagy játékos, hogy akadnak már trónfosztói; a portugál csapatban a pályán szemtől szemben állt vele a nagy trónkövetelő, a portugál fekete gyémánt: Eusebio. A világbajnok brazilok még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, kétszer is zörgött kapujukban a háló. A portugál Vicente szinte testőrként őrizte a nagy Pelét, nem ment le nyakáról, és a 30. percben végképp megpecsételődött a brazilok sorsa. Vicente túlságosan keményen szerelte a futballkirályt. Pelé megsérült. öt perces ápolás után visszatért a pályára, de már nem volt teljesértékű harcos. A brazilok 3:l-es vereséget szenvedtek, és ez a vereség a további küzdelmekből való kiesést jelentette nekik. A brazil tragédia végén lehullott a függöny. A fájó vereséget sportszerűen fogadták a brazil játékosok. A magyar válogatott elleni kudarcuk után is sportszerűen viselkedtek, de akkor még élt bennük a remény szikrája, hogy a portugálok elleni mérkőzésén sikerül megfordíta- niok a kockát. Nem sikerült, vereségük teljes lett, mégis volt annyi lelkierejük, hogy felálljanak a győztesekkel szemben és gratuláljanak nekik. Bizony, tanulhattak tűlük az angolok, akik az uruguai válogatott elleni döntetlenjük után sportszerűtlenül levonultak az öltözőbe. Peléék megmutatták a fair play-re mindig büszke angoloknak, hogy veszteni is tudnak. Szépen veszteni nehezebb, mint szépen győzni. Bulgária labdarúgói is sportszerűen viselték el vereségüket, nekik is volt szikrányi reményük az utolsó mérkőzésen. Balszerencsés küzdelemben szenvedtek vereséget a braziloktól, potyagólokkal kaptak ki a portugáloktól. Harmadik mérkőzésükön a magyarok ellen is melléjük szegődött a balszerencse, Vucov öngóljával egyenlítettek a magyarok. A magyar válogatott számára is könnyen végzetessé lehetett volna a csoportküzdelem. A portugálok ellen remek játékot nyújtott a magyar tizenegy — mégis vereséget szenvedett. A vereség nem tragédia még akkor sem. ha jobb csapat kap ki a gyengébbtől. Tragédiává csak akkor alakult volna a nagy színjáték, ha a brazilok ellen is olyan balszerencsével küzd a magyar együttes, mint a portugálok ellen. Barótl Lajos csapata a csoportmérkőzések során a legszebb, leglendületesebb támadójátékkal lepte meg a világot, a sors különös tréfája lett volna, ha a VB legszebben játszó csapata nem jut el a legjobb nyolc közé! Mire ezek a sorok napvilágot látnak, olvasóink már ismerik a szovjet — magyar találkozó eredményét. Bármiképpen is alakul ez a mérkőzés, azt már nem lehet elvitatni a magyar csapattól, hogy az angliai világbajnokságon ez az együttes hozott valami újat, valami szépet: a lendületes támadójátékot. Kengyelfutók A távfűtők az atlétika rabszolgái. Fáradhatatlanul róják a kilométereket, gépiesen emelik lábukat, zakatol a szívük, szinte már csak az akarat viszi őket előre. Edzés és verseny közben egyaránt. Csakis fáradságos munka biztosítja a sikert, egyre jobbak az idők, a legendás Zátopek világcsúcsai ma már a múlté, s a fejlődés még mindig nem ért el a határidőpontig, sőt inkább sűrűsödnek a fantasztikus idők, remek világcsúcsok. Ron Clarke, Kipcsoge Keino, Jazy, Tul- loh, Ryun. Halberg, Siegfried Hermann és a nagyszerű gárdában egy szerény, csendes magyar versenyző: Mecser Lajos. A salgótarjáni „kengyel- futó“. — Mennyit edz naponta? — kérdeztük tőle Prágában. — Naponta legalább 25 kilométert. Salgótarjánban nem volt ellenfele. Egyedül edzett. Sajnálkozva kérdezték tőle: — Minek gyötrőd magad, Lajos, kár ennyit futkároznod! Mecser Lajos csak mosolygott. — Szeretem a futást, örömet szerez. Amikor aztán az eredmények mutatkoztak, a bányászvárosiak is büszkék lettek rá. A kengyelfutó világhírű lett, meghívásokat kapott a nagy nemzetközi versenyekre is. Londonba, Párizsba. Bécsbe. Bécsben Ron Clarke volt az ellenfele. A világ legjobb távfutója, néhány jelentős táv világcsúcstartója. Az egész mezőnyből csgk Mecser Lajos tudott vele lépést tartani, de aztán tőle is elhúzott a gyorslábú ausztrál. Világklasz- szis. Az a futó, akiről a nagy Mecser Lajos, a salgótarjáni „kengyelfutó“ Emil Zátopek is úgy nyilatkozott, hogy a világ legnagyobb futótehetsége. — Könnyedén éri 51 világcsúcsait, szinte játékosan futja a legjobb időket. Ez a nagy előnye. Nekem irgalmatlanul nagy erőkifejtést jelentett minden győzelem, meg kellett szenvednem a világcsúcsokért. Clarke? Elindul, olajozottan fut, és könnyedén nyeri a versenyeit... Emil Zátöpék és Ron Clarke között mély barátság szövődött. A nagy Emilt még ma is századunk legnagyobb futójának tartják, hiszen fénykorában nem talált legyőzőre. Nurmi, a csodálatos finn versenyző, órával a kezében, mint valami jől olajozott gép, egyenletes teljesítménnyel érte el sikereit. Zátopek forradalmasított, robbanásszerűen gyorsítva őrölte fel ellenfeleit. A szovjet Kuc és Bolotnyikov következett a sorrendben, utánuk aztán szinte gombamődra bukkantak elő a távfutás kiválóságai. A nagyok versenye mindig valami drámait jelent, még az olyan nagy klasszis, mint Ron Clarke sem tarthatja előre lefutottnak a versenyekét. Pedig kétség kívül ő legjobb. Sokan teszik fel a kérdést, minek köszönheti győzelmeit, világcsúcsait? Mecser Lajos a londoni nagy versenyen Bruce Tullohhal 'együtt Európa-osűcstartó lett. A győztes Ron Clarke mögött szinte egyszerre értek célba. Tőle kérdeztük meg, miben látja Clarke titkát. A salgótarjáni versenyző ekképpen nyilatkozott világhírű ellenfeléről: — Clarke Ausztráliában a tengerparton edz. A homokban nehezebb futni, mint a salakon, tehát a versenypályán még könnyedébb a futása. Clarké felüdül a salakon, könnyed a lépte, nem szenved a kilométereken, nem mutatkozik nála válságos időszak. Abban is újított, hogy verseny előtt nincsen szüksége bemelegítésre, néhány percet fut s máris rajthoz áll. Sajnos, nem tudom példáját követni, én már megszoktam a hosszabb bemelegítést, pedig tudom, hogy jelentős energiaveszteséggel jár. Roií Clarké külön klasszis. — Most már tudod a járást, jöhetnél gyakrabban is. Csak fényképészeknek
