Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-26 / 30. szám

fJJL • „Rádióamatőr“ — levele szinte felvillanyozott ben­nünket. Friss, zamatos írás. A verséből sajnos ugyanezt nem tudjuk elmondani. Küldjön prózát - abban lát­juk tehetségét. • I. F. Komárom — Ver­sei nehézkesek, darabosak. Nem közölhetők. Nagyon so­kat kell még tanulnia. • „Nyíló rózsabimbó“. — Á versírás több fegyelmet igényel s főleg alaposabb verstani ismereteket. Hibáit azonban egyelőre fiatalsága, nak tudjuk be. írogasson, tanuljon — idővel küldjön újabb verseket! • L. Z. Kiskeszi. — Kéré, sének szívesen tennénk ele­get, verse azonban útját áll­ja jószándékunknak. Küldje talán be a kis építő szer­kesztőségébe. • Övári, Somorja. — Elég volt című verse frázisos (s meglelem a Béke aranyos hajnalát) ritmikailag is rossz, darabos. így szép az élet és a Szomorú című ver­sek is prózába csúszók, az élmény hiánya a csak aka­rás érződik rajtuk. A Kö­szönöm néked című talán a legsikerültebb (bár közlésre még alkalmatlan) kár, hogy a végét elrontotta. Jelent­kezzen majd újra. • Dávid Nándor — Ha megkésve, azt javasoljuk, hogy észrevételeikkel, jogos igényeikkel forduljanak a HNB-hez. Az ott kapott vá­lasz után írjanak. • K. Sz. Pered. — Válto­zás című írásával íráskész­ségéről győzött meg ben­nünket. Ha folytatja, rövi­desen közlésre alkalmasat is alkothat. Plasztikusabb, lát­tatöbb írásmódra töreked­jen. R. Kürt. — Szeret­néleK téged című verse ma­gyar nóták és slágerek után­érzése. • L. J. Tizedes. Turnov — Biztosíthatjuk, hogyha ver­se jó lenne, közölnénk la­punkban. • P. J. Sellye. — Május 25 című verse közlésre al­kalmatlan. Sekélyes, hideg, csinált vers. Ritmikailag is rossz, prózába fúló. Ha örö­mét leli benne, Írogasson továbbra is. • „Vallomásnak küldöm". A Kovács Apollóniáról ke­ringő hírek tévesek, hisz az idei gombaszögi Dal. és Táncfesztiválon is résztvett. Kérésüknek igyekszünk majd eleget tenni. • „Küzdő“. — Életkorát ismerve bíztatjuk. Verset írni azonban mi nem tanít­hatjuk meg. Sajátmagának kell megjárnia azt a küz­delmes utat, ami általában az írástól a költészet-írásig vezet. Eddigi versel legna­gyobb hibája az élmény­hiány. Gondolati bukfencek, magyar nóták édes-bús hangjai. Gondolkodjon mi­előtt valamit leír, azt meg­írni, amit már ezren meg­írtak nem érdemes. Próbál­jon látni ügy és azt, ahogy méq senki nem látott, amit még senki nem látott. • J. L. Karva. — Megértő szív című írása szokvány történetecske. Felszínesen, elnagyoltan megírva. Nem közölhető. • B. T. Boldog. — Akinek „csak szórakozása a verse­lés“ hadd dicsérjék a Jóslat című verséből idézett sorok. — Csillag, te barna, (illatos kehely, / ízek forrása, I cso­bogó erő, / hozzád megyek, / én ősvérből való. I hogy megtaláljalak, I s hogy itt éljek veled. / Gratulálunk és újra csak bíztathatjuk. Tesszük ezt a Különös név. napi köszöntő. Napnyugta és Aratás című versei alapján is, amelyek már csaknem tökéletesek. Ha Pozsonyban jár, keresse fel szerkesztő­ségünket. Küldjön az újabb termésből. A MUNKAMÓDSZEREKRŐL Manapság sokat keli ter­melni, tehát gyorsan kell dolgozni, tehát lassan kell sietni: minden vágásnak ta­lálnia kell, egyetlen ütésnek sem szabad fölöslegesnek lennie. Ahhoz, hogy valaki gyor­san írjon előzőleg sokat kell gondolkodnia, magával kell hurcolnia témáját mindenü­vé: sétára, fürdőbe vendég­lőbe, még a szeretőjéhez is. Delacroix-tői hallottam egy­szer: „A képzőművészet o- lyan eszményi és elröppenő valami, amelyhez az eszkö­zök sosem elég alkalmasak, s a módszerek sosem elég hatékonyak." Így van ez az irodalommal is; nem vagyok híve hát a történéseknek, elhomályosítják a gondolat tükrét. VannOk igen kiváló rend­kívül lelkiismeretes írók — például Edouard Qudlriac, Okik azzal kezdik, hogy sok papírt teteírnak; azt mond­jak rá: befedik a vásznukat. E zavaros műveletnek az a CHARLES BAUDLAIRE; Tanácsok az ifjú irodalmároknak célja, hogy semmi se men­jen veszendőbe. Aztán, min­den egyes újraszámolásnál nyesnek és törölnek. Akár­milyen kiváló tegyen is az eredmény: ez csak időnk ésfl tehetségünk fecsértése. A vászon befedése nem azt je­lenti, hogy telemázoljuk színekkel, hanem azt, hogy halványan felvázoljuk a ké­pet, könnyű, áttetsző tónu­sokkal nagyjából elrendez­zük a foltokat, A vászonnak — gondolatban már fedve kell lennie abban a pillanat­ban, amikor az író tollat fog és fölirja a címet. Azt mondják, Balzac fan­tasztikus és mértéktelen módon bővíti másolatait és levonatait. Egy-egy regénye a genezisek egész sorozatán megy át, s eközben nem­csak a mondat egysége bom­lik széjjel, hanem az egész munkáé is. Nyilván ebből a rossz módszerből követke­zik nemegyszer stílusának különös terjengőssége, zak­latottsága és hevenyészett- sége, ami egyébként egyet­len hibája ennek a nagy el­beszélőnek. A MINDENNAPI MUNKÁ­RÓL ES AZ IHLETRŐL A fegyelmezetlen tobzó­dás nem nővére az ihletnek: ezt a törvénytelen rokonsá­got megszüntetik. Néhány természet adta szép tehet­ség gyors kimerülése és el­gyengülése elég ékes bizo­nyítéka ennek a hibás el­képzelésnek. Termékeny írók számára egy dolog szükséges: a kia­dós és szabályos táplálko­zás. Az ihlet határozottan a mindennapi munka húga. E- zek az ellentétek — ihlet — mindennapi munka — semmivel sem zárják ld job­ban egymást, mint a termé­szetei alkotó egyéb ellenté­tek. Az ihlet éppúgy enge­delmeskedik, mint az éhség, az emésztés, vagy az álom. Nyüoán a szellemnek is megvan a maga mennyei mechanizmusa, s ez egyálta­lán nem szégyelnivcdo, el­lenkezőleg, a lehető legfé­nyesebben ki kell használni, mint ahogy az orvosok ki­használják a test mechaniz­musát. Ha makacs kitartás­sal a megalkotandó műre szegezzük tekintetünket, a mindennapi munka előmoz­dítja az ihletet - mint ahogy az olvasható írás előmoz­dítja a felvilágosulást, s a nyugodt és erőteljes gon­dolkodás az olvasható írást; mert az olvashatatlan írá­sok kora lejárt. A KÖLTÉSZETRŐL Akik sikerrel kezdenek foglalkozni vagy már régóta foglalkoznak költészettel, a- zoknak azt tanácsolom, hogy sose hagyják abba. A költé­szet egyike azoknak a mű­vészeteknek, melyek a leg­gyümölcsözőbbek; de olyan befektetés ez, mely csak későn kamatozik, akkor vi­szont igen bőségesen, Mit sem adok az irigyek­re. akik most olyan jó ver­sekre hivatkoznának, ame­lyek tönkretettek egy-egy kiadót. Erkölcsi szempontból nézve a dolgot, a költészet olyan erős határvonalat húz az elsőrendű meg a másod­rendű szellemek közé, hogy e zsarnoki hatás álól még a legpolgáribb közönség sem vonhatja ki magát. Ismerek embereket akik csak azért olvassák el Théophile Gau­tier tárcacikkeit, mert 8 Ir­ta „A hálál komédiáját“; nyilván nem érzik e mű min­den zamatót, azt azonban tudják, hogy Gautier költő. S ezen nincs is mit csodál­kozni, mert minden egész­séges ember ellehet két na­pig étel nélkül, költészet nélkül azonban soha. A művészet a legparan- csolóbb szükségletet elégíti ki, s mindig is becsben fog állni. A CSISZ tevékenységéről a CSKP XIII. kongresszusa után A CSISZ az alapszervezeteken épül fel. Ezek képezik a pilléreit. Az alap­szervezetekre hárul az a feladat, hogy a fiatalok segítségére legyen, megold­ja a felmerülő problémákat, elmélyítse a fiatalok kulturális életét és sportte­vékenységét. Nevelje őket és hozzájá­ruljon ahhoz, hogy helyes világnézetet valljanak. A CSISZ-re nehéz és felelősségteljes feladatok várnak. A feladatok teljesí­tése közben természetesen minden CSISZ szervezet nehézségekbe ütközik. Ezek a nehézségek különböző termé­szetűek lehetnek. Sokszor a gazdasági vezetők okoznak nehézségeket, máskor pedig maguk a tagok. Ne is csodálkoz­zunk azon, hogy a tagság körében me­rülnek fel a nehézségek, hiszen a CSISZ tagok különböző szociális rétegekből származnak, különböző korúak és kü­lönböző az érdeklődési körük is. A CSISZ alapszervezetek vezetősé­geinek az említett körülményekre min­dig tekintettel kell lenniök. S ezért a kitűzött munka programot mindig a tagság összetétele szerint kell össze­állítani. Természetesen másirányú te­vékenységet kell kifejteni azőkban az alapszervezetekben, ahol a tagok túl­nyomó része diák, gépész, építész. Az alapszervezet vezetőségének arra kell törekednie, hogy a szervezet munka- programja mindig megfeleljen a tagok érdeklődésének. Tekintetbe kell venni a fiatalok munkahelyén a munka körül­ményeit és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a fiatalok mikor és mennyi szabad idővel rendelkeznek. A CSISZ szervezetek és a vezetőségek széleskörű tevékenységet, fejthetnek ki. Nagyon fontos, hogy az alapszerve­zetek vezetőségei, különösen az elnö­keik feltétlenül alaposan ismerjék a CSISZ üzemi szervezetek I. országos konferenciájának határozatait, vala­mint a CSISZ KB XIII. kongresszusá­nak anyagát is. Lehet,, hogy ez túl soknak látszik és azért határozzák el magukat nehezen a fiatalok arra, hogy a kongresszusi anyagot tanulmányoz­zák. Természetesen nem állíthatjuk, hogy az említett anyag tanulmányozá­sa már elegendő ahhoz, hogy a funk­cionáriusok valóban elsajátítsák a szer­vezetek helyes irányítását. De a kong­resszusi anyaggal feltétlenül meg kell ismerkedni, mert nagyon sokat merít­hetünk belőle és a gyakorlatban fel­használhatjuk mindig azt, amire az alapszervezetünknek a legnagyobb szüksége van. A vezetőségi tagok ne csak áttekin­téssel, tapasztalatokkal, hanem első­sorban gyakorlati szervezőkészséggel is rendelkezzenek. A funkcionáriusoktól, de a tagoktól is nagyobb aktivitást várunk, mint ed­dig. Mert csakis akkor érhetjük el azt a célt, melyet a CSISZ tűzött ki maga elé. Kövessünk el mindent, sogy si­keresen megoldjuk a fiatalok problé­máit és azokat helyes irányba tereljük, hogy szabad idejüket hasznosan és kellemesen töltsék el. Simonies Béla Oszik', lovagol... Az USAL ban — úgy látszik — nem únják meg a Tarzan-filme- két. A legújabbró! csupán azért érdekes hírt adni, mert női főszereplője, azaz Tarzan partnere — Nancy Kovács — régen kivándorolt magyar farmerek gyereke. Ez lesz az első filmje és á szerepre csupán az jogosítot­ta fel, hogy kitűnően lova­gol és remekül úszik. Ami persze egy farmerlánytól nem is olyan meglepő... Kiosztották a díjakat Ünnepélyes keretek között kiosztották a XV. nemzetközi filmfesztivál díjait. A bíráló bi­zottság úgy döntött, tekintet­tel a fesztiválon résztvevő verseny-filmek színvonalára, a Nagydíjat nem adja ki. Ezzel szemben viszont nem két, ha­nem három födíj kiadását ha­tározta el. És pedig az alábbi sorrendben. 1. Három című jugoszláv film (Rendező: Alekszander Petro­vics) 2. Hideg napok című magyar film (Rendező: Kovács András) 3. Kocsival Bécsbe című cseh­szlovák film (Rendező: Kare! Kachyňa). A zsűri különdíját két fiatal filmrendező alkotása nyerte. Éspedig a francia „Élet a kas­télyban“ (Jean-Paul Rappene- nau rendezése) és a kubai „A bürokrata halála“ (Tomas Gu­tierrez Álca rendezése) című filmalkotás. A színészi alakítások díja közül a női alakítás díját nem osztották ki. A férfi alakítás díjával két színészt tüntettek ki. A cár és a tábornok című bolgár film főszereplőjét. Naum Hopov (III. Borisz cár alakítá­sáért) és a Senki sem akart meghalni című Litván film fő­szereplőjét Donates Baninis színészt. A nemzetközi filmújságírók díjával (Fipresci) a Hideg na­pok című magyar filmet és a versenyen kívül bemutatott Minden fiatalember című cseh­szlovák filmet (P. Juraček ren­dezése) tüntették ki. A Csehszlovák Televízió és a filmművészek is elismerés­ben részesítették Alain Resnais francia filmrendező A háború vége című alkotását. Egyik kedves olvasónk le­vélben feltett kérdését rej­ti a cím. „Tanácstalanul ál­lunk egy irodalmi vita kö­zepette" — írja levelében —, „jó vagy rossz író" a fent nevezett. Szerkesztő­ségünk örömmel veszi a kérdést, mivel alkalmat nyújt az 50-es évek egyik legnagyobb, de mesterséges úton kitenyésztett irodalmi „szenzáció"-jónak megvüá- gitására, melynek nyomán az egyre halványuló, de a jelek szerint még mindig ható Sagan-legenda meg­született. Válaszunkat nyil­vánosságra hozzuk, hogy ne csak kedves levélírónknak, hanem e probléma iránt ér­deklődő minden ifjú olva­sónknak tanulságul szolgál­hasson. Francoise Sagan (Fran- szoász Szágan), eredeti ne­vén F. Quoirez jelentkezé­se még a szenzációkban so­hasem szűkölködő francia irodalomban is szokatlan feltűnést keltett. Az alig múlt 18 éves szerző első regénye, a Jóreggelt, búba­Milyen író Francoise Sagan? nat, melyet a Julliard kiadó jelentetett meg 1954-ben, csaknem egy müliós pél- dányszámot ért el, vagy húsz nyelvre lefordították, köztük magyarra is. S ami még meghökkentőbb, elnyer­te a francia irodalom egyik rangos kitüntetését, a Kriti­kusok Díját. A díj igényessé­gét példázhatja, hogy a ké­sőbb Nóbel-díjas Albert Ca­mus falber kamu) A pestis című világhírű regényéért ugyanezt a díjat kapta. A két műalkotás értékének egybevetése — tán meg sem kell jegyeznünk, — SOgan számára szomorú eredmé­nyekhez vezetne. A szinte gyereklány író azonban egy- csapásra a legkeresettebb, s természetesen: a legtöbbet kereső szerzők közé emel­kedett. A körülötte felvert szenzáció hullámai azonban lassan, születő müvei szá­mával egyenes arányban, el­csitultak. A kritikusok vé­leménye még sokáig erősen ingadozott, (s bizonyos mér­tékben még ma is ingado­zik) Sagan értékelésében. Voltak, akik eredetiségét, kamaszos magamutogatását, lélekábrázoló bátorságát, morális póztdlanságát stb, emelték ki, de voltak, akik nihü-kid túszát, olcsó biolo- gizntusát, a legmélyebb em­beri érzelmek és kapcsola­tok cinikus kezelését, plety­ka-ízű történetei mondani­valójának légneműségét stb., stb. marasztalták el. Az 1961-ben megjelent regé­nyét (A csodálatos felhők) azonban már csaknem az e- gész francia polgári sajtó fanyalogva fogadta. A ica- masOkorból azóta kinőtt í- rónőt ma már egyre inkább a „bestsellerek" írói, az üz­letet az irodalomtól elvá­lasztó kötélen ügyesen tán­coló tollforgatók között tartják számon. Az egykori „csodaíró“-ból szürke, a nagy átlagban jól elrejtőző írói egyéniség vált. Kezdeti sikereinek titka nem is any- nyira művében, mint a sa­játos francia irodalmi és társadalmi helyzetben kere­sendő. Méltán elmondhatjuk a Le Monde egyik kritiku­sával: „sikerének abnormá­lis mivoltát legalább any- nyira a kor magyarázza, mint a szerző tagadhatatlan tehetsége. Mindez tán túlságosan ta- nárosan hangzik. Az írok megítélésére azonban csak egyetlen mód kínálkozik: műveinek megvallatása. Sa­gan regényeiből pedig a nagy Nihil ásvtozik az olva­sóra, az a végtelen űr, mely az ún. francia aranyifjúság lelkivilágát kitölti. Unalom és céltalanság, felelőtlenség és cinizmus, fáradtság és életúntság sugárzik hősei­ből, melyet csak a drága márkájú autók száguldozá­sa, a temérdek skót whis­ky elfogyasztása, a testi szerelem megdöbbentő ta­pasztaltságú variálása tar­kít. Jellemei szürkék és ver­teiének, s egyben nagyon hasonlatosak: ugyanazon mohósággal isszák a whis­kyt, ugyanazon élettani funkciók töltik ki életüket, egyformán „szenvedélyesen" unatkoznak. Ennyit véltünk fontosnak elmondani a Sagan-legendá- val kapcsolatban. Bizonyos mesélő tehetséget, kifeje­zésben rugalmasságot és frisseséget nem vitathatunk el tőle, de még nem iroda­lom a szó nálunk megszo­kott értelmében. Az eszté­tikai érték is csak eszmei- erkölcsi értékekkel együtt érvényesülhet. Ha Sagan müveiben értéket keresünk, csak arra a temérdek tény­anyagra gondolhatunk, ame­lyeket közepesen, de nem ügyetlenül megfogalmazva hedmoz fel leheletkönnyű történeteiben, s melyek jel­lemző adalékul szolgálnak a francia könyvüzérek és át­lagolvasók természetrajzá­hoz. (sz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents