Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-19 / 29. szám

4 Liverpooli rapszódia Megtörtént a nagy csoda, a kétszeres világbajnok bra­zil válogatott vert sereg­ként vonult le a liverpooli pályáról. A gyepszőnyegen tizenegy baldog fiú borult egymás nyakába. Címeres mezükön átütött a verejték, hajuk csapzattan hullott a homlokukba, a fáradtság ki­ütközött arcukon, de sze­mük parázslóit a győzelem mámorában. A már elparen- tált Baráti-legénység a tár­gyilagos angol nézők taps­vihara közepette hagyta el azt a játékteret, amelyen megszületett a labdarúgóvi­lágbajnokság eddigi legna­gyobb szenzációja, a magyar csapat pompás játékkal 3:1 arányban legyőzte a világ- bajnoki babérokra pályázó brazilokat. • . ,, A portugálok elleni ve­reség után már nem sok esélye volt a magyar tizen­egynek. Csak titokban re­méltük, hogy fordul a koc­ka, minden mérkőzésén nem lehet balszerencsés az egy­kori aranycsapat örökét át­vevő együttes. A portugálok ellen szépen játszott a ma­gyar válogatott, de ered­ménytelenül. Hiába roha­mozták a portugál kaput, hiába vezettek szemre tet­szetős támadásokat Albert Flóriék, a góllövéssel nem volt szerencséjük. A brazilok ellen sikerült kiköszörülniük a csorbát, imponáló fölénnyel verték meg Garrincháékat. A brazil labdarúgó-bűvészek régen nem játszották olyan alá­rendelt szerepet, mint a ma­gyarok ellen. Már az első félidőben fer­geteges támadások gördül­tek GUmar kapujára. Mint megannyi ördög, úgy küz­döttek Baráti fiai. Nem volt elveszett labda számukra. Egy ideig úgy látszott, hogy Gilmar kapus is a szeren­cse pártfogoltja, de aztán Bene Feri betalált a hálóba. A brazilok nem adták fel a küzdelmet, egyenlítettek, sót a második félidő elején fokozták az iramot és egy kis nyomás nehezedett a Szentmihályi helyett védő Géléi kapujára. Aztán ismét olajozottan kezdett működ­ni a magyar gólgyártó gépe­zet. Megtáltosodott a csa­társor, Albert Flóri régi nagy napjaira emlékeztető stílusban kígyózott át a vé­delmen, Farkas Jancsi szé­dületes cselekkel ejtette át a brazü védőket, Bene Feri gólveszélyesen száguldott a jobbszélen, Rákosi fáradha­tatlan akaraterővel hozta fel a labdát saját térfeléről és ezúttal gólokká érett a já­tékosok nagy igyekezete. Al­bert beadásából Farkas olyan gólt lőtt, hogy Gilmar talán sohasem felejti el. Tizen­egyeshez jutott a magyar csapat. Mészöly Kálmán állt a labdához. A többiek elfor­dulták, nem volt lelki ere­jük a sorsdöntő pillanathoz. Pedig Mészöly Kálmán ez­úttal olyan angol hidegvér­rel vágta a labdát a hálóba, ahogy talán soha életében. A brazilok kétségbeesett igyekezettel próbálták ellen­súlyozni a magyar játéko­sok huszáros lendületét. Hi­ába volt minden igyekeze­tük. Mátrai Sanyi középütt rombolta szét a brazü táma­dásokat, Szepesi szinte „le­radírozta a pályáról Garrin- chát. Káposzta Benőnek még a támadásokra is futatta erejéből, Sipos hallatlan nyugalommal szerelte az előretörő brazü csatárokat. Mathesz pontos labdákkal dobta támadásba csatártár­sait és Géléi a kapuban többször is kitüntette ma­gát. A magyar csapat győ­zött, megszületett a VB nagy szenzációja. ttl ______—____________ Gólok nélkül nincs győzelem Nem a futballpályán, hanem a csatamezőn született meg a mondás: — Legjobb védekezés a tá­madás... Érvényes a gyepszőnyegen is. Gólok nélkül nincs győzelem, márpedig gólokat lőni csak tá­madással lehet. Csak az igen gyenge csapatok alkalmazzák a védekezést, eleve lemondanak a győzelemről, azzal a taktikai elképzeléssel lépnek pályára, hogy talán gól nélküli döntet­lennel „megússzák.“ A magyar válogatott — bár sokan az ellenkezőjét állítják — nem gyenge csapat. Mint a múltban, ma is a támadás a legfőbb erőssége. A védekezés nem kenyere a magyar játéko­soknak, Az egykori aranycsapat támadásokkal érte el legna­gyobb sikereit. — Nem baj. ha az ellenfél akár három gólt lő, mi lövünk hatot — mondogatták Hidegku. tiék. Nemcsak mondták, hanem meg is tették. Sajnos, az utóbbi időben egy­re jobban teret nyert a véde„ kező játékmodor. Baróti Lajos, a magyar szövetségi kapitány, a védekezés híve. A régi nagy csapat hat-hét emberrel roha­mozott. Baróti a csatárok kö­zül is az egyik játékost véde­kező feladattal bízta meg, sőt hogy még könnyebb legyen a válogatás, a portugálok elleni mérkőzésre Nagy Pistát tette meg csatárnak. A portugálok elleni mérkőzé. sen 3:1 arányú vereséget szen­vedett a magyar csapat. Tár­gyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy jól játszott a magyar válogatott, a góllövés­sel azonban baj volt. Balszeren­cse üldözte a magyar játéko­sokat, nem egy, de legalább két győzelemre elegendő gólhelyze­tet hagytak ki. A mérkőzés után így nyilatkozott Puskás Ferenc, a nagy válogatott mesterlövője: — Hogy miért kaptunk ki? Azért, mert nem tudtunk gólt lőni. Már pedig gólok nélkül nincs győzelem. Gólok, gólok. Góliszony­ban szenvednek a legjobb csa­patok is. Az angolok, spanyolok, franciák, sőt még a szovjet já_ tékosok is. A bulgárok ellen rúgtak ugyan két gólt a brazi­lok, de ők Is szabadrúgásból. Igaz, olyan nagy gólt lőtt Pelé, amilyet ritkán látni, szinte füs- tölgött a háló, ám Garrincha még nálánál is szebb gólt lőtt. A labda a felsősarokban kötött ki. — Kápushiba — állították so­kan. Főképp azok, akik soha nem álltak a kapuban. A sze­gény Najdenov — kiváló kapus egyébként — talán nem is lát­ta a labdát, olyan szédületes erővel vágódott az a hálójába. Az ilyen gól nem kapushibából születik, védhetetlen lövés volt Garrincha szabadrúgása. Az vi­szont valóban kapushiba volt, amit Szentmihályi vétett a por­tugálok ellen) mérkőzésen. Az első gól a mérkőzés 2. percé­ben még talán váratlanul érte. A második gólnál azonban olyan elemi hibát vétett, amilyet csak kezdők vagy az igen nagy ka­pusok! Az ilyen potyagólok dön­tik el nagy mérkőzések sor­sát. — Kapussors. Valóban az. Schrojffal, Ven­cel Sanyival is előfordult már az ilyesmi. A játékosok hibáz­hatnak, a kapusok soha. A szúr. kólók még azt is megbocsátják, ha valamelyik játékos elhibázza a tizenegyest. A kapus hibáját soha. A magyar csapat tovább­jutása esélyének csökkentésé­vel Szentmihályit vádolják. Pe­dig a túloldalon Mészöly Kál­mán néhány lépésről nem talált az üres kapuba. Ahelyett, hogy begurította volna a labdát a hálóba, nagy gólt akart lőni. A kapu fölé szállt a labda. Far­kas Jancsi, Bene Feri, Albert Flórián olyan helyzeteket sza­lasztottak el, amelyekből talán még Szentmihályi Is gólt rúgott volna. — Balszerencse — sóhajtoz­tak a szurkolók. Hát igen, a mérkőzések meg­nyeréséhez szerencse is kell. Szerencsével nemcsak ezüstér­met, hanem aranyat is lehet nyerni. Szerencse nélkül még a csoportból sem lehet tovább jutni a legjobb nyolc közé. A világbajnoki küzdelmek folytatódnak. Nehéz csatákat vívnak a csapatok. Idegölő, fel­forrósodott hangulatban. Még végigszurkolni is nehéz a mér­kőzéssorozatot, hát még végig­játszani. A játékosokat nem szabad okolni a sikertelensé­gért, valamennyien igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani. Am az ellenfél játékosai is teljes erőbedobással küzdenek. A 16 csapat közül csak egy szerez­heti meg a világbajnoki címet, 15-nek el kell buknia a nagy küzdelemben. Napimádók Barnára sült lányok a Duna kőgátján. — Imádjuk a Napot, amikor csak tehetjük, kijárunk a víz mellé. Élvezzük a szünidőt, a tétlenséget. Sajnos, már nem sokáig, mert megyünk Csehor­szágba, brigádra. Komlót aratni. Remélem, lesz egy-két szép na­punk. Csehországban is szép a nyár, sok a tó, csak az időjá­rás kedvezne egy kissé jobban... Alig félóra múlva hatalmas felhőszakadás elől keresünk menedéket az eresz alatt. A lányok is. — Ilyen a mi szerencsénk. Bőrig áztunk. Napimádók az eresz alatt. Az égen fekete fellegek. — Csak azt sajnáljuk, hogy nem mehetünk atlétikai edzés­re. Sportoló lányok. Vidáman vágtáztak a zuhogó esőben. Egyikük sem féltette a frizu­ráját. Az eresz alatt még tré­fálkoztak is: — Ma még a Lehockát is megverted volna... Éva Lehocká a nagy példa­kép. Az ország leggyorsabb nő. je. — Eddig Is csodáltam, hát még most, hogy a lengyel Klo- bukovskát is legyőzte. Nagy­szerű lány. Azt hiszem a buda­pesti Európabajnokságon sem indul esélytelenül. Nagy szakértelemmel tárgyal- gatták az atlétika eseményeit. Csak úgy röpködtek a levegő­ben az orszáqos csúcsok, Eu. rőparekordok, és világcsúcsok. Nemcsak a női, hanem a férfi számokban is. A vágtázó Smith, a távolugrő Igof Tér Ovanesz. jan, a rúdugró Tomášek, a ma­gyar Mécser Lajos eredményeit csak úgy kapásból „lőtték“. — Lányok“ maguk valami kvízre készülnek, hogy ilyen jól ismerik az eredményeket — gyanúsítottam meg a jól érte- sültségüket. Élénken tiltakoz­tak. — Dehogy! Ma már nemcsak a fiúkat érdekli a sport. — Csak a Zsuzskáí. A Slovan egyik játékosába szerelmes. Mlég az újságban is az ő nevét keresi. — Te csak ne beszélj, a Szi- kora Gyuri csak azóta tetszik neked, amióta megtudtad, hogy a Vencel Sanyi nős. Lám, még a futball is bele­tartozik a lányok érdekkörébe. Igaz, hogy csak közvetve, de már ez is sokat mond. A har­madik kislány a műkorcsolyá­zók fényképét gyűjti. A töb­biek szerint egész albuma van a Baumlerről, sőt Pavel Roman fényképe sem hiányzik a gyűj­teményből. — Melyik a legszebb sport­ág? Szinte egyszerre válaszolják: — Az atlétika. — A fényképek is ezt iga. zolják? — Nem. Az atlétikát magáért szeretjük. Azért, mert ez a leg. szebb sportág. — Az úszás? — Túlságosan megerőltető. Minden csodálatunk Sebők Ani­kóé, Kozics Olgáé, de nem ké­rünk belőle. Az úszásban csak akkor lehet elérni sikert, ha az ember rabszolgája ennek a sportágnak. Hajnalban, délben, este, mindig csak úszni, ehhez nagy akarat keli. Az atlétikai edzés könnyebb. Az úszás csak mint kiegészítő sportág jöhet számításba. A sok uszodahossz­ba beleszédülnék. Meg aztán ta­nulnunk is kell, a vizsgákra nem mehetünk el felkészület­lenül. Az atlétikában reggel egy kis edzés, torna, futás, délután egy-két óra, ez még kifutja az időből. Az ilyen edzés nem fá- raszt, inkább felfrissít. Még a tanulás is jobban megy. A nyári zápor elvonult, már csak egy kissé szemerkél az eső, a Duna túlsó partján már süt a Nap. — Napimádók, elállt az eső, napózhatnak ismét. — Most már nincsen időnk. Rohannunk kell a pályára. Ogy látszik, azért az atlétika is komoly sportág. M)ég a nap- imádókat is meghódította. A napsugaras Duna-part minden szépsége sem tudja elcsábítani a lányokat a salakról. — Jó edzést és sok sikert a versenyekre. Mai lányok. Modern fiatalok. Ogy látszik, nem mindegyi­kük vesszőparipája a tánc, a dzsessz. A sportpályákon, nap­sugaras folyó- és tópartokon, medencékben, az atléták salak­ján kovácsolődik ki az új nem­zedék. Napimádók a Duna-parton NYÁRI EGYVELEG — Jó estét, kedves előfizetők ......... és potyanézők! így képzelünk el egy modern esernyős üzletet — Ne mozdulj, Frici, előbb keresek egy macskát! Ma főzök utoljára, holnap nő sülök..*

Next

/
Thumbnails
Contents