Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-19 / 29. szám

Nincsenek romantikus hegyei és mély- kék tavai, nevét mégis néhány esztendő alatt megismerte egész Európa. Azelőtt a város szülöttei a napfény városának, a Tisza gyöngyének tisztelték, vagy az Alföld metropolisának mondták, ma azon­ban már a határokon túl is, a Szabadtéri Játékok városának ismerik, mely ver­senyre kelt a híres Salzburggal. A felújított játékok rendezőségének jó­voltából olyan nagy nevű művészek ad­nak egymásnak itt évről évre találkozót, hogy joggal érdemli ki e város az egyre fokozódó figyelmet. Ottjártamkor szinte már a levegőben lehetett érezni az idei július 23-án kezdődő nagy ünnepek elő­szelét. A híres Virág cukrászdától nem messze a Szabadtéri Játékok Igazgatósá­gának hivatali helyiségében összpontosul a közeledő munkákkal kapcsolatos hiva­tali teendők zöme. Itt találkoztam e nagy rendezvény legfőbb Irányítójával és igaz­gatójával Tary Jánossal, aki rendkívüli előzékenységgel és szeretettel fogadott hogy a csehszlovákiai olvasók számára megadja az ünnepekkel kapcsolatos fel­világosításait. • Arra kérném ha bevezetőben a tavalyi sikerekről beszélne és — tettem a kérdést — megmagyarázná azt is, hogy a tavalyi nagy viták ellenére miért tűzték idén is műsorra a tavalyihoz hasonló koncepcióban a Tragédiát. Azzal kezdeném, hogy a felszabadulás óta hétszer rendeztük meg eddig a Sze­gedi Szabadtéri Játékokat. Az idei lesz a nyolcadik. 1939 óta kb. hatszázezer em­ber gyönyörködhetett az előadásokban. A tavalyi ünnepek kapcsán elsősorban Ma­dách Ember tragédiájáról szeretnék szól­ni. mert e körül igen forró hangulat ala­kult ki a kritikusok, szakemberek és né­zők körében egyaránt. Nos azért tűztük az idén is műsorra a tavalyi koncepció alapján Madáchnak ezt a hatalmas alko­SZEGED július 23 - augusztus 20 1966 tását, mert véleményünk szerint a világ- irodalomnak egyik olyan alkotásáról van szó, amely leginkább szabadtéri színpad­ra való, ugyanakkor ez a csodálatos mű nagyon sokféleképpen rendezhető, anél­kül, hogy az író elképzelése csorbát szen­vedne A szabadtéri előadásoknak külön törvényszerűsége. hogy a vizualitásra kellő hangsúly; helyezzen. Tehát egyik domináns legyen a vizuális megjelenítés célja. A mű lehetősége; nyújt, hogy a filozófiai mondanivaló clsikkadása nélkül tömegjátékká formáljuk. Mi ezt az utat választottuk, hisz a tér adta lehetőségek Is ezt diktálják. Számunkra nem lehet közömbös, hogy a hallás mellett a látás is hozzásegítse azt a hat-hétezer nézőt a mű megértéséhez, aki a nézőtéren he­lyet foglal. S most, hogy választ adjak kérdésének másik részére; mi volt az elmúlt esztendő legnagyobb sikere? A legnagyobb művészi sikert feltétlenül a Turandot aratta. A szakemberek vélemé­nye az volt. hogy lényegében Európa- szintű előadás volt. Ugyanakkor be kell ismernünk, hogy ugyanez nem mondható el Bernstein ma már világhírű West Side Story-jának szegedi előadásáról, 9 Amikor Önök az Idén a szovjet ven­dégek produkcióját tűzték műsorra az előbb említett és hangsúlyozott tör­vényszerűségre gondoltak-e? Egyrészt! A legdöntőbb ok az volt, hogy a tbiliszi opera és balett világvi­szonylatban is kiváló művészi együttes. Sajátos balettet táncolnak. Csabukiján a Lenin díjas művész új Iskolát teremtett. Táncuk lényege a klasszikus baletten alapszik, de a népi motívumok felhasz­nálását szorgalmazva, dalami sajátos újat nyújt. Elmondható ez Macsavariani Otel­lójáról, de különösen áll e megállapítás Toradze Gordájára. • A tbiliszi együttest a színház vezető­sége, s Így ön is látta Tbilisziben; mondjon kérem valamit az együttes művészetéről. Igen, jártam Tbilisziben, személyesen találkoztunk az együttes művészeti ve­zérkarával, így Csabukijannal és Cigna- dzeval is. A Szegedre látogató balett több mint szár tagú lesz. Látaam Ma­csavariani Ottelóját is. Véleményünk sze­rint világraszóló produkció. A szegedi előadás fényét még külön növelni fogja, hogy maga a világhírű mester Csabukijan alakítja majd Ottelót. Toradze Gordáját több előadásuk közül választottuk ki. Ebben a balettjukban a tbilisziek a tánc minden szégségét bemutatják. Klasszikus táncot, sellötáncot, csata jeleneteket lát­hat a közönség, a kalifa udvarában a keleti táncok színes virágcsokra tárul a nézők elé. Véleményem szerint Toradze egyenesen szabadtéri színpadra s nem kószinház számára alkotta ezt a müvét. 0 Hogy fogadták a tbilisziek a magyar- országi meghívást? Nagy-nagy örömmel. A lekötés óta pe­dig minden idejüket szegedi vendégsze­replésük próbáira fordítják. Művészeti vezetőik Itt Jártak már, s Szegeden tár­gyaltak Vaszy Viktorral a zenét illetően, ■«maaBMJUii——Ha— a szinpadmesterekkel. a világositokkal, szóval mindenkivel aki az előadásukban „benne“ van. Meggyőződésünk, hogy min­den néző, hazai és külföldi egyaránt a iegszebb emlékekkel távozik majd mind az Otelló, mind a Gorda előadásáról. 0 És most térjünk rá az idei műsorra. Tehát bemutatásra kerül Gounod Faustja? Három igazán kiváló külföldi művész közreműködésével. Gounod csodálatos mü­vében Margitét Virginia Gordoni, a mi­lánói Scala tagja énekli majd. aki nem­régiben nagy sikert aratott a párizsi ope­rában és a francia lapok nagy-nagy el­ragadtatással nyilatkoztak művészi kva­litásairól. Mefisztót Carlo Caval énekli, ugyancsak a milánói Scala tagja. Fausztot pedig Juan Mansina akit mi a bécsi Staatsoper tagjának mondunk, de ugyan­így mondhatjuk a milánói Scala tagjának is; mindkét helyen otthon van. Ebben az előadásban Márta szerepét Szilvássy Margit, a Magyar Népköztársaság érdemes művésznője alakítja, akinek kvalitásait, mindannyian jól ismerjük. Elmondhatjuk nagy előadás lesz ez is. • A műsor-előzetes Kodály Zoltán Háry Jánosát is ígéri. Mit tudhatnánk meg ezzel az előadással kapcsolatban? Az idei színjátékokat Háry Jánossal nyitjuk. Magáról a műről nem is kell szólnom, azt bizonnyal jól ismerik — a magyar közönség és mi szegediek na- gyon-nagyon szeretjük Kodály Zoltánnak ezt a bűbájos alkotását. Cgy érzem ki­váló szereposztást sikerült biztosítanunk. Háry Jánost Melis György, Örzsét Komlósi Erzsébet, Marci kocsist Szalma Ferenc — aki nemrégiben igen nagy sikert aratott a Magyar Állami Operában Mefiszto sze­repében, — Mária Lujzát Szőnyi Olga és Napóleont Bodrogi Gytffc alakítja majd. • Köszönöm a felvilágosítást, amit igaz­gató elvtárs a művészi programot il­letően adott. A nagy vállalkozás rea­lizálásától már csak napok választják el önöket. A műsor lebonyolítása azon­ban nemcsak művészi feladatok meg­oldása elé állítja a szegedieket; tu­catnyi más probléma is felmerül. Eggyel kapcsolatosan szeretném ha szólna, hogyan oldják meg a vendég — a közönségellátást? Az ideérkező vendégek száma igen­igen nagy. A színjátékokra érkező ven­dégek számát — az előzetes jelentkezé­sek alapján — már most 8—10 ezerre tesszük, persze a turisztikát is figyelem­be kell venni. Szeged Idén a színjátéko­kon kivül 50.000 külföldire számít. A vendéglátást szinte az egész város végzi, persze elsősorban az Ibusz és az Ide­genforgalmi hivatal. Az első osztályú el­szállásolás terén nem állunk valami jól. Esténként több mint 5000 vendégünk iga­zán színvonalas elhelyezését tudjuk biz­tosítani kiváló kollégiumi hálózatunk ré­vén és ez egyre gyarapszik, hisz az idén is Újszegeden egy gyönyörű 300 férő­helyes kollégium nyílt meg, kétágyas szobákkal, amelyet a külföldiek bizonyára megkedvelnek. Természetesen az idegen- forgalom minden ország számára nagy jelentőségű. Számunkra is. Ezért a kül­földről ideérkező kedves vendégeinket megkülönböztetett szeretettel fogadjuk és lehetőségeinken belül igyekszünk őket ellátni minden tekintetben. Természete­sen nagy szeretettel várjuk a fiatalságot, akik a szegedi játékok mellett bizonyára nagy örömmel fogják élvezni a tiszai für­dést és a sokat nyújtó szegedi camping- lehetőségeket. Tehát úgy búcsúznék a kedves szlovákiaiaktól, hogy a mielőbbi viszontlátásra Szegeden. Nagy Jenő Nagy virtuóz, folyton foly­vást előad. — Fáradhatatlant Izzig-vérig művész, aki min-^ dig szívvel és sok-sok színnelj játszik. Valóban „játszik“, csu­pa kedvtelésből, nagy életkedv-* vei, akarással. Ezért könnye­dék, eredetiek az alakításai. S talán éppen ebben rejlik nagy- nagy népszerűsége nemcsak a tizenhét, hanem még a hetven­hét évesek körében is. Palettáján mennyi szín, mi­csoda összhang! Humor, irónia, és szellemes sziporkázás egy­szerre. JátszotS már sok-sok szerepet, és egyforma sikerrel alakította a drámai hőst (első drámai szerepe: „Üvegfigurák“) és a zenés vígjátékok különbö­ző érdekes és mulatságos figu­ráit. — Melyiket szereti jobban? — adódik önkéntelenül is a kérdés. Művészi alkata, egyé­nisége, mókázó kedve inkább a vígjátékokra utal. De nála x-re áll a dolog. Egyformán szereti a drámai és a vidám szerepe­ket előadni — és nézni, ha jó. Mi mindent kell Tudnia egy színésznek? — tódul elő az újabb ráíllő gondolat. Kifejező készségére, .sokoldalúságára embert ábrázoló munkájára gondolok, mikor kimondom. Bo­drogi Gyulának pedig a színé­szi munka „kiegészítő sportja", a „bravúr“ jut eszébe... S már nevet is... — A „Kard és koc­ka" című filmben volt egy nagy „erkélyjelenetem“ — meséli. Szerződtettek ehhez egy artis­tát, aki majd dublőzként elvég­zi helyettem az erkélyről Tör­ténő „nyaktörő“ ugrást. Szá­momra ez a helyettesítés egy kis forgatási szünetet jelentett, így hát nyugodtan füstöltem az öltözőben, amikor izgaiottan „rámtört" a rendező, mondván, hogy az artistát színészileg nem tartja jónak, — nekem kell le- ugranom az erkélyről. Mit volt mit tenni, ugrándozni kezd­tem... Négyszer-ötször „levetet­tem magam", míg végre a ki­fogástalanul sikerült. FelveTték végre a jelenetet és akkor már azt is elárulhatták — nagy megnyugtatásomra —, hogy az artista már az első ugrás al­kalmával kificamította a boká­ját... — De ez még mind csak semmi! Motort, teherautói is vezettem már, ágyút kezeltem, sőt nemegyszer főztem is fil­men és színpadon. De nehogy azt higyje a ked­ves olvasó, hogy csak úgy tu­dok főzni, mint a házimunka iránt érzéketlen Bili Cardew az „Imádok férjhezmenni" című darabban... Még Törőcsik Ma­rin is túlteszek, ha például egy „Bodrogi rakott“-a’t’ (ma­gamról neveztem el az erdélyi rakottkáposztát) kell elkészíte­ni... De a „dupla lecsó" se ku­tya. S már diktálja is feltar­tóztathatatlanul a receptjét... Tehát: Megfőzzük a lecsót (ezt mindenki Tudja, hogyan kell elkészíteni.) de „bőjtösen", — kolbász nélkül! Addig főz­zük míg a paprika héja ,,le- sündörög". Azután az egészet átpasszírozzuk, így egy sűrű pé­pet kapunk, s most jön a rá­adás, vagyis a „dupla“. Egy újabb lecsó, — erre rá! De ezt már kolbásszal készítjük! — Főzni és táncolni civilben is nagyon szeretek — mondta meggyőzően, amikor megkoc­káztattam egy „rázós" kérdést: — Mivel tölti szabadidejéT? Kiderült, hogy még olvasásra is jut ideje, sőt notórius mozi- és színházlátogató. Egy-egy jó filmet vagy színdarabot akár kétszer is megnéz. Szórakozó­helyeken azzal szórakozik, hogy a fiatalok táncát nézi —, ha jól táncolnak. A jót, az élet­ből vett mozdulaTokat, nem­csak elraktározza, hanem be is építi táncaiba. Széles színészi skáláján sze­repel a film, színpad, rádió, televízió és a szinkronizálás, amit különös élvezettel művel. „Helyettesítette" már Ivasov hangját a „Ballada a ktoná- ról" című filmben, szinkroni­zálta Gerard Philip-et és nem­régiben „Hüvely Matyi" hangja volt... Sikert aratott első klasszi­kus szerepében, a „Kertész ku­tyájáéban. az első Shakespe­are szerepben: a „II.Richárd“- ban és sikert, sikerre halmo­zott a József Attila Színházban eltöltött hét esztendő alatt a művészien megformált vígjá­ték figuráival. „Házasságból elégséges", „Má­jusi fagy“, „Hattyúdal“, „Nem" és' még sokáig sorolhatnám filmjeit. — Hány filmben szerepelt eddig? — kérdezem. — Az új „Film kislexikon­ban olvastam — mondja —, hogy tizenkilenc filmben szere­peltem... Ezek szerint a „Pa­tyolat akció" a huszadik. — Filmszerepeimnek számát csak a lexikonból tudom, de pályám legfontosabb állomásait kívülről is. Három boldog tán­cos évvel kezdődött a SZOT MűvészegyüTtesében. Azután je­lentkeztem a főiskolára. Ren­dező szerettem volna lénni, de abban az évben nem' indult ilyen tagozat. Milyen indul? — kérdeztem. Színész tagozat — válaszolták. Akkor arra kérek egy felvételi blankettát! — mondtam. Felvettek. (Tanáraim nagy megrökönyödésére, mert a gimnáziumban mindig én vol­tam az osztály legjobb mate­matikusa, fizikusa.) Negyven­ötén indultunk, nyolcán végez­tünk — köztük Törőcsik Mari, a feleségem is. , Ezután következett' a József Attila Színházban eltölTött em­lékezetes hét esztendő. Ezalatt ismertük meg igazán Bodrogi Gyulát, és népszerűsége ezidő alatt hágott tetőfokára. (Zs. M.) A szombatesti műsor a han­gulatkeltés jegyében zajlott le. Ezt fémjelzi a szereplők neve is. Említsük hát őket sorban: Csákányi László, Kovács Apol­lónia, Sárdy János, Gobbi Hilda, Szabó Miklós, Feleki Kamill és a Vasas művészegyüttese Ma. gyarországról. De itt említeném Kovács Béla és Cséfalvay Kató nevét is, valamint szombat este fellépő csoportjainkat, közöttük a deáki „Győzelmes Út“, a ri­maszombati „Gömöri Együttes“ és a füleki „Palóc" együttese­inket. Említettem már, hogy a szom­batesti műsor a hangulatkeltés jegyében indult. Az együttesek jól kidolgozott táncai, a ma. gyár nóta. népdal és cigánynó- ta-csokrok (Kovács Apollónia) szinte extázisba hozták a kö­zönséget. Tehát a hangulatkel­tés sikerült. Eltelt egy év s mi újra talál­koztunk Gombaszögön, ahol az­tán két napon át (július 2-3- án), daltól, táncosok kurjongá- tásától; s mindezekért a mint­egy 20—25 ezernyi ember 50 ezer tenyeréből felropogó taps­tól volt hangos a gombaszögi dal- és táncünnepély színhelye. Szombaton Vasárnap délelőtt Vasárnap délután Engem különösképp a vasár­nap délelőtti műsor érdekelt és nem csalódtam várakozásom­ban. Illetve kár, hogy a Cse- madok illetékesei a vasárnap délelőtti népművészeti műsor­ból nem csináltak egy országos méretű erőpróbáját, s az itt legjobbnak bizonyult csoportok és műsorszámok kerülhettek volna esetleg a délutáni közön, ség elé. Az újváriak, pozsony- püspökiek, de különösen a du- naszerdahelyiek nemrég újjá élesztett csoportja nyújtott és jelentett élményt, no és persze Banyák István népi zenekara. A tömeg óriásivá növekedett. Egy csinos „néző“ Szinte ember ember hátán. így vette kezdetét a gombaszögi ünnepségek záróműsora s akik kitartóan süttették magukat a nappal, nem bánták meg, mert a rimaszombati, dunaszerdahe- lyi, lévai, érseküjvári, deáki, va­lamint a füleki együttesek nagyszerűen helytálltak. (A fü- lekiek Molnár-tánca vastapsot kapott). Kitett magáért a Va­sas is. Viszont a lengyelek együttese az ízléstelenségen túl, nemigen hozott tanulni, el- lesnivalót a mi műkedvelőink számára. S ha már itt vagyunk, hadd mondjam el egy másik észrevételemet is. Arról van szó ugyanis, hogy megéri-e nekünk öt-hat pesti vendégművészt horribilis honoráriumért leho­zatnunk vagy lehoznunk, ami­kor többet egyetlen esetben sem hallunk tőlük, mint a ma. gyár TV-ben is már rongyossá koptatott szövegeket. Ez tör­tént most is. Ügy gondolom a szerződés-kötésnél a vendég- művészek előtt sem ártana hangsúlyozni, hogy vannak igé­nyeink és hogy valahogy sértő ránk nézve az ezerszer hallott dolgok újrakiárusítása. ötlet Mii történne mondjuk, ha egyszer egy szorabatesti ün- nepségnyltőra a Csemadok ve­zetői egy egész színházat és szép komoly _ vagy víg - sza­badtéri előadásokat szerződtet-; nének. Az előfeltételek meg­vannak és gondolom, annak is sikere lenne közönségünk előtt és egyben sokkalta nagyobb ta_ nulságokkal is szolgálna mű­kedvelőink számára.-O­A gombaszbgi dal- és tánc- ünnepély vasárnap az esti órák­ban fejeződött be. 25 ezer ma­gyar örülte végig. Nagyon szép ünnep volt.-tó­A nagykapocsi táncosoknak ízlik az ebéd

Next

/
Thumbnails
Contents