Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-19 / 29. szám

flonoszflóy Dezső:- Kisregény Talán nem is ez Mert Gúzsbakötött Rövidnadrágnak nem Is az igazság imponál, hanem valami más. Gúzsbakötött Rövidnadrág szeretete majdnem olyan megfontolatlan és szeszélyes, mint a szerelem. Az igazi ellentmondás inkább abban a képmutató sajnálkozásban rejlik, hogy nem fogadott szót a szüleinek és ezért került a gyerekotthonba. Tehát valójában helyteleníti a saját cselekedeteit, ugyanakkor sajnálja a barátait, sajnálja a Villám-bandát, amely Szétesett, és szomorkásán állapítja meg. hogy csak ünnepkor találkozhat velük. Balogh tehát önmagában még mindig ólomkatonákkal játszik. Kellemetlen véletlennek tartja, hpgy felborultak, de nem haragszik azokra, akikkel együtt döntötte fel őket.

Negyedikes gimnazista koromban sakkozás közben valamin összeszólalkoztam bentlakó társammal. Hirtelen haragú, szangvinikus gyerek volt. Annyira tűzbe jött, hogy felkapta a sakktáblát (keményfa-doboz volt) és a fejemhez akarta vágni. Szerencsére a fejem mellett süvített el az ágyúgolyó, méghozzá olyan erővel, hogy a tanulószoba falából jó nagy darabot kiszakított. Aztán egymásnak estünk és agyba-főbe vertük egymást. A féktelen verekedésnek a prefektusunk vetett véget. Ezt követte a megtorlás, amely a mi szigorú intézetünkben is szokatlan méretű volt. Az eset — közvetlen a nyári vakáció előtt történt, s minket a bizonyítványosztás után, a- mikor már mindenki hazautazott, még két hétre ott tartottak. Egy napig ellenségesen kódorogtunk az üres termekben. Mindössze egy-két paptanár maradt az intézetben és a konyha személyzete, különben teljesen egyedül voltunk. Először egymásra haragudtunk, de azután a közös sors, a közös bún- hödés összehozott. Később szerettem volna ennek a hihetetlen és rendkívüli két hétnek a történetét felidézni. Miről is beszélgethettünk egész nap? De egy mondat se jutott az e- szembe. Ügy elpárolgott, mint a kamillatea és a pörköltszag.

„Amikor egészen kicsi voltam, szívesen jártam az erdőben és néztem a halakat. Ha későn jöttem haza, apám elvert, vagy megszidott. Anyám a pártomat fogta, és aztán ők ketten veszekedtek tovább. Néha egész éjszaka. Ha apám nagyon szidta anyámat, elszöktem hazulról, a barátaimmal voltam, vagy elmentem nagyanyámhoz. Amikor megnőttem, s'apám anyámat szidta, megvédtem anyámat, és akkor apám abbahagyta a kiabálást. Néha anyám szülei is eljöttek és megverték apámat, aztán valamennyien elmentünk otthonról és több napig nem voltunk otthon, aztán jött apám és kérte, jöjjünk haza. és mi hazamentünk. A szüleim mindig miattam veszekedtek. Most már nem veszekszenek, örülnek neki, ha hazamegyek, még sírnak is...“

Sajnos, én nem emlékszem vissza egész kicsi koromra. Mindössze homályos kép dereng bennem, de ezt is valahogy nem a szememmel, inkább az érzéseimmel látom. Egy földszintes ház ablakából ugrik ki velem egy öreg hölgy. Valami elől menekülünk, de fogalmam sincs mi elől. A szorítást a- zonban most is érzem. S még egy másik kép is előttem táncol, de ez már sokkal később történt. Valahová kirándulni mentünk nagyobb társasággal, édesanyám is ott volt, s én az érdéi úton megszomjaztam. Mind bíztattak, hogy tartsak ki, már nincs messze a csárda, ott majd ihatok málnaszörpöt. De én türelmetlen és makacs gyerek voltam, s egyre hangosabban követeltem: Kapok málnaszörpöt, vagy nem kapok?! Anyám és a társaság többi tagjai, bizonyára rokonok, csití- tani igyekeztek, de én csak annál követelőzőbben harsogtam: Kapok málnaszörpöt, vagy nem kapok? [Egyszerre csak magasan a fejem felett, arra kanyargóit a szerpentinút, egy mély öblös férfihang visszakiáltott: Kapsz a'fejedre! Ettől az idegen férfihangtól megszeppentem. Valahogy akkor tapasztaltam először, hogy a családon kívül még mások is beleavatkozhatnak Gúzsbakötött Rövidnadrág életébe. Azt hiszem, akkor találkoztam először a társadalommal. Nálunk otthon senki senkivel sem verekedett. Ez a béke és csend azonban rám különös módon hatott. Magamban kegyetlen és szigorú szülőkről álmodoztam, akik póznához kötnek és megkorbácsolnak. Ha ilyen szülőkről hallottam, furcsa izgalmat éreztem, s olyan kéjes borzongás töltött el, mint amikor érdekfeszítö indiántörténetekét olvastam. Egyszer egyik ismerősünknél nyaraltam. A fiú jó barátom volt, már nem tudom, mit követett el, csak arra emlékszem, hogy az apja kegyetlenül megpofozta. Tele voltam szánalommal iránta, de nemcsak szánalmat éreztem, én szerettem volna a zsarnokság áldozata lenni. A Gúzsbakötött Rövidnadrágok vágyai némelykor teljesen érthetetlenek. Persze Balogh körül elég pofon csattogott, hogy irtózzon tőle. Náluk mindenki mindenkivel verekedett. Lehet, hogy Balogh bosszúból robbantotta fel a longrif-tölté- nyeket, hogy ha hazamegy a javítóból, ne veszekedjenek többé a szülei, hanem sajnálják egymást és őt is és sírjanak. A- míg Balogh az erdőben járt és csak a halakat nézte, érhetet- lenek voltak azok a pofonok, érthetetlen és igazságtalan volt, hogy ezért az apja és az anyja összeverekedjenek, aztán berontsanak a bosszúálló öregek. Halakért és erdöbenjárásért lehetetlen ennyit veszekedni. Fel kellett robbanni a longrií- töltényeknek.

„Tudom, hogy rosszul cselekedtem...“

De vajon mit ért eza'att Balogh, s mire vonatkozik az a rossz? Á gitárokra? Vagy a táskarádióra? A táskarádióra a- ligha. táskarádió nincs is a hangszerüzletben. És egyáltalán van-e hangszerüzlet? Persze, ha nincs hangszerüzlet, van más bolt. ha nincs gitár, van bicikli, pénz és linzertészta. Va- minek lenni kell. javítóba csak bírósági ítélettel kerülhetett Gúzsbakötött Rövidnadrág. S hátha arra a lányra vonatkozik az a rossz, aki elkezdett kiabálni? Erről a lányról azonban egy szót sem ír Balogh.

„1964 nyarán a strandon voltam. A barátaim is ott voltak. Aztán jött egy barátnőm, és bemutatta az unokatestvérét. Nagyon megtetszett nekem és kezdtünk együtt járni. Szerettem. és most is szeretem, nagyon kedves, és megért engem. Ha hazamegyek, mindig eljön hozzánk. Szívesen járok moziba, legjobban a kalandos filmeket kedvelem. Olyankor úgy érzem, és is a színészek között vagyok. Szeretem a fekete és a piros színt. Ha sok pénzem lenne, motorkerékpárt vennék, és a többi pénzt betenném a takarékkönyvbe; Adnék a szüleimnek, a bátyámnak, és a nővéremnek Is belőle...“

Tehát csak Darináról ir Balogh, az a másik lány kifutott a meséből. Olyan hangosan kiabált, hogy nem lehet róla csendesen vallani. Megsértődnének a halak, az erdő, és a linzertészta. Pedig éppen emiatt a lány miatt nőttek szamárfülei Pinochiónak. Pinochió azonban a sapka alá gyűri füleit, sapkája alá gyűri azt a másik lányt, s én nem tudom, hogy honnan Varázsoljam elő. Elsősorban azt is nehéz kitalálni, hogy előbb jött-e az a másik lány, mint Darina, vagy csak •Hátán. De akár előtte jött, akár azután, Baloghnak le kellett

ülni az árokpartra, éppen oda, ahol világkikötővé változnak az apró földnyúlványok, s ahonnan ötszáz kilométerre van Afrika, s nemcsak oroszlánokról és dzsungelról, de erről a lányról is be kellett számolnia Darinának. Darinának, az egyetlen lénynek, aki megérti Gúzsbakötött Rövidnadrágot.

Hacsak valamit is ki akarok hallgatni Balogh titkábói, én se tehetek mást, le kell ülnöm az árokpartra, Darinka közelében. A legfontosabb az, hogy senki se vegyen észre. Szerencsémre az íróasztalom egyik sarkában van egy papírvágó kés, a mögé lehasalok.

— Tudod, nekem már nagyon sok nő volt az életemben, s az egyik, aki nagyon szeretett, amikor megcsókoltam, elkiáltotta magát, nem akart tovább élni, s egy kiálló szikláról a szakadékba vetette magát.

Szeretnék közbeszólni, hogy az egészből egy szó se Igaz. de helyettem Darina beszél.

— Meghalt? — kérdezi.

— Meghalt — mondja Balogh szomorú, fátyolos hangon, s egy könnycsepp csillog a szeme szögletében.

De hiszen azzal a lánnyal egészen másképp történt a dolog. Balogh odaszorítötta a pince szögletéhez, vagy egy fához, letépte róla a blúzt, megpróbálta leráncigálni a szoknyáját, a cipzár szétpattant, és akkor kezdett el kiabálni a lány,

Illusztrálta: KOP0CS TIBOR

s egyáltalán nem ugrott le a szakadékba. Ezeket kiabálom a papírvágó kés mögül, de az árokig nem hallatszik el a hangom.

Persze, talán jobb is, hogy nem hallatszik odáig. Darinka mit kezdene ilyen beszámolóval? Az is lehet, hogy ezt a változatot is ismeri. De az a másik az szebb. S valahol talán igazabb is, csak a szakadékok cserélődtek fel. Gúzsbakötött Rövidnadrág akarta magát abba a szakadékba vetni, de utolsó pillanatban a szakadék el kezdett kiabálni, s akkor már nem lehetett semmit sem tenni, legföljebb elszaladni. De Balogh nem akart elszaladni, mert azt akarta, hogy haljon meg a szakadék egészen.

Ha van egy Darinka, aki a hihetetlent is elhinni látszik, akkor nem kell hihetetlen (dolgokat cselekedni. Ha hallgatna arra, amit én a papírvágo kés fedezékéből súgok neki, ha megrántaná a vállát és kinevetné Gúzsbakötött Rövidnadrágot, akkor lehet, hogy az árokpart pinceszögletté, Darina pedig szakadékká változna. De Darina nem olyan, mint az a másik lány, Darina nem változik szakadékká, megsímogatja Balogh fejét és azt mondja:

— Ha tizenhatéves leszek, én nem ugróm a szakadékba odaadom magam neked, és születik majd egy kisfiúnk, akit nagyon fogunk, szeretni.,

Balogh nézi a tíz centis tengerben úszó faleveleket, meghatódik önmagától, Darinkától és a falevelektől, s esze ágában sincs erőszakoskodni.

Tizenötéves koromban a Tulipán penzióban nyaraltam. A Tulipán Penzió tele volt fiatal lányokkal, tíz, tizenkét, tizenhárom évesekkel. Voltak aztán nagyobb lányok is. de én voltam az egyetlen fiú. Annabálkor a nagyobb lányok mind bálba mentek, a penzió tulajdonosnője gardírozľa őket, a kisebb lányok otthon maradtak, s kívülről az ajtót is rájuk csukták. Az Annabálra persze engem se vittek el. De én úgy állítottam be az esetet a kisebb lányok előtt, hogy értük mondtam le a bálról. A penzió két épületből állt, én a másik villában laktam, s amikor a bálozók már elutaztak, a közeli kocsmában vettem egy liter bort. Egy kerti széket odaállítottam a bezárt üvegajtó elé, s az ajtó felső, szellőzőnyílásán keresztül beadtam a bort a lányoknak. Ezután jött a nehezebb része. A lányok bíztattak, hogy másszak be én is a szobába. Befelé menet sikerült is, de amikor ki akartam mászni, az egyik kapaszkodó lábammal kirúgtam az üvegajtót. Az üveg össze is vágta a lábamat. De ez volt a kisebb baj. Mi lesz, ha hazajön a penzió szigorú tulajdonosnője, s az egész turpisság kiderül? De nem derült ki, a lányok nem árultak el. Azért nem árultak el, mert én is úgy beszéltem hozzájuk, mint

Balogh Darinához. Nekem is volt számtalan nőm, olyan Is akadt, aki szakadékba ugrott értem. Aztán beszéltem régi Annabálokról, amelyeken hajnalokig táncoltam, közben mérhetetlen mennyiségű alkoholt fogyasztottam., Ha bevallottam volna, őszintén, hogy még soha egyetlen lányt se csókoltam meg, hogy az a kertiszékes história a legnagyobb kaland az életemben, biztosan elárultak volna. De így különös megtiszteltetésnek vették, ha egyiküket, másikukat homlokon csókoltam. Elhitték, hogy ötszáz kilométerre van Afrika, elhitték, hogy oroszlánvadász vagyok, nem kellett fitogtatnom a bátorságomat.

Van egy óriási fekete kémény, azon másznak fel a kéményseprők, van egy fehér jégbarlang, ott merülnek a víz alá a jegesmedvék. Ha nem dugulnak be ezek a nyílások, a Gúzsbakötött Rövidnadrágok nyugodtan repülhetnek föl-le, úgy úszhatnak a szakadékok felett, mint az álmokban. De ha bedugulnak, ha jön egy idegen lány, aki lefitymálja Gúzsbakötött Rövidnadrágot, s szájhősnek és fecsegőnek tartja, akkor kénytelen Balogh felcsapni oroszlánvadásznak, egyszerre az árokpartból pinceszöglet lesz, minden felborul, a gondolatok elképzelhetetlenül valószínűvé válnak. Pedig Balogh éppen azon töprengett, hogy megnyeri az olimpiászt, vagy a száz- méteres síkfutást, vagy a céllövészetet, esetleg a kalapács- vetést. Nem is olyan különös, hogy ezen töprengett, hiszen minden Gúzsbakötött Rövidnadrág, még a gyengébb sportolók is szá'mtalanszor megnyerik magukban az olimpiászt. De az a lány fitymálkodva kigúnyolta Baloghot. Baloghban minden felkavarodott, egy percig ő is elhitte, hogy nem nyeri meg a száz méteres síkfutást. Mérhetetlenül kifosztottnak érezte magát, nem maradt más számára, mint a benzinpumpa és az apja hentesüzlete, a pofonok és a gúzsbaktöttség, s ott állt előtte a lány... Ha már nem nyerheti meg az olimpiászt, akkor legalább ennek a titoknak utánanéz, valamivel pótolni kell az orosziánvadászatot, az Afrikáig úszó faleveleket. Akkor vetette rá magát, s talán ha nem hasad szét a szoknyája, de széthasadt... S ha legalább azt mondta volna az a lány, ha majd tizenhétéves leszek, szülők neked egy kisfiút, de nem mondta. El kezdett kiabálni, az ólomkatonák felborultak, felrobbant a longrif-töltény.

Persze, az is lehet, hogy rosszul hallgatóztam a papírvágó kés mögül. Balogh egyszerűen bevallott mindent Darinának.

— Nézd, bekerültem a csődbe. Az a marha csaj elkezdett óbégatni. Pedig eleinte kellette magát, aztán már nem tudtam, hogy mit csinálok.

— Ha a lányok is olyanok lennének, mint a fiúk, akkor könnyű lenne — talán ezt válaszolta volna rá Darina. Mert Darina meg tudja érteni Baloghot, csak éppen segíteni nem tud rajta. Tizennégy éves korban nem szabad gyereket szülni. Tizennégy éves korban minden kiderül, különösen ha az ember lány, ezt meg kell értenie Gúzsbakötött Rövidnadrágnak.

Baloghtól tudom, hogy Darinának gesztenyeszínű haja van, s hogy körülbelül százhatvan centiméter magas, alighanem karcsú, bár erről nem beszéltünk. Talán ezek a szavak ille- nének is hozzá. Magamban strand-emlékek után kutatok, gyerekkori strandemlékek után, mert szeretnék Darinával találkozni. De úgy látszik, nehéznek ígérkezik ez a találkozás. Már három pohár szódavizet megittam, s még egy uszodányi vizet sem tudok elképzelni. Aztán egyszerre csak valami mozdul, mintha a hullámfürdő habjai csapnának at az íróasztalomon, tülkölő hangokat hallok, most kezdődik a hullám, piros és kék fürdősapkás lányok feje fölött csuka-fejesek és vízilabj dák táncolnak. Talán éppen Balogh ugrik csukafejest, a kék és piros sapkás lányok alá akar úszni. Csakhogy a lányok ma már nem is hordanak fürdősapkát. Aztán rájövök, hogy fölöslegesen erőlködtem, a csukafejesre sem volt szükség, hiszen Baloghnak van egy barátnője, s Darina a barátnő unokatestvére. A barátnő mutatja be Darinát. Ha egy kicsit idősebb lenne, akkor tudná, hogy fordítva kellene ezt a bemutatást eszközölni, de ez most igazán se nem oszt, se nem szoroz.

— Ez a seriff.

— Darina vagyok. Nicsak, neked tetoválva van a kezed!

— Ühüm.

— És nem fájt?

— Ki lehet bírni.

Darinának gesztenyeszínű haja van és édes, huncut szeme, a kis ujját némelykor a szája csücskéhez emeli, alighanem a körmét rágja. Baloghban óriási színes strandlabdák gurulnak az örömtől. Szeretne valami nagyon szépet mondani, de nem jut semmi az eszébe. i

— Ti hányán vagytok otthon?

— Anyám, apám és én.

— Mi öten vagyunk.

— És hány éves vagy?

— Hát te?

— Tizennégy.

— Hát te?

A seriffnek egy kicsit belepirul a kérdésbe a füle. Nem akar hazudni, mert a színes strandlabdák még mindig gurulnak benne. De nem vallja be, hogy ő is csak tizennéqy éves. Egy Gúzsbakötött Rövidnadrágnak szörnyű gond a fiatalság.

— Tizenhét.

— Nem is nézel ki annyinak.

— Ha fiatalabb lennék, az baj?

— Nem, miért lenne baj — csücsörít Darina huncutul, s ez a válasz nagyon megnyugtatja Baloghot. Ha egyszer kiderülne, hogy nem mondott igazat, talán nem gurulna el az a színes strandlabda.

De előlem elgurul. Nem mintha nem tudnám tovább mondani, hogy miről beszélgetett a seriff Darinával Hiszen annyi mindenről beszélgethettek. Például Baloqh elmesélhetett egy csuda klassz kalandos filmet: — A pasas vágtatva jött, mind a két kezében kolt, s akkor durr három felbukfencezett, és akkor az egyik indián plhajította a tomahawkját. De előbb még azt is elfelejtettem megemlíteni, hogy amikor felgyújtották a vörösek vigwamjait, akkor ott volt egy nő, marha csinos, korall kagylók voltak a nyakában, szörnyű érdekes volt a szeme, s aztán amikor az a három indián felbukfencezett... S Darina beszámolhatott a seriffnek, hogy miért van kettese számtanból, hogy milyen utálatos vénkisasszony az osztályfőnöknője, Ezeket a mondatokat azonban hiába fűzném egymásután, mert egyáltalán nem az a fontos, amit mondtak, hanem amiről magukban hallgattak. A '-fnes strandlabda a tontos, amely elgurult előlem.

Folytatjuk