Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-19 / 29. szám

(ti. Mennyit keresett 1775-ben a kassai HÔHÉRMESTER P (Simplicissimus feljegyzéseiből) W2^rUroh^Róber^kiráiy dönt'ő győzelmet arai Csák ' láté fölött a rozgonyi ‘ ......................... gfet nyújtó kassaiakat Hűk i’elmeruHB neik ítélkezhess!] I a tárnokmester] pú­I Kassa városába^ 'agy gyilkossá! lúeakori városbírM ‘ lökből MJunk szo(J| a bűnt .és célja moszság kiirtása, h iése is volt, ez vános m mat keltő módjai ivégz m. A neki igen hathatós segítsé­gből olyképpen jutalmazta, hogy s ügyekben a saját bírájuk és s fellebbezési fórumuk a király, en. Az erről szóló okmány kije­.) inc BBjFeló. A ■ekei, a kiváncsi « [tek|üssze. M büntet ihoz mérten rendszerir Irhol elkövetett tolvajlással, rab- jterhelt ember megtaláltatnék, a esküdtek Ítéljenek fölötte, a régi írással.“ ^ imcsak a cselekmény megtorlása, i atfól másoknak elriasztása, el- ibta meg az igazságszolgáltatás a a bűnhődés olykor undorító, bor- 3lyek leginkább a kivégzéseknél iket látványosságnak tekintették, ierek, főképp a nők tömegekben .ek a tett neme és gonoszságának t a következők voltak: bebörtön­• -------- ------ . „állított szégyenfára, a pellengérre való kiállítás, kaloda, botbüntetés, (amit a férfiakra és nők­re egyaránt alkalmaztak.) A hóhér a bűnöst vaspánttal a dereshez erősítette s a városháza vagy a bíró háza előtt a körűiéi ló kíváncsiak szemeláttára bottal, bikacsökkel, la­pátalakú eszközökkel, olykor egyszerre három pálcával verte a tettes mezítelen hátára a kiszabott ütéseket. További büntetésnemek: utcaseprésre való ítélés, lófarkához való kö­tés, lefejezés, akasztás, kerékbetörés és kerékre kikötés, zsákbavarrva vízbefojiás, elevenen-eltemetés, a nyelvnek ki­vágása, orrnak, fülnek levágása, a testrészeknek fogókkal való lecsipkedése, a levágott fejnek a bástya fokára való kitűzése, stb. A történetíró' Simplicissimus elbeszél egy ti­zenhatodikszázadbeli, Eperjesen történt kivégzést, amikor a hóhér egy felkötött rabiónak a hátából a nyakától a sár-- káig két szíjat hasított és húzott le, s azt legott a vesztő­helyen megvételre kínálta. Simplicissimus maga vette meg a bőröket, s a hóhérral kardővnek, kardszíjnak és korbács­nak dolgoztatta ki. Ezenkívül kapott még a bakótól egy emberbőrből készült nyeregszíjat is. Most pedig lássunk még néhány feljegyzést a derék Sim­plicissimus irataiból: „Egy alkalommal a következő módon köveztek meg egy embert: Kivezették a vesztőhelyre, a hátára fektették, s a hóhér megkötözve kezét, lábát, a földhöz cövekelte őt. Nagy halom kő volt a helyen. A bakó négy legénye előbb egy ha­talmas kődarabot emelt föl, s azt háromszor a szegény bű­nös szívére, illetve mellére ejtette, s azután kisebb köveket zúdítottak rá. amíg teljesen halálra nem zúzták. Más eset­ben egy romlott, gyermekgyilkos nőt láttam elevenen elte-- metni úgy, hogy tüzes vasrúddal verték ét a szívét úgy, hogy másfél rőfnyi mély sírt ástak, abba fektették a sze-’ rencsétlen bűnös nőt, kezét, lábát a földhöz cövekelték, arcára a hóhér tövisbokrot tett, szivéhez egy fapálcát tar­tott. amig földdel teljesen beföldelték. Mikor elkövetkezett az a pillanat, hogy életétől megfosszák, a bakó egy harapó­fogóval megragadta az izzó vasrudaí, azt a szíve helyét megjelölő fapálca mellé tartotta, egy legény a rúdra sújtott egy kalapáccsal, kettő pedig teknőből a földet a nő arcára döntötte. A nő kiáltása hallható volt, s borzalommal láttuk, hogy fölötte a föld kissé felemelkedett. Egy polgárkatonát kellett volna ugyancsak elevenen eltemeíni, mert részegen 'jött haza, s a kardjával hadonászva esés közben áldott álla­potban lévő feleségét véletlenül úgy szúrta meg, hogy az belehalt. Mivel haldokló kedves felesége mindent megbocsá­tott neki, s még könyörgött is érette, ezért kegyelemből csak lefejezték. Előbb azonban hitvesi példa gyanánt, lánc­cal a koporsóhoz kötve kellett feleségét a temetőbe kísérnie, s azután leoldva a koporsótól a hóhérnak adták át, hogy fejezze le őt. Nagyon fájdalmas látvány volt ez is, mert a házasfelek szívből szerették egymást', s at gyilkosság csu­pán véletlenségből történt. Ha valakit megvesszőzésre ítélnek, akkor többnyire meg­hegyeznek egy seprőnyelet, a szegény bűnöst a pellengér­hez kötil^^jjttoyes seprőnyéllel előbb a hátán hasítanak vagy Ufit keresztet^úgy, hogy vér folyik, s aztán a hóhér har nine csapást mér á, majd leoldják a pellengérről, s futva vesizözik ki a városból. Ebből kevesen jutnak ki élve.“ \z ítéleteket rendszerint a város által fizetett hóhér haj­tőt* végre. A fővételpez a városházáról két tanácsos hozta íokwn a pallost, a Hóhér azt kihúzta, s a lefejezés után a lenyafezott ruhájában megtörölve tette vissza azt. A pallos visszavitele is hivatalos formában történt. A Kassái hóhér évi fizetése 1775-ben 60 forint, 12 köböl zab. és hawBzekér széna volt. Csak összehasonlításul: Ezidőtájt 1 pozsonyi mérő tiszta búza 1 frLjjplBflieér, borjúhús fontja 4 krajcár, gyenge >árányhús fontja 3—4 krajcár, juh és klcskehús ontja 2 és fél krajcár, friss disznlŐ#ÍPBntja 6 krajcár volt. A sós és száraz szalonna 18 krajcárba került fontonként? ■MM égy pár csirkéért tíz krajcárt', egy kacsáért 15, egy. puly­kakakasért 54, írós vajért (itezekéht) pedig 27 krajcárt kel­lett a piacokon áruló kofáknak tenyerébe számolni. Végül szóljunk egy ugyancsak Simplicissimus által lerög­zített fura históriáról, amely a hóhéri mesterséggel függ össze, s amely ugyancsak Kassán esett meg: A kassai tanács halálra ítélt egy városbeli polgárt, mert életét erkölcstelen­nek és féktelennek minősítette. A piacon felállított vérpadra oly lendülettel sújtott pallosával a hóhér, hogy elvesztette egyensúlyát és hátrabukott. Ezt a pillanatot használta ki a halálraítélt polgár: megszökött, elbújt, majd kimenekült a városból. A történet itt nem ér véget. Bolyongásait meg­unva visszatért Kassára. Ekkor újból elítélték. És kivégezték! CSILLAG KASSAI KÖRKÉP SZERKESZTI: BATTA GYÖRGY Lassan sáraa zománc vonja be a kajsziba­rackot, é&kékleni kezd a szilva. Az őszibarack gyűjti már illatát, s a görögdinnye plrostüzű kohójában szénfeketévé égnek a magok. Itt a nyár! És jön majd az ősz. Amikor milliószámra ilatozik az őszibarack és lepottyan minden kékké dermedt szilva. És beérik a szőlő és el­készül az újbor. ..(aaBagM „Kassának sajátos atmoszférája van, sajátos emberekkel. Ennek a légkörnek szeretnénk a Csillagban, a Kassai Körképben hangot adni. Borkóstoláshoz hasonló művelet lesz ez: kós­told végig, ez Kassa“.) Idézet a Csillag beve­zető cikkéből). essék, itt egy újabb körkép, újabb borfaj­tákkal, Most a régi nedűket szedtük en. A többszázéves, kocsonyaszerü tokajit: a ’város történelméből nyújtunk ízelítőt, amikor annak néhány fejezetét tárgyaljuk. BÉCSI KUKKANTÓ HALTENBERGER SAROLTA jelene leg a Keletszlovákiai Vasmű alkal-* mazottja. Kohőmérnök. Nemrég vé­gezte a főiskolát. És nemrég ver­senyszerűen vívott még. És mert jól vívott, megnyerte a csehszlovák fő­iskolai vívőbajnokságot női Sörben. Mostanában kevés ideje jut az asz- szókra. Ha alkalma nyílik rá, utazik. Legutóbb Bécsben járt. Nem nehéz kitalálni, mikor kukkantott az oszt­rák fővárosba: amikor ott vívóver- senyek' zajlottak. „Bécs gyönyörű. Becs csinos. Rendezett. Tiszta. És mintha Corbusiér tervei szerint épül? volna: a modern szürke autő- utakat, a járdákat mindenütt zöld fű, növények, virágok sze­gélyezik. Sok a szobor, a szökőkút. Hangulatosak a kiskocs­mák, a vendéglők, az ódon épületek, az utcácskák. A verseny nagyszerűen meg volt rendezve. A közönség tá­jékoztatása, a viadal lefolyása pontos, menetrendszerinti volt. De ami a legnagyszerűbben hatott: a verseny befejeztével elmozdultak a falak, tágas kijárat tárult a nézők szeme elé. Nem kellett szűk ajtócskákon préselődni kifelé, a szelleme­sen és korszerűen megoldott mozgó falak megakadályozták, hogy tolakodás és tülekedés legyen, ennélfogva nem volt fel­paprikázott és ingerült senki, senkinek nem hágtak a tyúk­szemére és az esernyőt sem sodorták ki az ember kezéből. A világítás technikája, a szellőző-berendezések: a vívócsar­nok minden igényt kielégített. Bár lenne egyszer Kassának is egy ilyen vívócsarnoka! A Dóm is olyan lenne, mint az a ruha, amit a ki­rakat üvegei mögött cso­dáltunk, s miután megvá­sároltunk, és nap mint nap magunkon viselünk annyira megszoktuk már, hogy az is hihetetlennek tűnik, hogy valaha tetszett? Nem egé­szen, die a hasonlat tartal­maz némi igazat. A kassai ember látja reggel, látja dél­ben és szemléli este Euró­pának egyik építészeti re­mekét, s miközben csipkés falaira, karcsú tornyaira pil­lant, elfelejti az ámulatot kifejező sóhajt pillantásá­hoz mellékelni. A Dóm a város szíve. Az ember majd­nem belebotlik. Am ha a kassai ember is szentel rá egy kis időt, s áttanulmá­nyozza, mi mindennel függ össze ez a épületcsoda, és mit is rejtenek a falak, egy- csapásra más fényben ra­gyog az egyébként megszo­kott-formájú épület. A Dóm­nak csaknem olyan törté­nelme van, mint egy-egy kisebb államnak. Voltak idő­szakok, amikor ütemesen épült, szépült, növekedett. És volt idő, amikor ágyúgo­lyók martak bele, amikor a tűz hamuvá és füstté vará­zsolta a kőkölteményt. Szé­pen csilingelő harangjai szabályos időközökben kon- dultak meg, a hajnali, déli vagy esti órákat így téve varázslatossá. És volt idő, amikor minden harang alá- szállt a mélybe: végesza- kadt a zenélésnek, háború volt, és a könnyed csilinge- lést vad dörgéssé gyúrta az ágyúöntömester. A Dóm tör­ténelem. Ilyennek szeretném a történelemkönyveket is: alaposaknak, mélyeknek, va­rázslatosaknak, igazaknak, líraiaknak, mint maga a Dóm. A KASSAI DÖM II. RÁKÓ­CZI FERENC SÍRHELYE. II. Rákóczi Ferenc, a ma­gyar, szlovák és lengyel szegénylegények istápolója, támogatója, legendáshírű vezére, a kurucmozgalom legfényesebb csillaga nyug­szik itt. Sírfelirata azt mondja, ami rá csakugyan a legjellemzőbb volt: „bör­tönökön, számkivetéseken, s az élet különféle viszontag­ságain keresztül vezetve“ lelte meg a halálban a nyu­galmat, melyet életében nem ismert.“ A törökországi Rodostó­ban halt meg. Hamvait 1906 októberében szállították Kassára. Érdekes (és ezt a legtöbb látogató nem tud­ja) hogy szívét — a fejede­lem saját kívánságára — a franciaországi Grosbois ka- malduli kolostor templomá­ban helyezték el. A sírbolt közepén áll II. Rákóczi Fe­renc kőkoporsója. A feje­delmen kívül édesanyja és első fia: Rákóczi József hamvai nyugszanak benne. A fejedelem csontjai egy 173 cm hosszú leólmozott rézkoporsóban, ciprusládába zárva, borsi és nagysárosi földdel megtöltött vánkoson pihennek. Zrínyi Hona csont- maradványait szintén cip- rusflaádában, 159 cm hosz- szú leólmozott rézkoporsó őrzi. Rákóczi József kopo­nyáját, egy kar-, egy láb- csontját és 5 bordáját tar­talmazó cuprusládőját, nagy­anyjának, Zrínyi Ilonának rézkoporsójába helyezték, mivel a kőszarkofág csak két' rézkoporsó számára ké­szült. A szarkofág északi ol­dalát Rákóczi fejedelem cí­mere, déli oldalát a családi címer, hosszanti oldalát pe­dig a Zrínyi család címerei díszítik. A Dóm külső hossza 69 méter, szélessége 35,50 mé­ter. Belső hossza 54,20 m. A főhajó belső magassága 24, a mellékhajóké 11,50 méter. A Dóm az északi torony csúcsáig 59 méter, és 1209 négyzetméternyi területen fekszik. 44. foto Pratí komor képe az első, amit megpillant. A fiú vadul gesztikulálva ma­gyarázott valamit, de láttára elhallgat. Tassoni azonban dü­hösen kifakad: — Miért nem mondja tovább? Fél tőle? — mutat a lányra. Csönd lesz. Judit szinte fojtogató- nak érzi a reá meredő, tekinteteket. — Mit akarnak tőlem? — szakad ki belőle a kiáltás. — Semmit — mondja. Tassoniné. — Legföljebb itt fogunk mindannyian megdögleni, hogy maga szüzén ússza meg a há­borút.1 Ez a néhány em­ber igazán nem számít. © 45. foto Prati fenyegetően elő­re lép. Tassom azonban elzárja előle az utat: — Egy nőre kezet emelne? — sziszegi, s óvatosan hátrálni kezd. — Nem nő ez — vö- rösödik el a dühtől a fiú .— Nem is ember! Judit némán nézi a veszekedöket, s — me­ga is csodálkozik rajta — ügy érzi mintha ól­mos nyugalom töltené el. Az emberek mintha va­lószínűtlen messzeségbe távolodnának. ahonnan a hangok se érnek el hozzá. Először tétován, majd mind határozottab­ban megindul fölfelé, oda, ahol ez a hideg te­kintetű, kegyetlenséget és kíméletlenséget su­gárzó német talán mér éppen veti az ágyat szá­mára, a zsidó nő szá­mára, akit — micsoda otromba „megtisztelte­tés"! mégiscsak hajlandó magáévá tenni... 46. *to Az őrmester meglepetten kapja föl a fejét, amint Judit a szobájába lép. Elégedett mosoly villan ét arcán: — Foglaljon helyet — mutat maga mellett az ágyra. Majd hirtelen a fejéhez kap, s a szekrényből konyakos üveget húz elő. A lány fátyolos szemmel figyeli, mint tölt két pohárba italt, s mint tolja az egyiket udvarias mozdulattal elébe. — Proszit! — kiált föl a német, s megpróbálja magához húzni a visszaborzádó lányt. Az ellenkezés azonban ingerli, s vadul tépni kezdi a lány blúzát. Judit, ösztönösen hátat fordít: a németet szinte elvakítja a lány bőrének fehérsége,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents