Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-12 / 28. szám

Molnár Pali Ismét remek formában küzd az Inter szí­neiért Hazai mozaik Még a hazai mozaikot is külföldi eseménnyel kell kezdenünk. A világbajnok­sággal természetesen. Ez most minden egyéb sport- eseményt háttérbe szorít. Még a hazai labdarúgást is. Pedig hát a Roppan-Kupá­ban élvezetes, szemre is tet­szetős játékot nyújt a fel­javult Inter. Az egyre jobb fiatalok, Szikora Gyuriék és a még mindig jó öregek, Buberník és Molnár Pali például, jól hajtanak a gyep­szőnyegen. Tulajdonképpen éppen azért jutott eszembe a hazai eseményekkel kap­csolatban a labdarúgó VB, mert Molnár Palival az Arany Homokon találkoztam. — Szépen kiépült ez a fürdőtelep, ugye. Pali? — Szépen, de én most szívesebben napoznák az an­gol tengerparton... Persze a vüágbajnokságon. Csakhogy az idő szalad. Molnár Pali ott volt Chilé­ben az ezüstérmes csapat­tal. Az idén tulajdonképpen már Szikora Gyuri lenne so­ros, ők viszont lemaradtak. Az Arany Homokon napsüt­kérezett Kocsányi Laci isi ő is járt a válogatottal vi­lágbajnokságon. Ma már csak szép emlék. A svájci hegyek, izgalmas mérkőzé­sek. — ügye, Laci jó volna új­ra kezdeni? Molnár Palit sokan már „leírták". Lábsérüléssel baj­lódott, kihagyott néhány mérkőzést. Most mintha újjá született volna. — A régi Pali — állapí­tották meg a szurkolók. Kutya dolog a lábsérülés. Gyakori a futballistáknál. — A bókámmal van baj, nem hajlik rendesen — pa­naszkodott Pali. Ügy látszik azóta rendbe jött. Érdekes, Páli lábsérülése is a világbajnokságot idézi. Hogy mivel kapcsolatban? Helyesebben kivel? Hát Bene Ferivel kapcsolatban. Bal- szerencsés gyerek a Feri. Két esztendeig próbálkoznak a magyar csatársor össze­hozásával, két esztendig hú­zódozik a jobbszélső poszt­jától Bene Feri, aztán mégis beletörődik, nagy formára fut fel, az utolsó edzömér- kőzéseken szinte ontja a gólokat, és az utolsó órák­ban sérülést szenved. Olyan mérkőzésen, amelyen telje­sen lényegtelen volt az ered­mény. — Balszerencsém volt — kesereg Bene, — Még ez hiányzott — fogja fejét Baróti Lajos, a magyar szövetségi kapitány. Ezúttal megértjük Barátit is. — Két esztendős munka veszne kárba, ha Bene nem játszhat, teljesen felborul az elképzelésem. A taktikai tervben nagy szerep hárul Benőre... A szerdai mérkőzésig rendbe jön Bene lába? Talán igen, talán nem. Akaratlanul is a svájci VB döntője jut eszünkbe. A sérült Puskás. Akkoriban a világ legjobb játékosa. Akit sérülése elle­nére sem mert kihagyni a csapatból Sebes Gusztáv. Még a kemény németek ellen sem. A magyar válogatott 2:0-ra vezetett, aztán bekö­vetkezett a drámai fordulat, a 3:2-s eredmény. Érdemes kockáztatni Bene Feri játékát? Rajt a labdarúgó VB döntőjében Elérkeztünk a VB harmadik felvonásának kezdetéhez. Az első a sorsolás volt, a második a selejtezők, a harmadik, a legdrámaibb, a 16-os döntő. Négy csoport négy-négy csa­pata között megkezdődött a nagy vlaskodás. Július 11-től 30-ig nemcsak Angliában, ha­nem az egész világon magasra szökik a futball-láz. Hozzáve­tőleges számítások szerint csaknem 400 000 000 szurkoló követi figyelemmel a mérkő­zéseket, Nem tévedés, nem el-’ írás ez a szám! A televízió képernyő a szurkolók ilyen népes táborának teszi lehető­vé, hogy élvezhesse a világ legjobb csapatainak viadalát. Londonból az Anglia—Uruguay mérkőzést. Liverpoolból a bol­gár-brazil találkozót, majd július 13-án este 19.20 órakor a magyar—portugál viadalt. Ez csak a bevezető, hiszen a dön­tőig még néhány érdekes köz­vetítést sugároznak, majd jú­lius 30-án 14.50 órakor a dön­tők döntőjével, a világbajnoki cím sorsát eldöntő mérkőzéssel fejezik, be a közvetítést. Egyik ismerősöm azt kérdez­te a minap, vajon miért van ilyen nagy Érdeklődés a labdarúgó világbajnokság iránt. Kérdése nem lepett meg, hiszen tudom róla, hogy még soha nem volt futballpályán, nem nézett meg mérkőzést, nem érdekli a sport. Szinté kétkedve nézett rám, mikor azt mondtam, hogy a labdarúgás ma már nagyhatalom, kihatás­sal van a munkatermelékeny­ségre, égy-egy vesztett mér­kőzés után kedvetlenek a dol­gozók, a győzelem viszont fel­lelkesíti őket és még a mun­kájuk is jobb. A televízió és rádió közvetítését milliók nézik és hallgatják, a városokban megbénul a forgalom, a győz­tesen hazaérkező csapat tagjait nemzeti hősként ünnepük. — Még nálunk is, hát még Dél-Amerikában! — Talán bizony forradalom tör ki Brazíliában, ha Peléék nem nyerik meg a világbaj­nokságot? — kérdezte. Lám, Pelé nevét még ő is ismeri. Látta rajtam á csodál­kozást, tüstént megmagyaráz­ta: — Igen, ismerem, láttam a televízió képernyőjén, hogy még a pápa is fogadta... Bizony fogadta az egy-két esztendővel azelőtt még me­zítláb futballozó brazíliai cso­dacsatárt. Azt a játékost, aki több autogramot adott már eddig is, mint a legnépszerűbb filmszínészek, , költők, írók, énekesek. Albert Flőri játékától sokat várnak a magyar szurkolók Nemcsak Pelét láthatjuk majd, hanem a többi VILÁGSZTÁRT is. Garrinchát, Greavest, Vöro- nyint, a kijevi Szabó Jóskát, a bolgár Aszparuhovot, az olasz Mazzolát, a spanyol Suarezt, a német Schnellingert, Seelert, a francia Herbint, Combint, a portugál Eysebiót, Colunnát, Torrest, a mexikói Carbajalt, a magyarok legjobbjait: Albert Flőrit, Farkas Jancsit, Bene Ferit, Varga Zolit. A világbaj­nokság sűrített műsorában a televízió képernyője elénk va­rázsolja a labdarúgás csillagait, mégpedig drámai küzdelemben, a szurkolás lázas izgalmában. Vonaton, autóbuszokban, vil­lamosokon latolgatják az esé­lyeket, találgatják, mely csa­patok jutnak tovább az egyes csoportokból, legyőzheti-e a magyar válogatott Brazíliát, Portugáliát, esélyes-e a Szov­jetunió válogatottja a világbaj­noki címre, valóban jók-e az olaszok, ki lesz a világbajnok­ság gólkirálya? Olyan kérdé­sek, amelyekre csak részben lehet megadni a választ. Mert hogy jó csapat az olasz, azt nálunk még a gyerékek is tud­ják. Az utcán futballozó süvöl- vények Mazzolát, Fachettit játszanak, talán azért is, mert melodikusok ezek az olasz ne­vek. Azon óraszám veszeked­nek, hogy melyikük legyen Pelé vagy Eusebio. Albert, Bene, Varga neve is gyakran felmerül. Az utca gyerekeinek vélemé­nye A NÉPSZERŰSÉG igazi fokmérője. Volt időszak, amikor Pláničkát, Sindelárt, Sárosit, Puskást, Di Stefanot játszottak a gyerekek. Akkor ők voltak a nagy „példakép“, a gyermekképzelet eszményi alakjai. Ma Pelé, Eusebio, Al­bert Flór! van soron. Már most. Hát még a világbajnoki dön­tők után! Amelyik csapat megnyeri a világbajnoki címet, játékosai­nak nevétől lesz hangos az utca Londonban, Párizsban, Moszkvában, Prágában, Bécs- ben. Budapesten. A gólkirály képeslapból kivágott képe fel­kerül a falra, bekerül az al­bumba, a szekrény ajtajára. Ez is a népszerűség fokmérője. Arra a kérdésre, vajon ki nyeri a VILÁGBAJNOKI CÍMET, nehezebb a válasz. Találgatni lehet. A döntőbe jutott 16 csa­pat közül legalább tizet sorol­hatunk az esélyesek sorába. Brazília, Anglia, NSZK, Olasz­ország, Szovjetunió, Magyaror­szág, Portugália, Spanyolor­szág, Bulgária, Franciaország.* Az esélyességnek bizonyos fo­kozatai vannak, a ranglistát a brazilok kezdik, Anglia foly­tatja. A labdarúgás azonban a meglepetések sportja, soha nincsen biztos esélyes, gyak­ran felborul a papírforma. Éppen ez a bizonytalanság teszi érdekessé, izgalmassá, drámaivá a futballmérkőzése­ket. Ne latolgassuk az esélye­ket, várjuk meg a döntő ered­ményét azzal a kívánsággal, hogy győzzön a legjobb! Júliusi sport-körkép Vívóvilágbajnokság, úszók országos bajnoksága, atléták nemzetközi versenyei, kajako- zók és kenuzők vetélkedése, öttusázók erőpróbája, tenisz­viadalok, vízilabdázók csatája... hát ami azt Illeti, van a labda­rúgáson kívUl is sok érdekes sportesemény. Moszkvában a világ legjobb vívói álltak ki a pástra, a XXX. világbajnok­ságon adtak egymásnak rande­vút a szovjet fővárosban. Csat­togtak a pengék, villantak a tőrök, szikráztak a kardok, sziszegő kígyó módjára cslsz- szentek a párbajtőrök. A világ legjobb vívónemzetei: a len­gyelek. szovjetek, magyarok, olaszok, franciák nagyszerű fegyverforgatói kilzdöttek az elsőségért. Az atléták salakján újabb világcsúcsok születtek, de az úszók sem maradtak le a fejlődés újabb igazolásáról. A 15 esztendős kalifornia „ti­nédzser“, Elainte Tenner világ­csúcsa a 220 yardos távon épp­oly szenzációs, mint amilyen fantasztikus Ron Clark világ­csúcsa 5000 méteren, mint amilyen Bili Toomey világre­kordja a tízpróbában. Javulnak a rúdugrók, súlylökők, kala- pácshajítók, vágtázók eredmé­nyei, egyre nagyobb az emberi teljesítőképesség a medencék­ben. a kerékpározók betonpá­lyáján, a kosarak alatt és a hálók fölött, a szorító kötelei között, a birkózók szőnyegén, a vörös salakon és a füvesített teniszpályákon, a tavak tükrén, a légürben. Javulnak az eredmények, nö­vekedik az ember teljesítőké­pessége. Mindezt az egészsé­gesebb életmódnak, a szervezet állóképességét szilárdító spor­tolásnak, a fizikai erőt fokozó Júliusi délután testnevelésnek köszönhetjük. Annak, hogy a napsugaras fo­lyópartok, tószegélyek, arany- homokú tengersávok, lombos és tűlevelű erdőkkel borított hegyoldalak, árnyas völgyek kies környezetében egyre na­gyobb a pihenést, szórakozást, kikapcsolódást, sportolást ke­resők száma. A ma embere felismerte a sportolás jelentő­ségét, tudja, hogy a testneve­lés, az aktív sport roppant fontos az egészség, munkaké­pesség szempontjából. Az egészséges fiatalok a napsü­tötte folyó- és tóparton, a he­gyi ösvényeken, játéktereken, sportpályákon izmosodnak, fej­lődnek a világcsúcsokat roha­mozó, az emberi teljesítőké­pesség felső határát egyre job­ban kitoló nemzedékké. Ez az a nemzedék, amely most már valóban az eget ost­romolja, amely már megkezdte a világűr meghódítását is. Hi­hetetlen távlatok nyíltak meg előttünk, most már csak az kell, hogy élni tudjunk a kí­nálkozó lehetőségekkel. Minden téren. A sport, a testnevelés terén is. Van ám az éremnek másik oldala is. Szinte különösen hangzik, hogy a nagy fejlődés, az atomkorszak, a teljes gépe­sítés időszakában még mindig észlelhető lemaradás az élet hétköznapi problémáinak a megoldásában. Még mindig nem tudjuk az aktív sportélet­be bekapcsolni az ifjúság je­lentős részét, nem tudjuk elér­ni, hogy fiataljaink valameny- nyien megtanuljanak úszni, nem tudjuk elérni, hogy a leg­kisebb falvainkban is korszerű sportlétesítmények szolgálják a testnevelés fejlődését. Áldo­zatkész munkával, jobb szerve­zéssel, egy kissé nagyobb igye­kezettel lényegesen jobb ered­ményeket érhetnénk el. Felmerül a kérdés, mire van még szükség?, A fiatalok nagyobb kezdémé- nyezésl igyekezetére! NYÁRI EGYVELEG A futball-világbajnokság idején a hivatalban. regrs-Jg*] f|5E Hogy a csodába, nálam soha sincs többlet?! — Biztos vagy drágám, hogy a fogantyú húzásra szolgál? Szöveg nélkül. Szöveg nélkül. DIFFERENCIA A halálraítélt ügyvédje kíséretében, zuhogó nyári e- sőben lép az akasztófa alá. — Milyen szörnyű időjárás — súgja a halálraítélt. — Magának nincs oka panaszra — válaszol a védő, — de nekem haza is kell még mennem. FÉLREÉRTÉS A turista a vámhivatalhoz érkezik. Anélkül, hogy a vámhivatalnok felnézne rá, olvassa az előtte álló pa­pírlapból: — Whisky, konyak, cigaretta? — Ö, köszönöm — mondja a turista, —■ de égy fe­ketét nagyon szívesen... SZOLGÁLATBAN Az őrmester oktatja az újoncot: — Ha őrségen állva valaki hátulról átfog a karjá­val, hogy mozdulni sem tudsz, mit csinálsz? — Aszondom, hogy: Ne bolondozz Kati, most szol­gálatban vagyok! Néha a bemondó is megszomjazik. LF.I.TAR A II ÍREMBEN

Next

/
Thumbnails
Contents