Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-12 / 28. szám

tas-----------­KULCSOK ELŐTT lit. KULCSOK UTÁN Bár az Arany Kulcs azóta már gazdára talált, sót az Szüst és bronz kulcsot is vitrinbe helyezték a sike­res nyertesek, és néhány kulcsnélküli dal is kinyito- gatta az érdeklődés és lelkesedés reteszeit, talán nem árt, ha a vetélkedés meleg és idegfeszítő hangulatá­ból néhány epizódot kiemelek. A kulcsok előtt A Kultúra és Pihenés Park.ia termében a főpróbán Helena Vondráčkovával az Ö baby baby azóta már ezüst és bronz díjas dal egyik interpretátorával beszélgetek. — Mit gondol, ki nyeri meg az Arany Kulcsot? — Talán Karel Gott, a Polli to dá!, vagy Valdemar Matuška a Santa Grúz című dallal. — Mióta énekel? — 1965-ben érettségiztem. Persze, már élőbb is é- nekéltem, sőt érettségi előtt résztvettem egy tehetség- kutató versenyen, amelyet sikerült megnyernem. En­nek köszönhettem azután, hogy a Rokoko leszerződte­tett. — Milyen érzés ilyen fiatalon híresnek lenni? — Nem tudom. A híresség fogalmát még nem tuda­tosítottam magamban. — Mit érez, amikor autogramot ad? — Már megszoktam. Ügy érzem mindennapi dolog, á szakmához tartozik. — A kUlföldi énekesek közül kik a kedvencei? Silia Bleck és Susan Maugham. — És a hazaiak közül? — Valdemar Matúška, Karel 'Gott, Marta Kubišová.-O­Karel Gottal a kulcsok előtt. — Bármit kérjen teljesítem, csak arra né kénysze- rítsén, hogy. bármiről is nyilatkozzam, annyira izgu-< lók, láthatja a torkomban dobog a szívem. És még mindig a kulcsok előtt, de már a hazai örJ szágos verseny döntője után. — Egy kicsit csalódott vagyok, azt gondoltam a má­sik dallal fogom megnyerni a versenyt. Ügy éreztem, hogy ez a közönségnek jobban tetszett. Véleményem szerint az est legjobb teljesítményét Éva Pilarová nyújtotta. Én egyébként végigizgultam a versenyt, hi­szen talán még emlékszik rá, amikor a verseny előtt találkoztunk, nem voltam képes a kérdéseire válaszol­ni. És a kulcsok után. De ennek a hangulatáról már Éva Pilarovát faqqa- t’om. — A fesztivál úgy gondolom teljesítetté küldetését. Bár nem értek egyet a zsűri ítéletével. Szerintem a legjobb dal az ö baby baby volt. Karel Gott Pošli to dál című dala is jobban tetszett, mint a díjnyertes bol­gár szám. — A nemzetközi verseny nekem csalódást 'okozott. Sem a francia Hugues Aufray, sem a'német Rex Gildo, akik különben külföldön nagyon népszerűek és elis­mertek, nem feletek meg a várakozásnak. Rex Gildo előadásmódját kifejezetten operett-szerűnek tartom. A- mi Udo Jürgenset illeti, őt nagyon tisztelem és szere-* tem mint komponistát, de mint előadóművészről már nem vagyok ilyen jó véleménnyel. Ami igazi nagy él­mény. az Susan Maugham teijesítménye. Ő valóban nagy énekes. . — És mit szól Muslim Magomajevhez? — Csodálkozom, hogy éppen őt küldték a Szovjet- ünióból. Előadásmódja egyáltalán nem táncdalszerü. Ennyi pátosz inkább harci dalok előadására alkalmas. — És hogy tetszett Ria Valk? — Kitűnő komikus. Különösen a vadnyugati számá­ban. — Ha már így kiértékeltük a kulcsokat, mondjon va­lamit a kulcsokon kívül. — Inkább valamit a kulcsokon belül. Ha nincs fel­lépésem, szívesen főzök. Ismerőseim jó szakácsnőnek tartanak. Ez a működésem azonban még eredménye­sebb lenne, ha nem lennének bevásárlási gondok. — Minek örült legjobban a fesztivál alatt? — Hadd legyek egy kicsit egocentrikus, az Újságírók díjának. — Még valamit a fesztivál nívójáról. — Jól megrendezett, nívós fesztivál volt, de miért ne legyünk igényesek, még jobban is sikerülhetett vol­na.-0­Ennyit a kulcsok előtíi és kulcsok utáni hangulatról, a többi természetesen már a dalok dolga. Egyiket má­sikat azóta már dúdolgatják is szerte az országban. És gondolom ez az igazi zár — illetve szívnyitogató e- redmény. Monoszlóy Y. A komáromi Petőfi Ifjúsá­gi Klub rögtön a nagy gócok (Pozsony, Prága, Kassa, Nyitra) klubjai után a- lakult. Nem csoda, hisz Ko­márom mindig a legmagyarabb szlovákiai varosként élt a köz­tudatban, ha a tízezernél ke­vesebb lakosú kisvárosokat nem számítjuk. S nemzetiségi ösz- szetételén túl történelmi múlt­ja, a Kis-Alföldhöz mért köz­pont-jellege, az országhatáron betöltött híd-szerepe mind kü­lön is följogosítja, sőt elköte­lezi, hogy a legnagyobb cseh­szlovákiai magyar tájegységnek kulturális fellegvára legyen. A benne székelő Magyar Terü­leti Színház s az utóbbi évek­ben egy hétnél is hosszabb Jó- kai-napokká szélesedett szava­lóverseny az egész ország ma­gyarságának az életére kihat, de Jókai-napok évente csak egyszer vannak, s bizony a MATESZ obiigát bemutatóin kí­vül Komárom egy idő óta nem nagyon dicsekedhet pezsgő ma­gyar kulturális élettel. A vala­mikori kiváló műkedvelő szín­játszás az egészségtelen riva- litás miatt — vagy tán egyéb okoknál fogva? — pangásnak indult, s bár a városnak két új kultúrháza is van, a komá­romi magyar szellemi élet nem találta meg azt a magot, amely körül kikristályosodhatott vol­na. Tavaly ilyenkor a komáro­mi fiatalok elérkezettnek lát­ták a pillanatot, hogy friss plazmát ömlesszenek városuk KLIIBOK, TEIIVEK, iejésAc; in. A mellszobor tervé A szoborcsoport terve 1966. szeptember 9-én lesz száz esztendeje, hogy a magyar költészet és nyelvtudomány kimagasló egyéni­sége, Andód község szülötte, Érsek­újvár nagy fia: Czuczor Gergely befejezte életét. Czuczor Gergely költő volt, a népek szabadságának és egyetértésének szószólója, aki elvei­ért, népe szabadságáért, a zsarnoki uralom legsötétebb börtönét is vál­lalta. Czuczor Gergely egyszerű szülök gyermeke volt, a nép köréből jött és hú is maradt népéhez mindvégig. Sokoldalú munkásságával sohasem szűnt meg népét szolgálni, ő volt az a költő, aki irodalmunkban először ütötte meg erőteljesen a népies han­got s ebben mintegy előfutára Petőfi és Arany népies költészetének. Bár forradalmisága nem éri el Petőfi robbanékonyságát, helyét mégis azok között az írók között kell keresnünk, akik a XIX. század nagy vajúdásában igaz emberként éltek; harcoltak az elnyomatás ellen. A szabadságba ve­tett törhetetlen hitét még a súlyos fogság sem tudta megtörni. Czuczor Gergely volt az a költő, akit életében a legsúlyosabban bán­talmaztak, akit a legtöbb megalázás ért. Hisz abban az időben élt, mikor bűn volt magyarnak lenni, mikor a sárga-fekete kétfejű sas a legke- gyetlenebbül mardosta a nemzet szí­vét. De Czuczor Gergelyt nemcsak életében érték megpróbáltatások, ha­nem halála után is a gyűlölet és meg nem értés volt osztályrésze. Czuczor Gergelyt igazán csak a mai kor szü­lötte tudja megérteni, az az ember, aki a szabadságot és a népek barát­ságát a maga valóságában értelmezi. Mi érsekújváriak büszkék vagyunk arra. hogy irodalmunk e nagyszerű egyénisége, akinek munkásságán nemzedékek nőttek és nevelődtek fel. aki Vörösmarty, Petőfi és Arany út­ját egyengette, nagyapáink, dédnagy- apáink soraiból került ki. Büszkék vagyunk rá, de ez a büszkeség egy­ben kötelez is. Kötelezi a kései utódokat, hogy jó­vátegyék azt a sok-sok sérelmet, amely a költőt életében érte és amely még a közelmúltban is — jóval a ha­lála után — emléke ellen irányult. Az érsekújvári Csemadok helyi szervezete és a szervezet mellett működő Honismereti Kör ezt az év­fordulót méltóképpen kívánja meg­ünnepelni. így például tervezi hogy visszaállítják a költő szobrát. A költő munkásságáról és életéről ismertető füzetet ad ki. az évforduló előestéjén ünnepi akadémiát rendez és javasol­ta az érsekújvári Helyi Nemzeti Bi­zottságnak hogy a költőről a város­ban utcát nevezzenek el. A tervek, melyeket mi érsekúlvá- riak tűzünk magunk elé. merészek és méltóak a nagy évfordulóhoz. Megvalósításuk azonban felülmúlja a helyi szervezet és a mellette mű­ködő Honismereti Kör erejét. Ezért fordultunk segítségért hazánk írói­hoz, művészeihez, közéleti tényezők­höz, intézményekhez, örömmel álla­píthatjuk meg, hogy nemcsak mi ér­sekújváriak. hanem mások is megér­tették az évforduló jelentőségét, hogy mások is érzik a nagy költő emléke iránt érzett kegyeletet és segítségünkre siettek. így Érsekújvár tehetséges szobrászművésze Melis György felajánlotta segítségét és már dolgozik Czuczor Gergely mell­szobrán. Nem kevésbé örvendetes, hogy törekvéseinkben mellettünk áll a Szlovákiai írók Szövetségének ma­gyar szekciója is. segítséget nyújt a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a pannonhalmi apátság főkönyvtára, a győri gimnázium és még számos intézmény, kulturális életünk kiváló­ságai. Ez annál inkább fontos mert csoportunk az akciót lényegében tár­sadalmi munkában bonyolítja le. A Czuczor kultusznak Érsekújvá­ron hagyományai vannak. Mikor 1876 június 6-án az érsekújvári diákok Czuczor Gergely szülőházát emlék­táblával jelölték meg Érsekújvár városi tanácsa ezt a napot irodalmi nappá és népünneppé nyilvánította. Érsekújvár közönsége a költőnek há­lája jeléül 1906 június 17-én szobrot állított — amelynek azonban 1945- ben nyoma veszett. Szeretnénk, ha 1966. szeptember 9-e (a költő halálának századik év­fordulója) újra ilyen irodalmi nap és népünnep lenne —, de nemcsak nekünk újváriaknak, hanem az egész magyarságnak. Dunaszerdahely, Ri­maszombat, Komárom, Szene, Nagy- kapos már megtették kötelességüket — emléket állítottak nagyjaiknak. Érsekújvár sem akar eme városok mögött maradni. Szeretnénk, ha ezen évforduló al­kalmával elődeink kölcsönös megis­merésével népeink még közelebb ke­rülnének egymáshoz s ez az ünneplés is elősegítené egyre erősödő barát­ságunkat. MAJOR FERENC Érsekújvár AZNAVOUR Az Öltözője kész egérlyuk volt. Es mégis itt üldögéltek a nagy csillagok, kezdve Edit Piaitól, Juliette Grécon és Kataríne Valente-n át egész Trini Lopezig, vagy az ifjabb Sammy Dani­sig Az. aki itt benn ült, mind Híressé vált Ez „csupán“ a különbség. — Mennyi idő alatt lehet valakiből revű-sztár? — kérdeztem Charles Aznavourt. — 10-15 év alatt. Előbb nem megy. — Hány chansont irt? — Ötszázat. — Ez fantasztikus. — Igen, de én már ezzel húsz éve foglalkozom. Charles Aznavour gyorsan és ko­molyan válaszolgatott. Az a kemény életút, melyen át eljutott ide „fel" megtanította arra, hogy kizárólag arra összpontosítsa magát, amit ép­pen cselekszik. Arra a kérdésemre, hogy vannak-e barátai, így felelt — vannak. Barátok nélkül nem lehet élni. — Miként vélekedik a szerelemről? — .42 életben ez a legfontosabb a férfi számára. A nő számára ke­vésbé .., óráig. A komponálás is szenvedést jelent számára. Ulla két éve jött Párizsba, hogy megtanuljon franciául. Most már tud. Hivatalosan is Aznavour menyasszo­nyának tekintik. — Milyen sztároknak írt slágere­ket ? — Nem írtam speciálisan a „csilla­gok" számára. Megírom a dalt. aztán valaki elénekli. — Például? — Mindnyájan Dalaimat énekelte Piaf Edit. Gréco első nagy sikerei' a „Rossz vasárnapommal" érte el. Aztán meg Dalida, Yves Montand. Gilbert Bécaud, Franciaországban mindnyájan, kivéve Charles Trenet-t, Georges Brassenst és Jaques Bre’.lt. ök saját chansonjaikat éneklik. Aznavour lemezei óriási példány­számban jelennek meg. Gúnyos dala a rendetlen nőkről (Nem törődsz magaddal — Tu te laisses aller) több mint három millió példányt ért el. Utolsó bestsellere „La Mamma“, ez a fájdalmas dal a haldokló édesanyá­ról, az első hat hónapban elérte a másfél milliós darabszámot Össze­sen 20 millió gramofonlemezt adott el. Fő vásárlói Franciaország, Ameri­ka, Japán, az arab országok és Izrael (100 + 1-ből fordította: Mártonvölgyi László) CD CD '02 DC 03 GO '02 • marnom • mammm GO '02 — Pardon! — A nők elsősorban azt akarják, hogy elérjék azt, ami nekik kell... — Tiltakozom ... — No jó — engedett Aznavour — lehet, hogy önöknél mások a nők. Ám a francia nők ilyenek. És az amerikai nőknél a helyzet még rosszabb ... Aznavour kétszer volt nős. Húsz­éves korában egy Micheliné nevű leányt vett el, harmincéves korában egy Eugénie nevű asszonyt. Mindkét házassága zátonyra futott és ezzel szemmelláthatólag nem békült meg Mint magányos énekest sok, főként szőke fiatal nő igyekezett megvigasz­talni. Úgy látszik azonban, ez nem volt olyan egyszerű dolog. Legtovább a tizenhatéves Claude Mcdssiat tartott ki. Négy éven át élt Aznavourral, de aztán 8 is kapitulált legerősebb el­lenfele — a zene előtt. „Mikor Char­les komponált, a házban olyan csend volt, mint egy katedrálisban". Vidéki házában, Galluisban, 10 kilo­méternyire Párizstól él — itt Aida nővérén kívül, akihez Aznavour na­gyon ragaszkodik egy 23 éves svéd nő is tartózkodik, Ulla Turcel. A sző­ke fotómodell értékes, III. Napoleon korabeli bútorok között hallgatja, miként komponál a „mester" a dúsan aranyozott zongoránál, miközben teái iszik és cigarettázik hajnali négy meglassúsodott vérkeringésé­be. Fölzárkóztak az országszer­te gombamód szaporodó klubok mellé, s 30-35 tagú törzsgár­dával. esténként körülbelül het­ven résztvevővel hetente ren­deznek összejöveteleket, hogy mindenekelőtt a fiatalság, de később majd a javakorabeliek erkölcsi, kulturális, közéleti és egyéb problémáit is meghany- ják-vessék. Egy év alatt mint­egy 150-en fordultak meg a klubban s örvendetes tény, hogy a klubvezetők elsősorban a ha­jógyár alkalmazottjai közül to- borzódtak. Kiss Mihály hajó­gyári tervező, Szabó Jenő és Glatz Péter munkások és a többiek komolyan veszik mun­kájukat. Az elmúlt évadban dr. Peczena György orvos tartott a klubtagoknak előadást a ne­mi kérdésekről, a sportról, az alkoholról és más, az ifjúsá­got érdeklő problémákról. Már­cius 15-ét műsoros est kereté­ben ünnepelték meg. Gyurcsó Istvánnal az ifjúsági klubok küldetéséről beszélgettek. Föl­vették a kapcsolatot a Komá­romban élő képzőművészekkel, s a velük folytatott beszélge­tést művek bemutatásával tet­ték vonzóbbá. A klub állandó esztrSdcsoportja két műsorral lépett a nagyközönség elé, öt ízben az árvíz sújtotta terüle­ten. A klub irodalmi színpada is két összeállítással rukkolt ki, s kétszer látogatott el az árvízkárosultak közé. Az iro­dalmi színpad a Jőkai-napokon Rácz Olivér „Kassai dalok“ cí­mű kötetéből válogatott ver­sekkel szerepelt, mivel a klub vezetői közül többen Kassán jártak ipariskolába, s így a ke­leti metropolis érthetően a szí­vükhöz nőtt. Nagy érdeme a Petőfi Ifjúsági Klubnak, hogy a Jókai-napok idején véletlenül Gsehszlovákiában tartózkodó Budapesti Műszaki Egyetem I- rodalmi Színpadát meghívta Komáromba s két alkalommal is fölléptette: előbb a Szak- szervezetek Háza kistermében, zárt körű közönség előtt, majd a nagyteremben rendezett ün­nepi akadémián. A pesti egye­temisták kimagasló teljesítmé­nye példát mutatott a Jókai- napokra összesereglett irodal­mi színpadainknak. A kapcso­latokat a pestiekkel a komá­romiak továbbra is ápolják, a- mint azt Tőzsér Árpádnak Ko­máromban nemrég megtartott szerzői estje is bizonyítja, a- melyen a magyarországi vendé­gek ismét meg jelentek. A július végére, augusztus elejére tervezett Latorca-par­ti nagy klubtáborozás után a komáromiak szeretnék klubju­kat új alapokra helyezni. Mi­vel a városi értelmiség eddig még nemigen kapcsolódott be a klub munkájába, a hajógyá­riak ősszel ki akarják bővíteni a klubot tanítókkal, és más, a hajógyáron kívül dolgom zó fiatalokkal, de úgy, hogy a klubtagok átlag-életkor ra lehetőleg emelkedjék. Ma-< napság ugyanis a klub legidőr sebb tagjai mindössze húszon-' három évesek, márpedig ha a-> karják, hogy a klubnak Komé-’ romban súlya legyen, hogy te-^ kintélyét a hivatalok és egyéb közéleti tényezők is elismer­jék, a tapasztaltabb, befutottabb nemzedéket is be kell vonniok tevékenységükbe. Elhatároztak tehát, hogy a klub korhatárát kitolják harminc évig. Az eszt- rádcsoport és az irodalmi szín-’ pad továbbfejlesztése mellett történelmi szakkört is akarnak szervezni, s föladatul tűzték maguk elé a Jókai-emlékek mi-’ nél alaposabb föltárását. A Ko-- maromban letelepedett képző­művészekkel együtt szorgal-’ mázzák, hogy a szigeten álló Jókai-ház, amely a csehszlová­kiai magyar művészek klub-' jful szolgálna, minél előbb megnyissa kapuit. Szép indulás, szép tervek. Reméljük, a fiataloknak sike­rül bebizonyítaniuk, hogy Ko-1 márom nem marad hűtlen nagy hagyományaihoz. Mlkóts I. Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents