Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-12 / 28. szám
EZ LESZ 2000-BEN Ä szovjet erőművek 1970- ben 840-850 milliárd kilowatt, óra áramot fognak termelni. Egyes számítások szerint 35 év múlva ennek tízszerese Tesz a Szovjetunió villamosáram termelése. Mik lesznek a jövő energia- forrásai? Jelenleg az energia zömét, 84 százalékát, tüzelőanyagok elégetésével biztosítják, A fennmaradt 16 százalékot a vízierőmüvek adják, ám e- zek hányada az energiatermelésben csökkenni fog. Kiszámították, hogy a Szovjetunió összes folyója 1220 milliárd kilowattóra áramot szolgáltathat. De egyes folyók nehezen hozzáférhetők, más folyók vízienergiájának felhasználása meg nagy területek elárasztásával járna. Viszont a föld értéke egyre növekedik. Ilyenformán a szovjet vízierőművek 2000-ben alighanem az ország vízenergiatermelésnek legfel, jebb 6 százalékát adják majd. Egyes mérnökök arról ábrándoznak. hogy addig az atomenergia hányadát az ország villamosenergia-mérlegében 40 százalékra kellene emelni. De a legnagyobb reményeket a hőerőművekhez fűzik. Energiaforrásaink túlnyomó részét, 99,2 százalékát a szénkészletek képezik. A Szovjetunió rendelkezik a világ szénkészletének felével. Mennyiségük 9000 milliárd tonnára becsülhető. Ez a készlet a világ jelenleg működő összes hőerőművének 10 000 évre lenne e- legendő. A legtöbb szén a le- nai, tunguz, kuznyecki, tajmi- ri és kanszkacsinszki medencékben van. Ezek lesznek az 5-10 millió kilowattos, gigászi automata hőerőművek bázisai. Itt tehát világjelentőségű e. nergiaközpontok létesülnek, a - melyek a szó szoros értelmében filléres áramot szolgáltatnak majd. Egy kilowattóra á- ram 0,1 kopejkába fog kerülni. A keleti energiaipari komplexumok az áram nagyrészét, 5000 kilométer hosszúságot is elérő, szuperfeszültségü váltó- (14-20 millió kilowatt) és egyenáramú (legalább 2000 kilovolt) távvezetéken továbbítják majd. A mérnökök már dolgoznak a gigászi itáti energiaipari komplexum tervvázlatain. Itt 10, egyenként 50 millió kilowatt teljesítményű erőmű é- pült. Ezek az erőművek óriási távvezetékeken az 'ország nyugati területeinek szolgáltatnak majd áramot. Sor kerül a keletszibériai és az eki- basztuzi komplexumok tervezésére is. Ez a két komplexum az Egyesült Államok jelenlegi áramtermelését meghaladó mennyiségű áramot fog szolgáltatni. A Szovjetunióban napirendre került valamennyi közlekedési ág egységes rendszerének kiépítése. Ez a rendszer a Keletet a Nyugattal és a mur- manszki tengerpartot az Azo- vi és a Fekete-tenger medencéjével összekötő szuperfővezetékek villamosenergiájára fog támaszkodni. Az ugyanígy keresztirányú, négy méter nyomtávú vasúti fővonalakon, óránként 300 kilométer sebességgel, gigászi szerelvények á- radata halad majd át. A szuperfővezetékek energiája segít majd hasznosítani az ország új éléstárait is: a nagy szibériai síkságot és az Aral-Kas. pi alföldet. A mérnökök egységes eurá- zsiai energia- és viziút- rendszerekről, nemzetközi kőolaj- és ammóniavezetékekről ábrándoznak. A folyékony ammónia lesz a talajerő növelésének fő eszköze. Az első lépések már megtörténtek. Áramvezetékek kötik össze a Szovjetuniót a keleteurópai országokkal. Elkészült az eurázsiai transzkontinentáli kőolajvezeték. Ez keleti irányban el fogja érni az Amurterületet. Elágazásai a Baltitengertől a Csendes-óceánig el fogják érni a 11 000 kilométer hosszúságot. Természetesen a tudomány, mint már oly sokszor megtörtént, módosítja majd ezeket az ábrándokat. A gyakorlati számítások egyelőre figyelmen kívül hagyják a magfúziót, a termőelemeket, a napenergiát, a Föld hőenergiáját, de tudományos körökben komolyan e- mányos körökben komolyan szó esik ezekről is. S ki tudja, holnap feltárhatják a villamos energia új „gejzírjét“, amely bámulatosan megváltoztathat minden tervet.-----R OVIDÉ N— TESTVÉRI EGYÜTTMŰKÖDÉS Szovjet kormánykitüntetéseket kapott a Sza- ratov területi „Reflektor“ kolhoz több veteránja. A,gazdaságot a csehszlovák munkásosztály képviselői — 38 cseh és szlovák család, — alapították, akik 1925-ben költöztek át a Szovjetunióba. Az egykori kommunából ma a terület egyik legjobban működő gazdasága lett. A cseh és szlovák kolhozistákkal együtt oroszok, ukránok, beloruszok, kazahok és tatárok is dolgoznak itt. Kitüntetésben részesült Jan Vostrak és Cecilia Vostrak, akik ma Prágában élnek. Jan Vostrak a kommuna elnöke volt. A házaspár nemrég vendégségben járt a kolhozban. A szövetkezet egykori tagja, Ladislav Kilian csehszlovák alezredes emlékzászlót nyújtott át a prágaiak nevében a „Reflektor“ kolhoz tagjainak. Lengyelország szovjet megrendelésre különleges halászhajókat, szén-, és vasércszállító, valamint tartályhajókat és más különleges hajókat épít. Nagy befogadóképességű óceánjáró fehérhajók épülnek a Német Demokratikus Köztársaságban és Jugoszláviában is. Sok teher- és más hajót vásárol a Szovjetunió Bulgáriától, Magyarországtól és Romániától. Ésszel meg mésszel A Morvaországban lévő Hrušovany Állami Gazdaság, amely állattenyésztésre specializálja magát, nagy termelő kolosszus; 11 farm és 6 gazdasági egység alkotja. Ez az országban a legnagyobb fejő-farm. Az év végéig 1200 tehén lesz a farmon. A tehenek négy négysoros istállóban, s az elletőben vannak, A gazdaság dolgozóinak az a célja, hogy nagy hasznot hajtó állatokat tartsanak. Tudják, hogy a tejtermelést főleg a következő tényezők szabják meg: A tenyésztési módszerek: — a hrušovany gazdaság alapja a Hrádkyban lévő borjűnevelő, ahol 1100 borjút gondoznak. Itt évenként kétszer cserélődik az állomány. A bikákat egyes farmokon összpontosítják, s aztán égy év múlva vágóhídra kerülnek. Az üszőket Litobratricén és Bfezanyban összpontosítják. A tenyészállatokat az első ellés után megvizsgálják s a legjobbakat a hevlíni fejő-farmra szállítják. A helyes takarmányozás: a harminc hektár legelőt fokozatosan százhúsz hektárra bővítik, s ez jó póttakarmányt nyújt majd a tehénállomány részére. A jó eredményekhez helyes takarmányozás kell. A víz, melasz és erőtakarmány-keverék nagy hatással van a fejéshozamra. Az istállók levegője: a brnói Agroprojekť dolgozói már négy hónapja foglalkoznak ezzel a problémával. A hőmérsékletet és a nedvességet thermohydrog ráffal mérik s a Richterkészü- lék önműködően szabályozza a szellőztetőberendezést. Megállapították, hogy az istálló optimális hőfoka 12-14 Celsius, s a viszonylagos páratartalom 45-55 százalék. A fejőstehenek szívesen tűrik a hűvösebb, mint a túl párás levegőt, amely hatással van az állat testhőmérsékletére, s csökkenti a tejhozamot. A 80 százalékos páratartalom esetén a napi tejho- nedvességet jelzett. Fél év elteltével a kísérleteket kiértékel- zam már egy literrel csökken. A műszer éjjel száz százalékos nedvességet jelzett. Fél év elteltével a kísérleteket kiértékelik, s a tapasztalatokat felhasználják az istállókban. Munkaszervezés a farmokon: az állatállomány összpontosítása, s a nagyfokú gépesítés lehetővé teszi, hogy Hevlínben húsz dolgozóval kevesebb kell ugyanannyi munka elvégzésére. A munkafolyamat a farmokon, ahol a tehéntartás mellett sertést is tenyésztenek, 62 dolgozó van, nagyrészük két műszakban dolgozik. Közülük három adminisztratív munkaerő, négy takarmányszállító, két trágyakihordó, négy takarmányelőkészítő, négy silókészítő, s 45 állatgondozó. Nagy munkamegtakarítást jelent az az újításuk, hogy a trágyát traktorral hordják ki az istállóból. A silózás gépesítése is jó bevált. A silót géppel rakják a kocsira, a silóelő- készítöben előkészítik s a takarmányt a keverökocsi közvetlenül az etetővályúba szállítja. A hevlíni határt tavaly óta öntözik. Az elmúlE évbén kezdték az öntözést a határban. A fő vezető-csatorna a vizet’ a szivaty- t.yúállomásokhaz vezeti, onnan földalatti csatornákon nyomás alatt a csővezetékekbe kerül, s így az öntözés bizonyos időszakokban biztosítva van. A szakértők véleménye szerint az öntözés Délmorvaországnak ezen a részén egyes termékek hektárhozamát ötven százalékkal növeli. A hevlíni farmon, a- mely 2323 hektár terjedelmű, jelenleg rekultivációs munkálatok folynak, hogy a parcella-rendszert egyesítsék. STEINITZ TIBOR Méteres kenyér PÁRIZSI ÜTILEVÉL A történelmi gyilkosság szírt, helyére véletlenül kerültem. A Montmartre utcában a legrégibb párizsi pékséget kerestem, hogy adatokat szerezzek a híres francia kenyérről. Párizsban hajnalnak látszik a reggeli nyolc óra. Ám a pékségben egész éjszaka dolgoztak. 1 A gépesített kemence egymás után görgette ki magából a ropogósra sült, puha bélű, hosszú kenyereket, a tulajdonos távollétében azonban senki sem volt hajlandó bármilyen felvilágosítást adni a kenyérkészítésről. Megint tapasztalnom kellett, - hogy a tőkés országokban, a versengés miatt, a kenyérsütés is üzleti és gazdasági titok. GYILKOSSÁG MINT REKLÁM A Hédé pékség tulajdonosára várva mentem át a szomszédos kis kávéházba. Amíg ötven centim-ért e- lém került az eszpresszó-kávé, körülnéztem a Kiflihez címzett talponállóban, a Chope du Croissant-ban. A műkőből rakott padlón egy dátumot láttam piros kockakeretben: 1914. július 31. Villanással ugrott emlékezetembe Jean Jaurés meggyilkolása. Éppen ott, a Montmartre utca 146 szám alatti kis vendéglőben (valaha asztalok álltak a jelenlegi félkör alakú söntés helyén) vacsorá. zott elvbarátaival a francia szocialisták vezére. A nyitott ablakon át nyúlt be a gyilkos Villain revolvertartó keze. Fölkavarhatott az emlékezés, mert azt kérdeztem a vendéglőstől, emlékszik-e az esetre. Legfeljebb akkor születhetett... Nyomban elém tette kis boltjának reklámját: egy nyomtatott levelezőlapot. Az egyik kép az egykori vendéglőt mutatta, kereszttel jelölve a helyet, ahol Jaurés ült. Egy másik kereszt ugyanezt a helyet jelezte a mai, megújított kávémérésben. A levelezőlapon volt a szakállás tribün arcképe, és a L’Humani- té másnapi száma fakszimilében, amely nagy betűkkel közölte:. Jaurést meggyilkolták — az első világháború előestéjén. Akkor már csak talán ő és a német Liebknecht állíthatták volna meg a világégést... NEM KILÓRA MÉRIK A KENYERET Otthagytam a békésen reggelizőket, és visszatértem az 1700-ban alapított péküzembé. ötvenesével rakták a kenyeret a négyszögletes, vesszőből font kosarakba. Rettentően régimódiak ezek a kosarak, talán ugyanilyenek voltak a francia forradalom idején is, amikor a Hédé pékműhely mesterlegényei is levonultak Bastille ostromához... Európában mind kevesebb kenyeret esznek, Franciaországban azonban, csakúgy mint nálunk, a kenyérnek jelentős szerepe van a táplálkozásban. Valaki tréfásan állította, hogy Párizsban nem kilóra, hanem méterre mérik a kenyeret. Való igaz, hogy a párisién longue-nek nevezett kenyér másfél méter hosszú és mindössze 3-4 ujjnyi vastag. A rövid párizsiként ismert hófehér kenyér is égy méter hosszú. Valóban nem súlyra mérik, hanem néha fél, — néha negyedhosszat vesznek belőle. A háziasszonyok a hónuk alatt viszik a kenyérrudakat és a forgalmas párizsi utcákban nemigen forgolódhatnak ilyenkor, mért úgy járnának, mint az egyszeri ember, aki az erdőben keresztben akarta vinni a létrát. — Párizsban nincsenek nagy péküzemek, mint például önöknél — mondja a tulajdonos — Ötven emberrel dolgozom, fezeknek csak a fele termelő- munkás, a többi a kihordást végzi és az ügyvitelt intézi, sorrendben mégis a harmadik legnagyobb pékség vagyunk a városban. A francia fővárost kis sütödék látják el. Reggeltől késő éjszakáig mindig lehet kapni friss kenyeret, mert a pékmü- helyekben szakadatlanul dolgoznak. A Hédé péküzémben naponta mindössze 50 métfermázsa kenyerét sütnek, 12 ezer kenyér formájában. A „hosszú párizsi“ 70 de- kás és 69 centimba kerül. A „rövid párizsi“ kenyér félkilós, ára pedig 165 dinár, a negyed- kilós baguette, a botvékony-- ságú kenyér 110 dinár. Sütnek még egy fajta kenyeret is, ez hasonlít leginkább a miénkhez. Egy múlt század-1 beli törvény kötelezi a pékeket, hogy ebből az olcsóbb kenyérből is süssenek. Ennek a kilós kenyérnek 180 dinár az ára, de nemigen veszik — ma-- gyarázta a tulajdonos. Olcsóbb, mint a liszt, amelynek kilója 185 dinár. ÓVAKODJUNK AZ OLCSÓ SÜTEMÉNYTŐL Ezeken a kenyérfajtákon kívül 12 féle péksüteményt és 25 fajta cukrász-süteményt csinálnak a Hédé-üzemben. A hazai gyakorlat ismereté-1 ben érdekelt, mi történik a fennmaradt, el nem adott kenyérrel. Évente egy százalék kenyerünk marad meg — kaptam a választ. A másnapos kenyeret olcsón, takarmánynak adjuk el. A cukrász-süteményeket viszont egybedarálják és gyümölcsízzel keverve harmadáron bocsátják áruba. Ha 35 centime-ért, és nem egy vagy több frankért vásárol süteményt, biztos lehet benne, hogy legalább másnapos édességet fogyaszt. A híres és omlós párizsi kif- Iik mellett, amelyek nem lehetnek másnaposak már azért sem, mert mind egy szálig elkelnek, a többi péksütemény száraz. 2-3 napig is eláll. A Hédé pékműhelynek volt ideje negyed évezreden át kellő tapasztalatot szereznie ahhoz, hogy úgyszólván minden órában friss kenyérrel szolgálja ki a hasukra érzékeny párizsiakat. A pékmunkások ezért napi tíz órát töltenek a kemencék mellett. A Magyar Szó nyomán 32. foto Micheli, Tassoni, Prati ingerülten figyelik Tas- soniné fontoskodó figyelmeskedését a német körül. Prati, a fiatalember viccesen meg is jegyzi: — Azért- bennünket se hanyagoljon el! — mondja Tassoni- nénak. aki azonban válaszra sem méltatja. — Ön mivel foglalkozik civil életben? — kérdi a némettől, majd feleletet sem várva, gyorsan folytatja: — Biztosan tanár, vagy ügyvéd, olyan intellektuális vonásai vannak. — Konzervatóriumot végeztem — mondja az őrmester és szomorkásán elmosolyodik. — £sak hát a háború végett vetett a muzsikálásnak. 33. foto — Milyen hangszeren játszik? — kapcsolódna a beszélgetésbe Tassoni úr, de ismét szóra se méltatják. — Figyelmesek, mi? — kérdi tőle gúnyosan Prati. — Hülye! — sziszegi feleletként a fiúnak. Az őrmester váratlan pl llantása azonban elhallgattatja. — Milyen hangszeren játszik? — találja föl magát végülis. — Zongorán — válaszolja kényszeredetten a német. — Ó, az nagyszerül — lelkendezik Tassoniné, — kedvenc hangszerem! — Boldog vagyok — hajtja meg fejét felé az őrmester. — Csak hát nem olyan idők vannak, amikor a hangszereké a szó. 34. foto — Manapság sokkal többet ér egy jó „gitár“! — mondja Micheli, s nevetve mutat a sarokba állított géppisztolyra. — Az amerikaiaktól zsákmányoltuk — szólal meg elgondolkodva a német, s ismét Juditra pillant. Judit már befejezte az evést, s szórakozottan néz ki az ablakon. — Jó volna, ha már vége lenne a háborúnak sóhajtja a német, s várakozóan nézi tovább a lányt. Judit azonban erre sem válaszol. — Némasági fogadalmat tett? — futja el a németet végülis a méreg. — Miért nem bns/él? Nem vagyok emborevó! Judit szó nélkül lölputtan, s kirohan a szobából.
