Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-05 / 27. szám

los* szerencsétlenségről“ szóltak. Na­gyon tetszett neki egy ném t lap, amelyben azt írták, hogy Hemming­way tragikus halála csak betetőzte az író halál utáni vágyakozását. Amikor ezt a cikket olvasta, pezs­gőt bontott és jelentőségteljesen koccintott barátaival. — De azért jó volt Afrikában — mondta mosolyogva, — csak jobban fel kellene készülnöm az elefántva­dászatra. Arra volt legbüszkébb, hogy három hónapra tiszteletbeli állást vállalt mint őr. Tetszett neki, hogy a he­lyiérdekű lapok is megemlékeztek az „állásvállalásáról“. Egy éjjel az a hír terjedt el a vi­déken, hogy fegyvercsempészek jár­nak oda. Hemmingway így beszélt erről: Azonnal mozgósítottam a többi őrt, kutattunk a nyomok után. Kisült, hogy egy oroszlán járt azon a vidé­ken és egy kecskét szétmarcangolt. — Azzal nyugtattam meg a benn­szülötteket, hogy majd megfizetem a kecske árát, — mesélte Hemming- way. De erre azt felelték: — Az nin-sen egészen úgy, mert ha te vagy az őr, akkor neked kell megölni az orosz­lánt is. Csak Mary, a felesége sokallta a dolgot: — Papa, papa, ezt már nem bírom tovább. Sohase aiszod ki ma­gad, örökösen elefántokat és orsz- lánokat kergetsz. Hidd el, az őr ál­lása csak a filmeken érdekes. A bennszülöttek rajongtak Hem- mingwayért. Még egy menyasszonyt is adtak neki ajándékba. Hemmingway pedig egy egész kecs­kenyájat adott ajándékba a „meny­asszony családjának“. Most ennek a családnak van a leg­több kecskéje abban a községben. S ne csodálkozzatok, mondta Hem­mingway mosolyogva, ha majd egy afrikai fiam születik. „Vitázzunk a már kész művekről!“ Bratislavában, a Pravda Kis Képcsarnokában július végéig megtekinthetjük Július Neméík érdemes művész, akadémiai festő legújabb tájképeit. A ki­állítás nagy érdeklődésnek ör­vend. Képei, amelyeket az utóbbi években, jórészt Liptó vidékéről festett, kombinált technikával lenyűgöznek. A művész azt mondta, Liptó va­gon megígézte öt. Július Nemeik a múltban jó­részt kelet szlovákiai vidékeket festett. Megállapította azonban, hogy Liptó képzömüvészetileg még feldolgozatlan. Ahogy a művész mondotta. Árva szép­ségeit is megfesti, s művében erre nagy figyelmet szentel. Július Neméík-kel, a nagy művésszel folytatott beszélge­tés során megtudtuk, hogy el­lenzi a legkülönfélébb csopor­tokat. Szó szerint ezt mondta: — Nem ismerem el a csopor­tokat. Véleményem szerint a csoportoknak nincs olyan jelen­tőségük, amilyennel őket udva­ri teoretikusaik illetik. Inkább egyedül dolgozom. Hasznosabb dolgozni, mint csoportoskodni és meddő vitát folytatni. Dol­gozni és dolgozni, amíg az em­ber szusszal bírja, aztán erőt gyűjteni, és újból hozzáfogni. Nem kell azon vitatkozni, ki hogyan alkosson; a kész mű­vekről kell vitázni. Ez azt je­lenti, hogy többször kell kiállí­tani, vagyis az alkotást a nyil­vánossággal szembesíteni. Megtudtunk egyet-mást a művész magánkedvteléseiről is. Neki is, akárcsak másoknak, megvan a saját kedvtelése. MIT CSINÁL SZABAD IDEJÉBEN? Régiségeket gyűjt. Egész szép gyűjteménye van már. Es na­gyon szereti a virágokat. Főleg kaktuszt tenyészt szívesen. Vé­gül pedig bizalmasan elárulta festői titkát. Szeretné lefesteni a Dnyeper folyót Kijeiméi, Tarasz Sevcsenko emlékművé­vel. Amikor tíz évvel ezelőtt ott járt, nem volt rá ideje. Július Nemeik alkotása sok­oldalú. Nagy művészi képességű festőről tesz tanúbizonyságot, impulzív és közvetlen reagálá­sát bizonyítja a mai korra, amelyben él. Habár Július Ném­áik kompozícióját rajzra ala­pozza, mégis a gazdag, tobzódó színekkel dolgozó festők közé tartozik. Tomáš Straus azt írta Július Nemeik legújabb kiállítá­sáról, hogy a jelenkori szlovák tájképfestészetet sajátos kife­jező alkotásaival gazdagítja. CTIBOR VAŠINA 9 K. Antal, Kassa — Majd később című fordítása jó. For-’ dítson eredeti elbeszéléseket", novellákat, de fordításához mindig mellékelje az eredeti anyagot is. 9 K. Katalin, Diószeg — írásában a lexikoni részek ki­tűnőek. Az összekötőszöveg kevésbé. így aztán már nem marad más hátra, minthogy egy kissé kiigazítsuk egyik kitéte­lét: a Sárarany ugyanis nem tartozik Móricz legnagyobb re­gényei közé. S F. Tibor, Szalka — A pró-’ ba című írása még egyelőre nem állta ki a próbát. írjon máskor is. 9 Zs. Jenő, Nyárasd — Az autó csak egyszer jött el érte című írása témájában szokva-' nyos, gyenge a stílusa is. Nem közölhetjük. Próbálkozzon! Mindenesetre olvasson, tanuld jón! 9 A. Gábor — Zselíz — Egy vers alapján nem mondhatunk bírálatot. Két sort azonban idézünk verséből csak , azért", hogy nyomtatásban is olyan jónak találja-e majd?! „Napo­kat kitöltő parány kis lélekmá- lás (Rabjai lettünk, hatása oly hódító“. Tényleg, az ember szinte szédül! Q P. G. Mihály, Komárom — Verse egyelőre nem haladja meg a szirupos, slágeres utó- érzést, sok magyartalansággal tetézve. Tanuljon, olvasson! Egyelőre még nem beszéljük le. 9 „Szeptember végén“ — Verseiből sajnos hiányzik a vers. A gondolatok csapkodva egymás mellé dobálva, minden belső tűz, izzás nélküliek. Is­merkedjen az irodalommal. 9 B. László, Nagyfödémes — Újvár című verse rossz. 9 , Fantázia“ — Szerelem tüzében című írása nem kö­zölhető. Régi kalendáriumi történetecske, minden mélység, emberrajz nélkül. Szeretnénk még megkérni, hogy legköze­lebb ne olvastasson velünk öt- ven oldalnyi kézírásos szöve­get. 9 B. Margit — Születésnap című írása közlésre éretlen. Mondanivalójában sekély. 9 Zs. József, — Ibolybalof -i- Küldjön több verset. Egyet­len alapján nem mondhatunk bírálatot. 9 V. Zoltán — Komárom — Versében egyelőre csak édes­bús magyarnóták és a sláger­szövegek szirupja keveredik. 9 F. Éva — Elolvastuk le­velét, maid Kedvesemhez című * A Hemingway-ról szóló írásunkat versét is. Sajnos,, mi nem tu- a nagy amerikai író halálának ötö- dunk osztozni optimizmusában, dik évfordulója alkalmából közöl- Küldjön egyszerre több kézira-' jük. tot. HEMINGWAY* Ernest Hemingway író, költő, a nők bálványa, nagyot nevetett, ami­kor halálának híre a füléhez jutott. Akiről már életében azt hiresztelik, hogy meghal, az sokáig fog élni — mondja a néphit. Hemmingwayról 1954-ben írták a lapok, hogy halálos repülőszerencsétlenség áldozata lett. Állítólag Velence közelében. Csak a beavatottak tudják, hogy a repülő­szerencsétlenség Afrikában történt, de az igaz, hogy az író utána Velen­cében járt, és ez a város igen fon­tos helyet töltött be az író életében. Hemmingwaynak az afrikai kalandos barangolásai után szüksége volt ar­ra, hogy valahol megpihenjen. Ve­lencét szemelte ki, azt a várost, amelyben már évszázadok óta a szép élet művészetét ápolták. De nemcsak azért ment Velencébe, hanem azért, mert oda vonzotta a bűbájos Adriana Ivancich, aki az író számára többet jelentett egy futó kalandnál. 1949- ben ismerkedtek meg. Adriana egy előkelő, régi család sarjadéka. Mé­lyen átérzett, halk szavú verseket írt, tehetségesen festett és elsőrendű síelő. Adriana rajzolta a „Vizen ke­resztül, az erdőkön át“ című Hem­mingway regény illusztrációit, míg viszont az író a regény Renáta alak­ját Adrianáról mintázta. Adriana Ivancich magas fekete nő, igen érdekes az orra. Erről az orról mondta Hemmingway, hogy: bizánci. Adriana ma Kai Rex — német gróf felesége. Most, évekkel Hemmingway öngyilkossága után így írja le az író­hoz fűződő érzelmeit: „Először un­tatott engem a nálamnál sokkal idő­sebb és tapasztaltabb férfi, mert nagyon lassan beszélt, és nem min­dig értettem meg. Éreztem első perctől, hogy szeret a közelemben lenni. Azt mondta, úgy érzi, belőlem új energia árad felé.“ Hogy mit érzett Mary Hemming­way, az író felesége, az ilyen érzel­mi kitörésekkel szemben? Termé­szetesen nem volt kellemes számá­ra. De bizonyos fokig mégis megér­tette, hogy férjének újabb roman­tikus, regényes alakokra van szük­sége, akik megmozgatják fantáziá­ját. Amíg Hemmingway nem vitte túlságosan messzire, a dolgokat, fe­lesége úgy tett, mintha mi sem tör­ténne. Adriana és Mary csak egyet­len egyszer találkoztak. Maryben azt a benyomást keltette a szép olasz nő, hogy csakis hasznára válhat férje irodalmi tevékenységének, de semmi esetre sem lehet veszélyes számára. Az író a velencei „eset“ előtt már járt Afrikában, mégpedig második feleségével Paulineval. Akkor írta a „Hó a Kilimandzsárón“ c. könyvét, melynek nyomán filmet is forgattak. Hemmingway imádta Afrikát, de Afrika nem viszonozta ezt a nagy szeretetet. Mindig fáradtan, megöre­gedve tért onnan vissza. Az újságok nem is írták le egé­szen pontosan, hogy milyen nagy ve­szélyben forgott Hemmingway akkor, amikor Uganda területe felett lezu­hant vele a repülőgép. Hemmingway olyan lelki nyugalommal szállt ki a repülőgép roncsaiból, mintha csak egy taxiból lépne ki. Néhány óra múlva egy mentőrepülőgép érkezett, és feleségével együtt azon folytatta az útját Kenja felé. Az afrikai főha­diszállását ugyanis ott ütötte fel. De ez a repülőgép is lezuhant. Hemmingway a második lezuhanáSk már nem úszta meg olyan könnyen, agyrázkódást szenvedett és súlyos égési sebeket. Veséje két napig nem működött. Amikor barátai megkérdezték tőle, hogy van és mit csinál ltyary, akkor ezt felelte: már újból féltékenyke- dik. Hemmingway azzal bízta meg so­főrjét, hogy az újságokból ollózza ki azokat a cikkeket, amelyek a „halá­Ursula Andress Tíz évvel ezelőtt Rómá­ból indult el, mint egy is­meretlen film-statiszta. Ma már a legnagyobb filmcsil­lagok közé tartozik. Holly­woodban Marylin Monroe, a tragikusan elhúnyt sex­bomba örökébe lépett. Elia Petri filmrendező így nyi­latkozik róla: — Ursula a jövő legnagyobb színésznő­je. Kicsit szigorú a tekinte­te, de — nagyon emberi. Ursula utoljára a Casino Royale című kém-filmben szerepelt, amelyben a ná­lunk is ismert Peter Sellers- -el játszik együtt. Ez a .film a 007-es szá­mú titkos ügynökről szól — amelyben James Bond, az ismert színész nem szere­pel. Ursula Andress most vált el férjétől, John Derektől, aki volt feleségéről ezeket mondta: Sokkal rosszabb lenne, ha még vagy tíz é- vig kibírtam volna vele. Most legfeljebb sajnálha­tom, hogy milyen előnyöket vesztettem vele és nem kell szenvedni a hibáitól. Min­denesetre a sors kegyelt­jének érzem magam, hogy Ilyen csodálatosan szép fe­leségem volt. szintén be kell valla- m § nőm, hogy nem szíve- sen nyúlok kényes, pikáns témákhoz. Irtózom a kínos, feszélyezteťó helyze­tektől... valahogy a férfisze­r>írt. Szemlesütve álltam meg a pult előtt. Kérek egy... egy... izé,., ce­ruzafaragót, szóltam a még mindig nagyon bájos Man­cikának, aki nyilván félre­értette elfogódottságomat, mert fülig pirult. Megnéz­tem, kipróbáltam a ceruza­faragót, aztán mintha csak véletlenül jutna az eszembe, félvállról odavetettem:„Esőt csomag... na mit is... ja, toa­lettpapírt:.:“ Zavartan köszöntem, majd a lehetőségekhez mérten gyorsan igyekeztem kifelé az üzletből, s mégcsak nem is sejtettem, hogy hazaérve mennyire lényegbevágó dol­gok ötlenek fel bennem ép­pen a toalettpapír kapcsán. Mert ez a toalettpapír, a- mit az imént vettem, nem akármilyen portéka. Szinte restellem előbbi zavaromat. Hisz ez egy nagyon komoly, mondhatnám népgazdasági fontosságú ipari termék: Nézzük csak például mit tart fontosnak közölni a gyártó cég a kedves vevővel. Először is szembetűnően közli, hogy a csomagban va­Precizitás lóban toalettpapír van. Nem kreppaptr, nem csomagoló­papír, nem üvegpapír, ciga­rettapapír sem, hanem va­lódi, igazi toalettpapír. Ez természetes, ezt tudnia kell vevőnek, elárusítónak, ne­hogy tévedésre kerüljön sor, amely esetleg nemkívánatos következményeket vonna maga után. Múlhatatlanul fontos persze feltüntetni az illető papírgyár nevét, ü- zemegységét és címét is. Ellenkező esetben vajon ho­vá forduljon a vevő, ha ne­tán reklamálni kívánja az áru minőségét? Az állami norma-szám se maradhat el — lényegbevágóan fontos a- dat. Következik az ár. Egy korona, se több, se keve­sebb, határozottan szüksé­ges közlés, amelyből logiku­san következik, hogy a cso­magocskában található pa- pírszeletkék mennyiségére is utalni kell. Pontosan tu­dom tehát, hogy a köteg- ben kétszáz szeletke áll ren­delkezésemre. Igaz, sohasem számoltam meg eddig, de szíves-örömest elhiszem. U- gyanis megnyugtató érzés tudni, hogy most öt koro­náért pontosan ezer papí­roskát vásároltam, s ez a mennyiség, — figyelembe véve családom létszámát, az átlagos és esetenkénti fo­gyasztást, — három és fél hónapra elegendő. Persze az üzem vezetői, nagyon he­lyesen, tudatában vannak annak, hogy manapság egy öntudatos polgár rendszere­sen figyelemmel kíséri csa­ládjában az önköltségeket, tervgazdálkodást folytat s precíz, a haladó irányelvek­nek megfelelő ökonómiai rendszert vezet be. így az­tán a kétszáz szelet toalett- papír fedőlapjáról sem hiá­nyozhat a pontos mere1 sem. Tizenkétszer tizenhét centiméteres méretezésüek a papírosok, s hogy ezt az üzem a tudomásomra hozza, lényegesen könnyebben ju­tok nélkülözhetetlen adatok birtokába. Például játszva kiszámíthatom a havonkén­ti átlagos fogyasztást négy­zetméterekben, esetleg az évi szükségletet árban, hek­tárban stb. Kiszámíthatom, hogy hány év alatt fogy el a szóban forgó papírszelet- kéböl annyi, amellyel bebo­ríthatnám a Góbi sivatagot A pontos méret közlésének természetesen más lényeges jelentősége is van. A jövő­ben nem történhet meg az emberrel, hogy a kelleté­nél kisebb méretű toalett­papírt vásároljon. Mások vi­szont rádöbbennek arra. hogy éveken keresztül pa­zaroltak, hiszen . számukra kiválóan megfelelne a tíz­szer tizenöt centiméteres nagyság. Na és természete­sen az üzem is tudja majd magát mihez tartani. Egy tüzetes véleménykutatás a lapján kialakíthatja a típus­méretek egész skáláját. S hogy mi is hozzájáruljunk e fontos népgazdasági cikk tökéletesítéséhez, felvetünk még néhány javaslatot. Jó lenne, ha a csomagoláson feltüntetnék a papír fajsú­lyút is. így aztán a fogyasz­tás nemcsak területegysé­gekben, hanem súlyegysé- gekben is kimutatható len­ne. Továbbá kívánatosnak tartanánk, ha az ásványvi­zekhez hasonlóan közölnék a vegyi összetételt is... Elvégre jó tudni, hogy az ember mit vesz a kezébe! mérem... vagy tudom is en!_____________ Itt van például ez az ügy jmRE* is: A feleségem rámparan­csolt, hogy vegyek néhány csomag olyan bizonyos pa-

Next

/
Thumbnails
Contents