Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-05 / 27. szám

«Li.-----------------------------*? A szántás új bajnokának — A b o s i Sándor komáróci traktorosnak nevét, a tavaly Nyitrán lezajlott országos verseny után, ismerik az egész országban. Vájjon, mit csinál most, hogyan emlékszik vissza eddigi sikereire és mi­ként készül fel a következő versenyekre? E kérdések foglal­koztattak, azért felkerestem őt. Hiába kerestem Abosi elvtársat szülőfalujában Komárócon, • kassai járásban. Tavaly szeptember óta ugyanis a szepsi Mezőgazdasági Technikai Középiskola diákja, kívánkozott az Iskolapadokba, azért a gépesítő szakon egyéves tanulmányt folytat. Pénteki nap volt, nem találtam az iskolában. Ezen a napon ugyanis gyakorlati kiképzésen vannak a GT.A volt műhelyeiben 26 iskolatársával együt. A diákok egy része éppen befejezte a német traktor javítását, többen azonban saját személyautójukon végeztek karbantartást, mert a kő. vetkező nap tanulmányútra mentek Magyarországra, ahol Gö­döllőn meglátogatták az Agrotechnikai Kutató Intézetet, el­látogattak Budapestre, és megtekintettek több termelőszö­vetkezetet is. Abosi Sanyival beültünk az egyik tanterembe. Elárulta ne­kem, hogy éppen a tanulmányúton ünnepelte meg 51-ik szü­letésnapját. Egy volt, 15 hektáros földműves fia, nem csoda tehát, hogy szívéhez nőtt a föld. Már mint kisfiú segített apjának a gazdálkodásban. — Csak véletlenül kerültem be a szántóversenybe — mon­dotta Abosi elvtárs. — Vasárnap a közeli nagyidai Állami Gazdaságban kerületi szántóversenyre készülnek. Szombaton délután háromkor még a mezőn voltam, amikor hozzám sie­tett az EFSZ elnöke. A versenyen állítólag négy versenyző hiányzik, azért nekem menni kell és Péderből is jönnek két. ten. Nem volt nagy kedvem, de nem sokáig ellenkeztem. Va­sárnap indultam, és második lettem. A Lenešicén megtartott országos versenyen is második voltam Chelik után. Akkor új gondok merültek fel. Megtudtam, hogy részt kell vennem a norvégjai világbajnokságon. Lelkiismeretesen készülődtem, Nemcsak gyakorlat teszi a MESTERT azonban a világ 42 legjobb szántója közül az erős konkurren- ciában a 34. helyen végeztem. Kevés tapasztalatomon kívül az is közrejátszott, hogy a mi ekéink az ilyen igényes ver­senyre nem felelnek meg, és a norvég ekét csak közvetlen az indulás előtt kaptam meg, úgyhogy nem volt elég időm a kipróbálásához. Ha a táblázat első felében helyezkedtem volna el, akkor az ekét nekem ajándékozták volna. Azonban sok mindent megtanultam, aminek a jövőben hasznát ve- szej; E s valóban. A Norvégiában szerzett tapasztalatok a ml szántóbajnokunknál visszatükröződnek jobb teljesít­ményeiben. Tavaly a Bárcai Állami Gazdaságnál meg­tartott kerületi bajnokságon versenyen kívül indult, és a nyit- rai országos bajnokságon első volt 14,5 pontelőnnyel. Kedve­zett a szerencse, és legnagyobb ellenfele (Chelik) kilencedik volt. A miniatűr aranyeke, arany jelvény és 5000 Kčs pénz­jutalmon kívül Abosi elvtárs Nyitráről még több más aján­dékot hozott, sőt ígéretet is a kompetens tényezőktől, hogy ekéink minőségét feljavítják. A tanítás színvonalával Abosi elvtárs meg van elégedve. De elégedettek ővele Kundrák József osztályfőnök és Polgári Béla műhelytanító is. Habár a tanév kezdetén a versenyre való előkészület miatt Abosi elvtárs két hónapot kimaradt az iskolából, ma a legjobb diákok egyike. Gyakorlati ismere­teit elmélettel egészíti ki. Az iskola elvégzése után továbbra is szülőfalujában akar maradni, mint az EFSZ traktorosa és javító szerelője, tisztség után nem kívánkozik. A tanév véget ért. Az iskolapadot Abosi Sándor szántó bajnok is elhagyta. Felvértezve új ismeretekkel, mindennapi munkája mellett szorgalmasan folytatja majd az edzést, (az iskolában nem voltak ehhez jó feltételek), hogy a közeledő jugoszláviai európai szántóverseny és az újzélandi világbaj­nokság, melyeken indulni fog, jól felkészülten találja őt. Mató Pál, Kassa Napok óta érzem, hogy a gyomrom nincsen rendben. Nem ízlik az étel, éjjel rosszul al­szom. és indokolatlanul ideges vagyok. Csak könnyű ételeket merek enni: tejberizst, grízt, tejet — csupa olyasmit, amitől egy normális ember ösztönösen irtózik. Ma délben már nem bírtam az éhezést, és elhatároztam, hogy valamelyik vendéglőben valami kalóriadúsabb táplálékot veszek magamhoz. Leültem az egyik sarokasztalhoz és ma­gamhoz intettem a pincért. — Étlapot kérek ... — Igenis, étlapot tetszik kérni... — szólt a fehérkabá­tos vendéglátóipari dolgozó, és elsuhant a konyha irányába. Alig húsz percnyi várakozás után aztán széles mozdulattal elém libbentett egy étlapot. No, lássuk csak, mit kínálnak ma a kedves és főleg éhes ven­dégeknek, köztük nekem is. Füstölt oldalas, zöldborsóval... Hm, nem lehet rossz, de nekem nincs rendben a gyomrom, te­hát valami könnyebbet kell ke­resnem. Tálán ez a borjúpör­költ, tejfelesen, nokkedlivel. Nem, ez is nehéz. Akkor... ak­Fizetekjőúr.,. kor... talán ez a csirke, ki­rántva, újburgonyával. Igen, ez jó lesz. ízletes, könnyű és táp­láló. Nemsokára előttem párolgott a gusztusos csirke. A comb­csont kacéran meredt ki a tá­nyérból, az újburgonya láttán összefutott számban a nyál. No. most végre valami emberibb elemózsiához jut, napok óta gyengélkedő gyomrom. A combnak még a felét sem ettem meg, amikor ismét bele- nyillalt gyomromba az a külö­nös fájás. Igen, ugyanúgy fáj, ahogy már napok óta érzem. Ijedten tettem le kést, villát... Csak nem lesz valami komoly bajom? Tífusz? Vérhas? Sár­gaság? Gyomorfekély? Homlokomat elöntötte a ve­rejték. Okvetlen orvoshoz kell mennem. Eltoltam magam elöl az aljer■ érintett ebédet és a fi- zetÖBikcert kértem. Negyedóra sem telt el, máris előttem ál­lott. — Fizetni tetszik, igenis.^. — szólt, hátsó zsebéből elő­tt Tizenkét berámázott diploma és elismerés függ a Cásla- vi Állami Gazdaság igazgatóiá szobájának falán # A tizenhar. madik a Munkaérdemrend, amit tavaly kaptak. Méltó örökség Lingr, a volt igazgató után, aki nem egész egy éve vonult nyugalomba. Utódjának, Alois Tureknek szi­lárdalapú gazdaságot adott ugyan a kezébe, de magas mér­cével. A legértékesebb örökség. Nem valami jól hangzik az elne­vezés: a káderek stabilizálódása, de azért a tartalma szokat­lanul emberi. A volt igazgató szigorúan igazságos, de tiszte­letreméltó és szívélyes bánásmódjával ellent tudott állni egész sor mezőgazdasági üzem múltbeli és még ma is fennálló fo­gyatékosságának, mint a műszakiak, állatgondozók, vezetők és dolgozók vándorlása, cserélgetése. A gazdaság 63 technikusának nagy része már csaknem tíz éve dolgozik a munkahelyén. Így van ez a többi dolgozóval is, ( ezért nem megy különlegességszámba, hogy egy állatgon- do : 10 szarvasmarha nemzedékét, húsz sertésnemzedéket ne­velt fel már, s hogy a traktoros tizedszer fordítja ekéjével a barázdát. Több cigány-család is van itt, akik a nyolc év alatt már megszoktak. Vándor-vérük lecsillapult. Hogy a röghöz tapadtak volna? Erről szó sincs! Nem len­ne itt akkor' vagy kétszáz, huszonöt éves korig lévő fiatal. Hogyan tovább? A mércét felállították, de hogy átugrani. A magasság megfelelt a követelményeknek, s anélkül, hogy ezt sejtettem volna, az állami gazdaság igazgatóságán együtt találtam az igazgatót, az ökonömust, a fözootechnikust, meg a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjét. 23 foto Tassoniné „békítő“ szándéka végleg fölingerli a fiatalembert, aki Judit életét mentette meg. — Hogy beszél arról a lányról! — kiált az ijedten hátráló Tassoninéra, aki ügyesen a férje mögé ugrik. A két férfi farkasszemet néz. Mikor azonban Tassoni ökle a magasba emelkedik, Judit visszatér a konyhából: — Kész a vacsora! — Az őrmestert is meg kellene hívni! — mondja Tassoniné. — Menjen föl, és szóljon néki! — legyint gúnyosan a fiatal­ember, kapta a fekete bőrtárcáját, majd hirtelen rámpillantott. — Nem ízlett az ebéd? Vala­mi baj van? — kérdezte, ami­kor meglátta, hogy alig nyúl­tam az ebédhez. — Nem, nincs semmi baj, csak a gyomrom nincs rendben, — szóltam, s feléje lobogtat­tam egy ötvenes bankót. — Talán hideg volt a burgo­nya? Vagy — bocsánat — talán hajat tetszett találni g körítés­ben? — puhatolózott a főúr, s nem nyúlt az ötvenesem felé. — Mondom, semmi baj nin­csen, de rosszul érzem magam. A gyomrom fáj, — szóltam kissé türelmetlenül és ismét meglobogtattam a zöldhasú öt­venest. A főúr azonban össze­csapta a pénztárcáját és bizal­masan hozzámhajolt. — Kérem, ha valami nem tetszett, csak nyugodtan tessék megmondani, itt, helyben, azon­nal. Nálunk nincs megtiltva a bírálat. — Nem akarok bírálni, fizet­ni akarok, fáj a gyomrom és haza akarok menni, le akarok feküdni, — mondottam s érez­tem, hogy a gyomrom egészen komolyan fáj. — Elnézést, kérem, a szakács új ember, fiatal ember, még nincs teljesen otthon a szak­mában. De tessék várni, azon­nal idehívom, tessék neki meg­mondani a kifogásait, — szólt, s elrobogott anélkül, hogy meg­hallgatott volna. Pillanatok alatt ott volt a szakács. Mit mondjak: 190 cen­tis, 100 kilós férfi, még ha leit volna kifogásom a főztje ellen, akkor sem mertem volna muk­kanni. — Minden jó volt, csak a gyomrom... —, de nem fejez­hettem be a mondókámat, mert a pincér közbevágott. — Azonnal hívom a vezető elvtársat, tessék vele közölni az észrevételeit. Nemsokára ott volt a vezető is. Neki is csak azt mondhattam, hogy minden rendben van, csak a gyom­rom... De most sem fejezhet­tem be mondókámat, mert a vezető közbevágott. — Kérem, ebben az üzemben a vendégnek jogában áll pana­szait beírni a panaszkönyvbe. Józsi, ugorj a panaszkönyvért, — intett a főúrnak. — Ha va­lami baj van, tessék itt közölni velünk, hadd tanuljon a dolgo­Leányálom-e a szabádság júniusban és júliusban ? — A fejőstehén állományt 1141-ről 1570-re emeljük, s így 100 hektárrai 41 fejőstehén jut majd. A szarvasmarhaállomány 2622 darabról 3120-ra emelkedik. 1400 malaccal kevesebbet tartunk. A baromfiállomány is növekedik 28 651-ről 58 000-re. Gabonaneműeket, szálastakarmányt és cukorrépát termesz­tünk. Ennyit a gazdaság szakosított termeléséről. Aztán jön az üzemenbelüli összpontosított termelés. A jelenlegi nyolc gaz­dasági részleg helyett az anyasertések nevelését két gazda­ságba összpontosítják. A malacnevelés nyolc gazdaságból négy, a fejőstehén-nevelés nyolc helyett hat, s a tyúkok egy helyre kerülnek. S mindezt négy év alatt végrehajtják. Ezenkívül az állathasznosságot alaposan szem előtt tartják, hogy a szi- mentáli tehénállomány a jövőben egyenként is elérje a ma tnýy rekordszámba menő 5000 literes évi fejéshozamot, s a vöröstarka tehenek az évi 3700 liter tejhozamot. Mi lesz ebből? Ha tetszik, csodálkozhat is — a tavaszi mun­kálatok második szakasza teljes ütemben folyik, s a gazda­ság vezetői azon tanakodnak, mi lesz égy év, négy év múlva. De csodálkozzunk még egyszer: a gazdaság dolgozói június­ban és júliusban felváltva, mindnyájan kiveszik a szabadságu­kat. Megtehetik ezt? Megtehetik, s éppen azért, mert a veze­tőség nemcsak ott jártamkor, de máskor is törődik a holnappal. 24. foto Tassoniné léptei alatt nyikorog a falépcső. Az őrmester udvariasan nyit ajtót előtte, s hellyel kínálja. Az asszony hiúságának tetszik, hogy a német alig tudja le­venni a pillantását formás lábairól. — Tudja, velük keresem a kenyerem — neveti el magát. — Mi a foglalkozása? — Táncosnő vagyok. ' Hirtelen csönd lesz. Némán nézik egymást. A férfi még eldadogja az ostoba kérdést: — miben lehetek szolgálatára? — aztán feleletet sem várva kezdi csókolgatni az asszony nyaltát, zó. Mert tetszik tudni, vannak ronda alakok, akik itt úgy tesz­nek, mintha minden a legna­gyobb rendben volna, de aztán fünek-fának jelenthetnek, fir­kálnak az újságokba... — Becsületszavamat adom, hogy nem jelentek sehová, sem­mit & az újságoknak sem írok meg semmit... szóltam halott- halványan, mert a gyomrom iszonyúan fájt. — Úgy... szóval mégis len - n e valami jelentenivaló ... De nem tetszik akarni jelenteni, sem írni az újságoknak ... — Nem kérem, nem jogok jelenteni semmit, csak hadd fizessek ... Haza akarok menni, — mondottam sírásán. — A kedves vendég lehet, hogy éppen újságíró, — szólt Józsi. A főnöknek a homlokára szaladt a szemöldöke. — Az már más, ugyebár, kedves szerkesztő elvtárs. Iga­zán sajnálom, hogy az a kirán­tott csirke nem sikerült valami jól, de tessék választani valami mást, azonnal hozzuk... — Nem kell semmi, s újság­író sem vagyok... — Óh kérem, mit azt meg­látjuk, azt meg lehet látni... Így már egy évvel ezelőtt tudták, hogy normális időjárás esetén március elején vetik a cukorrépát,, hogy egycsírájú magvak és a vegyszeres gyomirtás felhasználásával a mun­kaigényességet olyannyira csökkenhetik, hogy az asszonyok há­rom hét alatt 515 hektár cukorrépát megkapálhatnak és ki­egyelhetnek. Az idő kedvezett, s így az egyelést még a széna­kaszálás előtt elvégezték. A dolgozók teljesítményei: 3-4-5 hektár kiegyelt cukorrépa. Az átlagos havi kereset 2000 koro­Igy a gazdaság vezetősége már tudta, hogy ha megkezdődik a szénakaszálás, akkor mindnyájan hozzálátnak, s a gépek bevetésével a 400 hektár terimés takarmányt 14 nap alatt be­takarítják. llymódon öt ember naponta tíz hektár szálas ta­karmányt takarított be. Hagyományos módszerekkel ehhez 35 ember, félgépesítéssel 27 ember kellett volna. A száías takar- manyokat még a múlt héten betakarították. Egy baromfigon­dozónő ezelőtt 600 tojótyúkot gondozott, most kétezer ötszá­zat. A dolgok összességében ez tehát minden, s ami ebből követ­kezik a nagyobb munkatermelékenység, több munka, keve­sebb emberrel, 14 napi szabadság akkor, amikor azt a me­zőgazdasági dolgozó azelőtt sohasem tehette meg, és sok me­zőgazdasági üzemben még ma sem teheti meg. A Čáslavi Állami Gazdaság Munkaérdemrendje sorrendben a tizenharmadik, s egyúttal a legnagyobb kitüntetés. Ez az idén s a jövőben is kötelez. Kötelez arra, hogy a mércét év­ről évre magasabbra tehessék, s hogy a dolgozóknak megle­gyen a bátorsága — feljebb tolni a lécet. A Cáslavi Állami Gazdaság kollektívájának ehhez van bátorsága. (Ä) ugyebár... — Mondom, hogy semmi kö­zöm az újsághoz. Sót, nem tu­dok sem írni, sem olvasni, ha kell, hatósági bizonyítványt ho­zok róla.. Csak hadd fizes­sek ... — esdekeltem könnyes szemekkel... Semmi sem használt. Be kel­lett mennem az irodába, a pa­naszkönyvbe bejegyzést kellett eszközölnöm, hogy az étel kifo­gástalan volt, hogy nem volt panasz a kiszolgálás ellen sem, hogy a panaszkönyvet azonnal az asztalomhoz hoztúS, hogy... *** A többire nem emlékszem, A vekker ugyanis felberregett, fel kellett kelnem. S vegyes érzelmekkel másztam ki az ágyból: nagyon örültem, hogy a valóságban kutya baja a gyomromnak, elemészti még a vasat is, ugyanakkor azonban rettenetesen furdalta az olda­lamat a kíváncsiság, vajon ho- gyon szabadultam ki kényel­metlen helyzetemből, amit ak­kor éjfél álmodtam... AGÖCS VILMOS 25. foto Mind a ketten érzik a testükön végighullámzó forrőságot. A férfi ölbe kapja a nőt, s ágyára fekteti. Elfúló susogá- sát mintha nagyon messziről hallaná. Aztán hirtelen észbekap, és fölugrík, hogy megfordítsa az ajtóban a kulcsot. Amint visszafordul, egy pillanatra megtorpan a szabályta­lanul hullámzó, érett asszonytest láttán. Szinte tétovázva kö­zelít, mintha attól félne: mindez képzelődés, s egyetlen os­toba mozdulattal szertefoszlat mindent. Csak akkor futja el a féktelen indulat, amikor ismét testi közeibe kerül az asszonnyal, (Folytatása a 6. oldalon^

Next

/
Thumbnails
Contents