Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-05 / 27. szám
«Li.-----------------------------*? A szántás új bajnokának — A b o s i Sándor komáróci traktorosnak nevét, a tavaly Nyitrán lezajlott országos verseny után, ismerik az egész országban. Vájjon, mit csinál most, hogyan emlékszik vissza eddigi sikereire és miként készül fel a következő versenyekre? E kérdések foglalkoztattak, azért felkerestem őt. Hiába kerestem Abosi elvtársat szülőfalujában Komárócon, • kassai járásban. Tavaly szeptember óta ugyanis a szepsi Mezőgazdasági Technikai Középiskola diákja, kívánkozott az Iskolapadokba, azért a gépesítő szakon egyéves tanulmányt folytat. Pénteki nap volt, nem találtam az iskolában. Ezen a napon ugyanis gyakorlati kiképzésen vannak a GT.A volt műhelyeiben 26 iskolatársával együt. A diákok egy része éppen befejezte a német traktor javítását, többen azonban saját személyautójukon végeztek karbantartást, mert a kő. vetkező nap tanulmányútra mentek Magyarországra, ahol Gödöllőn meglátogatták az Agrotechnikai Kutató Intézetet, ellátogattak Budapestre, és megtekintettek több termelőszövetkezetet is. Abosi Sanyival beültünk az egyik tanterembe. Elárulta nekem, hogy éppen a tanulmányúton ünnepelte meg 51-ik születésnapját. Egy volt, 15 hektáros földműves fia, nem csoda tehát, hogy szívéhez nőtt a föld. Már mint kisfiú segített apjának a gazdálkodásban. — Csak véletlenül kerültem be a szántóversenybe — mondotta Abosi elvtárs. — Vasárnap a közeli nagyidai Állami Gazdaságban kerületi szántóversenyre készülnek. Szombaton délután háromkor még a mezőn voltam, amikor hozzám sietett az EFSZ elnöke. A versenyen állítólag négy versenyző hiányzik, azért nekem menni kell és Péderből is jönnek két. ten. Nem volt nagy kedvem, de nem sokáig ellenkeztem. Vasárnap indultam, és második lettem. A Lenešicén megtartott országos versenyen is második voltam Chelik után. Akkor új gondok merültek fel. Megtudtam, hogy részt kell vennem a norvégjai világbajnokságon. Lelkiismeretesen készülődtem, Nemcsak gyakorlat teszi a MESTERT azonban a világ 42 legjobb szántója közül az erős konkurren- ciában a 34. helyen végeztem. Kevés tapasztalatomon kívül az is közrejátszott, hogy a mi ekéink az ilyen igényes versenyre nem felelnek meg, és a norvég ekét csak közvetlen az indulás előtt kaptam meg, úgyhogy nem volt elég időm a kipróbálásához. Ha a táblázat első felében helyezkedtem volna el, akkor az ekét nekem ajándékozták volna. Azonban sok mindent megtanultam, aminek a jövőben hasznát ve- szej; E s valóban. A Norvégiában szerzett tapasztalatok a ml szántóbajnokunknál visszatükröződnek jobb teljesítményeiben. Tavaly a Bárcai Állami Gazdaságnál megtartott kerületi bajnokságon versenyen kívül indult, és a nyit- rai országos bajnokságon első volt 14,5 pontelőnnyel. Kedvezett a szerencse, és legnagyobb ellenfele (Chelik) kilencedik volt. A miniatűr aranyeke, arany jelvény és 5000 Kčs pénzjutalmon kívül Abosi elvtárs Nyitráről még több más ajándékot hozott, sőt ígéretet is a kompetens tényezőktől, hogy ekéink minőségét feljavítják. A tanítás színvonalával Abosi elvtárs meg van elégedve. De elégedettek ővele Kundrák József osztályfőnök és Polgári Béla műhelytanító is. Habár a tanév kezdetén a versenyre való előkészület miatt Abosi elvtárs két hónapot kimaradt az iskolából, ma a legjobb diákok egyike. Gyakorlati ismereteit elmélettel egészíti ki. Az iskola elvégzése után továbbra is szülőfalujában akar maradni, mint az EFSZ traktorosa és javító szerelője, tisztség után nem kívánkozik. A tanév véget ért. Az iskolapadot Abosi Sándor szántó bajnok is elhagyta. Felvértezve új ismeretekkel, mindennapi munkája mellett szorgalmasan folytatja majd az edzést, (az iskolában nem voltak ehhez jó feltételek), hogy a közeledő jugoszláviai európai szántóverseny és az újzélandi világbajnokság, melyeken indulni fog, jól felkészülten találja őt. Mató Pál, Kassa Napok óta érzem, hogy a gyomrom nincsen rendben. Nem ízlik az étel, éjjel rosszul alszom. és indokolatlanul ideges vagyok. Csak könnyű ételeket merek enni: tejberizst, grízt, tejet — csupa olyasmit, amitől egy normális ember ösztönösen irtózik. Ma délben már nem bírtam az éhezést, és elhatároztam, hogy valamelyik vendéglőben valami kalóriadúsabb táplálékot veszek magamhoz. Leültem az egyik sarokasztalhoz és magamhoz intettem a pincért. — Étlapot kérek ... — Igenis, étlapot tetszik kérni... — szólt a fehérkabátos vendéglátóipari dolgozó, és elsuhant a konyha irányába. Alig húsz percnyi várakozás után aztán széles mozdulattal elém libbentett egy étlapot. No, lássuk csak, mit kínálnak ma a kedves és főleg éhes vendégeknek, köztük nekem is. Füstölt oldalas, zöldborsóval... Hm, nem lehet rossz, de nekem nincs rendben a gyomrom, tehát valami könnyebbet kell keresnem. Tálán ez a borjúpörkölt, tejfelesen, nokkedlivel. Nem, ez is nehéz. Akkor... akFizetekjőúr.,. kor... talán ez a csirke, kirántva, újburgonyával. Igen, ez jó lesz. ízletes, könnyű és tápláló. Nemsokára előttem párolgott a gusztusos csirke. A combcsont kacéran meredt ki a tányérból, az újburgonya láttán összefutott számban a nyál. No. most végre valami emberibb elemózsiához jut, napok óta gyengélkedő gyomrom. A combnak még a felét sem ettem meg, amikor ismét bele- nyillalt gyomromba az a különös fájás. Igen, ugyanúgy fáj, ahogy már napok óta érzem. Ijedten tettem le kést, villát... Csak nem lesz valami komoly bajom? Tífusz? Vérhas? Sárgaság? Gyomorfekély? Homlokomat elöntötte a verejték. Okvetlen orvoshoz kell mennem. Eltoltam magam elöl az aljer■ érintett ebédet és a fi- zetÖBikcert kértem. Negyedóra sem telt el, máris előttem állott. — Fizetni tetszik, igenis.^. — szólt, hátsó zsebéből előtt Tizenkét berámázott diploma és elismerés függ a Cásla- vi Állami Gazdaság igazgatóiá szobájának falán # A tizenhar. madik a Munkaérdemrend, amit tavaly kaptak. Méltó örökség Lingr, a volt igazgató után, aki nem egész egy éve vonult nyugalomba. Utódjának, Alois Tureknek szilárdalapú gazdaságot adott ugyan a kezébe, de magas mércével. A legértékesebb örökség. Nem valami jól hangzik az elnevezés: a káderek stabilizálódása, de azért a tartalma szokatlanul emberi. A volt igazgató szigorúan igazságos, de tiszteletreméltó és szívélyes bánásmódjával ellent tudott állni egész sor mezőgazdasági üzem múltbeli és még ma is fennálló fogyatékosságának, mint a műszakiak, állatgondozók, vezetők és dolgozók vándorlása, cserélgetése. A gazdaság 63 technikusának nagy része már csaknem tíz éve dolgozik a munkahelyén. Így van ez a többi dolgozóval is, ( ezért nem megy különlegességszámba, hogy egy állatgon- do : 10 szarvasmarha nemzedékét, húsz sertésnemzedéket nevelt fel már, s hogy a traktoros tizedszer fordítja ekéjével a barázdát. Több cigány-család is van itt, akik a nyolc év alatt már megszoktak. Vándor-vérük lecsillapult. Hogy a röghöz tapadtak volna? Erről szó sincs! Nem lenne itt akkor' vagy kétszáz, huszonöt éves korig lévő fiatal. Hogyan tovább? A mércét felállították, de hogy átugrani. A magasság megfelelt a követelményeknek, s anélkül, hogy ezt sejtettem volna, az állami gazdaság igazgatóságán együtt találtam az igazgatót, az ökonömust, a fözootechnikust, meg a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjét. 23 foto Tassoniné „békítő“ szándéka végleg fölingerli a fiatalembert, aki Judit életét mentette meg. — Hogy beszél arról a lányról! — kiált az ijedten hátráló Tassoninéra, aki ügyesen a férje mögé ugrik. A két férfi farkasszemet néz. Mikor azonban Tassoni ökle a magasba emelkedik, Judit visszatér a konyhából: — Kész a vacsora! — Az őrmestert is meg kellene hívni! — mondja Tassoniné. — Menjen föl, és szóljon néki! — legyint gúnyosan a fiatalember, kapta a fekete bőrtárcáját, majd hirtelen rámpillantott. — Nem ízlett az ebéd? Valami baj van? — kérdezte, amikor meglátta, hogy alig nyúltam az ebédhez. — Nem, nincs semmi baj, csak a gyomrom nincs rendben, — szóltam, s feléje lobogtattam egy ötvenes bankót. — Talán hideg volt a burgonya? Vagy — bocsánat — talán hajat tetszett találni g körítésben? — puhatolózott a főúr, s nem nyúlt az ötvenesem felé. — Mondom, semmi baj nincsen, de rosszul érzem magam. A gyomrom fáj, — szóltam kissé türelmetlenül és ismét meglobogtattam a zöldhasú ötvenest. A főúr azonban összecsapta a pénztárcáját és bizalmasan hozzámhajolt. — Kérem, ha valami nem tetszett, csak nyugodtan tessék megmondani, itt, helyben, azonnal. Nálunk nincs megtiltva a bírálat. — Nem akarok bírálni, fizetni akarok, fáj a gyomrom és haza akarok menni, le akarok feküdni, — mondottam s éreztem, hogy a gyomrom egészen komolyan fáj. — Elnézést, kérem, a szakács új ember, fiatal ember, még nincs teljesen otthon a szakmában. De tessék várni, azonnal idehívom, tessék neki megmondani a kifogásait, — szólt, s elrobogott anélkül, hogy meghallgatott volna. Pillanatok alatt ott volt a szakács. Mit mondjak: 190 centis, 100 kilós férfi, még ha leit volna kifogásom a főztje ellen, akkor sem mertem volna mukkanni. — Minden jó volt, csak a gyomrom... —, de nem fejezhettem be a mondókámat, mert a pincér közbevágott. — Azonnal hívom a vezető elvtársat, tessék vele közölni az észrevételeit. Nemsokára ott volt a vezető is. Neki is csak azt mondhattam, hogy minden rendben van, csak a gyomrom... De most sem fejezhettem be mondókámat, mert a vezető közbevágott. — Kérem, ebben az üzemben a vendégnek jogában áll panaszait beírni a panaszkönyvbe. Józsi, ugorj a panaszkönyvért, — intett a főúrnak. — Ha valami baj van, tessék itt közölni velünk, hadd tanuljon a dolgoLeányálom-e a szabádság júniusban és júliusban ? — A fejőstehén állományt 1141-ről 1570-re emeljük, s így 100 hektárrai 41 fejőstehén jut majd. A szarvasmarhaállomány 2622 darabról 3120-ra emelkedik. 1400 malaccal kevesebbet tartunk. A baromfiállomány is növekedik 28 651-ről 58 000-re. Gabonaneműeket, szálastakarmányt és cukorrépát termesztünk. Ennyit a gazdaság szakosított termeléséről. Aztán jön az üzemenbelüli összpontosított termelés. A jelenlegi nyolc gazdasági részleg helyett az anyasertések nevelését két gazdaságba összpontosítják. A malacnevelés nyolc gazdaságból négy, a fejőstehén-nevelés nyolc helyett hat, s a tyúkok egy helyre kerülnek. S mindezt négy év alatt végrehajtják. Ezenkívül az állathasznosságot alaposan szem előtt tartják, hogy a szi- mentáli tehénállomány a jövőben egyenként is elérje a ma tnýy rekordszámba menő 5000 literes évi fejéshozamot, s a vöröstarka tehenek az évi 3700 liter tejhozamot. Mi lesz ebből? Ha tetszik, csodálkozhat is — a tavaszi munkálatok második szakasza teljes ütemben folyik, s a gazdaság vezetői azon tanakodnak, mi lesz égy év, négy év múlva. De csodálkozzunk még egyszer: a gazdaság dolgozói júniusban és júliusban felváltva, mindnyájan kiveszik a szabadságukat. Megtehetik ezt? Megtehetik, s éppen azért, mert a vezetőség nemcsak ott jártamkor, de máskor is törődik a holnappal. 24. foto Tassoniné léptei alatt nyikorog a falépcső. Az őrmester udvariasan nyit ajtót előtte, s hellyel kínálja. Az asszony hiúságának tetszik, hogy a német alig tudja levenni a pillantását formás lábairól. — Tudja, velük keresem a kenyerem — neveti el magát. — Mi a foglalkozása? — Táncosnő vagyok. ' Hirtelen csönd lesz. Némán nézik egymást. A férfi még eldadogja az ostoba kérdést: — miben lehetek szolgálatára? — aztán feleletet sem várva kezdi csókolgatni az asszony nyaltát, zó. Mert tetszik tudni, vannak ronda alakok, akik itt úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben volna, de aztán fünek-fának jelenthetnek, firkálnak az újságokba... — Becsületszavamat adom, hogy nem jelentek sehová, semmit & az újságoknak sem írok meg semmit... szóltam halott- halványan, mert a gyomrom iszonyúan fájt. — Úgy... szóval mégis len - n e valami jelentenivaló ... De nem tetszik akarni jelenteni, sem írni az újságoknak ... — Nem kérem, nem jogok jelenteni semmit, csak hadd fizessek ... Haza akarok menni, — mondottam sírásán. — A kedves vendég lehet, hogy éppen újságíró, — szólt Józsi. A főnöknek a homlokára szaladt a szemöldöke. — Az már más, ugyebár, kedves szerkesztő elvtárs. Igazán sajnálom, hogy az a kirántott csirke nem sikerült valami jól, de tessék választani valami mást, azonnal hozzuk... — Nem kell semmi, s újságíró sem vagyok... — Óh kérem, mit azt meglátjuk, azt meg lehet látni... Így már egy évvel ezelőtt tudták, hogy normális időjárás esetén március elején vetik a cukorrépát,, hogy egycsírájú magvak és a vegyszeres gyomirtás felhasználásával a munkaigényességet olyannyira csökkenhetik, hogy az asszonyok három hét alatt 515 hektár cukorrépát megkapálhatnak és kiegyelhetnek. Az idő kedvezett, s így az egyelést még a szénakaszálás előtt elvégezték. A dolgozók teljesítményei: 3-4-5 hektár kiegyelt cukorrépa. Az átlagos havi kereset 2000 koroIgy a gazdaság vezetősége már tudta, hogy ha megkezdődik a szénakaszálás, akkor mindnyájan hozzálátnak, s a gépek bevetésével a 400 hektár terimés takarmányt 14 nap alatt betakarítják. llymódon öt ember naponta tíz hektár szálas takarmányt takarított be. Hagyományos módszerekkel ehhez 35 ember, félgépesítéssel 27 ember kellett volna. A száías takar- manyokat még a múlt héten betakarították. Egy baromfigondozónő ezelőtt 600 tojótyúkot gondozott, most kétezer ötszázat. A dolgok összességében ez tehát minden, s ami ebből következik a nagyobb munkatermelékenység, több munka, kevesebb emberrel, 14 napi szabadság akkor, amikor azt a mezőgazdasági dolgozó azelőtt sohasem tehette meg, és sok mezőgazdasági üzemben még ma sem teheti meg. A Čáslavi Állami Gazdaság Munkaérdemrendje sorrendben a tizenharmadik, s egyúttal a legnagyobb kitüntetés. Ez az idén s a jövőben is kötelez. Kötelez arra, hogy a mércét évről évre magasabbra tehessék, s hogy a dolgozóknak meglegyen a bátorsága — feljebb tolni a lécet. A Cáslavi Állami Gazdaság kollektívájának ehhez van bátorsága. (Ä) ugyebár... — Mondom, hogy semmi közöm az újsághoz. Sót, nem tudok sem írni, sem olvasni, ha kell, hatósági bizonyítványt hozok róla.. Csak hadd fizessek ... — esdekeltem könnyes szemekkel... Semmi sem használt. Be kellett mennem az irodába, a panaszkönyvbe bejegyzést kellett eszközölnöm, hogy az étel kifogástalan volt, hogy nem volt panasz a kiszolgálás ellen sem, hogy a panaszkönyvet azonnal az asztalomhoz hoztúS, hogy... *** A többire nem emlékszem, A vekker ugyanis felberregett, fel kellett kelnem. S vegyes érzelmekkel másztam ki az ágyból: nagyon örültem, hogy a valóságban kutya baja a gyomromnak, elemészti még a vasat is, ugyanakkor azonban rettenetesen furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon ho- gyon szabadultam ki kényelmetlen helyzetemből, amit akkor éjfél álmodtam... AGÖCS VILMOS 25. foto Mind a ketten érzik a testükön végighullámzó forrőságot. A férfi ölbe kapja a nőt, s ágyára fekteti. Elfúló susogá- sát mintha nagyon messziről hallaná. Aztán hirtelen észbekap, és fölugrík, hogy megfordítsa az ajtóban a kulcsot. Amint visszafordul, egy pillanatra megtorpan a szabálytalanul hullámzó, érett asszonytest láttán. Szinte tétovázva közelít, mintha attól félne: mindez képzelődés, s egyetlen ostoba mozdulattal szertefoszlat mindent. Csak akkor futja el a féktelen indulat, amikor ismét testi közeibe kerül az asszonnyal, (Folytatása a 6. oldalon^
