Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-28 / 26. szám

«Li. Levelezni Dányi Zsuzsanna, Abát- szalók, Árpád u. 14. sz. Ma­gyarország, Magyarul, oro­szul levelezne, és képesle­velezőlapokat cserélne, 17 éves gimnáziumi tanuló. Sándor Gabriella, Pedago­gická škola, Levice, Cseh­szlovákia, Magyarul, néme­tül levelezne, 17 éves. Magyar Géza, Sormás, Za- la-megye, Magyarország, magyarul, eszperantóul és németül is levelezne. 22 é- ves, elektroműszerész. Szabó Marika, Barabás, Árpád u. 10 sz., Szabolcs- Szatmár-megye, Magyaror­szág, filmről és más témá­ról levelezne magyarul, 13 éves. ismerkedni Klaba Júlia, Szerencs, Rá­kóczi u. 87 sz. Magyarul le­velezne és ismerkedne, 18 éves. Tóth Éva, Kazincbarcika, Széchenyi u. 83, Magyaror­szág. Különböző témákról levelezné magyarul, 17 é- ves. Albert Margit, Kecskemét, pf. 15. Magyarul, németül levelezne, ismerkedne, 16 éves közgazdasági techni­kumi tanuló. Bogdán Mihály, Oroszlány, Komárom-megye Mü. M. 312 sz. Ip. Tan. Intézet'. Ma­gyarul levelezné különféle témákról, 16 éves. Bödök Károly, Okánikóvö, 32 sz, p. p. Veľké Kosihy, ökr. Komárno, ČSSR. Ma­gyarul, szlovákul levelezne, 19 éves. Vajda László, Oroszlány, Asztalos Sándor u. 2 sz. magyarul levelezne, ismer­kedne, 17 éves. Szűcs Lajos, Dévaványa, Kisfalud! u. 8 sz. Magyar- ország. Levelezni, ismer­kedni szeretne, 23 éves. szeretnének Nemzedékek Unalmas délután Az üzemi szervezetekben fs sok a munka. Hacs*fe futólag pillantunk be az üzemi szervezetek határo­zataiba, akkor is látjuk, hogy milyen élénk tevé­kenységet fejtenek ki. Sok helyütt azonban azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a szervezeti tevékenység iránt. A komáromi hajó­gyárban a tagság 50 % -a vett részt a konferencián. Ezzel szemben Dubnicán és Novákyn igazán nagy volt az érdeklődés a konferenciák iránt, a tagok sok kezdeményező javaslattal jöttek. Az idén először szervezték meg a dolgozó fiatalok járási konferenciáit és a szakszervezetek országos találkozóit. A felszólalások gyakran foglalkoztak szervezetünk politikai küldetésének kérdésével. Vajon a CSISZ üzemi szervezetei mindenütt ele­get tesznek-e küldetésüknek? Az ifjúsági szervezetek funkcionáriusai gyakran arra panaszkodnak, hogy a szakszervezetek részéröl nem részesülnek támogatásban, és így nincs meg a megfelelő tekintélyük. Az a véleményünk, hogy a tekintélyt saját ma­gunknak kell kiharcolni, viszont elismerjük, hogy az ifjúsági szervezetnek szüksége van arra, hogy az üzemek vezetőségei támogassák a szervezetet és az ifjúsági szervezet tevékenységét, összehangolják a pártszervezet és a szakszervezet tevékenységével. A konferenciákon még jobban tudatosíthattuk, hogy az if júsági szervezetek az üzemekben nem képvise­lik a fiatalok érdekeit, nem szólnak bele a megol­dásra váró problémák megoldásába, a lakáskérdés­be, a fiatalok szociális ügyeinek megoldásába. Ha közelebbről szemügyre vesszük az ifjúsági szervezetek tevékenységét, látjuk, hogy tevékeny­ségükben szigorúan utánozták a párt és szakszer­vezetek tevékenységét. Nem voltak tekintettel arra, hogy a tagok különböző korosztályokhoz tartoznak, és így nem lehet őket egy kalap alá venni. Feltétlenül mindent el kell követni, hogy az ifjú­sági szervezetek tevékenységében mutatkozó hiá­nyokat eltávolítsuk. A dolgozó fiatalok Prágában megtartott áprilisi konferenciáján is megállapították, hogy a fiatalok­A CSISZ TERIN TČLYÉ RŐL Fontos dátum: 1966. április 28-án rendeztek először je-je-i misét az Örök Városban. Szín­hely: a vallicellai Borromini- terem. Védnök: a San Filippo Neri oratóriuma. A felhajtás óriási. Idő: esté 7,30. Még teljes félóra a Beat'-mise kezdetéig, ám a bejárat előtt máris fia­talok százai tolonganak. De rengetegen vannak az idősebb korosztályok képviselői is. A teremben a tv-reflektorok va­kító fényt árasztanak: a köz­vetítést a televízió „Hit és az emberek“ című vallásos rovata rendelte meg. Nagy rendőri készültség. Az oltár előtt há­rom zenekar, Az egyik: a Barritas, amely nevét a sardegnai berrenititöl, amolyan micisapkafélétől vette — ezek népviseletben pompáz­nak. A másik: a Bumpers-együt- tes — a Lökhárítók — arany­ezüst mellényben. A harmadik: a Brains — az Agyak — díszes zöld jelmez­ben. Mielőtt azonban a Barritas- muzsikusok egyike keresztve­téssel jelt ad a kezdésre, prof. Tommaso Federici — a pápai liturgiái intézet képviseletében — néhány bevezető szót mond. A lényeg: „az ifjúság miséje“ közel akarja hozni a vallásos szellemet a korszerű igények­hez, de semmiesetre sem kíván vetélytársa lenni a megszentelt egyházi zenének. Federici pro­fesszor közlései kevés érdek­lődést keltenek, a figyelem teljes mértékben Marcello 'Giombini felé fordul — ő az előadásra kerülő ájtatös mise­müvek: az Introitus, a Gradua- lé, a Credo, az Ottertorium, a Sanctus, a Pater noster, az Agnus dei, a Communio mo­dernizált muzsikájának szer­zője, és a zenekarok dirigense. Szövegírók, a szentírás szerzői, ugyancsak korszerűsítve, hogy „a teológia tanításai kellő mélységben hatoljanak be az ifjúság legszélesebb rétegeibe“. És elkezdődött... Megszólaltak az elektromos gitárok — a sardegnai pászto­roknak öltözött Barritas-cso- port üvöltését fülsiketítőén erősítették fel a hangszórók. — Keresztrefeszíttetett... Ke- resztrefeszíttetetť... harsogott je-je ütemre. Az első sorban ülő fiatalok nem bírták fékezni lelkesedé­süket. Felugrottak helyükről, s az oltár és az első sor kö­zött maradt szűk helyen neki­perdültek a legújabb táncnak: a shakenek. Minden szám után amerikai stílusú tetszésnyilvá­nítás: taps- és füttykoncert kezdődött. Egy megmámoroso­dott kislány süvítgetet't mel­lettem, azt kérdeztem meg: — Tetszik?, — Óriási! — És mi tetszik benne? — Hát a zene ... je-'je-je .., ééé ... ! — És a szöveg? A kislány rámbámult'. Az Allelujánál a láz magasra szökött. A fiatalok tomboltak, bömböltek, mint egy boxmecs- csen. Akik kiszorultak a te­remből, dörömböltek, verték az ajtót. Egy ablak csörömpölve tört be. A botrány már a leve­gőben lógotí, mikor nagynehe- zen sikerült rendet teremteni, s elkezdődött a vita. Fekete, fehér és piros reve- rendás ifjú papok álltak a mikrofon elé, s általában elé­gedetlenek voltak. — Ez a zene az érzékeket csiklandozza — aggályoskodott az egyik —, nem hatol a lélek mélyére. — A kereszténység örök értékeit a hit dogmái őrzik — dörögte a másik —, ezeket nem lehet könnyű muzsikával terjeszteni. Lehetséges, hogy az egyház — a domonkosok kezdeménye­zéséből leszűrt tapasztalatok alapján valóban változtatni akar a liturgián. Végeredmény­ben minden kor bevitte zené­jét a templomba — a mai je-je muzsikát miért ne vinnék be? Vannak realisták, akik ügy tudják, hogy a Borromini te­rem je-je-miséje tulajdonkép­pen nem volt' más, mint a Mise című új hanglemez-sorozat reklámja, illetve a három ze­nekar hatásos „feldobása“. A fiatalok miséje — a je-je- mise — mindenesetre figye­nak elsősorban olyan szervezetre van szükségük, amely képviselné és jogi védelmet nyújtana a tagok számára. Az országos konferencia határozatai kihangsú­lyozzák, hogy a fiataloknak módot kell nyújtani arra, hogy elmélyítsék szaktudásukat. Tapasztalatok szerint igen hasznosnak mutatkozott az üzemekben, hogyha megszervezték a Fiatal szakemberek taná­csát. Sok üzemben beváltak az idegen nyelvek tanulását szorgalmazó körök szervezése. A CSISZ KB minden lehetőt elkövet, hogy a fiatal szakem­berek rövidebb-hosszabb időre külföldre, a szocia­lista és a kapitalista országokba jussanak. A kongresszus előtti időszakban a náchodi Tepna üzemben Signal néven érdekes akcióba fogtak. A mozgalom keretében arra akarják serkenteni az üzem fiatal dolgozóit, hogy kezdeményezők legye­nek, sportoljanak, foglalkozzanak irodalommal, mű­vészettel, vegyenek részt az ifjúsági táborozásban, tanuljanak meg főzni, legyenek igényesek önma­gukkal szemben, tegyék próbára akaratukat. A Signal nevű akció keretén belül hat fokozatot kell elérni. Dubnicán a pártkongresszus tiszteletére 5 szalagért versenyeznek. Minden szalag a CSISZ tevékenységének egyik részlegét képviseli. Ezek a versenyek azt a célt követik, hogy a fiata­lokat serkentsék, és azok új, vonzó tevékenységet honosítsanak meg a szervezetek életében. Az ideológiai nevelés terén jobban kell kihasznál­ni az ifjúsági klubokat, az üzemi klubok program­jában is olyan szórakozásról kell gondoskodni, ami a fiatalokat leköti és aminek ők is örülnek. Az ifjú­sági szervezetek tevékenységét lényegesen fellen­díti az a körülmény is, hogy a jövőben több támo­gatást kapnak a szakszervezetek részéről. Ezzel kapcsolatosan sokkal nagyobb igénnyel lépünk fel a CSISZ funkcionáriusokkal szemben. Ha azt akarjuk, hogy emelkedjen a tekintélyük, akkor feltétlenül olyan fiatalokat bízzunk meg funkciók­kal, akik a leghivatottabbak képviselni a fiatalokat, akik minden tekintetben példaadók. VINCENT LACKO Nánási Iván: Nyál­lémre méltó jelenség. Róma szilajabb, leglázasabb hangjain kellős közepén, San Filippo nkoltozzák a mise ősrégi szö- Neri, a XVI. századbeli firen- végét. És nem valami szakadár zei szerzetes és egyházi zene- konspiráció keretében, hanem szerzőnek szentelt évszázados a római Kúria hivatalos enge- oratóriumban — korunk leg- délyével. Dallos Mária 16. foto Hirtelen mind jobban erősödő motorzúgás hallatszik. — A németek! — susogja rémülten egyikük. — Mit keresnének itt? — Valószínűleg a robbanás miatt jönnek. Néma remegéssel figyelik, amint az ablak alatt elhalkulnak a mo­torkerékpárok, a farkaskutyák vad ugatása, csizmadobogás harsány vezényszavak pattogása töri meg a pillanatnyi csöndet. Aztán dörömbölés az ajtón: — Kinytni! Kinyitni! — s ismét német fegyverek szegezodnek a megkövültén álló társaság tagjaira. 17. foto — Kezeket fői! — hangzik a nyers fölszólítás. A néme­teknek föltűnik, hogy a szemüveges Micheli milyen gyorsan rántja magasba kezét, s öt kezdik el faggatni az iménti robbanásról. — Én nem tudok semmit! — dadogja ijedten, és segélyt kérőn a többiekre néz. A németek azonban nem hisznek néki; géppisztolyuk csövét az ol­dalához szorítják: — Vallasz, kutya! Judit képtelen tovább nézni Micheli kínlódását és fölkiált: — Engem kérdezzenek! 15. foto Judit bénultan bámul: a fiatalember a következő pilla­natban kilépi kezéből a „konzervdobozt“, s messzire hajítja. Óriási robbanás reszketi meg a környéket. A repeszek szerencsére fölöttük süvítenek el, s az ijedtségen kí­vül más bajuk nem esik Együtt mennek vissza a házba, ahol a többiek vegyes érzelmek­kel fogadják az új jövevényt, aki az egyik környező tányán élt, de a németek garázdálkodása miatt el kellet hagynia otthonát. — Ha megengedik, szeretnék ittmaradni — mondja. Egykedvű vállvonogatás a válasz: felőlünk ittmaradhat...

Next

/
Thumbnails
Contents