Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-14 / 24. szám

A gonosz mostoha és a kegyetlen apa Ha valamelyik EFSZ-ben elpusztul 4—5 szapős malac vagy valamelyik állami gazdaságban elhullik két kisborjú, azt fórumokon tárgyalják, raportra rendelik a gazdaság vezetőjét. A faluban vagy a munkások között végigfut a hír: elítélik a hanyag munkát, több felelőssé­get követelnek az állatgondozók részéről, és rendre utasítják a szakembereket. A kisborjú és a malac nagyon értékes, de mi drágább még ezeknél? Drágább ezeknél az ember? Köbölkúton Büros András és felesége, lánykori nevén Bíró Gizella csaknem a halálba ker­gették három gyermeküket. Hosszú éveken keresztül az élet helyett tragédiát biztosí­tottak számukra. Inkvizíciós vagy Gestapo módszerek sze­rint rendszeresen, mondhatni bestiális tervszerűséggel kínoz­ták a három lányt. Amíg a két felnőtt — nem monhatjuk, hogy szüleik — az asztalon vacso­ráztak, a gyerekek az asztal alatt zokogtak. Égig érő bol­dogság volt valamelyikük szá­mára, ha óvatlan pillanatban kiszökhetett télvíz idején is, valami padlásra, szalmakazalba és ott alhatott. így legalább egy éjjelre nyugta volt. Igaz, másnap duplán kapott érte és ájulásig verték. Vizes kötél, nadrágszíj állandóan használat­ban volt a három lány ütlege­lésénél. Hátrakötötték a kezei­ket, ájulásig verték, utána fel­öntözték őket, és újra kezdték a verést, amiért elájultak. Mi volt ez? Bestialitás, barbariz­mus! És ki látta mindezt a fa­luban? A tömegszervezetek, a HNB és minden egyén, aki csak tudott az esetről, majdnem olyan bűnös, mint azok, akik verték, mert nem akadályozták meg. Kinek van hát nagyobb értéke? A kisborjúnak, a szo­pós-malacnak, vagy az ember, nek? Büros András Köbölkútra nő­sült, ekkor már volt ez a há­rom említett gyermeke. A gyer­mekek anyja meghalt, ezért kellett az apjuknak megnősül­nie. Bíró Gizella mostohaanyjuk lett a gyermekeknek. De mikor férjhez ment, egész biztosan tudta, hogy három gyermeket vállal, akikről gondoskodnia kell. Sem jogi, sem emberi sza­bály nem támaszthatta alá, hogy kínozzák a három árvát. Ha valaki három gyermek mos­tohaanyjává lett, mert talán csak így sikerült férjhezmen- nie, azzal még nem jogosították fel arra, hogy három gyermek tragédiáját okozza. Az apa pe­dig, durva, elvetemült lehetett, ha nem tudott rendet, igazsá­got tenni a családjában. 0 is segített a kínzásban, barbárrá változott. A legnagyobb lány tavaly té­len egy este zokogva futott, menekült mostohaanyja testvé­réhez. Azok befogadták, mert tudták, hogy mi van a család­ban. Azóta több mint egy év telt el, és a helyi szervek nem tudták mégsem, hogy mi tör­ténik Buroséknál?! A köbölkúti nőbizottság szilveszteri bál rendezésével meríti csak ki működését? Vajon beszéltek-e erről az esetről a CSISZ tagsá­gi gyűlésein? Mit tettek a ta­nítók, akik a gyermekeket ta­nították, . hogy megmentsék őket? A hivatalos szervek hány szopós malac elhullását tár­gyalták addig, amíg ez a három lány kínlódott. Mi tehát az ér­tékesebb, az állat vagy az em­ber? Ma már mindenki behúnyt szemmel jár megrázó dolgok mellett, és nem veszik észre a tragédiákat, legföljebb csak beszélnek róla gyáván, meghú- nyászkodva? A vádlottak padján ketten ültek. Büros András és Bíró Gizella. Ide kerültek. A helyi nemzeti bizottságnak biztos ré. sze volt ebben, hogy idekerül­tek. De nem lehetett volna ezt már korábban elintézni, hogy elejét vegyék a dolgoknak, hogy a három gyermeknek ne okoz. tak volna lelki válságot és tra. gédiát? Hiszen az már maga is tragédia, hogy a bírósági tár­gyaláson szembekerültek szüle, ikkel. Majdnem az élők sorá­ból törülték ki a három gyer­meket. Büros Andrást 18 havi börtönre. Bíró Gizellát pedig két évi börtönre ítélték. Nem túl kevés ez? Szerintem a bí­róság ítélete enyhe Ebben az esetben szigorított büntetést kellett volna alkalmazni, és or­szágos ügyet kell csinálni a? ilyen eseményekből. Elvégre t szopós malacnál mégiscsak ér- tékesebb az ember.' Bagota István AZ ELAVULT TWIST Hogyan szórakozik a svájci ifjúság A svájci fiataloknak, — különösen azoknak, akik falun élnek — nagyon kevés idejük marad szórakozásra. Mivel naponta körülbelül tizenhárom órát dolgoznak szüleik birtokán vagy munkaadóiknál, a napi munka után nemigen van kedvük szórakozni. Ezért táncok rendezésére csak nagy ritkán kerül sor, és egyes falvakban egyszer vagy kétszer rendez­nek évente mulatságot, ami eseményszámba megy. Alkalmam nyílt részt venni egy ilyen táncmulatságon. Megérkeztünk a helyre, ahol a mulatság tartott. A zenekar egy népi táncot játszott, melynek ritmusa nagyon közel áll a valcer ritmusához. Az emelvényen fiatal párok ke­ringtek. Az emelvény előtt félkörben asztalok. Az egyikhez leültem. A következő pillanat­ban megjelent a pincérnő. Svájcban a pincér nőt Ereulein megszólítással keli fogadni, még az idősebbek is rossz néven veszik, ha másként szólítják őket. Gyorsan, diszkréten körül­tekintettem az asztalok között és megállapítottam, hogy legtöbben sört vagy ásványvizet ittak, így én is a sör mellett maradtam. A hely lassan szűkössé vált. Szép idő volt, s egymás után érkeztek a gépkocsik. A pin­cérnő megérkezett a sörrel, a négytagú zenekar eljátszotta a harmadik táncot. Szünet következett. Iszogattam az igencsak híg sört. Felfigyeltem arra, hogy a vendégek között sok az idő­sebb, aki csak szemlélődni jött. Sokan az utcára szorultak. A fiatalok között sok volt az olasz. A lányok többnyire külön csoportokban ültek, coca-colát vagy sört ittak. Mindannyian sze­rényen öltözködtek, bár Svájc a világ egyik leggazdagabb országa. A fiúk nem viseltek zakót, ingben, vagy pedig pulóverben táncoltak. A zenészek kezükbe vették a hangszereket, ami azt jelentette, hogy néhány pillanat nftil- va ismét játszanak. A fiúk a tekintetükkel partnert kerestek. Ugyanezt tettem én is. Szemben velem, szerencsémre, néhány lány ült. A zene első ritmusaira a fiúk felkereked­tek. Megelőztem egy fiatal olaszt, és felkértem egy közelemben ülő lányt, Szerencsétlensé­gemre ismét egy népi táncot játszottak. Tánc közben hozzám lépett a szervezők egyike és egy ezüstszínű papírt tűzött a zakóm­ra. Aztán tudtam meg, hogy ez az úgynevezett belépődíj. Három és fél frankot fizettem, és megkértem a szervezőt, hogy az ezüst papírt óraláncomra akassza fel. Itt nincsenek belépőjegyek. Mindenki eljöhet a munlatságra, nézheti a táncot, megihat egy sört. Fizetni tánc közben kell. Megkíséreltem beszélgetést kezdeni partner nőmmel. A svájci lányok nem szívesen ismer­kednek az idegenekkel. Különben is Svájcban a turistákat mint szükséges rosszat fogad­ják, udvariasak velük szemben, de csak olyan mértékben, hogy ne mondhassa senki rájuk, hogy nem vendégszeretők. A népi tánc után a zenekar twistet játszott. Ebben is csalódtam. A svájci fiatalok nem tudnak twistet táncolni. Ügy táncolják, mint mi annak idején, amikor a twist népszerű lett. Ezután került sor a tangóra. Egyes párok feltűnően alacsonyan tartották kezüket. Má­sok viszont az előbbi népi stílusban járták a tangót. A tánc végeztével lesétáltunk az emelvényről, a fiúk közül csak nagyon kevesen kísérték vissza partnernőjüket előbbi ülő­helyükig. Az asztalok között ez idő alatt felélénkült a beszélgetés. Mi a vodkától gyorsan mámorosakká leszünk. Ezt a célt itt a sör szolgálja, de sokkal lassabb iramban. A sváj­ciak keveset költenek ilyesmire, minden aprópénzt a bankba tesznek. Hiába kerestem, nem találtam egyetlen ittas embert sem. Kötekedésről pedig szó sem lehet. A svájci fiatalok józanul szórakoznak. Ha valaki erejét szeretné kipróbálni, akkor elmegy súlyt dobni, az erre a célra kijelölt helyre. Ez is a szórakozásnak egy faja. Kissé távolabb a fiataloknak egy csoportja nyíllal célba lő. Ezzel ki is merül a falusi fiatalok szórakozási lehetősége. Tiszteljük a fiatalok jogait Törvényeink a tömegszer- vézetek és így a CSISZ szá­mára is messzemenő jogo­kat biztosítanak. Megkértük Jaroslav Kra- már promovált jogászt, a CSISZ privigyei JV jogibi- zoft'ság elnökét és Jaroslav Masárť, a CSISZ JV titkárát, magyarázzák meg, hogyan értelmezzük a törvényszab­ta jogokat. Kramár elvtárs röviden ezt a választ adta: Büntető ügyekben a CSISZ alapszervezet például az ál­lamügyészségen — azt a javaslatot terjeszt­heti élő, hogy a vádlott­ért kezességet' vállal, — javasolhatja a vizsgálati fogságból való elbocsáj- tást, ügyvédet küldhet a tárgyalásra, — javasolhatja a vádlott idéiglénés elbocsájtásáí, — kegyelmét kérhet a köz- társasági 'elnöktől, — kérheti, hogy a tárgya­lást munkahelyén, vagy a lakóhelyén folytassák. A polgári rendtartás ér­telmében tehát a CSISZ szervezetnek milyen jogai vannak? A CSISZ alapszervezfet, melynek a fiatal vádlott — Milyen kérdésekkel keresik fel a tanácsadót? — Például a CSISZ cégeli szervezete hadilábon állt a HNB-vel. Nem volt elren­dezve az ifjúsági klub he­lyiségével összefüggő kia­dások kérdése. Vagy pedig olyan kérdéssel is felkere­sett minket egy tagunk, hogy mit csináljon, 19 éves és egy nős emberbe szere­tett bele. — Ezt az ügyet is sikerült elintézni. Sokkal nehezebben bonta­kozik ki a pedagógiai tevé­kenységünk. A fiatalok 1965- ben több bűncselekményt követtek el, mint az előző évben. A bizottság tagjai ezért igen népszerű, érdekes elő­adásokat tartanak a bünte­tőjogi törvényekről, az er­kölcsről é* más hasonló témakörről. Azt akarjuk elérni, hegy ezeket az elő­adásokat tömegesen láto- gessák és hogy — termé­szetesen — mély benyomást' tegyenek a hallgatóságra. Edo Ivanéik Fiatalok között Sokszor járok a fiatalok közé. Sok évzáró és tagsági gyűlésen is résztvettem az utóbbi időben. Figyeltem a lyénvalő is lenne. De több' faluban, például Veskócon, Kaposkelecsénybén még van a kultúrház, de ott áll ki­használatlanul. Itt-ott még valamit tesznek a fiatalok a kultúrházak kihasználá­sáért, azonban ez csak a minimum. Ezzel szemben vannak falusi szérvezétek, ahol a fiatalok több kul­turális megmozdulással vé­tették észre magukat. Pél­dának megemlíthetjük Szi- rénfalvát, Dobóruszkát és Nagyszelmencet, ahol a fia­talok több kultúrműsorral szórakoztatták falujukat. Mindezekből arra a kö­vetkeztetésre juthatunk, hogy az alapszérvézetek tagjai felelősek elsősorban a szervezeti életért és a kulturális ténykedésért. I aj tűk múlik, hogy még- ráltoztassák az áldatlan ál­lapotokat. Pásztor István, Nagykapos Csónakház Párkányban Párkányban a Dunapart égy szép új épülettel gaz­dagodott. Csónakházat épí­tettek itt' a párkányi fia­talok. Hosszú ideig tartott', ! amíg elkészültek vele. Az építkezés néhány évig tar­tott, azért, mert pénz- és anyaghiány miatt lassú volt tagja ide nem muszáj, hogy a CSISZ tagja legyen), a bí­róság elé javaslatot ter­jeszthet elő, amelyben kéri, hogy a fiatal vádlottat kü­lön kihallgatásban részesít­sék, vagy folytassanak vele külön megállapodást tárgya­lásokat. A legfontosabb a következő: A CSISZ alap­szervezetnek jogában áll résztvenni a bírósági tár­gyaláson. — Mi a feladata a CSISZ részéről kiküldött képvise­lőnek? — Elsősorban az, hogy nyilatkozik a fiatal vádlott személyéről és a tett elkö­vetésére vonatkozólag fel­sorolja az enyhítő körülmé­nyeket. A CSISZ képviselője tehát elsősorban olyan esetekben lép fel, amikor a fiatalok munkaügyi jogainak meg­védéséről, bérigényéről, kártérítéséről van sző. A CSISZ privigyei járási vezetősége mellett működó jogi bizottságát a legjobb­nak mondják — milyen az összetétele? — A bizottságnak 6 tagja van. Négy közülük aktív CSISZ funkcionárius, egy tagja a közbiztonságban dolgozik és jómagam. Tavaly októberben kezdtük 'el mű­ködésünket. Havonta kétszer jövünk össze, ha kell még gyakrabban. Munkakörünket két rész­re osztjuk. Tanácsadót nyi­tottunk, és ezenkívül peda­gógiai tevékenységet fej­tünk ki. fiatalok felszólalásait, be­szélgettem velük óhajaikról, meghallgattam panaszaikat. Rájöttem, hogy nagyon sok a javítani való a CSISZ a- lapszervezetek munkájában. A falusi fiatalok pana­szai szinte egyformák. Leg­több esetben az alapszer­vezetek vezetőségét hibáz­tatják és a CSISZ járási funkcionáriusait, de nem u- tolsó sorban a helyi nem­zeti bizottságokat is. A leg­több fiatal szerint az alap- | szervezetek vezetői nem tö­rődnek a fiatalokkal, éppen i csak funkcióikat viselik. A- ! zonban ezt nem általánosít­hatjuk. Sok faluban a fia­talok a vezetőséget meg­szégyenítve kezdenek dol­gozni, nem várnak azokra. £s az így is helyes. A meg­választott kultúrfelelős vagy elnök, ha nem törődik az alapszervezettel, akkor a tagoknak kell azzal törőd­ni. Megfelelő fiatalokat is választhatnak a szervezet élére. Mindent a vezetők­től mégsem várhatunk. Min­den alapszervezetben van­nak értelmes, hozzáértő fia­talok, akik kezdeményez­hetnek. Sok esetben a fiatalok a helyi nemzeti bizottságtól várnak több segítséget. Ki­vétel nélkül bírálják a szó­rakozási lehetőségek hiá­nyát. Ez sok faluban he- j a munka. Nem is számított ugyan rá senki, hogy rövid idő alatt tető alá hozzák az épületet, csak azzal volt tisztában mindenki, hogy valamikor majd elkészül, ha évek telnek is bele. A kö­zelmúltban most már telje­sen készen átadták rendel­tetésének. Klubhelyiséget, szállodai szobákat, és ter­mészetesen a csónakoknak is helyet biztosítanak az é- pületben. Rengeteg társa­dalmi munkába került ez a párkányi fiataloknak. Hátra van még az épü­let környékének szépítése, de ez már nem okoz nagy gondot. A csónakok már kint várják a sportolókat a Dunán, ami pár lépésre fo­lyik csak az új csónakház­tól. A vízisport kedvelői messzebb vidékekről is ellá­togathatnak ide, hiszen részben megoldották a szállodai problémát is. Pár­kányban pedig bizonyára bővülni fog a vízisporíolök különben is népes tábora. Csónak- és úszóversenyek rendezése is később napi­rendre kerül. A párkányi sportolók és fiatalok áldo­zatkészségét hirdeti a csó­nakház, más helyen is kö­vethetnék példájukat. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents