Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-14 / 24. szám
9 1933-ban a prágai Hradzsin- ban átalakítási munkákat végeztek. A levéltárból egyéb írás közül egy cédula is előkerült. Mit kereshetett ez a kis papírrongy a rendes, szabályos akta- csomóban? Kibetüzték az elfakult írást; ez volt a szövege: „Hite: uram tudatom, én vigyázlak börtönöd ablakánál, várjál jelemre, mellyel haza- viendelek". a börtönben Bocatius Jánost. Kassa város főbíróját, két erdélyi fejedelem bizalmas emberét őrizték. A főbíró Bocskay István megbízásából követségbe ment a népiét protestáns fejedelmekhez, de Henrik braun- schweigi herceg elfogatta és kiszolgáltatta a császáriaknak. Prágáira szállították, örökös fogságra ítélték és elzárták a Hradzsinban. Rendszerint az ilyen élet- hosziglani rabságra kárhoztatott fogolyban is élni szokott A kassai bíróné a remény, hogy majd csak tesz- nek érte valamit a hatalmas pártfogói, majd csak történik valami változás, s ő nemsokára megint szabad lehet. De a hradzsini fogoly hasztalan számolgatta a hónapokat, teltek- múltak azok, s immár esztendőknek a számlálására került a sor. Öt keserves év rótt új meg új barázdákat a rab homlokára, s bizony nem akadt már senki Kassa városában, de egész Magyarországon sem, aki akart vagy tudott volna tenni valamit a kassai bíró érdekében. Rosszul mondtam. Valaki mégis akadt: a hites felesége. Öt év nagy idő. Ifjú asszony lelkében ifjú férjek emléke is meg szokott kopni ennyi idő alatt, hát még az olyané, aki jó ötvenes is megvolt, amikor a felesége utoljára látta. De a kassai bíróné nem felejtett. Mikor látta, hogy segítséget sehonnan sem remélhet, maga látott munkához. Prágába utazott és ott addig ügyeskedett, amíg sikerült álnéven szakácsnénak szegődnie a hradzsini várba. Megvolt az első eredmény, majd a második is: kinyomozta, melyik tömlöcben őrzik az urát; látta is az ablakon keresztül. Most jött a neheze: értesíteni a rabot, hogy ne veszítse el a reményt, közelében van a szabadító. A véletlen, vagy talán a sors megsegítette a merész, bíró feleségét. Egy péksegéd szemet vetett rá és elkezdte kerülgetni. Kapóra jött ez az asszonynak, ő bizony egy kis konyhai flörtbe bocsátkozott a péklegénnyel. A lovagkor hölgyei úgy tették próbára a trubadúrjaikat, hogy halálos bajviadalokra küldözgették őket. A kassai menyecske enyhébb feltételt szabott: mindössze egy cédulát kellett a Bocatius nevű fogoly kenyerébe sütni. A fiú állta a próbát, a reménységgel bélelt kenyér eljutott a fogolyhoz. Ez volt a nevezetes cédula, amely több mint háromszáz évig lapult az akták között. A péklegény szerelme a konyhai tűzön egyre jobban forrósodott. Végre az asszony úgy látta, itt az ideje az utolsó I sabel közeledett a fod- rászati szalonhoz; úgy lépegetett, mint az álomkóros; mégis uralkodott magán, mint mindig az utóbbi hetekben. Közvetlenül előtte lépett be az ajtón egy karcsú, fiatal szőke nő. Amikor Isabel rátekintett, szúrást érzett a szívében. Ha még egyszer ilyen fiatal és gyönyörű lehetnék — gondolta irigykedve. Akkor... talán... Gerald letenne arról a szándékáról, hogy elhagyjon. Az aranybársony hajú fiatal asszony a pulthoz lépett, és valamit súgott a megrendeléseket felvevő lánynak. — Rögtön sorra kerül Farrel kisasszony — válaszolta a lány. — Majd Joanne kiszolgálja önt. Fáradjon a hetes fülkébe. Isabel a szőke nő melletti üvegfülkét kapta, és Carli vette gondozásába. Nemsokára a szőke hölgyhöz is belépett Joanne, a barna fodrásznő. — Jót tenne egy olajpakolás — mondta Carli és figyelmesen megnézte Isabel haját. — És mi legyen a festéssel? Itt néhány ősz hajszálat látok ... — Igen, tudom — felelte Isabel, és kényszeredetten mosolygott. — Tegye, amit jónak lát, Tudta hogyan fest: a tükör kérlelhetetlenül elárult mindent. Az arca sovány volt és elkínzott, a haja valamikor vöröses szőke — most csapzott és fénytelen. Carli munkához látott; meleg vizsugarak öntötték el Isabel haját és arcát; a víz összekeveredett a könnyekkel, az ő könnyeivel, melyeket sohase lát a világ és a víz elviszi az ismeretlen távolba. Most hihetetlennek tűnt, hogy egész idő alatt — hetek, hónapok, sőt úgy lehet évek során — semmit se vett észre. Mert kétségtelenül sokáig tarthatott, míg Gerald annyira beleszeretett abba a nőbe, hogy feladta másodigazgatói állását a Pakkard-művében és elhatározta, hogy Mexikóba távozik. És ha Isabel véletlenül nem keresi az autó papírjait Gerald tárcájában, ahol megtalálta a Mexikóba szóló két repülőjegyet, talán most sem tudná, miért tartózkodik mostanában oly keveset odahaza, miért utazik annyit, miért folytat hosszú telefonbeszélgetéseket és főleg, hogy miért viselkedik vele szemben másképp, mint azelőtt. Halott házasság — hallotta valahol társaságban az egyik házaspárról. Csak most értette meg ezeknek a szavaknak a jelentőséget, megértette, hogy MAEVA PARK: Féltékenység és Italéi Mondják, hogy a szerelem vak. Erről Wiliams Isabel is meggyőződött, igaz csak azután, hogy kinyílt a szeme: rájött, hogy miért utazik annyit Gerald és miért folytat hosszú telefonbeszélgetéseket. Nem tudta azonban, hogy a féltékenység is vak, sőt néha süket is. Geraldnak azért volt oly kevés ideje az utóbbi időben, mert munkahelyét kellett átadnia utódjának. Ha mindezt valaki más mondja neki, nem hitte volna; de mégis így történt. Mindennek ellenére mégsem volt mostanáig annyi ereje, hogy megbeszélhette volna az egészet vele. De ma este, ma beszélni fog vele, és segítségére lesz ebben az új frizurája, valamint varázslatosan szép ruhája is. Tovább már nem halaszthatja, mert a szakítás pillanata visz- szatarthatatlanul közeleg, akárcsak a halál. — Most elkészítem a hideg hullámot — mondta Carli. Isabel tovább gondolkodott. Régi, rideg ellenszenv ébredt benne újjá. Van joga Geraldnak elhagyni őt? Hiszen végeredményben az ő pénzén kezdte meg üzleti karrierjét. És most... el akar repülni az egzotikus Mexikóba, hogy új életet kezdhessen. Azzal a másikkal? Kétségtelenül fiatalabbat és szebbel... Istenem! Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a szomszéd fülkében a fodrásznő beszélget a szőke szépséggel. Megértette minden szavukat: minden szó kés volt, amely a szívébe hatott. Mexikóba. Gerald ott akar elválni, hogy megelőzve az esetleges válási nehézségeket, amelyeket felesége, Isabel támaszthat. Furcsa egy terem- tvény, úgy néz ki, mint a ... No, de hagyjuk. Minden esetre Geraldnak elegendő pénze van hozzá, hogy Mexikóban új életet kezdhessen. T ehát így vagyunk! A karcsú szőkeség, akinek oly magabiztos a járása, ő akarja elrabolni tőle a férjét, mert fiatalabb és szép ... Micsoda játéka a véletlennek! Isabel összeszorította az ajkait, nehogy hangosan gondolkodjon, aztán kérte Carlit, hogy siessen a munkájával. Csakhamar a szárító alá került. A szőkeség is kijött a fülkéből és nem messze tőle foglalt helyet a szárító alaltt. Végre Isabelnek megszáradt a haja: szépen festett. Rendkívül nyugott volt. Amikor a szalonba lépett gyűrött, elcsigázott nő volt, most fénylett az újonnan szerzett szépségtói. így most jobban illett Gerald- hoz élettársnak is. A szőke nő is elkészült. Elbúcsúzott a fodrásznőtől. — Isten vele, Jeanne — mondta. — Isten vele, Liz — hangzottak a fodrásznő búcsúszavai. Isabel gyorsan fizetett, és kiment a napfényre. A neve? Liz, helyesebben Elizabeth Farrel. A címe? Azt megtalálom a telefonkönyvben. Isabel arcvonásai megkeményedtek, és léptei úgy kopogtak a város járdáján, mint valami rosszat sejtető rekviem. * * * A ház világos volt, és nagyon elegánsan hatott. Isabel megkönnyebülve vette tudomásul, hogy a házban nincs portás, és házmestert se lehetett látni. A bérlők névsorában megtalálta Elizabeth Farrel nevét. A hetedik emeleten lépett ki a felvonóból. A folyosón pálmák voltak és minden fénylett a tisztaságtól, ragyogott a jóléttől és gazdagságtól; Isabelnek elszorult a szíve, amikor arra gondolt, hogy ezt a jólétet Gerald fizeti. Megnyomta a csengőgombot. Az ajtó kinyílott. Asszony állott előtte, az a szép szőkeség, akit Isabel a fodrásznál látott, ő volt és mereven mosolygott. — Tessék beljebb fáradni. — Köszönöm, maga Liz Farce! kisasszony? — Igen. Mit parancsol? — Eljöttem megölni magát! Apró ezüst pisztoly; lövés; és szótlan zuhanás. • • • Amikor végre otthon volt, tükör elé állott. Tíz évvel fia- talabbnak látszott. Nyugodt volt. Várt, amíg nem hallotta, hogy Gerald az ajtót nyitja. Lassan elébe indult. Gerald nagyon férfias és szimpatikus volt. A diadalérzés fogta el, mert ezt a szép férfit magához láncolta. Magához láncolta mindörökre! — Szervusz Gerald! A férfi ránézett és az arcára kiülő meglepetés pótolta mindenért, egésznapos szenvedéséért és fáradozásáért. — Isabel! — mondta. — Alig ismerlek meg! Nagyon elegánsan festesz! Egészen másképp, mint közönségesen. Egy győzelem, az én győzelmem, gondolta. Könnyedén ar- concsókolta. — Keverek egy coctailt — mondta. A férfi arcán ismét megjelent a csodálkozó meglepetés. Már régen, nagyon régen nem csókolóztak és beszélgettek, mint házastársak ... Sőt... már nem is veszekedtek. A pohárba gint és vermutot öntött, majd néhány kocka jeget tett hozzá. A férfi ezalatt bement a szobába. — Miért nem teszed le a kabátodat? — Nem maradok vacsorára. Isabelnek összeszorult a torka. Mozdulatlanul várta a szavakat, amelyeknek most következniük kellett. — Nagyon bánt, hogy meg kell mondanom Isabel, — Fernandel, a lófogú francia komikus nemrég új lakásba költözött. Barátai megkérdezték, milyen az új otthona. A válasz lakonikus volt: — Abszolúť modern: fele annyi hely, dupla lakbér. * * * New York-i „képezömüvé- szek“ új irányzatot teremtettek. Festményeiket kiváló minőségű mézből, vajból és ke- nyérszeletekböl állítják össze Müveikre csakugyan rámondható: Ennivaló képek. * * * Egy finnországi bíróság öt markka pénzbírságra és 150Ü markka kártérítésre ítélt egy flHdművest, mert munkásai Erről - Arról megrongálták a Moszkva és Washington között felállított „forró drótot“, azt a közvetlen vonalat, amelyet még Hruscsov és Kennedy idejében fektettek le, hogy a két ország esetén pillanatokon belül felhívhassák egymást. Az elítélt földműves a bírság és a javítási költségek kifizetése után keserűen kijelentette: — Csakugyan forró ez a „forró drôt“. Nekem alaposan megégette a kezemet. * * • Egy amerikai kisvárosban dzsesszfesztivált rendeztek. Három napig váltogatták egymást a zenekarok a közönség előtt, míg a bíráló bizottság ki nem választotta a leglendületesebben, legtüzesebben játszó együttest. Az első díjat a helybeli aggok házának zenekara nyerte el. Tagjainak átlagos életkora 72 év. • * * Különös kalandban volt része egy Vologdin nevű szovjet ejtőernyősnek. Amint ugrás után kinyitotta ernyőjét, valami láthatatlan erő ragadta meg, és ellenállhatatlanul emelte egyre feljebb és feljebb. Később megállapították, hogy erős légáramlatba került, az „lifteztette“ meg egy kicsit. * *' * A BBC-nek — az angol rádiónak — 10 millió font vesztesége van. Igazgatósága ezért erélyes takarékossági rendszabályokhoz folyamodott. Először is elrendelte, hogy az eddigi ingyen adott teáért a személyzetnek ezután négy pennyt kell fizetnie. Ebből is össze jön heti 55 shilling. * ♦ • Hiába lógott mindeddig a TILOS A DOHÁNYZÁS feliratú tábla Detroit egyik lőszerraktárában, az alkalmazottak vígan dohányoztak a lőporos hordók és egyéb robbanóanyagok között. Az igazgató közbelépésére a tábla szövege most így módosult!: /próbatételnek: vékony, de erős kötélhágcsót szerzett, s a legénynek ezt kellett a fogoly kenyerében elrejtenie. A vakmerő terv sikerült. Egy ziman- kós éjjel az őrök fedél alá húzódták, a fogoly az ablakon keresztül a kötélhágcsón cdá- ereszkedett a várfal tövébe. Odalenn már várta az asszony, s amikor másnap reggel az örök ráeszméltek a szökésre, ók már messze jártak. Bocatius Jánosról feljegyezte a történelem, hogy utóbb a gyulafehérvári könyvtár őre és Bethlen Gábor diplomáciai megbízottja lett. De vajon ki tartotta nyilván a szerelmes péklegény életsorsát? Bizonyosan becsukták a szökevény helyére, az aktákból tálán az is kiderült, mennyi ideig kellett ott elmélkednie az asszonyi csalafintaságon. De ez már a flört történetébe tartozik. kezdte együttérző hangon — de beleszerettem valakibe. Tudom, gondolta kényszeredetten, és könyörögve nézett rá. — Csak két hét múlva akartalak elhagyni, — folytatta — de ma a vállalatnál új feladatot bíztak rám, és úgy gondoltam legjobb lesz veled is most szakítani. Gerald most szeretettel né-* zett rá. — Lehet, hogy jobb lesz így. Nem marad időnk a könnyekre és szemrehányásokra. Gondoskodtam róla, hogy továbbra is megfelelő jövedelmeid legyenek. Az ügyvéddel mindenben megállapodtam. Remélem, hogy beleegyezel a gyors válásba — minden botrány nélkül. Mivel az asszony nem válaszolt, hozzátette: — Ma este tízkor repülünk. E zt csak úgy hiszed, gondolta gyűlölködve. Kívánta, hogy ő is ott legyen, amikor holtan találja a szerelmét, akit bizonyára valami bűnöző lőtt agyon; a rendőrség biztosan így fogja magyarázni. És Gerald sohasem fogja a feleségét gyanúsítani. Hiszen nem sejti, hogy ismeri Liz Farrelhez fűződő kapcsolatát. — Hát akkor — mondta kissé zavartan — Isten veled Isabel. Hideg ajkaival megérintette az asszony arcát. Az asszony megmerevedve állott, képtelen volt egyetlen szót is kiejteni. A férfi fogta elegáns szürke kalapját. — Majd írok neked — mondta fontolgatva. — Miért ne maradhatnánk továbbá is barátok? Elisabeth kezével elfedi a száját, hogy hisztérikusan fel ne kacagjon. Gerald, csakhogy túl legyen az egészen, kilincsre tette a kezét. Csak menj, gondolta bosszútól hajtva az asszony; hiszen csakhamar visszaleszel. A férfi ismét megfordult és mint az iskolás vörös arccal magyarázkodott: — Sietnem kell a repülőtérre. Vár Joanne ... Isabellel megforudlt a világ. Alig vette észre, hogy a férfi mögött bezárult az ajtó és léptei elhaltak a lépcsőn. Léptek, amelyek elviszik annak a vonzó fodrásznőnek, Joannenak a karjai közé, aki napról-napra osztja a szépséget... Ma is — a hetes fülkében — széppé varázsolta Liz Farrel aranyszőke haját. Ez a haj fényleni fog a koporsóban is, mígcsak az idő el nem keveri a föld porával. Fordította: szj. r—li'WíiHuniul mmi m ir.utaecayraiagaaa» „Ha mindenáron itt akar dohányozni, csak rajta, de gondoljon arra, hogy a legközelebbi kijárat esetleg a mennyezeten át vezet majd“. * * * Mit tesz a felbőszült alkalmazott, ha munkaadója nem hajlandó emelni a fizetését, valamilyen csekélység miatt levon a keresetéből, vagy egyéb bosszúságot okoz. Természetesen órák hosszáig dúl-fúl, emlegeti munkaadójának rokonait, és közben nem dolgozik. Egy amerikai gyáros ezért eredeti módszert agyait ki, feldühödött alkalmazottainak gyors lecsillapítására. Egy szobában felállította saját személyének gumiból készült mását, amit a „kiborult“ ember addig püfölhet, míg haragja el nem párolog. TALLÓZÁS — Láttam a szellemauíóí! Hatszázas Fiat! Világos* zöld... 180 kilométeres se* bességgel száguldott, nem ült benne senki... — mondta drámai egyszerűséggel egy középkorú olasz hölgy a kocsija mellett megálló rendőröknek, azután alájult. A rendőrség utánajárt a dolognak, és megállapította, hogy valóban száguldozik egy ilyen autó Milánó és Róma között, de a csoda csak részben csoda. A kis Fiatnak volt vezetője, csak nem lehetett látni. Egy au-< tómechanikus — Carlos Pa* vante — kiszerelte az ülé* seket az autóból, kicserélte a motort, a kocsi orrába kémlelő nyílást vágott', ki* ment a Strada del Solera, és 180 kilométeres sebes* séggel a leggyorsabb autó* kát is faképnél hagyta, ha* Iáira ijesztette a gyengébb idegzetű vezetőket. — Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. De akinek tyúk van a kontya búbján, méghozzá fagyasztott tyúk, igyekezzék minél e- lőbb a szabadba jutni, kü* lönben úgy jár, mint az a svéd háziasszony, aki az ön- kiszolgáló üzletben nem tudott ellenállni a kísértés* nek, és egy fagyasztott tyú* kot a kalapja alá rejtett. Csakhogy a kassza előtt hosszú sor állt és a jéghideg „szajré“ annyira lehú* tötte a tolvaj fejét, hogy elájult. — Ki vesztett el égy 30 mázsás gépágyút? Ezzel a kérdéssel fordult egy an* goi kisváros rendőrsége a lakossághoz. A határban u- gyanis felfedeztek egy valószínűleg a második világ* háborúból származó ágyút, amelynek nem ismerik az eredetét. Tulajdonosa nem nagyon akar jelentkezni, mert nyilván fél, hogy titkos fegyvertartásért bíró* ság elé állítják. — A Milánó mellett lakó Ricardo Castiglioni négyezer kilométeres biciklitúrára indult. A dologban semmi sem érdekes, hiszen a jó idő beálltával, több ezer o- lasz ül biciklire, hogy megnézze szép hazáját. A feltűnő csak az, hogy Ricardo Castiglioni a múlt hónapban töltötte be 74. évét. — A Pireneusok lábánál fekvő egyik francia falu polgárai asszonytalanul élték magányos életüket', mégpedig azért, mert a falu erős nőhiányban szenved. Az esetről tudomást szerzett a világsajtó és mire a polgármester észhez tért, e- zer házassági ajánlatott kapott a világ minden részéből. Mivel a sok jelentkező nőt egymaga képtelen feleségül venni, a leveleket testvériesen szétosztotta sorstársai között. msBam — Szokatlan öltözékű fia* talember szállt ki a párizsi Orly repülőtéren egy Angliából érkező gépből. Csupán egy párducbőralsó- nadrág volt rajta, de fejét annál ékesebb hajkorona díszítette. A nagy feltűnést keltő u- tas „lord“ Sutch angol dzsesszénekes volt, Wilson miniszterelnök ellenjelöltje, a legutóbbi kerületi válasz* tástskon. A francia rendőrök udva* riasan felhívták figyelmét, S hogy visszatoloncolják, ha nem ölt magára rendes ruhát. Sutch egyórai gondolkodás után jobb belátásra tért, és sárga sávokkal csíkozott ! kék ingben, valamint haragoszöld nadrágban hagyta el a repülőteret. TäSóžaT
