Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-14 / 24. szám

ta DJ. Ma már a szabadságot ez­rek töltik külföldön. Egye­seket a tengerpart vonz. De akárhol is töltjük a megér­demelt szabadságot, ez a legtöbb embernél egyben a tanulást, a látókör bővíté­sét, az új ismeretek szerzé­sét is jelenti. A tanulással összekapcsolt üdülésre igen jó lehetőségeket teremtenek a nagy hagyománnyal ren­delkező magyarországi nyá­ri egyetemek. Ez idén töb­TANULÁSSAL összekötött üdülés Nyári egyetemek Magyarországon bek között — kéthetes idő­tartammal — Sopronban, Balatonon, Borsodban, Sze­geden és Debrecenben ren­deznek nyári egyetemet. A nyári egyetemek ren­dezvényei Magyarország é- letét, egyes tájait, városait és azok környékét igyekez­nek bemutatni. Lehetővé teszik történelmi és művé­szeti emlékek, jellegzetes természeti kincsek, mező­gazdasági és ipari létesítmé­nyek, a tudományos, kultu­rális és társadalmi élet, a népszokások és népművé­szet egyes területének meg­ismerését. Az előadásokat kiváló tudósok, neves szak­emberek, hazai és külföldi előadók tartják. Az előadá­sokat és vitákat, kirándulá­sok, városnéző séták, mú­zeum-, tárlat-, intézmény- látogatások, művészi műso­rok, fűrnek és egyéb bemu­tatók illusztrálják. Szakem­berekkel, üzemi és mező- gazdasági dolgozókkal tör­ténő találkozókat, tapaszta­latok szerzését és kicseré­lését is segíti a program. A Magyar Tudományos Is­meretterjesztő Társulat i- gen előnyös rendezvényeit leginkább a külföldieknek szánja. Az érdeklődés ennek megfelelően külföldön a leg­nagyobb. A Soproni Nyári Egyetem július 6-20-ig, a Borsodi Nyári Egyetem jú­lius 11-25-ig, a Balatoni Nyári Egyetem július 15-31- ig, a Szegedi Pedagógiai Nyári Egyetem július 17­30-ig, a Dunakanyar Művé­szeti Egyetem július 20-tól augusztus 3-ig, a Népek Ba­rátsága Nyári Egyetem jú­lius 25-től augusztus 5-ig és a Georgikon Nyári Egye­tem augusztus 22-töl szep­tember 5-ig tart. A tanulással összekapcsolt üdülésre vonatkozó részle­tes felvilágosítást az utazá­si irodák, illetve a nyári e- gyetemek titkárságai adnak. (zsa) Visszapillantó tükör M egörültem, mikor 3 nappal az Országos Szavalófesztivál után á Tükör-ben Zelk Zoltán fen-1 tebb idézett sorait olvastam Berek Katalin előadóestjéről. Egyben bántott is, hogy Zelk Zoltán szavainak súlyát nem használhattam fel élőbb, a szavalőverseny alatt. Szükség lett volna rájuk. Mindenesetre örömmel kell konstatálni azt a tényt is, hogy a' szavalók nagy többsége az indokolatlan pátosz nélkül mondta el verseit. 111. még nem annyira mondta — inkább szavalta. Ebből kifolyólag nem mindig a vers volt előtérben, hanem maga az előadó. Nekem azok a szavalatok tetszettek, ahol legjobban tudtam a vers­re odafigyelni, tehát a vers hatott rám. Ügyhiszem ez a versmondás lényege... Nagy kár, hogy a zsűri jóval a ver­seny kezdete előtt nem egy­ségesítette ilyenféleképpen kritériumait a kiértékelést il­letően. A fesztivál legjobb produk­ciója a rozsnyói Furin Magda nevéhez fűződik. Egyszerűen, közvetlenül és egyénien tolmá­csolta a szöveget. Színesen és sokoldalúan mondott részletet a Húsz órából Szabados Zsu­zsanna, a komáromi AKI ta­nulója. Harsányi Gizella — u- gyancsak a komáromi AKI-ból —_ a szavalók közül első lett, mert érzelemgazdagon adott elő részleteket Zelk Zoltán Si­rály c. verséből. A verseny szépe Szépe Kata­lin volt — szavalásban máso­dik. r (JCKAI-napok 1966, Komárom) A X. Országos Szavalófesztivál irodalmi színpadaink központi irányítását, valamely szerv „Kezdetben vaia a szavalás. Jó és rossz színészek el­játszották, elsuttogták, elharsogták a rendszerint rossz, mert hatásosnak képzelt, s aszerint kiválasztott ver­set.“... ... s ő kimondja a költő nevét, s a vers címét. S az is új, ahogyan a verscímeket mondja. Ezzel is jelezni tudja a vers hangulatát, mondanivalóját. Aztán mintha csak beszélne hozzánk, mondja a hosszú verset, Nagy László költeményét, de hirtelen, minden fordulat, hangváltás nélkül verssé lesz ajkán a szó: Verssé és versmagyarázattá.“ mellett. •• (B. K.) Ünnepelni Oroszy Zsuzsannát — talán a legőszintébb versmondót — halk beszéde és hadarása ü- tötte el a helyezéstől, — a- kárcsak Csanda Endrét a be­szédhibák — a még jobb he­lyezéstől. (Vavreczky Géza) Irodalmi színpadaink bemutatkozása A Jókai napokon legjobb Irodalmi Színpadaink is bemutatták egész­évi munkájuk eredményét. A fesztivál keretében a rima- szombati, csatai, és a losonci csoportok léptek fel. Feszti­válon kívül fellépett a bratis- lavai Forrás Irodalmi Színpad is. Legérdekesebb tünete volt az idei fesztiválnak, hogy az ott látott négy csoport össze­állításai merőben különböztek egymástól, és ez lehetetlenné tette a rangsorolást. A rimaszombatiak összeállí­tásának középpontjában az em­ber áll, aki a versek tártál­s i p k e r o z s ik A Csilizradványi Alapfokú Kilencéves Iskola növendé­kei nagy sikerrel mutatták be Ignácz Rózsa „Csipkeró­zsika“ című mesejátékét. A zenét András Béla szerezte. A darabot Bartalos Rozália, az énekkart Jarábik Imre tanította be. A szűnni nem akaró taps kárpótolta mind a szereplő­ket, mind a darab betanító, ját, fáradságos munkáju­kért. Az iskola igazgatósága még számos előadást tervez. Reméljük a fiatal színját­szókat mindenütt elismerő taps köszönti majd. Alföldi László Tulajdonképpen, harminckét, vagy ki tudja hány lábról van szó Mert képzeljük el az iro­dalmat, mint fogalmat. Ugye nem tudjuk elképzelni. Mivel a fogalomhoz mindig valami kézzelfogható, az irodalommal ugyan rákon, de nem azonos tárgy: egy toll, egy könyv, egy versszak képe is társul. No már most: helyettesítsük be a képzettársítás folytán meg­jelent képet élő alakokkal. Öt­hat közülük lehet lány, az egyik, mondjuk, rövidre nyírt hajjal, kócosán, napszemüveggel a sze­mén, mert amint hírlik, huza­tot kapott, s tálán a fél szeme kifolyt. A többi férfi, olyan tizennyolc éves formától hu­szonhatig. Lehet, harmincig — az ember soha nem tudja, mi­kor sérti meg a felebarátját. Tehát összeszedünk belőlük vagy másfél tucatot, a lányok­ból és a férfiakból vegyesen, odaállítjuk őket valami dobo­góra, vagy csak úgy magunk közé. helyet engedve nekik a padlón, hadd sorakozzanak föl egymás mellé, kisebb-nagyobb mán keresztül tárja a néző élé az eltelt 20 évet. Veres János, a műsor szerkesztője, azt a folyamatot jól érzékeltette a nézővel, a kiválogatott verse­ken keresztül. Természetesen komoly munkát végzett a ren­dező Mács Zoltán is az össze­állítás színpadravitelével. A losonci csoport vállalko­zott talán a legnagyobb fela­dat megoldására. Bartók Béla, századunk nagy zenei géniu­szának bemutatására vállal­koztak a költészet eszközével. Ez az összeállítás talán jobb szavalókat igényelt volna, és a versek tolmácsolása túlha­ladta a még kezdő szavalók erejét. Érdekes kísérletezés volt Nagy Ervintől, a rende­zőtől, hogy Bartók zenéjét élő előadásban a műsor szerves részévé tette. A csatai csoport Arany Tol­dijának színpadi változatát mutatta be Újvári László ren­dezésében. A rendező szaktu­dását igazolja, hogy a giccsre csábító dramatizációt sikerült úgy színpadra vinni, hogy a költemény meséje megmaradt, és mégis a modernség szelle­me töltötte be a színpadot. Az előadás beigazolta, hogy klasz- szikus, nagy elbeszélő költe­mények is kitűnő anyagul szolgálhatnak irodalmi szín­padjaink számára. A bratisla- vai Forrás együttes Csokonay Özvegy Karnyóné című vígjá­téka felvetette a kérdést: Hol végződik a színjátszás, és hol kezdődik az irodalmi színpad? A kétrészes vígjáték égy ü- gyes előjátékkal irodalmi szín­paddá alakult. A néző, egy- pár versen és egy könnyed vígjátékon keresztül kitünően szórakozva ismerte meg Cso- konayt. A kiértékelő viták sok fontos kérdést hoztak felszín­re, amelyek együtteseink lét­kérdésével foglalkoznak, és egy fontos feladatot tűztek ki: minél előbb meg kell oldani hangok után szemhéjunk meg­rebben, fölkapjuk fejünket, pu­pillánk tágra nyílik, s amit hallunk, amit magunk előtt lá­tunk, annak a neve: a Buda­pesti Műszaki Egyetem Irodai­Kétlábon járó irodalom hézagokkal, akár két sorba is, ahogy jólesik. Hagyjuk, hogy a lányok eleinte csak a hátukat mutassák, a férfiak meg mint­egy dróton rángatva lökdössék előre a térdüket, vagy üljenek le nyugodtan, ha van mire (a dobogó széle is jól megfelel e célnak), aztán mi magunk helyezzük testünket kényelem­be valami karosszékben, esetleg bocsássuk félárbócra szemünk héjait, és várjuk türelemmel, ami elkövetkezendő. Az első mi Színpada. Vagy ha úgy tet­szik: maga az irodalom. Amikor Pozsonyban találkoz­tam velük, őszintén szólva, nem néztem ki belőlük semmit. Egy­szerű diákok, amilyenekkel úton-útfélen találkozik az em­ber. Autóstoppal járnak, po­tyáznak, ismerősöknél hálnak. Pénteken este jöttek, Pöstyént akarják látni. Cudar az idő, veszettül fúj a szél. Sorrameg- hűlnek mind.. A jenének kell az ilyen kirándulás! Te Andris, M ár hosszú évek óta nem került sor hazai magyar kórusmozgal­munknak olyan nagyszabású bemutatkozására, mint ez év május 28-án Komáromban, a Jókai-napok alkalmával. Talán csak a hajdani zselízi dalosta­lálkozók voltak hasonlók a most lezajlott énekkari fesz­tiválhoz, ám Zselízen inkább a közönségre ment a játék, a minél nagyobb tömegre, hisz a szabadtéri színpad körül hall­gatók fülébe gyakran csak foszlányokban jutott el a mű­soron lévő szöveg vagy meló­dia. A látványosságot szolgál­ták az énekkarok szereplése közé iktatott táncszámok is. Komáromban nem így ment a dolog. A korszerű, sokszáz fő­nyi közönséget befogadó, jó a- kusztikájú Szakszervezetek Házában délelőtt csak a szak­emberekből összeállt zsűri és szűkebb hallgatóság elétt lép­tek föl sorra a vidékről össze- seregleťť kórusok, este pedig a nagyközönség előtt közös műsorban, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi É- nekkarával karöltve mutatták be tudásuk legjavát. A két sze­replés közt, a délutáni órák­ban a bírálóbizottság tagjai értékelték a hallottakat, elbe­szélgettek az egyes kórusok karnagyaival, képviselőivel és szakmai tanáccsal látták él ő- ket. Ily módon mind a szerep­lők, mind a szakemberek a le­hető legintenzívebben használ­ták ki a rendelkezésükre álló egy napot: az illetékesek át­fogó képet nyertek kórusmoz­galmunk mai helyzetéről, az ország különböző vidékein működő énekkarok tagjai meg­ismerhették egymást, egymás műsorát, színvonalát, s még arra is jutott idő, hogy a kö­zönség igényes hangverseny­ben gyönyörködhessen. Moyzes Imre, a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályának zenei előadója, aki szintén tagja volt a bírálóbizottságnak, így véle­kedik a komáromi fesztivál­ról: — Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy Komáromban ének­kari mozgalmunknak két ka­tegóriája mutatkozott be: a felnőtt vegyeskarok és ifjúsági kórusok. A gyermekkarok, a- melyekből pedig a legtöbb van városainkban és falvainkon, a fesztiválon nem vettek részt! Felnőtt kórusaink közül a rözs- nyői a legkiforrottabb, ami nem is csoda, hisz már több Komáromban Jókai-napok men­nek. Srácok, mi lenne, ha el- ruccannánk oda? Ogyis útba­esik hazafelé. Amit Komáromban láttunk és hallottunk, olyanra mi még so­káig nem leszünk képesek. Ta­lán soha. Pedig nem sokból állt. Tizenhat diák forma fiatalem­ber, meg egy rendező elég az üdvösséghez. No meg a lelke­sedés s az irodalom. Nem az, amit a könyvtárak őriznek, ha­nem ami a fejekben meg a szí­vekben kószál. Két lábon, stop­pal, ahogy jön. No meg a tájé­kozottság: mikor, mit, hova. A szakma ismerete. Intelligencia. Egyéb követelmények is el­hangzottak, mint példáid persze, egyelőre csak a rendező részéről — a speciális feleség Akit nem zavar, ha élete párja ötven könyv közöt. VszJcákat végig hasal a szoba közepén. mint száz éve működik. Per­sze az énekkar múltja nem minden, nagyon sok függ a ve­zetőtől. Mlkus Imre szakkép­zett, régi muzsikus, benne a rozsnyóiak kiváló karnagyra találtak. Ugyanígy látni a jó karmester keze munkáját a nagymegyeri énekkaron is, ám ez csak pár éve alakult, s mindmáig küzd az énekes­hiánnyal: nincs elég férfi éne­kesük. Ez a panaszuk az eger- szegieknek is, ott is nehéz bő­víteni a tagságot;' a legények, fiatal férfiak nem akárnak az énekkarba járni. Az egerszegi énekkar egyébként tavalyig még tisztán férfi kórus volt, csak egy éve alakult át ve­gyeskórussá. Balkó István kar­nagy jól a kezében tudja tar­tani az egyes szólamokat. A deáki énekkar sem tekinthet vissza nagy múltra. A kezdeti nehézségekkel viaskodó kórus néhány tagja a föllépés előtt megbetegedett, s ez különösen a basszusok hangzásán volt é- rezhető. Diákkórusaink közül kettő lépett fel Komáromban, s mind a kettő igen magas színvonalról tanúskodott, mind intonáció, mind előadás szem­pontjából. Külön meg kell di­csérnem a Pozsonyi Duna ut­cai Iskola leánykarának nagy hangkultűráját. Látszik, hogy Kulcsár Tibor, az énekkar ve­zetője rendszeresen foglalko­zik hangképzéssel. A felnőtt énekkarok közül csupán a rozsnyóin érezhetők a rend­szeres hangképzés nyomai. Fa­lusi kórusaink, a hangképzést, sajnos elhanyagolják. Említést érdemel az énekkaraink mű­sorpolitikájában az utóbbi é- vek folyamán észlelhető javu­lás: nemcsak a komáromi fesz­tiválon hallottunk művészi szempontból helyesen megszer­kesztett műsort, hanem már falvainkon is sikerült szakmai tanácsadás révén elérnünk a helyes műsorválasztást. El­mondhatjuk, hogy a komáromi esti hangverseny müsorössze- állítása. nem hagyott maga u- tán kívánnivalót;1 a klassziku­sok közül Lassus, Neuwach, Purcell, Mozart, Weber, Kodály nevével találkoztunk, újabbak közül Bárdos, Gárdonyi, Vass Lajos, Suchoň, Szíjjártő és mások műveit, népdalföldolgo­zásait hallottuk. Az esti mű­sorba a délelőtt hallott városi, falusi és iskolai énekkaron kí­vül egy országos énekkar is bekapcsolódott, a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Énekka­ra. Ez a nemrég létrejött nagy kórus példaképül szolgálhat vi­déki énekkarainknak: rövid idő alatt kiváló együttessé képezte ki magát. Az igazság kedvéért azonban meg kell mondanom azt' is, hogy a tanítók énekka­rának a többi kórusok méltó partnerei voltak. A tanítók kü­lönösen Kodály „Mátrai képek“ című kompozíciójának az elő­adásával bizonyították be, mi­lyen magasra jutottak. Az es­ti hangversenyt hatalmas össz- kórus nyitotta meg és zárta' le. A kb. négyszáz énekesből állő, az egész színpadot betöl­tő tömegben a fesztivál részt­vevőin és a tanítók énekkarán kívül a műsort elindító „Forr a világ“ előadásakor ott lát­hattuk a Komáromi Kilencéves Magyar Iskola gyermekkórusát. Az összkórus műsorzáró szá­mai ugyancsak Kodály-művek voltak: „A szép énekszó mú­zsájához" és a „Cohors gene- rosa“. Végezetül még figyel­mébe szeretném ajánlani vidé­ki énekkarainknak a komáromi fesztiválhoz hasonló, de kisebb méretű, járási dalostalálkozó­kat. Tavaly és ez idén Nagy- megyeren, decemberben Nyit- rán, a rozsnyói dalárda száz­éves évfordulója alkalmával Rozsnyón rendeztek ilyen ta­lálkozót. A nyári aratő-és bé­keünnepélyeket nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak, azok erősen mulatság-jellegű- ek. A műsor lehet vegyes, tán­cokkal, jelenetekkel tarkított, hogy a közönséget jobban vonzza, de én inkább a téli hó­napokban rendezném meg, zárt teremben. Ha kórusainknak le­hetőséget adunk, hogy össze­mérjék erejüket, bizonyára na­gyobb kedvvel dolgoznak majd a jövőben. Egyébként az or­szágos fesztiválnak a Jőkai- napokba való beillesztése nem végleges megoldás. Üj hagyo­mányt szeretnénk meghonosí­tani Szlovákia magyarlakta te­rületén: a komáromi Jókai- napokhoz hasonlóan, amelyek a jövőben csupán a szavalókat' és a színjátszókat vonultat­nák föl. daloskultúránk éven­kénti bemutatására Galántán Kodály-ünnepségeket lehetné rendezni. Moyzes Imre szavaihoz csak ennyit: Igén, a komáromi fesztivál a tanú rá — vannak jól mű­ködő énekkaraink, van érdek­lődés az ilyenfajta művészet iránt. Csak táplálni kell ezt az érdeklődést. Sajnos, a legille­tékesebb körökben sincs még minden a legnagyobb rendben. Mert ahol annyi énekes meg­fordult, ahol annyi műkedvelő kórus mutatott példát, miért nem lépett föl, miért nem mu­tatott példát egyetlen félhi­vatásos együttesünk, a CS1SZ szlovákiai KB mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes énekkara? (Mikóts I. Róbert) A mi oldalunkon is hangzottak el kívánalmak. Rendezőink nem elég jártasak az irodalomban. Irodalmáraink nem jó rende­zők. Ki foglalkozik itt, nálunk beszédkultúrával ? Véletlenül csöppentek közénk. Pozsonyban a József Attila If­júsági Klub jogadta őket, Ko­máromban a Petőfi Klub fölké­résére szerepeltek. Keleti István, a rendezőjük, azt állít­ja, kapásból, próba nélkül leg­alább három-négy órás műsor­ral tudnak kirukkolni. Hét éve dolgoznak együtt, összesen kö­rülbelül húszán. A csoport tag­jai szeretik ezt a munkát, hosszú évekig kitartanak benne, bár az egyetem elvégeztével nem maradnák ezen a pályán. Azazhogy — nem hivatásból művelik a szavalást. Mert olyan iis van, ikJ nuír kész mérnök, s a föllépésekre visszatér közé­jük. Nem, nem csak egyedül vannak Magyarországon ilyen színvonalon. A gödöllői Agrár Egyetemnek, a szegedi József Attila Egyetemnek is nagyon jó az irodalmi színpada. Az Orvostudományi Egyetem szín­játszói pedig hivatásos színvo­nalon állnak. Szombaton, május 28-án, az énekkari fesztivál esti hangver­senye után a Szakszervezetek Háza kistermében gyönyörköd­hettünk bennük, éjfélen tűiig elnyúló vita közepette, másnap a nagyközönség előtt léptek föl az árvízre emlékező műsoruk­kal. ízelítőt adtak egy maga­sabb rendű művészetből, amely csinnadratta nélkül, egyszerű eszközökkel jár köztmik, és példát mutattak emberségből, amely szólamoktól mentes, de éppen azért olyan megrendítő. (m-r)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents