Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-14 / 24. szám
329 fiatal a gazd as ág ban Lovagló-klub, fényképész, modellező és más szakkörök A Bajcsi Állami Gazdaság fiataljai alaposan felkészültek a párt képviselőivel való találkozásra. E találkozón feltárták való életüket. A három napig tartó akció során megmutatták munkájukat s munkautáni alkotó tevékenységüket. Az elmúlt napokban értékelték 'egészévi munkájukat. Elégedett' is velük Jozef Maťa- šovský, a gazdaság igazgatója. • A mezőgazdasági dolgozók általában azt panaszolják, hogy kevés a fiatal. így van-e ez Bajoson? —' Nálunk nem így van. A gazdaságban 329 fiatal dolgozik, 26 éves korig. Mindnyájuknak megvan az alapműveltsége; köztük többen közép-, szak- és főiskolát végeztek. © Hogyan sikerült a fiatalokat „meghódítani“? — Azon igyekeztünk, négy a gépesítés, kereseti lehetőség terén, valamint kultúr- és sportvonalon o- lyan lehetőséget teremtsünk számukra, amelyek teljes mértékben megfelelnek a szocialista ifjúság követelményeinek. © Milyen a kulturális és sportélet a gyakorlatban? — Ha megelégszik a felsorolásokkal elmondom, hogy van modellező, fényképész, rádiós, asztalitenisz, röplabda és társasági tánckörünk. Ha még konkretebb válaszokat óhajt: — amatőrjeink rendszeresen felvételeket készítenek falunk életéből, s környékünk fontos eseményeiről. A táncosok különféle társasági rendezvényeken és teaestéken is fellépnek. Az asztalitenisz-versenyeken a fiatalok az egész gazdaságból részt vesznek. A lovaglókörnek még nincs nagy múltja, de nagy az érdeklődés iránta. E körnek több mint 30 tagja van, és 6 lova. Nemrég Komáromból két diáklány levelet írt’, s közölték, szeretnének belépni a lovaglóklubba. Még nem említettem a könyvtárat, amely egyre bővül. ® Kulturális és sporttéren tehát van lehetőség. A fiatalok élnek is vele. Kihat-e ez a munkájukra? — Nincs miért szégyenkeznünk. A baromfifarm ifjúsági kollektívája munkájának nyomán 164,g7 tojást tojtak a tyúkok (egyenként), terven felül öt mázsa baromfihúst termeltek, a csirkekeltetést pedig 107 százalékra teljesítették. • A dohány- és zöldségtermesztő-csoport is túlteljesíti a tervét. Az állattenyésztés vonalán főleg a tejtermelésben érünk el sikereket. Ivanics Sándor 8.76 liter és Márton Sándor 8,47 liter tejet fej naponta tehenenként. A gépesítés terén sem maradoznak le, s évről évre bekapcsolódnak az aratási munkálatokba. © Véleménye szerint mi a titka annak, hogy ilyen nagyszámú fiatal dolgozik a gazdaságban? — Szerintem azért, meri mindnyájan azon vagyunk, hogy úgy a munkában, mint szabad idejükben jól érezzék magukat. O strava hallatára általában a szénre gondol az ember, és ha ezen a tájon jár a riporter, soha- __ sem feledkezik meg a bányászokról. Itt. találkoztam én is Neszmély Ferenc és Vágó Lajos bányászok- kel. Mindketten kiszolgált katonák. Az utóbbi Rozsnyó- környéki az előbbi Losonc mellől való. Neszmély mező- gazdasági technikumot végzett, Vágó a Nyitrai Mező- gazdasági Főiskolán szerezte diplomáját. Mindezt akkor tudtam meg, amikor megkérdeztem tőlük: kitanult bányászok? Elmeséltek egyet-mást életükről, sőt a fiatal mezőgazdasági szakemberekkel kapcsolatos csípős megjegyzésekről sem feledkeztek meg. Persze, nem tőlük hallottam először ehhez hasonlót, de mivel oly meggyőzően mondták el a következő megjegyzést, úgy vélem érdemes feljegyezni: A fiatal mezőgazdász-jelöltek mellőzésének, illetve megfúrásának két módja van: az egyik, hogy erejüket meghaladó feladatokkal bízzák meg őket, a másik ennek éppen ellenkezője, és természetesen olyan a díjazás is. De lényegében mind a kettő egyre megy. Kellő támogatás nélküi aligha boldogul a fiatal mezőgazdász-jelölt. Véleményük szerint nem mindenütt örülnek a diplomának. Állandó probléma a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak alacsony színvonala. Bár az utóbbi években jelentősen megnövekedett a mezőgazdasági közép- és főiskolát végzett dolgozók létszáma, jelentős részük még mindig az irányító s más szervekben helyezkedik el, csak kevesen vállalnak munkát mezőgazdasági üzemekben. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a középiskolát végzetteknek csupán egyharmada, a főiskolásoknak csak egyhetede dolgozik közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben. ezért érdemes ellátogatni egy olyan diplomás fiatalhoz is, aki elképzeléseit valóra tudja váltani, illetve szakmájában dolgozik. A 24 éves Tóth László szintén Nyitrán végzett. Nyolc hónapja a busái EFSZ-ben dolgozik. Az ipolysági középiskolából került főiskolára, és a nyelvi nehézségekkel neki is meg kellett küzdenie, mint minden magyar fiatalnak, aki idekerül. A katonai szolgálat megkezdése előtt csupán egy hónapot dolgozott a szövetkezetben és ahogy mindja, szinte örült, hogy katonának mehet. A megszokott ínternátusi élet után bizony rá is másképp hatott a rideg valóság. De egy év elteltével újból Busán érezte magát. — Pedig én is megtehettem volna azt, amit mások. Talán bekerülhetnem volna valamelyik járási irányítószervhez, vagy éppenséggel máshová - jegyezte meg később, beszélgetés közben. De tapasztalatokra, gyakorlatra szert tenni alig lehet másutt, mint az életben. Persze azt sem hallgatja el, hogy miért éppen Busát választotta annak idején. A szövetkezet irodájából köhajításnyira folyik a szeszélyes Ipoly. A Nyitrán eltöltött évek után sem bír szabadulni tőle. Neszmély és Vágó megjegyzéseit említve nevetéssel válaszolt. Hallott már hasonlókat többször is, sőt még más formában is, csak éppen nem vonatkoztatja azt magára. Csupán a főiskolával kapcsolatban tesz néhány megállapítást. De legfőbb gondot neki is, mint a szövetkezet többi vezetőinek, az Ipoly okozza. Tavaly ilyenkor 130 hektár rét és 90 hektár legelő már víz alatt volt, s a lucerna betakarítását is késleltette az időjárás. Ő is tudja, hogyha az Ipoly medre félig megtelt, akkor már baj van. És ez mind nagyon is jól látható a szövetkezet irodájának ablakából. A mezőgazdaság anyagi és káderproblémáinak hosz- szadalmas megoldása különösen a lemaradozó mezőgazdasági üzemekben — EFSZ-ekben és Állami gazdaságokban — érezteti kedvezőtlen hatását. A mezőgazdasági szak-középiskolát végzett fiatalok egyharmada, illetve a mezőgazdasági főiskolával rendelkező fiatalok egyhetede számokban kifejezve jóval többet mondana, de mindez magában véve is épp oly elgondolkoztató, mint a két fiatal megjegyzése. Éppen A diplomával kapcsolatos kérdésekre is őszintén válaszol. A főiskola elvégzése még nem minden. Tulajdonképpen itt is kettőn áll a vásár. Akarni kell, és a megértés bizonyára nem marad el az idősebb vezetők részéről sem. Egyébként ez a véleménye Kovács László agronómusnak és a szövetkezet elnökének Mráz elvtársnak is.-ny-d a fáradságos munka Ha valaki a Kassa-Rozsnyó vasútvonalon utazik, és kitekint a Szepsi melletti hídnál a déli oldalon lévő ablakon, nem messze a sínektől roskadozó vályogkunyhókat pillant meg. A szepsi cigányok települése ez, ahol még ma is több mint kétszáz napszítta bőrű ember él. Az évszázadokon át háttérbe szorított cigányszármazású polgárainknak, illetve gyermekeiknek ma már ugyanolyan jogaik jogaik és lehetőségeik vannak hazánkban, mint bármely más dolgozónak. A jogokkal persze kötelességek is járnak. Ilyenek többek között az építő-munkában való részvétel, a gyermekek tizenötéves korig való iskoláztatása stb. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több azoknak a cigányszármazású polgároknak a száma, akik nemcsak a jogaikkal óhajtanak élni, hanem igyekeznek kötelességeiknek is eleget tenni. Bekapcsolódnak becsületesen a munkába, s úgy élnek, mint mások. Két-három évvel ezelőtt újságokban olvastam a szepsi cigányokról. Abban a cikkben többek között arról is írtak, hogy a szepsi cigánygyerekek nem járnak iskolába. Azért látogattam el egy szép áprilisi napon az iskolába, hogy a jelenlegi helyzetről érdeklődjem. A szepsi öregiskola udvarán vidámarcú, barnabő- rü gyermekek gyakorlatoznak. Kedvesen tipegnek körbe-körbe. A magyar tannyelvű alapiskola mellett működő két cigányosztály tanulói, akiket a testnevelési órájukon zavartam meg. Nagyon meglepődtem, amikor több mint negyven gyermeket láttam a két tanító körül. Perük József tanító elvtárs észre veszi meglepődésemet, s kedvesen mosolyogva hozzám lép, és beszélni kezd; — Igen... ebben a tanévben már meglehetünk e- légedve az iskolalátogatással. A tanköteles cigány gyermekek csaknem valamennyien járnak iskolába. Egy-két évvel ezelőtt nem volt szükség két pedagógusra. Gyakran előfordult, hogy magamnak sem volt kit tanítani. Voltak, akik engem vádoltak ezért. Többek között a városi nemzeti tanács volt titkára Hiszera elvtárs egy újságírónak tett nyilatkozatában kijelentette, hogy nem vagyok jó pedagógus, s ezért nem járnak a gyermekek iskolába. Ő így i- gyekezett a felelősséget rám hárítani. Szerencsémre feletteseim tudták, hogy ez nem így van. Ügy az iskolánk igazgatójának, mint a járási tanfelügyelőnek tudomása volt arról, hogy én mindent meghozta gyümölcsét I elkövettem, hogy naponta eljártam az iskolánktól há- i rom kilométerre lévő cigánytelepre, összeszedtem tanítványaimat és elvezettem őket az iskolába. Amikor azonban az időjárás engedte a kinti tanítást, közvetlenül a telepen próbáltam oktatni őket. Minden erőfeszítésem ellenére az elért eredményekkel nem lehettem elégedett, s ezért gyakran fordultam a városi nemzeti bizottsághoz segítségért, de hiába. Két évvel ezelőtt azonban változott a helyzet. Pedagógusok kerültek a VNB élére. Iskolánk igazgatója, Tamás László elvtárs lett a VNB elnöke, titkára pedig Gladič Ondrej elvtárs, aki szintén pedagógus. Ők tisztában voltak azzal, hogy a cigányszármazású polgártársaink problémáinak megoldását a legkisebbeknél kell kezdeni. A gyermekek még könnyen formálhatók, nevelhetők. A VNB és az iskolánk közös akciói annyira eredményesek voltak, hogy már 1965 szeptemberében két osztályt nyithattunk, s azóta jó eredményekkel is dicsekedhetünk. Az oktatásban felmerülő nehézségekről Németh tanító elvtárstól érdeklődtem. Németh tanító elvtárs az A osztály osztálytanítója (a képen balra): — A mi munkánk lényegesen nehezebb, mint a nem cigány gyermekeket tanító kartársainkké. Nekünk nem csak betűvetésre, olvasásra stb. kell megtanítani növendékeinkket, hanem a helyes életmódra, tisztálkodásra és sok más olyanra, ami a szülők kötelessége lett volna. Amikor hozzánk kerülnek, többen közülük csak cigányul tudnak, ha akad is közöttük olyan, aki beszél magyarul, rendkívül szegény szókinccsel rendelkezik. Mi azonban a nehézségek ellenére szívesen foglalkozunk velük, mert bízunk abban, hogy sikerül őket átnevelni. Az utóbbi eredmények biztatóak. Perük József tanító elvtárs a B osztály osztálytanítója (a képen jobb oldalon): — Ezek a gyermekek csak az iskolában tanulnak. Könyveiket, füzeteiket haza sem viszik, hiszen legtöbbjüknek nincs otthon lehetősége a tanulásra. Rendkívül jóleső érzés tapasztalni, hogy munkánk, fáradozásunk nem volt hiábavaló. Minden, amit elérünk, a szülők segítsége nélkül történik, csakis a mi munkánk gyümölcse. Megköszöntem a két pedagógusnak tájékoztatójukat, és a további munkájukhoz sok sikert kívántam. Lobéi Zoltán Hl íom ban az é píl [ke; lésen A falak frissen festettél#: már csak a takarítónők szorgos munkájára vár a helyiség. A sliveneckei iskola első két terme már kész. A Prága nyugati kör-* zete járási épít'ővállalatáI nak tanoncai most fejezik’ be a harmadik terem építését. Az átadás ideje november harmincadika lett volna, de úgy gondolták, hogy előbb is készek lehetnek. Elhatározták, hogy augusztus har- minckettedikére befejezik az építkezést. Minden jel arra mutat, hogy ígéretüket betartják. Három évfolyam tanoncai dolgoznak az építkezésen. Vašek Novák elsőéves ta- nonc, vízzel látja el a betonkeverőt. — Egy műszak alatt hány vödör vizet öntesz a betonkeverőbe?! Azt mondja, nem tudja, akárcsak társa, Antonín Ju- pa másodéves tanonc, aki szintén nehezen tartja számon, naponta hány lapát homokot és cementet hány be a betonkeverőbe. — Sok ezerre rúg ez — meg sem lehet számolni — mondja Antonín Jupa. ő már komolyabb munkát is elvégez. S Tonda PetríEek harmadéves tanuló? Az ő munká- helyé jő magasan van. A I pavilon tetejéről irányítja a darukezelőt, hová engedje le a betonosládát. Azután kikapcsolja a láncot, kifordítja a betont, s az a csúszdán ömlik le a második emeletre. Ott több taIä none — tapasztalt mester vezetésével — betonalapozást végez. Egyengetik a leomlott betont. Sokféle szakmával találkozhat itt az ember. Ezért is választották ki ezt az építkezést a tanoncok számára. A tanoncidö alatt megismerik szakmájuk minden részét. Josef Chrudimský a. fiúkkal a központi fűtőtestet szereli. Csöveket hajlígat- nak, autógénne! hegeszte- nek. — Fiúk, lássunk hozzá, — szól a mester. Sok beszédre nincs idő, egyik munka a másikat hajtja. A központi fűtés katlanjai már úton vannak, s az ő munkahelyükre a csempézők mennek, hogy a konyhát rendbetegyék. A földszinten Jaroslav Kolečekkel találkoztunk, a- ki a falhoz fordulva a kábeleket huzigálta ki. — Még egy kicsit! Jól van! — hangzik Miroslav Miller villanyszerelő-mester szava. — S most gyere ide! itt a fűrész, oda tedd, húzd ki! Jól van. Egyik utasítás a másik után. Tapasztalt villanyszerelő oktatja Jaroslavot mestersége titkaira. Az építkezést nemsokára befejezik, de mielőtt még befejeznék, a harmadéves tanoncok vizsgáinak színhelye lesz. Itt végzik el a külső vakolást. A falazást új építkezésen tanulják meg, Veľký Prilepili. A tanoncok ott 18 lakásegységet építenek az állami gazdaságnak. Ez a munka azokat is érinti majd, akikkel J. Krato- chvílnak, a Prága nyugati körzete járási építővállalata I tanoncközpontja vezetőjének helyiségében találkoztunk; éppen abban a pillanatban, amikor szüleikkel eljöttek aláírni a tanonc- szerződést. Több mint ötven tanoncot vesznek fel. Néhány hónap múlva őket is vakolókanállal láthatjuk majd az építkezéseken. Hetenként három napig elméleti oktatást kapnak, három napot pedig dolgoznak. És nyomban az építkezésen. m
